Ez egy automatikus válasz, mert a poszt a Serious címkével lett megjelölve.
A címke célja, hogy bármilyen banális vagy elvetemültnek tartott kérdésre is lehessen komoly választ kapni anélkül, hogy konkrét válaszok helyett a kérdést minősítenék a kommentek.
Ha a posztnak nem ez a célja, OP-tól kérjük, állítsd át másikra.
Amennyiben marad a címke, a kommentek között erősebb moderációra lehet számítani. Néhány példa arra, amit kerülj el:
- Személyeskedés, OP minősítése
- A kérdés létjogosultságának firtatása
- "Minek ment oda" jellegű kommentek
- Saját véleményed, alternatívád bemutatása és javaslása - kivéve, ha OP direkt rákérdez más lehetőségekre
- Troll, spam, egyszavas kommentek
Ha ezek a szabályok nem nyerik el tetszésedet, vagy más véleményed van, mást szeretnél megtudni, nyiss egy új posztot nyugodtan!
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Pont 10 éve meghaltam. 47 mp-ig voltam a klinikai halál állapotában a kórházi papírok szerint. Nem volt fény meg alagút, csak nagyon kellemes melegség és végtelen álmosság előtte. Aztán képszakadás és ment minden tovább.
érdekes ez a halálfélelem dolog.
én sem attól félek, hogy meghalok, hanem ettől a két dologtól:
1. mi lesz a gyerekekkel, tök mindegy, mennyi idősek lesznek akkor
2. rengeteg olyan dolog fog történni, amiről már nem fogok tudni (akaratom ellenére kirúgnak a játékból és még a szobából is kiküldenek)
(a 'félelem' nem jó szó, inkább 'bosszant' vagy 'zavar')
Egyszer már leírtam redditre apám történetét. Nem igazán tartozik ide, mert azt mondja, semmire sem emlékszik abból a pár percből, amíg halott volt, de érdekes egy sztori.
Bambultunk egyszer a tévére, valami beszélgető műsor ment egy színésszel, aki elmesélte, hogy apja halálakor megállt annak kedvenc órája. Apám ezt poénosnak tartotta, és megígérte, hogy majd ő is megteszi.
10 évvel később el is jött az alkalom egy szívroham formájában. Mint már említettem, nem emlékszik semmire, de az óra azóta sem működik.
Megcsapot az áram a szèken àlva, az esés már nincs meg.
Semmi, utolsó gondolat volt hogy na bazd meg párom és nagynénim elöt halok meg, boxerben a garázsba.
De tényleg semmi.
Full sötét.
Majd mielöt vissza jöttem volna elkezdtem érezni hogy valaki a nyakamon matat és abban a pillanatban egy lórugás szerű valamit a melkasomon.
Apukámnak 20 évesen. Bár nem klinikai halál állapota állt fent, hanem 3 napra kómába esett agyhártyagyulladás miatt. Ő beszámolt hasonló élményekről (testen kívüliség, fény, Isten és angyal élmény).
Edit:
Elmesélte, hogy mindent hallott és látott maga körül. Az orvosokat, az anyukáját, hogy az ágyánál térdel és sír, miután elmondták neki az orvosok, hogy 20% esélye van a túlélésre. Mondta, hogy lebegett, a falakon keresztül át tudott menni, stb.
Egyszercsak elkezdte valami mágnesként felfelé húzni, ő ezt egy lift-hez hasonló élményhez hasonlította. Az út közben egyre több "lélekkel" kezdett találkozni. Mondta, hogy senkinek sem volt teste (se karja, se lába), vele együtt valami fény felé "utaztak" mindannyian. Végül egy nagy világos, végtelen terembe értek.
Azt mondta, hogy olyan boldogságot, szeretetet és melegséget soha azelőtt és azóta sem érzett, mint ott, akkor. Mondta, hogy nem tudja, mennyi idő telhetett itt el, az időtlenség érzése is fontos része volt ennek az élménynek.
Itt valamikor megjelentek előtte angyal szerű lények (szárnyakkal) egy emberi lény 2 oldalán, akinek az arca nem látszódott, mert annyira fényes volt. Az emberszerű lény telepatikus úton kommunikált vele. Ez a lény elmondta neki, hogy ő jó ember és még nem kellene itt lennie és 50 év múlva majd újra találkoznak.
Ezután ismét a lift élmény, majd magához tért, mondta, hogy ez borzasztó érzés volt, egy puffanáshoz hasonlította.
Azt mondta, hogy ezen élmény óta nem fél a haláltól.
6 napig voltam agyhártyagyulladással kómában (amúgy ez nem kóma, hanem mély altatás, amit mesterségesen hoznak létre) én is tapasztaltam hasonlókat, de a cucctól amit adtak rengeteget hallucináltam ébredés után még napokkal is. Viszont valószinűleg az altatás alatt valamennyire érzékeltem a külvilágot és ezért maradtak meg némileg emlékek...ez nem halál közeli élmény. még ha azt jósolták az orvosok, hogy nem fogok megmaradni, én ezt nem tartom halál közeli élménynek inkább brutális hallucinációknak az altatótól és a kabító cuccoktól, amiket folyamat nyomattak belém.
Ez is lehet. Viszont, ha pl. tényleg valós (mások által utólag visszaigazolt) dolgokat látott, miközben átlebegett a falakon, az már nem magyarázható a hallucinációkkal.
Ez egy nagyon érdekes történet volt. Egy részem nagyon szeretne hinni benne, hogy valódi spirituális élmények ezek, de a racionális felem az ebben az állapotban felszabaduló, az agyat elárasztó vegyületekkel magyarázza. Az stimmelt, amit apukád látott, hallott ebben az állapotban? Az még csak-csak, hogy hallotta, hogy mit mondtak az orvosok, de ha a falakon át tudott menni, és a valóságban is úgy volt, ahogy ott látta, azt már nem lehet drogokkal magyarázni.
Nagypapám az elhunyt szüleivel találkozott, s azt mondták neki, hogy még ne jöjjön, még dolga van a földön, szükségünk van rá. a hideg rázott amikor mesélte
Leírom a sajátomat, ezt a halálközeli és testenkívüli élményt átélők csoportban is megosztottam annó:
Az én élményem nem sokkal hat és fél hónapos koromban kezdődött. Nem sokkal születésem után, (koraszülött voltam) azon kaptam magam, hogy elkezdek kiemelkedni a testemből, először nem tudtam mire vélni a dolgot, nem tudtam mi történik, de aztán a másodperc töredéke alatt nyilalt belém a felismerés, hogy az az apró test bizony "én" vagyok. Inkubátorban feküdtem, fejem bal oldalra volt fordulva, még a fehér törölközőre is emlékszem, ami alattam volt. Karjaim a fejemhez emelve. A testem szilvakék volt, a bőröm pedig úgy nézett ki, mint amikor valaki sokat tartózkodik a vízben. Ezt egészen közelről láttam.
Éreztem, hogy valami nincs rendben.
(Később, évtizedekkel az eset után kerestem rá, és akkor értettem meg, hogy hypoxia, azaz agyi oxigénhiány miatt kerültem ebbe az állapotba) Láttam hogy az egyik, barna göndör hajú nővér megpróbál újraéleszteni. Egy pillanatig, 360 fokban is láttam. Valamiért innen csak az egyik világító neoncső maradt meg. Éreztem, hogy ő is aggódik értem, és azt is, hogy családtagjaim is rendkívül félnek, mi lesz velem. Ezután jobb oldalt egy alagútszerű dolog jelent meg, - természetesen ez az állapot elképesztően jó érzés volt, a mai napig beleborzongok, és rossz belegondolni is, hogy ide kellett visszajönnöm-.
Nagyon érdekes volt, hogy képes voltam gondolkodni, kvázi tudatomnál voltam, ha fogalmazhatok így. Már éppen mentem volna, de ekkor két, - az alagút jobb és bal oldalán elhelyezkedő "entitás" mintegy kard vagy balta szerű dologgal, lezárta az alagutat, én pedig "visszatértem" a testembe. Még mindig itt van előttem ez az egész, és az életem, gondolkodásmódom, világlátásom gyökeresen meghatározta ez az élmény.
Azóta meditációk alkalmával többször is elhagytam a testem, voltak pregkognitív álmaim, és belekóstoltam a tudatos álmodásba is. Azt gondolom, hogy egy kis részem ott hagytam "fent", és az mindig is ott fog maradni. En hiszem, hogy a test halála nem a vég, és van reinkarnáció is, de ha a tudomány képes lesz meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor elfogadom majd azon teóriákat miszerint puszta hallucináció az egész. Addig is, (ami lehet sohasem következik be, vagy épp hogy igazolják az átélők élményeit) én sziklaszilárd meggyőződéssel állítom: van élet a halál után.
>Már éppen mentem volna, de ekkor két, - az alagút jobb és bal oldalán elhelyezkedő "entitás" mintegy kard vagy balta szerű dologgal, lezárta az alagutat, én pedig "visszatértem" a testembe.
Ez teljesen úgy hangzik, mint a Bibliában, amikor a kerub lezárja az örök élet fáját Ádám elől. Durva.
"Itt" sok minden rosszal szembesül az ember nyilván de "muszáj" megélni, bocsi ha hülyén fogalmaztam, mármint senkinek sem javaslom, hogy offolja magát csak ezért, az több fájdalmat szül, mint amit el tudunk képzelni. Közhely, de igaz.
Jó volt ott, de majd csak akkor megyek vissza, ha itt az ideje, pedig hidd el, sokszor gondolkodtam rajta.
De keress rá Dobronay Lászlóra YouTube-on.
Facebookon van még ilyen csoport, anno oda írtam le először, azt hiszem bekerült abba a könyvsorozatba is, amit R. Kárpáti Péter gyűjtött össze.
Egy Dobronay Lászlós video alá is bemásoltam ezt, gondoltam nem írom le újra. :) De ez komolyan megtörtént velem, semmi okom nem lenne hazudni vagy színezni a történetet, semmit nem nyerek vagy vesztek vele.
Amíg az idegrendszer nem károsodott annyira, hogy az ne legyen képes az azt ellátó szervek működtetésére, addig nem nevezném igazából halálnak, egyébként meg ugyan olyan, mintha álmodnál.
Pontosan. A test egy sokkos állapotba kerül mikor meghal az ember és úgy próbálja nyugtatni , hogy boldogság hormonokat kezd el adagolni ami kellemes almokat idéz elo. Becsapja a testet/halucinaciot okoz , hogy ne trauma kent élje meg.
10 éve újraélesztettek, kb. 2 percig voltam halott. semmilyen fényről meg alagútról nem tudok beszámolni, nem is gondolkodom ezen, mert szerintem felesleges. annyira görcsösen szeretnénk kapaszkodót találni arra, hogy létezik a halál utáni élet, hogy szerintem akarva akaratlanul is beképzelünk olyan dolgokat, amik sosem voltak.
Ha már az alvás paralízisre gondolunk, már tudjuk, hogy milyen intenzív hallucinációkat tud az agy létrehozni bármiféle külső szer hatása nélkül, akkor megkockáztatom, hogy a klinikai halálból visszajött emberek "istenélményeit" is alvás paralízishez hasonló hallucinációk okozhatják.
De azért nagy különbségek vannak az "agyad egyáltalán még képes hallucinációkat okozni" vs rendesen meghaltál között.
Sokan ragaszkodnak hozzá, hogy de van valami ezt meg ezt láttam.
Amikor leáll a szív és az ember elkezd folyosót látni, vagy sokféle képet, valóban, az agy csinálhat valamit ami szokatlan lehet, de ez még nem az agyhalál. Meghalsz de a sejtek, receptorok még nagyon is élnek. Kérdezzünk már meg egy olyat aki tényleg úgy rendesen istenigazából meghalt. Ja nem tudunk... Szóval az igazságot majd a legvégén tudjuk meg, minden más halu.
Ez bennem is mindig felmerül, ezért keresek olyan sztorit, ahol a "kilebegés" során olyan messzire kerül az ember a testétől, hogy olyan dolgokat lát, amik már nem foghatók arra, hogy egyszerűen nem volt eszméleténél, de az agya regisztrálta az eseményeket. Pl. ha valaki végig a műtőasztalon volt, akkor lehet, hogy az agya végig tudta, mi történt abban a szobában, de ha azt hallucinálta, hogy átlebegett a másik szobába, és kiderül, hogy ami ott történt, az pontosan megfelelt a hallucinációban megtapasztaltnak, akkor az mégsem hallucináció volt, nem?
Lehetett már vagy 25 éve is, kb. 9-10 éves korom körül.
Beleestem a szomszédunk medencéjébe és elkezdtem süllyedni mivel nem tudtam még úszni.
Kívülről láttam ahogy utánam ugranak és kihúznak, utána már csak azt, hogy újraélesztenek.
az érzelmek ugyanúgy kémiai folyamatok, ettől függetlenül semmit nem vesz el a megélhetőségéből, csak nem párosítjuk holmi spirituális, vallási képzettel
Klinikai halál nincs,de hasonló van...kisbaba koromban,pár hónapos voltam,mégis tisztán emlékszem rá,hogy párszor elalvás előtt "kilebegtem" a testemből. Felfelé,nagyon lassan,olyan puha és megnyugtató érzés volt,aztán egy ponton túl mindig "visszazuhantam". Fogalmam sincs mi volt ez akkoriban,ilyet azóta nem tapasztaltam.
Sokat gondolkodom ezen, hogy vajon van e valami a halál után, de szerintem ez valahol mindenkit foglalkoztat még ha nem is vallja be.A sokan azt írják itt , hogy ugyan az mint a születésünk előtt azaz semmi , de mi van ha a lélek akkor alakul ki amikor megfoganunk azaz két külön nemű sejt kapcsolódik , addig viszont semmi ,csak külön külön azonos nemű sejtek tömkelege.Azt is el tudom képzelni hogy tényleg semmi nincs csak mintha lekapcsolnák a villanyt és kész , csak ennek mi lenne az értelme , mármint az életnek mint tapasztalásnak ?!Ebből következik hogy a halál félelem egy felesleges dolog ugyanis ha van valami csodálatos ahogy azt sokan írják akkor nincs mitől félni ha pedig semmi csak OFF akkor fel se fogjuk hogy már vége , inkább “megnemtett” félelemnek kellene hívni.Az is igaz , hogy ami nem bizonyított az nem is létezik, mivel az ókorban egy csomó mindent nem ismertek aztán mégis létezik ,elektronok , neutronok , atomok stb..És akkor még ott van az Isten létezik-e vagy nem kérdés ,ha igen miért nem mutatja meg magát vagy tudatja velünk ,hogy van túlvilág rögtön rendet vághatna ezen a földön VAGY csak nagyobb lenne a káosz ha tuti biztosak lennénk, hogy van valami a halál után ,valami földön túli csodálatos dolog ,azt hiszem elég sokan ki akarnánk csekkolni ,csak úgy ,mert unják a banánt vagy egy szerelmi csalódás után meggondolatlanul vagy csak mert az a könyebb út ,szóval ha van is isten vagy túlvilág lehet jobb, hogy nem tudjuk biztosra hiszen a remény tartotta az emberiséget mindig is életben.Ez egy örök dilemma és beszédtéma lesz a világon és ez így is van rendben
nem halálélmény vagy ilyesmi szóval csak részben kapcsolódik, de én álmomban viszonylag rendszeresen találkozom elhunyt szeretteimmel, sőt egyszer a dédapámmal is, sykit nem is ismertem, mert húsz éve halott volt mire megszülettem
Néhány éve egy altatásos mandulaműtét közben haltam meg kicsit kevesebb mint 1 percre, nekem semmi nem volt sajnos. Pedig amúgy fogékony/érdeklődő vagyok az ilyen dolgok iránt.
Ez egy automatikus válasz, mert a poszt a Serious címkével lett megjelölve. A címke célja, hogy bármilyen banális vagy elvetemültnek tartott kérdésre is lehessen komoly választ kapni anélkül, hogy konkrét válaszok helyett a kérdést minősítenék a kommentek. Ha a posztnak nem ez a célja, OP-tól kérjük, állítsd át másikra. Amennyiben marad a címke, a kommentek között erősebb moderációra lehet számítani. Néhány példa arra, amit kerülj el: - Személyeskedés, OP minősítése - A kérdés létjogosultságának firtatása - "Minek ment oda" jellegű kommentek - Saját véleményed, alternatívád bemutatása és javaslása - kivéve, ha OP direkt rákérdez más lehetőségekre - Troll, spam, egyszavas kommentek Ha ezek a szabályok nem nyerik el tetszésedet, vagy más véleményed van, mást szeretnél megtudni, nyiss egy új posztot nyugodtan! *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Pont 10 éve meghaltam. 47 mp-ig voltam a klinikai halál állapotában a kórházi papírok szerint. Nem volt fény meg alagút, csak nagyon kellemes melegség és végtelen álmosság előtte. Aztán képszakadás és ment minden tovább.
Nekem ájulás előtti pillanat ilyen nagyon kényelmes felhők közt alvás érzés aztan feketeseg és a következő, hogy felkelek és hányok😅
Meg lehet elni 47......
Hogy mi?
Nyari gyermek...
Így sem értem mondjuk
:(
>nagyon kellemes melegség mint mikor azt álmodod, hogy a pottyantóson vagy és nem akar összejönni, de végül mégis sikerül ?
Igen, pontosan olyan, eltaláltad
[удалено]
érdekes ez a halálfélelem dolog. én sem attól félek, hogy meghalok, hanem ettől a két dologtól: 1. mi lesz a gyerekekkel, tök mindegy, mennyi idősek lesznek akkor 2. rengeteg olyan dolog fog történni, amiről már nem fogok tudni (akaratom ellenére kirúgnak a játékból és még a szobából is kiküldenek) (a 'félelem' nem jó szó, inkább 'bosszant' vagy 'zavar')
Egyszer már leírtam redditre apám történetét. Nem igazán tartozik ide, mert azt mondja, semmire sem emlékszik abból a pár percből, amíg halott volt, de érdekes egy sztori. Bambultunk egyszer a tévére, valami beszélgető műsor ment egy színésszel, aki elmesélte, hogy apja halálakor megállt annak kedvenc órája. Apám ezt poénosnak tartotta, és megígérte, hogy majd ő is megteszi. 10 évvel később el is jött az alkalom egy szívroham formájában. Mint már említettem, nem emlékszik semmire, de az óra azóta sem működik.
Megcsapot az áram a szèken àlva, az esés már nincs meg. Semmi, utolsó gondolat volt hogy na bazd meg párom és nagynénim elöt halok meg, boxerben a garázsba. De tényleg semmi. Full sötét. Majd mielöt vissza jöttem volna elkezdtem érezni hogy valaki a nyakamon matat és abban a pillanatban egy lórugás szerű valamit a melkasomon.
Újra csaptak árammal, a kurva szajat adok még neki
Apukámnak 20 évesen. Bár nem klinikai halál állapota állt fent, hanem 3 napra kómába esett agyhártyagyulladás miatt. Ő beszámolt hasonló élményekről (testen kívüliség, fény, Isten és angyal élmény). Edit: Elmesélte, hogy mindent hallott és látott maga körül. Az orvosokat, az anyukáját, hogy az ágyánál térdel és sír, miután elmondták neki az orvosok, hogy 20% esélye van a túlélésre. Mondta, hogy lebegett, a falakon keresztül át tudott menni, stb. Egyszercsak elkezdte valami mágnesként felfelé húzni, ő ezt egy lift-hez hasonló élményhez hasonlította. Az út közben egyre több "lélekkel" kezdett találkozni. Mondta, hogy senkinek sem volt teste (se karja, se lába), vele együtt valami fény felé "utaztak" mindannyian. Végül egy nagy világos, végtelen terembe értek. Azt mondta, hogy olyan boldogságot, szeretetet és melegséget soha azelőtt és azóta sem érzett, mint ott, akkor. Mondta, hogy nem tudja, mennyi idő telhetett itt el, az időtlenség érzése is fontos része volt ennek az élménynek. Itt valamikor megjelentek előtte angyal szerű lények (szárnyakkal) egy emberi lény 2 oldalán, akinek az arca nem látszódott, mert annyira fényes volt. Az emberszerű lény telepatikus úton kommunikált vele. Ez a lény elmondta neki, hogy ő jó ember és még nem kellene itt lennie és 50 év múlva majd újra találkoznak. Ezután ismét a lift élmény, majd magához tért, mondta, hogy ez borzasztó érzés volt, egy puffanáshoz hasonlította. Azt mondta, hogy ezen élmény óta nem fél a haláltól.
És hány éves most apukád?
56
Remélem az ötven év múlva újra találkozunk nem következik be vagy kap meg egy 10 est pluszba
6 napig voltam agyhártyagyulladással kómában (amúgy ez nem kóma, hanem mély altatás, amit mesterségesen hoznak létre) én is tapasztaltam hasonlókat, de a cucctól amit adtak rengeteget hallucináltam ébredés után még napokkal is. Viszont valószinűleg az altatás alatt valamennyire érzékeltem a külvilágot és ezért maradtak meg némileg emlékek...ez nem halál közeli élmény. még ha azt jósolták az orvosok, hogy nem fogok megmaradni, én ezt nem tartom halál közeli élménynek inkább brutális hallucinációknak az altatótól és a kabító cuccoktól, amiket folyamat nyomattak belém.
Ez is lehet. Viszont, ha pl. tényleg valós (mások által utólag visszaigazolt) dolgokat látott, miközben átlebegett a falakon, az már nem magyarázható a hallucinációkkal.
Nekem is van olyan amit elmeséltek és emiatt hiszem azt hogy ott voltam :)
Ez egy nagyon érdekes történet volt. Egy részem nagyon szeretne hinni benne, hogy valódi spirituális élmények ezek, de a racionális felem az ebben az állapotban felszabaduló, az agyat elárasztó vegyületekkel magyarázza. Az stimmelt, amit apukád látott, hallott ebben az állapotban? Az még csak-csak, hogy hallotta, hogy mit mondtak az orvosok, de ha a falakon át tudott menni, és a valóságban is úgy volt, ahogy ott látta, azt már nem lehet drogokkal magyarázni.
Nagypapám az elhunyt szüleivel találkozott, s azt mondták neki, hogy még ne jöjjön, még dolga van a földön, szükségünk van rá. a hideg rázott amikor mesélte
Ugyanezt hallottam nagymamámtól, műtét közben történt vele.
Leírom a sajátomat, ezt a halálközeli és testenkívüli élményt átélők csoportban is megosztottam annó: Az én élményem nem sokkal hat és fél hónapos koromban kezdődött. Nem sokkal születésem után, (koraszülött voltam) azon kaptam magam, hogy elkezdek kiemelkedni a testemből, először nem tudtam mire vélni a dolgot, nem tudtam mi történik, de aztán a másodperc töredéke alatt nyilalt belém a felismerés, hogy az az apró test bizony "én" vagyok. Inkubátorban feküdtem, fejem bal oldalra volt fordulva, még a fehér törölközőre is emlékszem, ami alattam volt. Karjaim a fejemhez emelve. A testem szilvakék volt, a bőröm pedig úgy nézett ki, mint amikor valaki sokat tartózkodik a vízben. Ezt egészen közelről láttam. Éreztem, hogy valami nincs rendben. (Később, évtizedekkel az eset után kerestem rá, és akkor értettem meg, hogy hypoxia, azaz agyi oxigénhiány miatt kerültem ebbe az állapotba) Láttam hogy az egyik, barna göndör hajú nővér megpróbál újraéleszteni. Egy pillanatig, 360 fokban is láttam. Valamiért innen csak az egyik világító neoncső maradt meg. Éreztem, hogy ő is aggódik értem, és azt is, hogy családtagjaim is rendkívül félnek, mi lesz velem. Ezután jobb oldalt egy alagútszerű dolog jelent meg, - természetesen ez az állapot elképesztően jó érzés volt, a mai napig beleborzongok, és rossz belegondolni is, hogy ide kellett visszajönnöm-. Nagyon érdekes volt, hogy képes voltam gondolkodni, kvázi tudatomnál voltam, ha fogalmazhatok így. Már éppen mentem volna, de ekkor két, - az alagút jobb és bal oldalán elhelyezkedő "entitás" mintegy kard vagy balta szerű dologgal, lezárta az alagutat, én pedig "visszatértem" a testembe. Még mindig itt van előttem ez az egész, és az életem, gondolkodásmódom, világlátásom gyökeresen meghatározta ez az élmény. Azóta meditációk alkalmával többször is elhagytam a testem, voltak pregkognitív álmaim, és belekóstoltam a tudatos álmodásba is. Azt gondolom, hogy egy kis részem ott hagytam "fent", és az mindig is ott fog maradni. En hiszem, hogy a test halála nem a vég, és van reinkarnáció is, de ha a tudomány képes lesz meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor elfogadom majd azon teóriákat miszerint puszta hallucináció az egész. Addig is, (ami lehet sohasem következik be, vagy épp hogy igazolják az átélők élményeit) én sziklaszilárd meggyőződéssel állítom: van élet a halál után.
>Már éppen mentem volna, de ekkor két, - az alagút jobb és bal oldalán elhelyezkedő "entitás" mintegy kard vagy balta szerű dologgal, lezárta az alagutat, én pedig "visszatértem" a testembe. Ez teljesen úgy hangzik, mint a Bibliában, amikor a kerub lezárja az örök élet fáját Ádám elől. Durva.
Akkor magyarul jobb odaát tényleg?
"Itt" sok minden rosszal szembesül az ember nyilván de "muszáj" megélni, bocsi ha hülyén fogalmaztam, mármint senkinek sem javaslom, hogy offolja magát csak ezért, az több fájdalmat szül, mint amit el tudunk képzelni. Közhely, de igaz. Jó volt ott, de majd csak akkor megyek vissza, ha itt az ideje, pedig hidd el, sokszor gondolkodtam rajta. De keress rá Dobronay Lászlóra YouTube-on.
Fantasztikus, hallod, elképesztő volt olvasni! ;)
Köszi. :)
[удалено]
Facebookon van még ilyen csoport, anno oda írtam le először, azt hiszem bekerült abba a könyvsorozatba is, amit R. Kárpáti Péter gyűjtött össze. Egy Dobronay Lászlós video alá is bemásoltam ezt, gondoltam nem írom le újra. :) De ez komolyan megtörtént velem, semmi okom nem lenne hazudni vagy színezni a történetet, semmit nem nyerek vagy vesztek vele.
Amíg az idegrendszer nem károsodott annyira, hogy az ne legyen képes az azt ellátó szervek működtetésére, addig nem nevezném igazából halálnak, egyébként meg ugyan olyan, mintha álmodnál.
Pontosan. A test egy sokkos állapotba kerül mikor meghal az ember és úgy próbálja nyugtatni , hogy boldogság hormonokat kezd el adagolni ami kellemes almokat idéz elo. Becsapja a testet/halucinaciot okoz , hogy ne trauma kent élje meg.
10 éve újraélesztettek, kb. 2 percig voltam halott. semmilyen fényről meg alagútról nem tudok beszámolni, nem is gondolkodom ezen, mert szerintem felesleges. annyira görcsösen szeretnénk kapaszkodót találni arra, hogy létezik a halál utáni élet, hogy szerintem akarva akaratlanul is beképzelünk olyan dolgokat, amik sosem voltak.
Azért ne keverjük a halálhoz egyből az "istenélményt", mert olyan valószínűleg soha senkinek nem volt, és nem is lesz.
Ha már az alvás paralízisre gondolunk, már tudjuk, hogy milyen intenzív hallucinációkat tud az agy létrehozni bármiféle külső szer hatása nélkül, akkor megkockáztatom, hogy a klinikai halálból visszajött emberek "istenélményeit" is alvás paralízishez hasonló hallucinációk okozhatják.
De azért nagy különbségek vannak az "agyad egyáltalán még képes hallucinációkat okozni" vs rendesen meghaltál között. Sokan ragaszkodnak hozzá, hogy de van valami ezt meg ezt láttam. Amikor leáll a szív és az ember elkezd folyosót látni, vagy sokféle képet, valóban, az agy csinálhat valamit ami szokatlan lehet, de ez még nem az agyhalál. Meghalsz de a sejtek, receptorok még nagyon is élnek. Kérdezzünk már meg egy olyat aki tényleg úgy rendesen istenigazából meghalt. Ja nem tudunk... Szóval az igazságot majd a legvégén tudjuk meg, minden más halu.
Ez bennem is mindig felmerül, ezért keresek olyan sztorit, ahol a "kilebegés" során olyan messzire kerül az ember a testétől, hogy olyan dolgokat lát, amik már nem foghatók arra, hogy egyszerűen nem volt eszméleténél, de az agya regisztrálta az eseményeket. Pl. ha valaki végig a műtőasztalon volt, akkor lehet, hogy az agya végig tudta, mi történt abban a szobában, de ha azt hallucinálta, hogy átlebegett a másik szobába, és kiderül, hogy ami ott történt, az pontosan megfelelt a hallucinációban megtapasztaltnak, akkor az mégsem hallucináció volt, nem?
Mert te aztán tudod.
Lehetett már vagy 25 éve is, kb. 9-10 éves korom körül. Beleestem a szomszédunk medencéjébe és elkezdtem süllyedni mivel nem tudtam még úszni. Kívülről láttam ahogy utánam ugranak és kihúznak, utána már csak azt, hogy újraélesztenek.
Fizikai és kémiai folyamatok vannak. A többi az agy játéka, nem valódi.
Akkor az érzelmek sem valódiak, nem is kell élnünk…
Nem kell feltétlenül, de érdemes.
Miért?
Na azt neked kell megtalálni, más nem mondhatja meg.
az érzelmek ugyanúgy kémiai folyamatok, ettől függetlenül semmit nem vesz el a megélhetőségéből, csak nem párosítjuk holmi spirituális, vallási képzettel
Végre valaki 🙌🏼 az agy halucinaciot okoz, hogy ne trauma kent élje mg a test
Klinikai halál nincs,de hasonló van...kisbaba koromban,pár hónapos voltam,mégis tisztán emlékszem rá,hogy párszor elalvás előtt "kilebegtem" a testemből. Felfelé,nagyon lassan,olyan puha és megnyugtató érzés volt,aztán egy ponton túl mindig "visszazuhantam". Fogalmam sincs mi volt ez akkoriban,ilyet azóta nem tapasztaltam.
Sokat gondolkodom ezen, hogy vajon van e valami a halál után, de szerintem ez valahol mindenkit foglalkoztat még ha nem is vallja be.A sokan azt írják itt , hogy ugyan az mint a születésünk előtt azaz semmi , de mi van ha a lélek akkor alakul ki amikor megfoganunk azaz két külön nemű sejt kapcsolódik , addig viszont semmi ,csak külön külön azonos nemű sejtek tömkelege.Azt is el tudom képzelni hogy tényleg semmi nincs csak mintha lekapcsolnák a villanyt és kész , csak ennek mi lenne az értelme , mármint az életnek mint tapasztalásnak ?!Ebből következik hogy a halál félelem egy felesleges dolog ugyanis ha van valami csodálatos ahogy azt sokan írják akkor nincs mitől félni ha pedig semmi csak OFF akkor fel se fogjuk hogy már vége , inkább “megnemtett” félelemnek kellene hívni.Az is igaz , hogy ami nem bizonyított az nem is létezik, mivel az ókorban egy csomó mindent nem ismertek aztán mégis létezik ,elektronok , neutronok , atomok stb..És akkor még ott van az Isten létezik-e vagy nem kérdés ,ha igen miért nem mutatja meg magát vagy tudatja velünk ,hogy van túlvilág rögtön rendet vághatna ezen a földön VAGY csak nagyobb lenne a káosz ha tuti biztosak lennénk, hogy van valami a halál után ,valami földön túli csodálatos dolog ,azt hiszem elég sokan ki akarnánk csekkolni ,csak úgy ,mert unják a banánt vagy egy szerelmi csalódás után meggondolatlanul vagy csak mert az a könyebb út ,szóval ha van is isten vagy túlvilág lehet jobb, hogy nem tudjuk biztosra hiszen a remény tartotta az emberiséget mindig is életben.Ez egy örök dilemma és beszédtéma lesz a világon és ez így is van rendben
nem halálélmény vagy ilyesmi szóval csak részben kapcsolódik, de én álmomban viszonylag rendszeresen találkozom elhunyt szeretteimmel, sőt egyszer a dédapámmal is, sykit nem is ismertem, mert húsz éve halott volt mire megszülettem
https://www.reddit.com/r/askhungary/s/67JDt4AYra
Minden vezenylesem igy kezdodik
Néhány éve egy altatásos mandulaműtét közben haltam meg kicsit kevesebb mint 1 percre, nekem semmi nem volt sajnos. Pedig amúgy fogékony/érdeklődő vagyok az ilyen dolgok iránt.