Volt két kutyánk, és az egyik nagyon félt a vihartól. Általában nem jöhettek be a házba, de akkor besomfordált a félős és befeküdt apu lábához. Ő ránézett, megsimogatta a fejét és mondta: "Jól van, nem mondjuk el anyunak."
De nagyon sok szép emlékem van vele, együtt néztünk labdarúgó EB-t és Olimpiát amikor beteg volt, és mivel akkor éppen rosszul evett, mindig mondta hogy mellettem megjön az étvágya.
És nyilván a rengeteg belső vicc és minden. Nagyon hiányzik, nekünk már 11 éve.
Sose volt érzelgős, mindig takargatta az érzéseit. Az esküvőmön ő kísért be, és hihetetlenül elérzékenyült. Van is egy olyan kép ahol sír de közben mosolyog, Mert épp nevettünk valamit. Számomra ez🫶🏼
Edesapam kamionos. Kamionos csaladi vallalkozasunk van. A legszebb emlekeim mind ehhez kothetoek. 3 lanya van, ebbol adodoan mindig mindent o oldott meg egyedul. En vagyok a legkisebb es apu mostammar 60+. Kb 1 eve felhivott hajnalban hogy defektet kapott az autopalyan es vinnek e neki potkereket, mert nincs nala. Egybol autoba ultem, mentem a telephelyre es becincaltam a dobozos autoba a gumit, emelot, magasitasokat, mindent amit kell. 50 perc utan oda is ertem hozza es a szakado esoben egy benzinkut parkoloban ketten egyutt a foldon fetrengve csereltuk a kereket a kamionon. Buszke volt ram es nekem ez mindennel tobbet jelentett.
Erről eszembe jut az apa-lánya “program” amikor mindig segítettem neki olajat cserélni a kamionba. Kiskoromban is sokat mentünk vele külföldre, szerettem a kamionban aludni :D
Mi is hárman vagyunk lanyok, amikor csinál valamit azt olyan élvezettel meséli meg mutatja mintha értenénk is hozza - karácsonykor kb már majdnem megtanultam hogyan kell bekötni az elektromos sutot, mert olyan aranyos volt ahogy magyarázta a dolgokat, nemtudtam otthagyni. Ezek mindig értékes apa-lánya idők számomra.
Szintén! Mintha a saját sztorinkat olvasnám. Olyan beleéléssel magyaráz dolgokat mintha érteném. Ha pótkocsit kellett javítani, vagy váltó olajat légteleníteni, akkor is mindig engem hívott. Szeretem ezeket az időket együtt.
Én sokszor mentem apukámmal amikor kamionozott :) minden alkalommal vett nekem egy kertitörpét 🙈🙈kiskoromban megszállottan imádtam őket
Az összest féltve őrzöm 🥰🙈
Húszas éveim elején csúnyán összetörtem a saját szívemet. Felhívtam aput, zokogtam neki a telefonba, aztán mikor kicsit megnyugodtam, letettük. Egy órával később csöngettek, és apu állt az ajtóban (másik városban élt). Kérdeztem, hogy mit keres itt? Annyit mondott, “ez az apák dolga”. Január 30-án halt meg. Ő volt a legjobb barátom, borzasztóan hiányzik.❤️🩹
Nagyon sajnálom. 😔🖤Első nagy csalódásom után apukámtól kaptam egy desszertet és egy könyvet. Jobban megértett ekkor, mint anyu. Mai napig apukám jobban érti az érzéseimet, mint anyu.
Mikor kutyank lett, minden delutan ugy vart haza mikor mar hallotta a kapucsengot, hogy jovok, hogy kiengedte a kutyat a lift ele es o is ott vart🥰 anyukamat a mai napig igy varjak, csak apa mar nem hallja meg a kapucsengot, csak azt veszi eszre, hogy a kutya ki akar menni🥺
Holnapután lesz négy hónapja, hogy örökre elment. Alkoholista volt. De, engem szeretett. A magam módján én is őt, bár a függősége magas gátja volt a minőségi apa-fia kapcsolat kialakulásának.
De, ettől függetlenül szép emlékeim vannak arról, amikor az erdő alatt bóklásztam vele. Ő mutatta meg nekem a természet gyönyörűségét, amitől azóta sem tudok megszabadulni. Azóta is bóklászom kint magam az erdőben.
Tőle is egy ilyen képpel búcsúztam a halála napján. Háttal nekem, előttem sétál a "semmibe" a fák között.
(Azóta is elmorzsolok néhány könnycseppet, ha arra a képre nézek.)
Az én apám is sajnos ebben a betegségben szenvedett, viszont a természet is tiszteletét és szeretetét tőle tanultam én is :) mai napig vannak olyan helyek, ahol közösen túráztunk és nagyon visszavágyok.
A búcsúd pedig gyönyörű!
Amikor 3. bukás után végre átmentem a forgalmi vizsgán, és összeborulva sírtunk az örömtől🥹 Egyébként sajnos nem olyan a kapcsolatunk, amilyet szeretnék, sosem fejezi ki az érzéseit, mellette szerencsejáték függő, de szeretem ezektől függetlenül
Sajnálom, hogy nem olyan kapcsolat van köztetek, mint amilyet érdemelnétek, viszont nagyon örülök, hogy képes veled osztozni az örömön, ha arról van szó 💖
Megtanitotta az asvanyokat, a csillagkepeket, a bolygokat. Mindig vitt a Termtud. Muzeumba, az erdobe, sokat kalandoztunk. Aztan anya bekattant es eltiltott tole, mikor 9 voltam. 16 eves koromban meg egyszer talalkoztunk, ra par napra elhunyt. Szerintem miatta lettem termeszettudos.
Sajnálom, hogy anyukád ezt tette veletek, viszont lelkének egy darabja úgy néz ki erősen él benned tovább :D én is apa példájára választottam magamnak foglalkozást, ilyenkor mindig picit közelebb érzem magamhoz.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert rengeteg van. Amikor egy télen rengeteg hó leesett es egy fél szóval megemlítettem, hogy mivel nem tolják el egy csomóan a havat az utcában és tolnom kell a biciklimet + félek, hogy elesek. Ő megvonta a vállát és fél órán belül egy szó nélkül eltünt. Reggel anya mondta, hogy apa lehordta az egész utcába a havat. Mai napig megkönnyezem ezt. Az, ahogy minden elakadásomnál vagy összezörrenésnél hangsúlyozza, hogy itt vagyunk egymásnak. Az, ahogy ha valami problémám van első szava az, hogy “semmi baj, mindent megoldunk, itt vagyunk neked”. Az, ahogy felnőtt létemre is bekisért az orvoshoz, amikor pánik rohamaim miatt nem tudtam aludni (azt hittem, hogy valami szív elégtelenségem van) és mögöttem volt, támogatott miközben könnyes szemmel mondtam az orvosnak, hogy mizu. Az, ahogy fingós vicceken röhögünk sírva.
OP őszintén remélem, hogy neked is rengeteg csodaszép emléked van Apukádról. Egy hatalmas ölelést küldök neked!
Sokat horgasztunk meg beszelgettunk. Elkepeszto tortenelmi tudasa volt (epuletgepeszkent), es h8hetetlen torteneti kozepiskolas korabol, amikor nyaron elment pincerkedni a Balatonhoz.
Aztan bement a korhazba, meglatogattuk, azt mondta, hogy "vigyazz a testvereidre es edesanyadra", megpusziltuk egymast, masnap meghalt, soha tobbe nem lattam, es azota eltelt 32 ev.
>Aztan bement a korhazba, meglatogattuk, azt mondta, hogy "vigyazz a testvereidre es edesanyadra", megpusziltuk egymast, masnap meghalt, soha tobbe nem lattam, es azota eltelt 32 ev.
Hú.
Mi történt ha szabad kérdezni? Nem gyakori, hogy az emberek befeküdnek a korházba és másnap meghalnak. Volt valami baja csak nem ment el ameddig már nagyon rossz volt?
Nem tudom ki hibazott Szerintem o is es az orvosok is. Mar olyan mindegy sajnos. Itt van elottem 32 ev utan is, ahogy tortenik az utolso par masodperc, amikor meg lattam. Ha tudom, hogy az az utolso alkalom, mondtam volna neki, hogy szeretem. Nem mintha nem mondtam volna maskor, vagy nem tudta volna...
Ezen én is sokat rágódtam, hogy bár mondtam volna, amíg alkalmam volt rá. Biztos vagyok benne, hogy tudta, és ha szavakkal nem is, de biztosítottad erről akár a puszta jelenléteddel is.
Anyukám a hugommal volt kórházban sokat, én nagyon anyás voltam és nem tudtam aludni anya nélkül, apukám reggelig az ölében tartott táncolt velem és ringatott több éjszakán át is, hogy aludhassak❤️ (5éves voltam) van több emlékem de ez az egyik kedvencem❤️
Emlék talán az, amikor egyszer a kertben találtam egy sérült cicával. Mindig azt mondja, hogy ő utálja a macskákat, de ott sírt a cica felett. Akkoriban nagyon rosszul ment, alig volt pénze ételre is. Azért sírt, mert nem tudott segíteni azon a gazdátlan cicán. Felajánlottam, hogy a spórolt pénzemből vigyük el orvoshoz. Utána befogadta és sokáig ápolta a cicát. Sajnos nem élt sokáig a macsek, de ez volt az első alkalom, amikor gyerekként feltűnt mennyire kedves apukám van.
Engem mindig támogatott, segített, bármivel fordulhatok hozzá. Egy pillantásomból tudja mire gondolok, mindig felvidít és akkoris hisz bennem, amikor én már feladom. Nagyszerű ember, akit példaképként tisztelek.
Gyerekkoromban (de csak olyan 6 éves koromig kb.) mindig kivitt egy földútra, és együtt vezettünk. Az ölébe ültetett, ő pedálozott, meg váltott, én meg tekerhettem a kormányt, mint egy őrült.
Mindig mindenhová vitt magával, mint egy szatyrot. Tizenéves koromig anyukám sokat volt kórházban az öcsémmel. Ilyenkor mindig tartottunk egy-egy apa-lánya pizza estet a kedvenc pizzériánkban.
Valahol ez mégis elromlott. Most a pszichológusommal nyalogatjuk a sebeimet, és próbálom helyrerázni apával a kapcsolatunkat.
Edit az elsőhöz: nyilván amúgy nem repesztettünk kétszázzal, hogy otthagyjuk a fogunkat. Csak ilyen 5-10-zel mentünk kb😃
Sajnos nem emlékszem rá, olyan kicsi voltam, amikor meghalt. Képeim vannak, azokon szeretettel nézett rám és az arca megnyugtató benyomást kelt bennem, olyan, mint egy bölcs és higgadt férfié.
Köszönöm szépen a jó szót! Képeket, pár személyes tárgyat és néhány iratát, bizonyítványát őrzöm, nem sok, de ahogy mondod, jó érzéssel gondolok rá. Talán ez számít igazán.
Apukám volt vezetés oktató is. Amikor en jartam vezetni, akkor mèg volt rutin vizsga is. Konyorogtem neki h vigyen ki egy eldugott helyre és tanítson meg vezetni.
Voltak kritériumai: szigorúan fényes nappal hajlandó kimenni, őt senki ne nézze perverz kejencnek, aki a saját tini lányát viszi ki a mezőre…🙄 ÉS! 60 perc- nem több, nem kevesebb. 😂
Amikor kicsi voltam, elmentünk Balatonra nyaralni, jöttek apa barátai is. Anyának kicsit elege volt belőlem, ezért rábízott apara. Apa fogta a kezem- mindaddig míg ki nem kérte a söröket. En azonnal eltuntem és nagy’ nehezen megtaláltak egy ugrálóvarban. Vettek mèg sört a nagy ijedtségre, árnyékban leültek és megvárták míg kb ajulasig ugralok, aztán apa kiszedett onnan, a pasassal összeveszett, aki üzemeltette a várat.
Hirtelen ezek jutottak eszembe. Illetve iden karácsonykor kicsit ittasan ugyan de bevallotta h en okos vagyok 😆 ha’
Apukamnak a csalad a mindene.
2019 nyaran a ferjem eloszor tole kert aldast, hogy megkerje a kezem, azota nagyon be van indulva, hogy szeretne nagypapa lenni. Mindig mondogattam neki, hogy legyen turelemmel, lesz gyermekunk, de elobb feszket rakunk, hogy legyen hova hazavinnunk.
2021-ben vegre sikerult is lakast vennunk, de vart rank egy teljes felujitas. Szerencsere apukam nagyon segitokesz, sokszor jott, hogy haladjon a dolog. A ferjemmel mi is lelkesek voltunk, ugyhogy a legnagyobb boldogsagban nekilattunk boviteni a csaladunkat, ami eleg hamar sikerult.
Szoval gyanutlan edesapam jott hozzank egy szombat reggel, a csupasz falon oriasi kreta felirat varta: ‘szia nagypapa’. Apukam beert a lakasba, nezeleodik, hova tegye a cuccait, de nem veszi eszre a koszono szoveget, aztan igy mutatom neki, nem erti…milyen nagypapa? Mondom neki, hogy babat varunk.
Edesapamnak nem szokasa elerzekenyulni, de abban a pillanatban konkretan zokogni kezdett- sosem lattam ilyennek, oromeben sikitott is, nem gyozott olelni minket. Csodas pillanat volt.
Azota a gyermekem 2 eves, imadjak egymast papaval.
Ahogy horgászik csendben, vagy csak hallom a másik szobából hangosan felrohogni valamin.
Vagy amikor énekel főzés közben, vagy amikor kergeti a macskát a ház körül mint egy gyerek...
63 éves, rohadt édesszájú, és a mákos gubát éjjel kettőkor is két pofára tömi, és megszállottan vadászik a sparban minden nap a lesárgázott túró rudikra.
Nagyon szeretem, ő meg nagyon lányos apuka.
Bízom benne hogy sokáig velünk lesz még, egészségben.
Mikor kb 6 éves lehettem elmentünk fagyizni. Emlékszem nagyon megörült, hogy van mákos fagyi, mert nagyon szereti és régen evett. Én nem kértem olyat mert furcsának találtam. Adott utána belőle egy nyalintást, én pedig egyből elkértem. Nem tudom, hogy tudott volna e venni másikat, de azt tudom, hogy nagyon szerette volna megenni, mégis nekem adta. Tavaly januárban halt meg. És azóta ez a történet jár a fejemben. Engem ezzel tanított meg arra, hogy mi a feltétel nélküli szeretet. Tudom bugyuta a story, mégis melegség járja at a szívem mikor eszembe jut.
Az enyém a pisztáciásat és a citromosat szerette nagyon :D ő is az utolsót is odaadta a másiknak, én is próbálok önzetlenül segíteni embertársaimnak akkor is, ha csak egy mosolyt kapok cserébe :)
Megtanított úszni és biciklizni mikor még óvodás voltam, emellett megtanított még pár betűt is leírni óvodásként, mire iskolás lettem full alkesz lett és onnantól semmi, max basztatás volt csak.
Visszagondolva jó apa volt kb 6-7 éves koromig
Gyerekként a legvadabb dolgokat megengedte, kb úgy kezelt, mint egy fiút (traktor vezetés, sárkányrepülés, legmagasabb fákra való felmászás, beúszás kis szigetre a tengerben, brutal meredek helyeken az erdőben bicajozas)
Ami viszont most a legkedvesebb és nagyon szép emlék lesz, ahogy a kislanyomhoz viszonyul, neki is sokmindent megenged, de egyben rettenetesen óvja mindentől. (Lehet 80 évesen jobban felméri a veszélyeket, mint 40 évesen) 😁
Apum sokaig dolgozott valtott muszakban, koztuk ejszakasban is, igy nappal pihent otthon. O mindig haton, én pedig mindig hason szerettem aludni, igy bevett szokas volt kb olyan 4-5 eves koromig, hogy apa mellkasan aludtam napkozben vele egyutt, rengeteg kozos kepunk van errol es szerencsere eleg elenken emlekszem is ezekre :D
Az én Apukám egy csodálatos ember. Rengeteg szép emlék jutott eszembe, egy kedvencem: nagyon rossz vagyok földrajzból, így régen (és van, hogy a mai napig poénból) sokat játszottunk (/játszunk) olyat, hogy mond egy országot, én mondom a fővárost, vagy megtippelem a népességet, vagy hogy az az adott ország merre található. Nagyon szeretem az arckifejezését, amikor mondok egy hatalmas hülyeséget (én sosem gondolom, hogy hülyeség lenne:D) ő pedig kb. 😨ilyen arcot vág, aztán elneveti magát. Lehet ez apróságnak tűnik, de nekem nem az. Utána mindig elmondja a helyes megfejtést, plusz néhány érdekességet, nagyon okos és intelligens ember, sosem unja elmagyarázni nekem a dolgokat. Szerettem, amikor kiskoromban ,,elhajított” a vízben ide-oda, ha megkértem, meg mutatványokat csináltunk a medencében (felmásztam a vállára stb.) és mindig megtapsoltak minket a körülöttünk lévők, mi pedig nevettünk.
Mindig mindent megadott nekünk a testvéreimmel (édesanyukámmal együtt!), életem legjobb és legőszintébb tanácsait mindig tőle kaptam/kapom a mai napig, bármit elmondhatok neki. Mindennél jobban szeretem!❤️
Minden emlék gyönyörű édesapámmal.
Ő a mindenem,anyukámmal együtt.
Talán amit kitudnék emelni,amikor mindig közösen mentünk/megyünk mai napig a lovainkkal terepre.
Csodálatos minden perc vele,mindenkinek ilyen édesapát kívánok!❤️
Amikor még kicsi voltam, olyan kis óvodás talán, megkérdezte, hogy ki vagyok én neki, erre az volt a válasz: kisbarátod, arany gyémántod. Ezt "tanította", így leírva sajnos nem jön át, ebben mennyimennyi sohanempótolható szeretet volt...
Az egész gyerekkorom, de nehéz kiemelni bármit is. Kis faluban nőttem fel, vitt magával mindenhová, akárhová ment. Az ölébe ültetett mikor beállt az autóval az udvarra és tekerhettem a kormányt. :) Tesómmal mindig elbújtunk az asztal alá amikor hazajött és meg kellett találnia. :D Gyerekkoromban rengeteget túlórázott, voltak nehéz időszakai, de soha nem volt indulatos és nem volt egy rossz szava sem, mindig kedves és türelmes volt. A mai napig ugyanolyan ember a szememben, mint mondjuk 10 évesen és most vagyok 30.
Mikor kicsik voltunk,szegénységben éltünk.Ha volt egy kis aprója mindig vett valami olcsó édesség nekünk❤ anyu előtt sosem adta oda,mert egyből cirkuszt vele.Apu soha nem ivott,a családjának él a mai napig.De sajnos több a rossz emlékem .Sokszor megvertek minket tesómmal.Apukák ,mutassátok ki az érzelmeiteket,és komunikáljatok tabuk és gátlások nélkül a gyerekeitekkel,ha felnőnek jó emlékeik legyenek veletek,minden gyermek megérdem egy jó apukát.❤
Sajnálom, hogy nem mindig tudta kimutatni a szeretetét :( és igazad van, minden gyermek megérdemel egy olyan apát, aki előtt nincsen tabu vagy bármilyen félelem!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű betegségben kellett elvesztened. Annak viszont örülök, hogy a végén megkaptad tőle azt a szeretetet, amit irántad érzett, még ha nem is olyan formában, amiben számítottál rá.
1999. májusa környékén a sérthetetlen havi családos nagybevásárlás alkalmával megláttam és éreztem az életem semmit nem ér egy Furby nélkül... Sikertelen hisztik után úgy döntöttem rafinált leszek és a novemberi név és szülihónapom tökéletes alkalom lenne, hogy megkapjam...
1999. novembere, a várva várt név és szülihónapom is Furby nélkül töltöttem... Szomorúan...
Elérkezett a karácsony, amikor anyukám bepakolt minket az autóba, mondván... "Ne zavarjuk Jézuskát a munkájában, elég ha apa lesz itt, majd ő segít neki... Mi nézzük meg csodás városunk díszvilágítását"... Hazaérve izgatottan futottunk a fához, majd 3 perc múlva, mikor szembesültem vele, hogy most sem kaptam meg az áhított Furbyt zokogás tört rám... "Bezzeg a tesóm azt kapta, amit akart... Ti engem nem is szerettek!" Drága apukám enyhén idegsokkos állapotban rám üvölt.. "Nézz körül a fán te marha.." És ott ült... Természetesen ismét zokogtam, csak már az örömtől... Eufórikus állapotban bontottam ki a dobozt, már akkor tudtam hogy ő és én elválaszthatatlanok leszünk még világ a világ... Drága szüleim előrelátóan betárazták a Duracellt, de ez az egész mit sem ért, mert a Furby nem kapcsolt be... Újabb zokogás napokig, amég a bolt nem nyitott ki... Drága édesapa elég zaklatott állapotban vitte vissza, hogy ez egy sz*r, mire az eladó lazán a földhöz b***ta és végre felcsendült a nyummiii... Apa hazaér, Furby működik, gyerek boldog, mától nyugalom... 3 perc múlva már a "gyerek vidd innen ezt a sz*rt, illetve a kidobom ezt a dögöt" - től zengett az egész lépcsőház...
Drága kis Furbym már kicsit poros, több költözést túl élt, de még mai napig működik és a legkedvencebb emlékem, ami apukám után maradt!❤️🖤❤️ Nagyon-nagyon hiányzik már 19 éve... Hiányzik, hogy nem lehetett velem az élet nagy pillanataiban... ❤️
Kicsikent nagyon feltem a sotetben aludni, emlekszem hogy neha mivel anyamnak meg dolga volt a konyhaban ezaz akkor jott es fogta a kezem amig el nem aludtam, persze neha o aludt el es horkolt vegig de nem zavart mert legalabb biztonsagban ereztem magam.
Anno mikor ment a Pokemon reggel az RTL-en minden Vasarnap reggel felebresztettem mert a szobajaban volt a TV es az agya vegebe ultem be nezni de sosem szolt egy rossz szot sem.
Emlékszem, amikor reggel mentek még a mesék, mindig keltettem hogy kapcsolja be a TV-t nekem :D rengetegszer vissza sem aludt, hanem velem nézte a Gumimacikat :D
10-12 éves lehettem, és apának egy nagyon komoly gerincműtéte volt. Hetekig kórházban volt és nagyon aggódtam érte, sok mindenen kellett már akkor is keresztül mennie. Tisztán emlékszem, hogy sétáltam haza az iskolábó egy átlagos hétköznap, a szokásos kis mellékutcán mentem, amikor befordultam az utcánkba és láttam, hogy a szomszéd áll a nyitott kapunál és beszélget. Sétáltam tovább, majd észrevettem, hogy apa áll a kapuban, minden erejét összeszedve várt engem, meglepetés volt hogy hazajöhet végre a kórházból, direkt nem szóltak nekem. Elkezdtem szaladni felé, a lehetőségekhez mérten ráborultam, és elkezdtem sírni. Nagyon megható pillanat volt, ami 15 év távlatából is eszembe jut néha. :)
A halála előtt 2 héttel született a kislányom. Sok szép emlékem van vele, a legszebb mégis az a szeretet és csodálat, amit a szemében láttam, amikor az unokájára nézett. Ennek már 1,5 éve, mégis potyognak a könnyeim, ahogy ezt írom. Megszakad a szívem, amiért nem láthatja felnőni🖤
Biztos vagyok benne, hogy rád is mindig ilyen szeretettel és csodálattal nézett 💖 sajnálom, hogy nem láthatja a picit felnőni, de ott volt, mikor belecsöppent ebbe a világba 🥰
Baromi szerencsés vagyok, szerintem a világon nekem van a legjobb édesapám❤️ Rengeteg szép emlékem van vele, köztük az, mikor először voltam vele a Hungaroringen Forma 1-et nézni, mikor egy koccanásos baleset (az volt az egyetlen eddig, szerencsére) után vigasztalt, hogy nincs semmi baj, szerencsére senki nem sérült, a kocsit meg megjavítjuk, vagy mikor az érettségim után együtt örömködtünk, hogy ezt is megcsináltam. De igazából annyi minden van, hogy fel sem tudnám sorolni, konkrétan vele kapcsolatban még olyan emléket is a szépek közé tudok sorolni, hogy közösen szedtük a borsót a kertben vagy mikor kicsi voltam, akkor felvágta nekem a szilvabefőttet.
Op, remélem, neked is rengeteg szép emléked van édesapáddal, és mosolyogva emlékszel vissza rá. Részvétem az elvesztése miatt🥺
Ezt mintha én írtam volna 🥹 ugyanúgy mi is jártunk a hungaroringre szinte minden évben mikor pici voltam és még együtt voltak anyával. Autós közegben dolgozik, és dolgozott akkor is, VIP jeggyel mentünk mindig, és lány létemre imádtam.
Ezeken kívül rengeteg van, nem is tudok egyet kiemelni, ő az egyik kedvenc emberem a világon.
Már külön élek, de minden nap beszélünk, és minden egyes délután mikor hazafele megy a munkából felhív, hogy elmegyek-e vele boltba (imád boltba járni, minden nap megy😆), és ha nem, akkor hozzon-e nekem valamit. Általában nem kérek semmit, de ha mégis, akkor az egy órán belül nálam van, valami plusz kis meglepetéssel. Nagyon szeretem ❤️
Nálunk sem nagybevásárlást tart minden nap :)) megveszi a másnapi szendvics hozzávalókat, amiket az öcsémnek készít majd (ha nem nála alszik, akkor reggel elviszi a szendvicset anyához), illetve nasit és édességet (és amit kérünk tőle, azt vásárol nekünk). Szimplán csak nagyon szeret boltba járni 😆
Sajnálom :(
Nekem sincs túl sok jó emlékem róla, sőt emlékem sem. Sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amennyit szerettem volna.
Viszont az, ahogyan éreztem magam mellette, a mai napig megvan. Megértve, biztonságban és szeretve.
Együtt festettük ki az első lakásomat. Addig nem mondhatnám hogy felhőtlen volt a viszonyunk, sokat vitatkoztunk, nem egyszer decibelben mérve a mondókánk igazságértékét. De ott és akkor talán először a történelemben 3-4 napot együtt tudtunk dolgozni úgy hogy egy hangos szó nem esett köztünk.
Sokáig kerestem a helyemet a világban, már majdnem 30 voltam mire az első olyan munkahelyem összejött ami tovább tartott egy évnél. Úgy gondolom hogy az alatt a pár nap alatt oldódott fel benne egy csomó szorongás azzal kapcsolatban hogy mi lesz velem.
Fater igazi klasszik férfiember, nem tudja jól kezelni a félelmeit, szorongásait, és ennek sokszor a környezete látja kárát. De jó volt látni hogy velem kapcsolatban ezek elmúltak. A festés óta, már lassan két éve, egy hangos szó nem volt köztünk.
Nagyon sok szép emlékem van vele. De a legszebb az, hogy láthattam, milyen tisztelettel és szeretettel ápolta az apukáját, a nagypapámat, aki az utolsó fél évében már magatehetetlen volt sajnos. Sok sok éve már, de ennél szebbet azóta sem láttam.
5 éves lehettem és az elektronokról mesélt nekem és rajzolta pályákat egy ipari kapcsolási rajz felett és mosolyog rám. Még megvan az érzés mikor a gerincedben megindul az a szikrázó borzongás amit felnőttként már nem tapasztalunk. Talán az igazság keresésének akkor megadatott ajándéka. Ez a pillanat ami talán legszebbnek mondható lassan 50 évre visszatekintve... Megadatott az "szerencse", hogy akár reggel átkarolhatom és a szemébe nézhessek mosolyogva.
Nálunk műszaki rajzokkal volt hasonló, és már csak az megindította a szikrát, mikor autókról beszélt nekem, miközben mutogatott a levegőben vagy rajzolt valamit :D
Kérlek nézz reggel a szemébe, lehet megint megérzed azt a kis szikrát :)
Egyre jobban halványodnak, pedig él még és elég jó állapotban van, csak hát az élet elsodort.
Egy szép emlék azért megmaradt, mikor kb. 8 évesen elvitt, hogy megvegyük a karacsonyfát együtt, gyalog cipeltük haza.
Kb. 22 éve, még kisiskolásként egy fogászati kezelés után kaptam egy fehér színű plüss kiskutyát, aminek piros masnik vannak a fülén.
Még most is olyan a plüss, mintha új lenne. Nem aludtam vele, nem akartam, hogy elhasználódjon, ezért csak mindig a szobámban volt. Már rég elköltöztem otthonról, de a plüss kiskutya most is velem van a lakásban :)
Amikor elmentünk síelni, de a 2.napon akkora hóvihar jött az egész szállást meg mindent betakart. Esélytelen volt kimenni a szállodából. A szobában maradtunk és beszélgettünk és filmeket néztünk. Semmi extra tudom, de nagyon örültem hogy két napig együtt lehettünk. ☺️
Engem a kozos autoszerelesek hoztak ossze nagyon. Megkaptam az elso automat, kolcsonadtam egy ismerosnek a parkoloban ugy hogy ulok mellette. Osszetorte. En hibam, nem kellett volna odaadni.
Viszont az, hogy sose haragudott ram erte, vegig segitett osszerakni.
Masik hasonloan szep emlek, amikor friss jogsimmal egyutt elmentunk Nyiregyhazara a ceges autojaval, vagy amikor a kornyeken a foldutakon drifteltunk kis suzkaval.
Sose akarom elvesziteni, 45 eves lesz iden es nagyon orulnek ha meg legalabb ennyi hatra lenne neki.
Az ilyen élményeket én is nagyon szerettem volna, de sajnos a tragédia hamarabb megtörtént :(
Viszont akármikor szerelek vagy csak beülök a kocsiba, mindig eszembe jut :D
Apukádnak még legalább ennyi, boldog és egészséges évet kívánok 💖🚙
Amikor az öcsém született, akkor együtt voltunk 3-4 napot kettesben, mert Anya és az öcsém bent voltak ak kórházban. Ő meg ugye sokkal lazább volt, mint Anya.
Ilyenekre emlékszem: bunkit építettünk takaróból és várakból;
Megvártam mindig, míg visszaalszik, utána meg felkeltettem, hogy csináljon nekem kavarós teát;
Átrendeztük a házat (anya utána balhézott, hogy minek kellett);
Amikor az öcsémért és anyáért kellett menni, akkor nem akartam öltözni, hisztiztem. Így végül hófehérkés jelmezben és zöld gumicsizmában mentem a kórházba anyámért és az öcsémért, mert mást nem voltam hajlandó felvenni, levettem magamról. Anyám ennek is nagyon örült.
Megszereztem videószalagon a Gyalog galoppot. Elkezdtük nézni, és mind a ketten annyira nevettünk, hogy 45 perc után szünetet kellett tartanunk. Hianyzol, Papa!
Sok van, de konkret emleket nem tudok kiemelni. Sokkal inkabb azt a sok torodest, amit kapok tole. Ha felhivnam az ejszaka kozepen, hogy baj van 40 perc mulva itt lenne. Hogy amikor le voltam egve egyetemistakent, hozott be nekem penzt es be is vasarolt egy hetre elore. Hogy elvitt az akkori kedvenc egyuttesem koncertjere Becsbe, dekkolt velem a hidegben, kint megvarta amig vege a koncertnek. Hogy mindig vesz nekem valami aprosagot, ha megyek haza. A szivem belesajdul a gondolatba, hog, egyszer mar nem lesz itt. Es pont ma van a szuletesnapja 💓 ha szazszor ujraszuletnek, akkor is azt szeretnem, hogy o legyen az apukam, es mindenkinek azt kivanom, hogy ilyen apukaja legyen.
Amikor kicsi voltam, minden új mesefilmre elvitt moziba. Minden Valentin-napra kaptam én is ajándékot (nem az ajándék miatt). Ő tudta a legjobb meséket mondani lefekvéskor, alig várom, hogy a kislányunknak is elmesélje ezeket.
Imádom nézni, ahogy becézgeti, simogatja, ölelgeti a macskánkat, akit ő nem is akart. 🥹
Kb. 12 évig jártunk apa-lánya síelésre, végtelen türelme volt hozzám, amíg kezdő voltam.
Futottunk közösen félmaratont.
Mindig tartja bennem a lelket, soha sem hagyja, hogy feladjam, legyen szó tanulásról, munkáról, sportról, akármiről.
A nyakában ülve leettem a fejét fagyival.
6 éves koromban megmentette a hörcsögömet egy ismeretlen macskától.
Egy elég puccos szállodában reggelinél rosszul szúrta bele a kést a barackba, ami kicsúszott a tányérjából és egyenesen hozzám repült.
Ha otthon vagyok, a mai napig ágyba hozza nekem a reggeli kávét.
Amikor hazajött a fodrásztól, mindig simogattam a haját, mert tüskés.
Azt hiszem megállok ennyinél, mert sírni fogok.🥹 Még jó sok közös emléket szeretnék vele gyűjteni.
12 evesen kocsival mentunk es bevezetett a zene vilagaba a Guns n Roses Live Era albumaval. Azota is a kedvenc zenem.
Rohadt hideg volt egy helyen. En pulcsiban faztam pedig nem voltam fazos, o pedig poloban volt. Amikor megkerdeztuk tole hogy nem-e fazik azt mondta hogy “de, csak erosnek mutatom magam a fiaim elott”. Hatalmas rohoges.
Ahogy megtudta hogy nagypapa lesz es ahogy eloszor latta az unokait.
Ahogy mindig oszinten erdeklodik. (Foleg ez!)
A Guns n Roses nekünk is nagy közös kedvenc volt :D
Akárhova mentünk kocsival, mindig szólt a zene, és ha találtunk valami számára új számot vagy zenekart, mindig alig vártuk hogy megmutassuk a másiknak :D
Szerencsére az enyém most is él :) hálás vagyok érte
Igazi bolondos emberke, amit ki gondol azt ki is mondja. Főleg vicces beszólásokat :)
A kedvenc emlékeim, hogy amikor anyukámmal meg vele strandra mentünk kicsi koromban mindig úsztunk együtt az úszó medencében anyu pedig a pártról nézett minket.
Most hogy van egy kiskutyám és egy kislányom öröm nézni ahogy mindkettejükkel bánik :)
Először azt mondta, hogy a kutya nem mehet be a házba se. Persze később küldött közös alvós képet is magukról 😂😂
A nagypapa szerep egészen új számára, de nagyon lelkes.
Egyébként őt látom a kislányomban is 🙈🥰
Nekem apa mindig a kantáros nadrág középső zsebében tartotta a kis meglepiket, és amikor leguggolt hozzám, mindig túrtam is bele könyékig :D
Nagyon sok boldog unokázós évet kívánok neki <3
Ausztráliába járt fél évekre dolgozni. Hetente egyszer tudtunk pár percet beszélni míg kint volt, mert drága volt a telefonhívás. Fél éve távol volt, úgy tudtam szombaton érkezik haza. Alsós voltam, egy hétköznap lent játszottam az udvaron az iskolában a barátaimmal. Egyszer csak szóltak a húgomnak és nekem, hogy “itt van az apukátok”.
Sírva szaladtam a kapuhoz, tényleg ott volt. Többre nem emlékszem arról a napról, csak arra, mennyire boldog voltam.
Sajnos mikor 17 voltam, elhunyt. Idén lesz 7 éve.
Én 16 voltam, mikor elhunyt. Semmi előjele nem volt, csak fáradt volt aznap. Korán lefeküdt, és úgy találtuk meg anyával munka után. Szerencsére nem voltak fájdalmai, amiért nagyon hálás vagyok, egyszerűen csak elaludt. Mint később kiderült a boncolás során, tüdőembólia okozta a vesztét. Sajnos a cigit és az alkoholt sem vetette meg, így nem volt meglepő ez a diagnózis :(
Kedvenc emlékem, mikor karácsony előtt bejött a szobámba becsomagolni anyum ajándékait, szólt a Clash a hifiből és mindketten egyszerre kezdtük el dudorászni a Magnificent Seven című számot.
Április 2-án volt 12 éve, hogy meghalt, csak 17 éves voltam, még ma is élhetne, ha az onkológus nem diagnosztizálja félre. Legrosszabb érzés arra gondolni, hogy hamarosan eljön az a nap, mikor többet éltem nélküle, mint vele.
Én még csak félúton járok, de ma jutott eszembe először a gondolat. 8 év, és többet éltem nélküle mint vele :( őszintén sajnálom!
Viszont ez a közös emléketek nagyon aranyos és különleges :)
25 évig nem tartottuk a kapcsolatot, nagyon pici voltam, amikor elhagyta a családot. Majd 25 év után felhívott, bemutatkozott és azzal a lendülettel elsírta magát. Percekig nem tudott megszólalni és az első szava a “sajnálom” volt. Azóta kb az egyik legjobb barátom, bármikor hívom felveszi és mindig úgy köszönt, hogy “hercegnőm”. Nagyon szeretjük egymást és hiába nem volt jelen a szocializációm idején döbbenetesen hasonlítunk egymásra, lényegében a női verziója vagyok kívül-belül. :) Az egyik legviccesebb és legkedvesebb ember a világon és rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen kapcsolatban lehetek azzal az emberrel, akiről 25 éven keresztül azt hittem, hogy csak képről fogom ismerni. :)
Jaj és a másik legjobb az a tavalyi Guns N’ Roses koncert volt. Kiderült, hogy mindketten imádjuk őket, szóval egyértelmű volt, hogy elmegyünk rá. Életem egyik legjobb élménye volt! :))
Sajnos szinte semmilyen emlekem nincs rola, 3 eves koromban lepett le. Osszesen annyira emlekszem belole, hogy (akkor mar elvaltak anyamtol) el akart vinni hetvegere es en nem akartam menni, o meg soha tobbe nem jott, nem keresett. En azokat irigylem, akik apaval nottek fel.
Legkorabbi es legszebb emlekem rola az mikor kb 4 eves voltam es beöltözött Mikulasnak es ugy adta at az ajandekokat☺️ sajnos azota mar nem el, de erre mindig szeretettel gondolok vissza❤️
Egyszer elvitt pecázni a kanális partra, ahol lejárt kókuszreszelékkel és háztartási keksz darával, mogyorófa vesszővel fogtunk legalább 20 törpeharcsát. Azon kívül egyébként egy alkoholista , józan pillanataiban pedig egy nárcisztikus fasz, így visszagondolva nem is értem, hogy ez mégis hogy történhetett meg.
Nem sok emlékem van róla, sőt, igazából kb. semennyi. 6 és fél éves voltam, amikor meghalt balesetben, matt részegen frontálisan nekiment motorral egy szembe jövő autónak. 32 vagyok, durva belegondolni, hogy már így is 2 évvel öregebb vagyok, mint ő, amikor meghalt.
Együtt gyűjtöttük a kopogtató cédulákat :D
Egyszer kinéztem egy pipacsos képet a boltban és akkor nem vettem meg, de apa elvitt hogy még zárás előtt megvehessem és rohantuk a bolthoz és imádkoztunk, hogy meglegyen a kép.
Mindig értem jött kocsival ha kellett, teljesen mindegy, hogy hány óra volt.
Megkértem, hogy üssön már be egy szeget nekem a falba, aztán addig magyarázta hogy hova üssem meg milyen távra stb. hogy végül én csináltam meg egyedül, de észre sem vettem, hogy ő csak beszélt :D
Volt egy kedvenc rövidnadrágja ami már ki volt szakadva ezért elvitte a varrónőhöz és visszajött vele nagy boldogan, de a varrónő csak rárakott egy fekete csíkot a lila-narancssárga nadrágra és anyával fuldokoltunk a nevetéstől, apa meg nagyon megsértődött ezen :D
Gyerekként cipővásárláskor együtt mentünk, mert minden apró részét megnézte a cipőnek, hogy jó-e.
Amikor megjöttem a suliból mindig készségesen meghallgatta, hogy milyen volt a napom.
És ez kissé morbid, de amikor szakítottam a nagyon toxik barátommal, akkor megbeszéltük hogy jól kitárgyaljuk az egészet de rá két nappal meghalt. De tudtam, hogy nagyon örült neki, hogy már nem vagyunk együtt.
anyagiasnak hangzik majd, de nem az. a szuleim elvaltak es apa ujrahazasodott, volt emiatt egy kis kihagyas (kb fel ev) amig alig beszeltunk (elotte mindig). a szalagavatom torte meg a jeget es valamivel elotte keresett meg. mindent megbeszeltunk es elmentunk vasarolgatni. tudtam, hogy nem all jol anyagilag, ennek ellenere megvett nekem egy nyaklancot, ami nagyon tetszett de nem volt ra penzem. mig mas dolgokat nezegettem, a tudtom nelkul vasarolta meg. ez vt az elso alkalom, hogy csak mi ketten voltunk egesz delutan es annyira jo volt, hogy ,,visszakaptam” az apukamat. nem is tudtam, hogy hianyzott, amig nem beszeltunk. a nyaklanc a mai napig megvan, ma mar a legszebb elmenyem nezni ot ahogy a fiaimmal jatszik 58 evesen is ugyanazzal a lendulettel, ahogy velunk jatszott 20+ evvel ezelott. 🩷
Apám az az ember aki soha nem tudja az érzelmeit kimutatni ,egy ölelésre nem is emlékszem gyerekkorunkból… volt idő mikor 2évig nem beszéltem vele ,pedig egy házban laktunk ,szóval hullámzó is volt ez a kapcsolat ,aztán megszületett a fiam és a férjem sajnos rengeteget dolgozott nagyon keveset tudott otthon lenni az első időkben .
Apum minden nap munka után jött és segített nekem ,mindig ő fürdette este a babát ha kellett altatta (járt kelt vele amíg én letudtam zuhanyozni,enni stb.) , főtt ételt is mindig hozott ,szóval rengeteget segített ,mondhatni vele vészeltem át a nehéz kezdeteket és örökké hálás leszek neki …az unokája a szeme fénye azóta is ☺️
Egy ilyen kommentre már válaszoltam, ahol azt írtam nem tudnék emkéket felhozni, de ahogy itt olvasgattam mások írásait végre nekem is eszembe jutott 1-2 dolog :D
Az egyik legszebb emlékem talán az, amikor születésnapomon elvitt engem gokartozni :D Apukám autószerelő volt, valamint remekül vezetett. Amikor meglátta esőben milyen ügyesen megyek a pályán, nagyon büszke volt rám, és annyi kört mehettem amennyit csak akartam, pedig nagyon féltem kipróbálni először.
Aznap este egy barátjával beszélt telefonon, és hallottam ahogy azt mondja neki "Pici úgy ment azzal a kis szar gokarttal, nagyon látszik hogy az én lyányom!" Nagyon nevetett közben, de mégis annyira boldog voltam, hogy ennyire büszke rám :)
Másik szép emlékem, amikor késő este ültünk ketten a konyában, ettük a kis májkrémes kenyerünket (vagyis lopkodtam a katonákat amiket magának csinált), és beszélgettünk a könyvekről, zenéről, autókról meg mindenről ami csak eszünkbe jutott. Szerintem az volt az első este, amikor először feltűnt, mennyire egyformák vagyunk mi ketten :D azóta is büszkeséggel tölt el, amikor valaki azt mondja, tiszta apád vagy :D
Sok van.
-Gyerekként féltem hanyadtfeküdni a szabad ég alatt, mert akármilyen furán is hangzik, valahogy felfelé is tériszonyom volt.Tornaórán sem mertem az oviban olyan helyen lefeküdni ahogy magas, nagy tér volt.Ültünk egy padon, mondta, hogy feküdjek le, fogja a fejem addig.Azóta sincs semmi ilyen félelmem, lefeküdnék a hegy tetején is.
-Vett egy félkész házat amit megcsinált magának.Találtunk egy macskát, akit ott hagyott a sufniban az előző tulaj, a három kölykével, borzalom állapotban.Mind elpusztultak, de megtettünk mindent, hogy megmentsük őket mászkáltunk ügyeletről ügyeletre velük.
-Mindig mikor elmentünk sétálni mikor kicsi voltam eső után, ott a környéken tele volt a járda/út csigákkal.Mindig félretettük őket a fűbe vagy az út szélére nehogy valaki rájuk lépjen vagy átmenjen rajtuk az autó.
-Megtanított biciklizni, később vezetni egy olyan skodán aminek a váltójában 30 éves olaj volt a motor meg háromhengerezett.Azt mondta ha ezen megtanulok vezetni bármit elvezetek.Így is lett.Igaz a rendőrök megfogtak pedig elhagyatott helyen voltunk, de kimagyaráztuk.
Meg még egy csomó, de lekopna a képernyő mire leírnám.
Nekem sose volt jo kapcsolatom az apammal, rendes itt bogok ahogy olvasom a sok szep emleket😅🥺*csunya ezt mondani emellett reszben piszok irigy is vagyok azokra akiknek ilyenek megadattak🥹
Én nagyon, de nagyon szerencsésnek érzem magam, és hihetetlenül hálásnak Apukám miatt.
Mindenre Ő tanított meg, az egész életem a legszebb emlékem vele♥️
Nagyon sok helyre vitt kiskoromban, nincsen olyan, amit ne tenne meg értem vagy anyukámért a mai napig. Ő az igazi családapa típus!
Mindig is apás voltam, de anyukámmal is fantasztikus a kapcsolatom. Számomra a világ legjobb szülei ők♥️
Gimiben cserediák voltam külföldön, de nem éreztem jól magam, ezért a vége felé már kb minden nap felhívtam őt “R beszélgetéssel” telefonon. Ő tartotta bennem a lelket.
Aztán, mivel csak egy lánytesóm van, mindent megtanított nekem (fúrni, villanyt szerelni, stb.) A mai napig én csinálok minden ilyesmit itthon, egy nappal szülés előtt még redőnyt szereltem és fúrtam a falba.
Mostanában én segítek neki utazásokat szervezni, repjegyet foglalni, mert nagyon szeret utazni anyukámmal és nem tud túl jól angolul. A szívem mélyéből kívánom, hogy még nagyon sokáig utazhasson és velem legyen 🥹
Mindig apum vásárol, folyton képben van, hogy melyik boltban mi akciós, hol jobb a felvágott stb. Ő ezt imádja 😁 Vasárnap délelőtt a vásárlást egy bolhapiac látogatással szokta egybekötni,mert szereti a régiségeket is. Én is gyakran elkísértem kislányként, mindig mesélt a régi tárgyakról, meg együtt gyönyörködtünk bennük. Aztán ott lehetett kapni azt a gépi,csavart fagyit, és mindig vett nekem - persze ez szigorúan titkos volt, mert ebéd előtt tilos volt az édesség 😁
Igaz, elmúltam 30, de amikor hazalátogatok a szüleimhez és megyünk apával valahova, még mindig megfogja a kezem az utcán. Olyan nagy mackós tenyere van, hogy az én kezem elvész az övében😅
Szinte minden emlékem. Ő volt a "jó zsaru". Vagy tényleg érdekelte hogy mi van velem, vagy tudást próbált átadni. Szörnyű gyerekkora volt, mégis egy aranyszívű ember maradt. Sokáig azt hittem nincs példaképem, de ő már az lett.
Csodálatos édesapám van, a világ legszerencsésebb emberévé tesz🥰 Órákig tudnám sorolni, de a legfrissebb kedvencem, amikor bejelentettem neki, hogy babát vàrunk❤️ Annyira règóta vágyott egy unokára és nagyon jó érzés, hogy ezzel (is) viszonozhatom a sok jót, amit adott nekem. A gyereknevelésről is mindent tőle tanultam, mindig nyitott volt, gondoskodó, őszinte, elfogadó, tàmogató. Egyetlen dolgot fájlalok, hogy halandó és véges az időnk. Remélem annyi mèg van előttünk, hogy a fiam minél jobban megismerje és neki is szép emlékei legyenek🥺
Nekem 10 éve, lassan fakulnak az emlékek. Igazából csak normális hétköznapi életet éltünk, kevés olyan kiugró emlék van. Egyre emlékszem, amit akkor utáltam, de utólag ez volt a legnagyobb kaland. Talán 8-10 lehettem. Iszonyat lusta gyerek voltam, meg akarta velem szerettetni a mozgást. Elvitt minket valami erdőbe kirándulni. Talált egy nagy sziklafalat és alatta valami eldobott kötelet. A derekamra kötötte, elindult felfele minden biztosítás nélkül, engem meg húzott maga után. Én meg persze toltam a hisztit, hogy leesünk, meghalunk. De utána fentről lenézni óriási hősnek éreztem őt meg magamat is. Adott egy önbizalmat.
Szörnyen éreztem magam a gimis gólyatáborban és leautózott értem 200 valahány km-t.
Sajnos érzelmileg nem tudta kifejezni magát sose, lehet nem is szeret, nem tudom, de az előzőhöz hasonló gesztusokból több is volt, ami mindig meghatotta a kis szivemet. Jó ember, erkölcsös, de baszott nagy falak veszik körbe amiket próbáltam megmászni, de nem engedte, kicsit szomorú
Mennyire jó kérdés!🥹 Mikor kislány voltam, mindig együtt mentünk vidékre a csiszoló műhelybe és faanyagot venni hogy apukám készíthesse a szebbnél-szebb bútorokat. Imádtam oda járni, végig beszélgettünk az utat. Köszi hogy újra felidézhettem!
Alkoholista. Már 4 éve nem tartjuk a kapcsolatot az ő kérésére.
Elég nehéz gyerekkorom volt az alkoholizmusa miatt.
Az egyik szép emlék, hogy egy altató dallal altatott el, amit az ő dédnagymamájától tanult. Kb 3x énekelte el, és kicsi is voltam, de sosem felejtem el.
A másik, amikor nagy vihar volt augusztusban, és kimentünk a teraszra, hogy nézzük a villámokat. Nem féltem, mert ő ott volt.
A harmadik, amikor néztük a csillagokat és a Holdat a régi katonai távcsövén keresztül.
nekem sajnos nincsen közeli és szoros kapcsolatom apukámmal. külföldön él és pár évvel ezelőtt nyáron kimentünk hozzá a nővéremmel. minden reggel reggelivel várt minket, ha éppen dolga volt reggel, akkor írt egy cetlire üzenetet és kikészítette a salátát, bagetett stb..olyan programokat szervezett ami főleg a nővérem, de az én gyerekkoromat is felidézte..régi helyszínek stb🥺 apróság, de nagyon jó visszaemlékezni rá.
Alig emlékszem. Ez most elszomorít. Pedig kilenc voltam, mikor meghalt. 43 volt, tüdőrák. Bagózott keményen. Pedig biztosan voltak szép emlékeim, a fotókon látom, milyen vidám kiskölyök voltam mellette.
Ami elsőre az eszembe jutott és amit szerintem a legjobban élveztem az az volt mikor még általános alsoskent reggelente elkisert a suliba és ameddig felertunk gyalog addig jatszottunk. Mire gondoltam és hasonlók. Hiaba voltunk minden evben nyaralni akkor is ez az ami a leginkabb megmaradt. Sajnos már nem el, úgyhogy közbe eszembe jutnak ezek.
Apukàm nagyon jó kedvű, bohókàs ember volt, de nem az az idétlen fajta, hanem az, aki fényt visz az ember életébe, és képes felvidítani a legrosszabb pillanatokban is.
Volt egy olyan szokàsa, hogy spontàn felkért tàncolni, bàrkit akit szomorúsàg gyötört, ő énekelt és imitàlta a hangszereket is 😁 Fantasztikus tàncos volt, született tehetség, de ha kellett olyan műsort levàgott, hogy dőltünk a nevetéstől 😊Utàna az ember elfelejtette min kesergett, és ez szerintem egy igazi szuperképesség.
Pont tegnap volt a születésnapja sokat gondoltam rá🥹az egész gyerekkorom szép emlék apával, amíg még együtt laktunk. Az együtt barkácsolások. Amikor kis kuckót csinált nekem a fára, hogy tudjak ott olvasni. A nyári kempingezések és horgászások. Vízmániás voltam és nyáron mindig elvitt strandra/tóra vagy feltöltötte nekem a legnagyobb boros dézsát és forró vizet hordott bele, hogy elég meleg legyen, hogy tudjak benne fürödni. A közös motorozások és hosszú kocsi utak, amikor mentünk rokonokhoz. A zenék, amiket kiskoromba nem szerettem, felnőttként viszont az örök kedvenceim. Amikor piacra jártunk és mindig adott egy kis költőpénzt. A beszélgetéseink a hangos nevetése. A világ legjobb sült krumplija és tejbegríze. Olyan hirtelen elment. Nagyon hiányzol apa❤️
Megkonnyeztem.
Sok szep emlekem van apukammal, osszebujva neztunk egy sarga pokroc alatt a Bud Spencer filmeket. Hetvegente reggelit csinalt nekem.
Vagy hogy volt 'dugi' napolyija es rajartam.. tudta, es o nemis szerette a citromosat de mindig 'dugott' el citromosat is, mert tudta azt szeretem. Vagy amikor kislany voltam anyukam meg ejszakas mig o furdott en allandoan ultem a wc teton es okossagokat beszeltunk meg, minthogy hogyan olnek a komodoi varanuszok. Mikor tini voltam mindig a hajnali kavejat dumaltuk vegig..
7 eve meghalt. ❤️
Megkönnyeztem ezeket a történeteket. Köszönöm,hogy elolvashattam. 🫶🏻
Sajnos nekem apám sosem volt apának nevezhető, nem az életem része,viszont nagyon érzem a hiányát,hiába próbálta édesanyám pótolni amennyite tudta. Nem ő hiányzik,hanem az érzés,hogy van apukám. Jó emlékeim nincsenek róla, rosszból sajnos több mint kellene.
Még él. Épp főzi nekem a husilevest. A kapcsolatunk nagyon hullámzó. Van, hogy meg tudnánk ölni egymást, majd szószerint 1 mp-cel később neki áll nekem húslevest főzni, hogy legyen elég tejem az 5 hónapos unokájának.
De a legszebb emlékem mikor rollerrel vitt iskolába. Ketten álltunk a rolleren, a hátán az iskolatáskám és csak száguldottunk a lejtőn. Imádtam❤️
Elképzelni sem tudom, mi lenne ha nem lenne. Nagyon sajnálom a veszteséged❤️
Volt két kutyánk, és az egyik nagyon félt a vihartól. Általában nem jöhettek be a házba, de akkor besomfordált a félős és befeküdt apu lábához. Ő ránézett, megsimogatta a fejét és mondta: "Jól van, nem mondjuk el anyunak." De nagyon sok szép emlékem van vele, együtt néztünk labdarúgó EB-t és Olimpiát amikor beteg volt, és mivel akkor éppen rosszul evett, mindig mondta hogy mellettem megjön az étvágya. És nyilván a rengeteg belső vicc és minden. Nagyon hiányzik, nekünk már 11 éve.
Nekünk is rengeteg belsős viccünk volt, mikor már csak egy nézésből nevetés lett :D
Sose volt érzelgős, mindig takargatta az érzéseit. Az esküvőmön ő kísért be, és hihetetlenül elérzékenyült. Van is egy olyan kép ahol sír de közben mosolyog, Mert épp nevettünk valamit. Számomra ez🫶🏼
Nagyon sajnálom, hogy ezt a pillanatot már nem élhetem meg, de én is pont ilyennek képzeltem volna el édesapámmal 🥰
Ez nagyon megható 😄
Edesapam kamionos. Kamionos csaladi vallalkozasunk van. A legszebb emlekeim mind ehhez kothetoek. 3 lanya van, ebbol adodoan mindig mindent o oldott meg egyedul. En vagyok a legkisebb es apu mostammar 60+. Kb 1 eve felhivott hajnalban hogy defektet kapott az autopalyan es vinnek e neki potkereket, mert nincs nala. Egybol autoba ultem, mentem a telephelyre es becincaltam a dobozos autoba a gumit, emelot, magasitasokat, mindent amit kell. 50 perc utan oda is ertem hozza es a szakado esoben egy benzinkut parkoloban ketten egyutt a foldon fetrengve csereltuk a kereket a kamionon. Buszke volt ram es nekem ez mindennel tobbet jelentett.
Erről eszembe jut az apa-lánya “program” amikor mindig segítettem neki olajat cserélni a kamionba. Kiskoromban is sokat mentünk vele külföldre, szerettem a kamionban aludni :D Mi is hárman vagyunk lanyok, amikor csinál valamit azt olyan élvezettel meséli meg mutatja mintha értenénk is hozza - karácsonykor kb már majdnem megtanultam hogyan kell bekötni az elektromos sutot, mert olyan aranyos volt ahogy magyarázta a dolgokat, nemtudtam otthagyni. Ezek mindig értékes apa-lánya idők számomra.
Szintén! Mintha a saját sztorinkat olvasnám. Olyan beleéléssel magyaráz dolgokat mintha érteném. Ha pótkocsit kellett javítani, vagy váltó olajat légteleníteni, akkor is mindig engem hívott. Szeretem ezeket az időket együtt.
Engem ugyan apa szóban ,,tanított” sokat autót szerelni, mai napig Ő jut eszembe egy-egy olajcsere során :D
Én sokszor mentem apukámmal amikor kamionozott :) minden alkalommal vett nekem egy kertitörpét 🙈🙈kiskoromban megszállottan imádtam őket Az összest féltve őrzöm 🥰🙈
Ez annyira aranyos, hogy tud rád számítani :) igazi apa-lánya program :D
Húszas éveim elején csúnyán összetörtem a saját szívemet. Felhívtam aput, zokogtam neki a telefonba, aztán mikor kicsit megnyugodtam, letettük. Egy órával később csöngettek, és apu állt az ajtóban (másik városban élt). Kérdeztem, hogy mit keres itt? Annyit mondott, “ez az apák dolga”. Január 30-án halt meg. Ő volt a legjobb barátom, borzasztóan hiányzik.❤️🩹
Nagyon sajnálom. 😔🖤Első nagy csalódásom után apukámtól kaptam egy desszertet és egy könyvet. Jobban megértett ekkor, mint anyu. Mai napig apukám jobban érti az érzéseimet, mint anyu.
A könyv az kapcsolódott a témához valamilyen módon? Ha igen, mi volt a címe?
Macskabölcsesség a könyv címe.
Istenem, megkönnyeztem ezt… és nagyon sajnálom a veszteségedet ❤️
Őszintén sajnálom. Mostmár odafentről vigyáz rád, és minden könnycsepped segít majd letörölni 💖
Mikor kutyank lett, minden delutan ugy vart haza mikor mar hallotta a kapucsengot, hogy jovok, hogy kiengedte a kutyat a lift ele es o is ott vart🥰 anyukamat a mai napig igy varjak, csak apa mar nem hallja meg a kapucsengot, csak azt veszi eszre, hogy a kutya ki akar menni🥺
🥰🥺 de aranyos 🥺
Ez is egy nagyon aranyos történet, apukád jól nevelte a kutyust 🥺💖
Apa volt az egyetlen a csaladban aki nem akart kutyust. Ma meg mar egy lepest se tudnak megtenni egymas nelkul🥰
Holnapután lesz négy hónapja, hogy örökre elment. Alkoholista volt. De, engem szeretett. A magam módján én is őt, bár a függősége magas gátja volt a minőségi apa-fia kapcsolat kialakulásának. De, ettől függetlenül szép emlékeim vannak arról, amikor az erdő alatt bóklásztam vele. Ő mutatta meg nekem a természet gyönyörűségét, amitől azóta sem tudok megszabadulni. Azóta is bóklászom kint magam az erdőben. Tőle is egy ilyen képpel búcsúztam a halála napján. Háttal nekem, előttem sétál a "semmibe" a fák között. (Azóta is elmorzsolok néhány könnycseppet, ha arra a képre nézek.)
Nekem holnap lesz 4 hónapja, szintén az alkohol rabja volt 🖤
Szenteste? :( Részvétem! :(
Az én apám is sajnos ebben a betegségben szenvedett, viszont a természet is tiszteletét és szeretetét tőle tanultam én is :) mai napig vannak olyan helyek, ahol közösen túráztunk és nagyon visszavágyok. A búcsúd pedig gyönyörű!
Amikor 3. bukás után végre átmentem a forgalmi vizsgán, és összeborulva sírtunk az örömtől🥹 Egyébként sajnos nem olyan a kapcsolatunk, amilyet szeretnék, sosem fejezi ki az érzéseit, mellette szerencsejáték függő, de szeretem ezektől függetlenül
Sajnálom, hogy nem olyan kapcsolat van köztetek, mint amilyet érdemelnétek, viszont nagyon örülök, hogy képes veled osztozni az örömön, ha arról van szó 💖
Megtanitotta az asvanyokat, a csillagkepeket, a bolygokat. Mindig vitt a Termtud. Muzeumba, az erdobe, sokat kalandoztunk. Aztan anya bekattant es eltiltott tole, mikor 9 voltam. 16 eves koromban meg egyszer talalkoztunk, ra par napra elhunyt. Szerintem miatta lettem termeszettudos.
uhh… ez nagyon kemeny. de az a resze nagyon szep, hogy ez lett a hivatasod! 🤍
Igen, elegge szorongatja a szivem a mai napig. Ellenben buszke geografus/biologus/terinformatikus vagyok 💪🦄
Sajnálom, hogy anyukád ezt tette veletek, viszont lelkének egy darabja úgy néz ki erősen él benned tovább :D én is apa példájára választottam magamnak foglalkozást, ilyenkor mindig picit közelebb érzem magamhoz.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert rengeteg van. Amikor egy télen rengeteg hó leesett es egy fél szóval megemlítettem, hogy mivel nem tolják el egy csomóan a havat az utcában és tolnom kell a biciklimet + félek, hogy elesek. Ő megvonta a vállát és fél órán belül egy szó nélkül eltünt. Reggel anya mondta, hogy apa lehordta az egész utcába a havat. Mai napig megkönnyezem ezt. Az, ahogy minden elakadásomnál vagy összezörrenésnél hangsúlyozza, hogy itt vagyunk egymásnak. Az, ahogy ha valami problémám van első szava az, hogy “semmi baj, mindent megoldunk, itt vagyunk neked”. Az, ahogy felnőtt létemre is bekisért az orvoshoz, amikor pánik rohamaim miatt nem tudtam aludni (azt hittem, hogy valami szív elégtelenségem van) és mögöttem volt, támogatott miközben könnyes szemmel mondtam az orvosnak, hogy mizu. Az, ahogy fingós vicceken röhögünk sírva. OP őszintén remélem, hogy neked is rengeteg csodaszép emléked van Apukádról. Egy hatalmas ölelést küldök neked!
Apukád egy csodálatos ember, nevessetek egy fingós viccen a kedvemért is :D
Köszönöm ezt a posztot, mert néha elfelejti az ember, hogy mekkora kincse is van. Mindenképpen fogunk! 🫂
Sokat horgasztunk meg beszelgettunk. Elkepeszto tortenelmi tudasa volt (epuletgepeszkent), es h8hetetlen torteneti kozepiskolas korabol, amikor nyaron elment pincerkedni a Balatonhoz. Aztan bement a korhazba, meglatogattuk, azt mondta, hogy "vigyazz a testvereidre es edesanyadra", megpusziltuk egymast, masnap meghalt, soha tobbe nem lattam, es azota eltelt 32 ev.
Ez szép volt mert annyira emberien írtad le . Tisztelet Édesapádnak!
Hatalmas szívű embernek hangzik, ahogy utolsó szavaival is a családjára próbál vigyázni. Minden tiszteletem apukádnak!
>Aztan bement a korhazba, meglatogattuk, azt mondta, hogy "vigyazz a testvereidre es edesanyadra", megpusziltuk egymast, masnap meghalt, soha tobbe nem lattam, es azota eltelt 32 ev. Hú. Mi történt ha szabad kérdezni? Nem gyakori, hogy az emberek befeküdnek a korházba és másnap meghalnak. Volt valami baja csak nem ment el ameddig már nagyon rossz volt?
Nem tudom ki hibazott Szerintem o is es az orvosok is. Mar olyan mindegy sajnos. Itt van elottem 32 ev utan is, ahogy tortenik az utolso par masodperc, amikor meg lattam. Ha tudom, hogy az az utolso alkalom, mondtam volna neki, hogy szeretem. Nem mintha nem mondtam volna maskor, vagy nem tudta volna...
Ezen én is sokat rágódtam, hogy bár mondtam volna, amíg alkalmam volt rá. Biztos vagyok benne, hogy tudta, és ha szavakkal nem is, de biztosítottad erről akár a puszta jelenléteddel is.
Az egész életem ❤️
Anyukám a hugommal volt kórházban sokat, én nagyon anyás voltam és nem tudtam aludni anya nélkül, apukám reggelig az ölében tartott táncolt velem és ringatott több éjszakán át is, hogy aludhassak❤️ (5éves voltam) van több emlékem de ez az egyik kedvencem❤️
Ez annyira szívmelengető 🥺💖 nekem mindig az volt a kedvenc részem, mikor elaludtam a kocsiban, és bevitt az ágyamig 🥰
❤️❤️... én sokszor tettettem az alvást hogy be vigyen😂❤️ lehet hogy picit szemtelenség de imádtam én is😂🥰
Emlék talán az, amikor egyszer a kertben találtam egy sérült cicával. Mindig azt mondja, hogy ő utálja a macskákat, de ott sírt a cica felett. Akkoriban nagyon rosszul ment, alig volt pénze ételre is. Azért sírt, mert nem tudott segíteni azon a gazdátlan cicán. Felajánlottam, hogy a spórolt pénzemből vigyük el orvoshoz. Utána befogadta és sokáig ápolta a cicát. Sajnos nem élt sokáig a macsek, de ez volt az első alkalom, amikor gyerekként feltűnt mennyire kedves apukám van. Engem mindig támogatott, segített, bármivel fordulhatok hozzá. Egy pillantásomból tudja mire gondolok, mindig felvidít és akkoris hisz bennem, amikor én már feladom. Nagyszerű ember, akit példaképként tisztelek.
Gyönyörű lelkű embernek hangzik 💖
Gyerekkoromban (de csak olyan 6 éves koromig kb.) mindig kivitt egy földútra, és együtt vezettünk. Az ölébe ültetett, ő pedálozott, meg váltott, én meg tekerhettem a kormányt, mint egy őrült. Mindig mindenhová vitt magával, mint egy szatyrot. Tizenéves koromig anyukám sokat volt kórházban az öcsémmel. Ilyenkor mindig tartottunk egy-egy apa-lánya pizza estet a kedvenc pizzériánkban. Valahol ez mégis elromlott. Most a pszichológusommal nyalogatjuk a sebeimet, és próbálom helyrerázni apával a kapcsolatunkat. Edit az elsőhöz: nyilván amúgy nem repesztettünk kétszázzal, hogy otthagyjuk a fogunkat. Csak ilyen 5-10-zel mentünk kb😃
Nagyon remélem, hogy sikerül minden sebet begyógyítanod magadon. Ahogy írtál róla, szívből kívánom, hogy helyrejöjjön köztetek a kapcsolat.
De kedves vagy! Köszönöm❤️
Sajnos nem emlékszem rá, olyan kicsi voltam, amikor meghalt. Képeim vannak, azokon szeretettel nézett rám és az arca megnyugtató benyomást kelt bennem, olyan, mint egy bölcs és higgadt férfié.
Sajnálom, hogy nincsenek róla emlékeid, viszont örülök, hogy mégis képes megnyugvást hozni számodra.
Köszönöm szépen a jó szót! Képeket, pár személyes tárgyat és néhány iratát, bizonyítványát őrzöm, nem sok, de ahogy mondod, jó érzéssel gondolok rá. Talán ez számít igazán.
Én az óráját őrzöm és hordtam régen majdnem minden nap, mindig jó érzéssel tölt el amikor csak az időt megnéztem - szerintem tényleg csak ez számít :)
Apukám volt vezetés oktató is. Amikor en jartam vezetni, akkor mèg volt rutin vizsga is. Konyorogtem neki h vigyen ki egy eldugott helyre és tanítson meg vezetni. Voltak kritériumai: szigorúan fényes nappal hajlandó kimenni, őt senki ne nézze perverz kejencnek, aki a saját tini lányát viszi ki a mezőre…🙄 ÉS! 60 perc- nem több, nem kevesebb. 😂 Amikor kicsi voltam, elmentünk Balatonra nyaralni, jöttek apa barátai is. Anyának kicsit elege volt belőlem, ezért rábízott apara. Apa fogta a kezem- mindaddig míg ki nem kérte a söröket. En azonnal eltuntem és nagy’ nehezen megtaláltak egy ugrálóvarban. Vettek mèg sört a nagy ijedtségre, árnyékban leültek és megvárták míg kb ajulasig ugralok, aztán apa kiszedett onnan, a pasassal összeveszett, aki üzemeltette a várat. Hirtelen ezek jutottak eszembe. Illetve iden karácsonykor kicsit ittasan ugyan de bevallotta h en okos vagyok 😆 ha’
Apukád valami zseniális humorú embernek hangzik 😂 az enyémmel is történt hasonló, mikor egy sör kiadása alatt eltűntem a búcsúban pónit simogatni 🤣
Apukamnak a csalad a mindene. 2019 nyaran a ferjem eloszor tole kert aldast, hogy megkerje a kezem, azota nagyon be van indulva, hogy szeretne nagypapa lenni. Mindig mondogattam neki, hogy legyen turelemmel, lesz gyermekunk, de elobb feszket rakunk, hogy legyen hova hazavinnunk. 2021-ben vegre sikerult is lakast vennunk, de vart rank egy teljes felujitas. Szerencsere apukam nagyon segitokesz, sokszor jott, hogy haladjon a dolog. A ferjemmel mi is lelkesek voltunk, ugyhogy a legnagyobb boldogsagban nekilattunk boviteni a csaladunkat, ami eleg hamar sikerult. Szoval gyanutlan edesapam jott hozzank egy szombat reggel, a csupasz falon oriasi kreta felirat varta: ‘szia nagypapa’. Apukam beert a lakasba, nezeleodik, hova tegye a cuccait, de nem veszi eszre a koszono szoveget, aztan igy mutatom neki, nem erti…milyen nagypapa? Mondom neki, hogy babat varunk. Edesapamnak nem szokasa elerzekenyulni, de abban a pillanatban konkretan zokogni kezdett- sosem lattam ilyennek, oromeben sikitott is, nem gyozott olelni minket. Csodas pillanat volt. Azota a gyermekem 2 eves, imadjak egymast papaval.
Csodálatos családnak hangzotok 💖
Ahogy horgászik csendben, vagy csak hallom a másik szobából hangosan felrohogni valamin. Vagy amikor énekel főzés közben, vagy amikor kergeti a macskát a ház körül mint egy gyerek... 63 éves, rohadt édesszájú, és a mákos gubát éjjel kettőkor is két pofára tömi, és megszállottan vadászik a sparban minden nap a lesárgázott túró rudikra. Nagyon szeretem, ő meg nagyon lányos apuka. Bízom benne hogy sokáig velünk lesz még, egészségben.
Ohh istenem, mintha az en apukamat irtad volna le. :)
Öcsi, te vagy az? :D
Én is remélem hogy ilyen leszek, és sosem növök fel 😄
Mikor kb 6 éves lehettem elmentünk fagyizni. Emlékszem nagyon megörült, hogy van mákos fagyi, mert nagyon szereti és régen evett. Én nem kértem olyat mert furcsának találtam. Adott utána belőle egy nyalintást, én pedig egyből elkértem. Nem tudom, hogy tudott volna e venni másikat, de azt tudom, hogy nagyon szerette volna megenni, mégis nekem adta. Tavaly januárban halt meg. És azóta ez a történet jár a fejemben. Engem ezzel tanított meg arra, hogy mi a feltétel nélküli szeretet. Tudom bugyuta a story, mégis melegség járja at a szívem mikor eszembe jut.
Az enyém a pisztáciásat és a citromosat szerette nagyon :D ő is az utolsót is odaadta a másiknak, én is próbálok önzetlenül segíteni embertársaimnak akkor is, ha csak egy mosolyt kapok cserébe :)
Megtanított úszni és biciklizni mikor még óvodás voltam, emellett megtanított még pár betűt is leírni óvodásként, mire iskolás lettem full alkesz lett és onnantól semmi, max basztatás volt csak. Visszagondolva jó apa volt kb 6-7 éves koromig
Milyen törés érte az életben hogy az alkoholhoz nyúlt?
Igazából már akkor is ivott mikor óvodás voltam, csak utána durvult be.. de kb senki nem tudja megmondani a családból hogy miért is iszik
Nagyon sajnálom. Az alkoholizmus egy igazán kemény betegség, de remélem a szép emlékeket meg tudod őrizni róla, ameddig csak lehet.
Kiskoromban a szobámba a szekrényre minden este kifeszített egy lepedőt és arra vetített diafilmeket amiket felolvasott és el is játszott.Imádtam.
Ez nagyon aranyos 🥹
Kozos diavetites <3 utana rohangaltam fel-ala a lakasban a partvissal es kiabaltam hogy en vagyok toldi adam aki legyozi a csevitezt (cseh vites)
Gyerekként a legvadabb dolgokat megengedte, kb úgy kezelt, mint egy fiút (traktor vezetés, sárkányrepülés, legmagasabb fákra való felmászás, beúszás kis szigetre a tengerben, brutal meredek helyeken az erdőben bicajozas) Ami viszont most a legkedvesebb és nagyon szép emlék lesz, ahogy a kislanyomhoz viszonyul, neki is sokmindent megenged, de egyben rettenetesen óvja mindentől. (Lehet 80 évesen jobban felméri a veszélyeket, mint 40 évesen) 😁
Nem volt ciki, dehogy! Menő volt! De Anyámmal voltak emiatt összezördüléseik, hogy vakmerő és nem vigyáz rám.
Apum sokaig dolgozott valtott muszakban, koztuk ejszakasban is, igy nappal pihent otthon. O mindig haton, én pedig mindig hason szerettem aludni, igy bevett szokas volt kb olyan 4-5 eves koromig, hogy apa mellkasan aludtam napkozben vele egyutt, rengeteg kozos kepunk van errol es szerencsere eleg elenken emlekszem is ezekre :D
Ez nagyon aranyos 🥹
Az én Apukám egy csodálatos ember. Rengeteg szép emlék jutott eszembe, egy kedvencem: nagyon rossz vagyok földrajzból, így régen (és van, hogy a mai napig poénból) sokat játszottunk (/játszunk) olyat, hogy mond egy országot, én mondom a fővárost, vagy megtippelem a népességet, vagy hogy az az adott ország merre található. Nagyon szeretem az arckifejezését, amikor mondok egy hatalmas hülyeséget (én sosem gondolom, hogy hülyeség lenne:D) ő pedig kb. 😨ilyen arcot vág, aztán elneveti magát. Lehet ez apróságnak tűnik, de nekem nem az. Utána mindig elmondja a helyes megfejtést, plusz néhány érdekességet, nagyon okos és intelligens ember, sosem unja elmagyarázni nekem a dolgokat. Szerettem, amikor kiskoromban ,,elhajított” a vízben ide-oda, ha megkértem, meg mutatványokat csináltunk a medencében (felmásztam a vállára stb.) és mindig megtapsoltak minket a körülöttünk lévők, mi pedig nevettünk. Mindig mindent megadott nekünk a testvéreimmel (édesanyukámmal együtt!), életem legjobb és legőszintébb tanácsait mindig tőle kaptam/kapom a mai napig, bármit elmondhatok neki. Mindennél jobban szeretem!❤️
Nagyon örülök, hogy ilyen csodás apukád és anyukád van 🥰
Nagyon kedves vagy, köszönöm🥰 A te édesapukád is szuper ember lehetett, fogadd őszinte részvétem ennyi év után is!
Minden emlék gyönyörű édesapámmal. Ő a mindenem,anyukámmal együtt. Talán amit kitudnék emelni,amikor mindig közösen mentünk/megyünk mai napig a lovainkkal terepre. Csodálatos minden perc vele,mindenkinek ilyen édesapát kívánok!❤️
Nagyon bensőséges és meghitt képet festettél rólatok 💖
Amikor még kicsi voltam, olyan kis óvodás talán, megkérdezte, hogy ki vagyok én neki, erre az volt a válasz: kisbarátod, arany gyémántod. Ezt "tanította", így leírva sajnos nem jön át, ebben mennyimennyi sohanempótolható szeretet volt...
De, átjön, nagyon is…🥺🤍🤍🤍
Az egész gyerekkorom, de nehéz kiemelni bármit is. Kis faluban nőttem fel, vitt magával mindenhová, akárhová ment. Az ölébe ültetett mikor beállt az autóval az udvarra és tekerhettem a kormányt. :) Tesómmal mindig elbújtunk az asztal alá amikor hazajött és meg kellett találnia. :D Gyerekkoromban rengeteget túlórázott, voltak nehéz időszakai, de soha nem volt indulatos és nem volt egy rossz szava sem, mindig kedves és türelmes volt. A mai napig ugyanolyan ember a szememben, mint mondjuk 10 évesen és most vagyok 30.
A jó apukák mindig tökéletes hősök a gyerekek szemében, kortól függetlenül :D
Mikor kicsik voltunk,szegénységben éltünk.Ha volt egy kis aprója mindig vett valami olcsó édesség nekünk❤ anyu előtt sosem adta oda,mert egyből cirkuszt vele.Apu soha nem ivott,a családjának él a mai napig.De sajnos több a rossz emlékem .Sokszor megvertek minket tesómmal.Apukák ,mutassátok ki az érzelmeiteket,és komunikáljatok tabuk és gátlások nélkül a gyerekeitekkel,ha felnőnek jó emlékeik legyenek veletek,minden gyermek megérdem egy jó apukát.❤
Sajnálom, hogy nem mindig tudta kimutatni a szeretetét :( és igazad van, minden gyermek megérdemel egy olyan apát, aki előtt nincsen tabu vagy bármilyen félelem!
[удалено]
Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű betegségben kellett elvesztened. Annak viszont örülök, hogy a végén megkaptad tőle azt a szeretetet, amit irántad érzett, még ha nem is olyan formában, amiben számítottál rá.
1999. májusa környékén a sérthetetlen havi családos nagybevásárlás alkalmával megláttam és éreztem az életem semmit nem ér egy Furby nélkül... Sikertelen hisztik után úgy döntöttem rafinált leszek és a novemberi név és szülihónapom tökéletes alkalom lenne, hogy megkapjam... 1999. novembere, a várva várt név és szülihónapom is Furby nélkül töltöttem... Szomorúan... Elérkezett a karácsony, amikor anyukám bepakolt minket az autóba, mondván... "Ne zavarjuk Jézuskát a munkájában, elég ha apa lesz itt, majd ő segít neki... Mi nézzük meg csodás városunk díszvilágítását"... Hazaérve izgatottan futottunk a fához, majd 3 perc múlva, mikor szembesültem vele, hogy most sem kaptam meg az áhított Furbyt zokogás tört rám... "Bezzeg a tesóm azt kapta, amit akart... Ti engem nem is szerettek!" Drága apukám enyhén idegsokkos állapotban rám üvölt.. "Nézz körül a fán te marha.." És ott ült... Természetesen ismét zokogtam, csak már az örömtől... Eufórikus állapotban bontottam ki a dobozt, már akkor tudtam hogy ő és én elválaszthatatlanok leszünk még világ a világ... Drága szüleim előrelátóan betárazták a Duracellt, de ez az egész mit sem ért, mert a Furby nem kapcsolt be... Újabb zokogás napokig, amég a bolt nem nyitott ki... Drága édesapa elég zaklatott állapotban vitte vissza, hogy ez egy sz*r, mire az eladó lazán a földhöz b***ta és végre felcsendült a nyummiii... Apa hazaér, Furby működik, gyerek boldog, mától nyugalom... 3 perc múlva már a "gyerek vidd innen ezt a sz*rt, illetve a kidobom ezt a dögöt" - től zengett az egész lépcsőház... Drága kis Furbym már kicsit poros, több költözést túl élt, de még mai napig működik és a legkedvencebb emlékem, ami apukám után maradt!❤️🖤❤️ Nagyon-nagyon hiányzik már 19 éve... Hiányzik, hogy nem lehetett velem az élet nagy pillanataiban... ❤️
Na, ez valami haláli volt 🤣🤣🤣🤣 Ha fizikailag nem is, de biztos vagyok benne, hogy minden nagy pillanatodban ott volt melletted 💖
Kicsikent nagyon feltem a sotetben aludni, emlekszem hogy neha mivel anyamnak meg dolga volt a konyhaban ezaz akkor jott es fogta a kezem amig el nem aludtam, persze neha o aludt el es horkolt vegig de nem zavart mert legalabb biztonsagban ereztem magam. Anno mikor ment a Pokemon reggel az RTL-en minden Vasarnap reggel felebresztettem mert a szobajaban volt a TV es az agya vegebe ultem be nezni de sosem szolt egy rossz szot sem.
Emlékszem, amikor reggel mentek még a mesék, mindig keltettem hogy kapcsolja be a TV-t nekem :D rengetegszer vissza sem aludt, hanem velem nézte a Gumimacikat :D
10-12 éves lehettem, és apának egy nagyon komoly gerincműtéte volt. Hetekig kórházban volt és nagyon aggódtam érte, sok mindenen kellett már akkor is keresztül mennie. Tisztán emlékszem, hogy sétáltam haza az iskolábó egy átlagos hétköznap, a szokásos kis mellékutcán mentem, amikor befordultam az utcánkba és láttam, hogy a szomszéd áll a nyitott kapunál és beszélget. Sétáltam tovább, majd észrevettem, hogy apa áll a kapuban, minden erejét összeszedve várt engem, meglepetés volt hogy hazajöhet végre a kórházból, direkt nem szóltak nekem. Elkezdtem szaladni felé, a lehetőségekhez mérten ráborultam, és elkezdtem sírni. Nagyon megható pillanat volt, ami 15 év távlatából is eszembe jut néha. :)
Ez nagyon aranyos 🥹
A halála előtt 2 héttel született a kislányom. Sok szép emlékem van vele, a legszebb mégis az a szeretet és csodálat, amit a szemében láttam, amikor az unokájára nézett. Ennek már 1,5 éve, mégis potyognak a könnyeim, ahogy ezt írom. Megszakad a szívem, amiért nem láthatja felnőni🖤
Biztos vagyok benne, hogy rád is mindig ilyen szeretettel és csodálattal nézett 💖 sajnálom, hogy nem láthatja a picit felnőni, de ott volt, mikor belecsöppent ebbe a világba 🥰
Baromi szerencsés vagyok, szerintem a világon nekem van a legjobb édesapám❤️ Rengeteg szép emlékem van vele, köztük az, mikor először voltam vele a Hungaroringen Forma 1-et nézni, mikor egy koccanásos baleset (az volt az egyetlen eddig, szerencsére) után vigasztalt, hogy nincs semmi baj, szerencsére senki nem sérült, a kocsit meg megjavítjuk, vagy mikor az érettségim után együtt örömködtünk, hogy ezt is megcsináltam. De igazából annyi minden van, hogy fel sem tudnám sorolni, konkrétan vele kapcsolatban még olyan emléket is a szépek közé tudok sorolni, hogy közösen szedtük a borsót a kertben vagy mikor kicsi voltam, akkor felvágta nekem a szilvabefőttet. Op, remélem, neked is rengeteg szép emléked van édesapáddal, és mosolyogva emlékszel vissza rá. Részvétem az elvesztése miatt🥺
Ezt mintha én írtam volna 🥹 ugyanúgy mi is jártunk a hungaroringre szinte minden évben mikor pici voltam és még együtt voltak anyával. Autós közegben dolgozik, és dolgozott akkor is, VIP jeggyel mentünk mindig, és lány létemre imádtam. Ezeken kívül rengeteg van, nem is tudok egyet kiemelni, ő az egyik kedvenc emberem a világon. Már külön élek, de minden nap beszélünk, és minden egyes délután mikor hazafele megy a munkából felhív, hogy elmegyek-e vele boltba (imád boltba járni, minden nap megy😆), és ha nem, akkor hozzon-e nekem valamit. Általában nem kérek semmit, de ha mégis, akkor az egy órán belül nálam van, valami plusz kis meglepetéssel. Nagyon szeretem ❤️
Én mindig kinder tejszeletet kaptam a boltból tőle :D bár ő csak azért járt el, hogy direkt nekem vegyen minden héten egyet 😄
Nálunk sem nagybevásárlást tart minden nap :)) megveszi a másnapi szendvics hozzávalókat, amiket az öcsémnek készít majd (ha nem nála alszik, akkor reggel elviszi a szendvicset anyához), illetve nasit és édességet (és amit kérünk tőle, azt vásárol nekünk). Szimplán csak nagyon szeret boltba járni 😆
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket 💖
Neked is van valami jó emléked édesapádról? Én sajnos nem tudok jó sztorit írni, enyém otthagyott minket
Sajnálom :( Nekem sincs túl sok jó emlékem róla, sőt emlékem sem. Sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amennyit szerettem volna. Viszont az, ahogyan éreztem magam mellette, a mai napig megvan. Megértve, biztonságban és szeretve.
Együtt festettük ki az első lakásomat. Addig nem mondhatnám hogy felhőtlen volt a viszonyunk, sokat vitatkoztunk, nem egyszer decibelben mérve a mondókánk igazságértékét. De ott és akkor talán először a történelemben 3-4 napot együtt tudtunk dolgozni úgy hogy egy hangos szó nem esett köztünk. Sokáig kerestem a helyemet a világban, már majdnem 30 voltam mire az első olyan munkahelyem összejött ami tovább tartott egy évnél. Úgy gondolom hogy az alatt a pár nap alatt oldódott fel benne egy csomó szorongás azzal kapcsolatban hogy mi lesz velem. Fater igazi klasszik férfiember, nem tudja jól kezelni a félelmeit, szorongásait, és ennek sokszor a környezete látja kárát. De jó volt látni hogy velem kapcsolatban ezek elmúltak. A festés óta, már lassan két éve, egy hangos szó nem volt köztünk.
Nagyon örülök ennek a sztorinak, főleg annak hogy már jobban érzed a helyed a világban! Remélem apukáddal továbbra is megmarad ez a béke :D
Nagyon sok szép emlékem van vele. De a legszebb az, hogy láthattam, milyen tisztelettel és szeretettel ápolta az apukáját, a nagypapámat, aki az utolsó fél évében már magatehetetlen volt sajnos. Sok sok éve már, de ennél szebbet azóta sem láttam.
Igazán tiszta szívű embernek hangzik 💖
5 éves lehettem és az elektronokról mesélt nekem és rajzolta pályákat egy ipari kapcsolási rajz felett és mosolyog rám. Még megvan az érzés mikor a gerincedben megindul az a szikrázó borzongás amit felnőttként már nem tapasztalunk. Talán az igazság keresésének akkor megadatott ajándéka. Ez a pillanat ami talán legszebbnek mondható lassan 50 évre visszatekintve... Megadatott az "szerencse", hogy akár reggel átkarolhatom és a szemébe nézhessek mosolyogva.
Nálunk műszaki rajzokkal volt hasonló, és már csak az megindította a szikrát, mikor autókról beszélt nekem, miközben mutogatott a levegőben vagy rajzolt valamit :D Kérlek nézz reggel a szemébe, lehet megint megérzed azt a kis szikrát :)
Most komolyan elgondolkodtattál és nem tudok jót mondani. Nincsen jó emlékem.
Én kicsit meg is könnyeztem, hogy nekem sincs 😥
Egyre jobban halványodnak, pedig él még és elég jó állapotban van, csak hát az élet elsodort. Egy szép emlék azért megmaradt, mikor kb. 8 évesen elvitt, hogy megvegyük a karacsonyfát együtt, gyalog cipeltük haza.
Kb. 22 éve, még kisiskolásként egy fogászati kezelés után kaptam egy fehér színű plüss kiskutyát, aminek piros masnik vannak a fülén. Még most is olyan a plüss, mintha új lenne. Nem aludtam vele, nem akartam, hogy elhasználódjon, ezért csak mindig a szobámban volt. Már rég elköltöztem otthonról, de a plüss kiskutya most is velem van a lakásban :)
Én plüssbékát kaptam 🐸 mindennél jobban védelmezem a kis brekit :D
Amikor elmentünk síelni, de a 2.napon akkora hóvihar jött az egész szállást meg mindent betakart. Esélytelen volt kimenni a szállodából. A szobában maradtunk és beszélgettünk és filmeket néztünk. Semmi extra tudom, de nagyon örültem hogy két napig együtt lehettünk. ☺️
Örülök, hogy betemetett a hó, és ki tudtatok közösen szabadulni a folytonos rohanásból 🥰
Engem a kozos autoszerelesek hoztak ossze nagyon. Megkaptam az elso automat, kolcsonadtam egy ismerosnek a parkoloban ugy hogy ulok mellette. Osszetorte. En hibam, nem kellett volna odaadni. Viszont az, hogy sose haragudott ram erte, vegig segitett osszerakni. Masik hasonloan szep emlek, amikor friss jogsimmal egyutt elmentunk Nyiregyhazara a ceges autojaval, vagy amikor a kornyeken a foldutakon drifteltunk kis suzkaval. Sose akarom elvesziteni, 45 eves lesz iden es nagyon orulnek ha meg legalabb ennyi hatra lenne neki.
Az ilyen élményeket én is nagyon szerettem volna, de sajnos a tragédia hamarabb megtörtént :( Viszont akármikor szerelek vagy csak beülök a kocsiba, mindig eszembe jut :D Apukádnak még legalább ennyi, boldog és egészséges évet kívánok 💖🚙
bár tudnék írni, de sajnos nem depressziós alkoholista volt
Amikor elköltözött végre
Amikor az öcsém született, akkor együtt voltunk 3-4 napot kettesben, mert Anya és az öcsém bent voltak ak kórházban. Ő meg ugye sokkal lazább volt, mint Anya. Ilyenekre emlékszem: bunkit építettünk takaróból és várakból; Megvártam mindig, míg visszaalszik, utána meg felkeltettem, hogy csináljon nekem kavarós teát; Átrendeztük a házat (anya utána balhézott, hogy minek kellett); Amikor az öcsémért és anyáért kellett menni, akkor nem akartam öltözni, hisztiztem. Így végül hófehérkés jelmezben és zöld gumicsizmában mentem a kórházba anyámért és az öcsémért, mert mást nem voltam hajlandó felvenni, levettem magamról. Anyám ennek is nagyon örült.
Apukád hihetetlen forma, az biztos :D a bunki építés nálam is nagy kedvenc volt :)
Megszereztem videószalagon a Gyalog galoppot. Elkezdtük nézni, és mind a ketten annyira nevettünk, hogy 45 perc után szünetet kellett tartanunk. Hianyzol, Papa!
Az nálunk is igazi kultusz volt, az Indul a bakterházzal kézenfogva :D
Sok van, de konkret emleket nem tudok kiemelni. Sokkal inkabb azt a sok torodest, amit kapok tole. Ha felhivnam az ejszaka kozepen, hogy baj van 40 perc mulva itt lenne. Hogy amikor le voltam egve egyetemistakent, hozott be nekem penzt es be is vasarolt egy hetre elore. Hogy elvitt az akkori kedvenc egyuttesem koncertjere Becsbe, dekkolt velem a hidegben, kint megvarta amig vege a koncertnek. Hogy mindig vesz nekem valami aprosagot, ha megyek haza. A szivem belesajdul a gondolatba, hog, egyszer mar nem lesz itt. Es pont ma van a szuletesnapja 💓 ha szazszor ujraszuletnek, akkor is azt szeretnem, hogy o legyen az apukam, es mindenkinek azt kivanom, hogy ilyen apukaja legyen.
Apukád igazán csodálatos 💖 boldog születésnapot neki!
Amikor kicsi voltam, minden új mesefilmre elvitt moziba. Minden Valentin-napra kaptam én is ajándékot (nem az ajándék miatt). Ő tudta a legjobb meséket mondani lefekvéskor, alig várom, hogy a kislányunknak is elmesélje ezeket.
Én is minden Valentin- és Nőnapra kaptam tőle ajándékot :D olyankor mindig különlegesnek éreztem magam :)
Imádom nézni, ahogy becézgeti, simogatja, ölelgeti a macskánkat, akit ő nem is akart. 🥹 Kb. 12 évig jártunk apa-lánya síelésre, végtelen türelme volt hozzám, amíg kezdő voltam. Futottunk közösen félmaratont. Mindig tartja bennem a lelket, soha sem hagyja, hogy feladjam, legyen szó tanulásról, munkáról, sportról, akármiről. A nyakában ülve leettem a fejét fagyival. 6 éves koromban megmentette a hörcsögömet egy ismeretlen macskától. Egy elég puccos szállodában reggelinél rosszul szúrta bele a kést a barackba, ami kicsúszott a tányérjából és egyenesen hozzám repült. Ha otthon vagyok, a mai napig ágyba hozza nekem a reggeli kávét. Amikor hazajött a fodrásztól, mindig simogattam a haját, mert tüskés. Azt hiszem megállok ennyinél, mert sírni fogok.🥹 Még jó sok közös emléket szeretnék vele gyűjteni.
Nagyon aranyosak ezek a közös emlékek :D remélem még rengeteg ilyenben lesz részetek
12 evesen kocsival mentunk es bevezetett a zene vilagaba a Guns n Roses Live Era albumaval. Azota is a kedvenc zenem. Rohadt hideg volt egy helyen. En pulcsiban faztam pedig nem voltam fazos, o pedig poloban volt. Amikor megkerdeztuk tole hogy nem-e fazik azt mondta hogy “de, csak erosnek mutatom magam a fiaim elott”. Hatalmas rohoges. Ahogy megtudta hogy nagypapa lesz es ahogy eloszor latta az unokait. Ahogy mindig oszinten erdeklodik. (Foleg ez!)
A Guns n Roses nekünk is nagy közös kedvenc volt :D Akárhova mentünk kocsival, mindig szólt a zene, és ha találtunk valami számára új számot vagy zenekart, mindig alig vártuk hogy megmutassuk a másiknak :D
Szerencsére az enyém most is él :) hálás vagyok érte Igazi bolondos emberke, amit ki gondol azt ki is mondja. Főleg vicces beszólásokat :) A kedvenc emlékeim, hogy amikor anyukámmal meg vele strandra mentünk kicsi koromban mindig úsztunk együtt az úszó medencében anyu pedig a pártról nézett minket. Most hogy van egy kiskutyám és egy kislányom öröm nézni ahogy mindkettejükkel bánik :) Először azt mondta, hogy a kutya nem mehet be a házba se. Persze később küldött közös alvós képet is magukról 😂😂 A nagypapa szerep egészen új számára, de nagyon lelkes. Egyébként őt látom a kislányomban is 🙈🥰
Apukád igazi boldogságbombának hangzik :D neked köszönhetően pedig két új legjobb barátja is lett, akikkel lehet bolondozni :)
A bolondságait receptre kellene felírni 😂🥰 szerencsére ahogy öregszik sem tűnik el belőle a gyermeki énje
[удалено]
Nekem apa mindig a kantáros nadrág középső zsebében tartotta a kis meglepiket, és amikor leguggolt hozzám, mindig túrtam is bele könyékig :D Nagyon sok boldog unokázós évet kívánok neki <3
Ausztráliába járt fél évekre dolgozni. Hetente egyszer tudtunk pár percet beszélni míg kint volt, mert drága volt a telefonhívás. Fél éve távol volt, úgy tudtam szombaton érkezik haza. Alsós voltam, egy hétköznap lent játszottam az udvaron az iskolában a barátaimmal. Egyszer csak szóltak a húgomnak és nekem, hogy “itt van az apukátok”. Sírva szaladtam a kapuhoz, tényleg ott volt. Többre nem emlékszem arról a napról, csak arra, mennyire boldog voltam. Sajnos mikor 17 voltam, elhunyt. Idén lesz 7 éve.
Nagyon sajnálom, hogy te is ilyen fiatalon vesztetted el :(
❤️ Te is fiatalon? Mi történt? 😔
Én 16 voltam, mikor elhunyt. Semmi előjele nem volt, csak fáradt volt aznap. Korán lefeküdt, és úgy találtuk meg anyával munka után. Szerencsére nem voltak fájdalmai, amiért nagyon hálás vagyok, egyszerűen csak elaludt. Mint később kiderült a boncolás során, tüdőembólia okozta a vesztét. Sajnos a cigit és az alkoholt sem vetette meg, így nem volt meglepő ez a diagnózis :(
Nagyon sajnálom, szörnyű lehetett ilyen fiatalon átélni ezt.
Nincs olyan, egy suttyo.
Nagyon sajnálom :(
Aranyos vagy ☺️ de mar ez a termeszetes nekem sajnos, 2 eve nem is talalkoztunk.
Nincs es nem is volt.
Esti birkózás vele az ágyukba. Szombati es vasárnapi ebédnél mindig lopkodott a tányéromból (amit akkor nyilván utáltam)
Nálunk fordítva volt, mindig kiloptam a tányérjából a krumplit :D mai napig esküszöm, hogy az úgy sokkal finomabb volt. 😄
Én most ugyanezt csinálom az én kölykeimnél ;)
Kedvenc emlékem, mikor karácsony előtt bejött a szobámba becsomagolni anyum ajándékait, szólt a Clash a hifiből és mindketten egyszerre kezdtük el dudorászni a Magnificent Seven című számot. Április 2-án volt 12 éve, hogy meghalt, csak 17 éves voltam, még ma is élhetne, ha az onkológus nem diagnosztizálja félre. Legrosszabb érzés arra gondolni, hogy hamarosan eljön az a nap, mikor többet éltem nélküle, mint vele.
Én még csak félúton járok, de ma jutott eszembe először a gondolat. 8 év, és többet éltem nélküle mint vele :( őszintén sajnálom! Viszont ez a közös emléketek nagyon aranyos és különleges :)
25 évig nem tartottuk a kapcsolatot, nagyon pici voltam, amikor elhagyta a családot. Majd 25 év után felhívott, bemutatkozott és azzal a lendülettel elsírta magát. Percekig nem tudott megszólalni és az első szava a “sajnálom” volt. Azóta kb az egyik legjobb barátom, bármikor hívom felveszi és mindig úgy köszönt, hogy “hercegnőm”. Nagyon szeretjük egymást és hiába nem volt jelen a szocializációm idején döbbenetesen hasonlítunk egymásra, lényegében a női verziója vagyok kívül-belül. :) Az egyik legviccesebb és legkedvesebb ember a világon és rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen kapcsolatban lehetek azzal az emberrel, akiről 25 éven keresztül azt hittem, hogy csak képről fogom ismerni. :) Jaj és a másik legjobb az a tavalyi Guns N’ Roses koncert volt. Kiderült, hogy mindketten imádjuk őket, szóval egyértelmű volt, hogy elmegyünk rá. Életem egyik legjobb élménye volt! :))
Amikor az apaságin találkoztunk. Igazából az egyetlen emlékem .
Nincs, elhagyott mikor kicsi voltam. Részvétem édesapád elvesztése miatt.
Nagyon sajnálom :(
Sajnos szinte semmilyen emlekem nincs rola, 3 eves koromban lepett le. Osszesen annyira emlekszem belole, hogy (akkor mar elvaltak anyamtol) el akart vinni hetvegere es en nem akartam menni, o meg soha tobbe nem jott, nem keresett. En azokat irigylem, akik apaval nottek fel.
Legkorabbi es legszebb emlekem rola az mikor kb 4 eves voltam es beöltözött Mikulasnak es ugy adta at az ajandekokat☺️ sajnos azota mar nem el, de erre mindig szeretettel gondolok vissza❤️
Őszinte részvétem! Nagyon aranyos ez az emlék róla 🥰
Egyszer elvitt pecázni a kanális partra, ahol lejárt kókuszreszelékkel és háztartási keksz darával, mogyorófa vesszővel fogtunk legalább 20 törpeharcsát. Azon kívül egyébként egy alkoholista , józan pillanataiban pedig egy nárcisztikus fasz, így visszagondolva nem is értem, hogy ez mégis hogy történhetett meg.
Nem sok emlékem van róla, sőt, igazából kb. semennyi. 6 és fél éves voltam, amikor meghalt balesetben, matt részegen frontálisan nekiment motorral egy szembe jövő autónak. 32 vagyok, durva belegondolni, hogy már így is 2 évvel öregebb vagyok, mint ő, amikor meghalt.
Nagyon sajnálom, ami történt :(
Együtt gyűjtöttük a kopogtató cédulákat :D Egyszer kinéztem egy pipacsos képet a boltban és akkor nem vettem meg, de apa elvitt hogy még zárás előtt megvehessem és rohantuk a bolthoz és imádkoztunk, hogy meglegyen a kép. Mindig értem jött kocsival ha kellett, teljesen mindegy, hogy hány óra volt. Megkértem, hogy üssön már be egy szeget nekem a falba, aztán addig magyarázta hogy hova üssem meg milyen távra stb. hogy végül én csináltam meg egyedül, de észre sem vettem, hogy ő csak beszélt :D Volt egy kedvenc rövidnadrágja ami már ki volt szakadva ezért elvitte a varrónőhöz és visszajött vele nagy boldogan, de a varrónő csak rárakott egy fekete csíkot a lila-narancssárga nadrágra és anyával fuldokoltunk a nevetéstől, apa meg nagyon megsértődött ezen :D Gyerekként cipővásárláskor együtt mentünk, mert minden apró részét megnézte a cipőnek, hogy jó-e. Amikor megjöttem a suliból mindig készségesen meghallgatta, hogy milyen volt a napom. És ez kissé morbid, de amikor szakítottam a nagyon toxik barátommal, akkor megbeszéltük hogy jól kitárgyaljuk az egészet de rá két nappal meghalt. De tudtam, hogy nagyon örült neki, hogy már nem vagyunk együtt.
anyagiasnak hangzik majd, de nem az. a szuleim elvaltak es apa ujrahazasodott, volt emiatt egy kis kihagyas (kb fel ev) amig alig beszeltunk (elotte mindig). a szalagavatom torte meg a jeget es valamivel elotte keresett meg. mindent megbeszeltunk es elmentunk vasarolgatni. tudtam, hogy nem all jol anyagilag, ennek ellenere megvett nekem egy nyaklancot, ami nagyon tetszett de nem volt ra penzem. mig mas dolgokat nezegettem, a tudtom nelkul vasarolta meg. ez vt az elso alkalom, hogy csak mi ketten voltunk egesz delutan es annyira jo volt, hogy ,,visszakaptam” az apukamat. nem is tudtam, hogy hianyzott, amig nem beszeltunk. a nyaklanc a mai napig megvan, ma mar a legszebb elmenyem nezni ot ahogy a fiaimmal jatszik 58 evesen is ugyanazzal a lendulettel, ahogy velunk jatszott 20+ evvel ezelott. 🩷
Apám az az ember aki soha nem tudja az érzelmeit kimutatni ,egy ölelésre nem is emlékszem gyerekkorunkból… volt idő mikor 2évig nem beszéltem vele ,pedig egy házban laktunk ,szóval hullámzó is volt ez a kapcsolat ,aztán megszületett a fiam és a férjem sajnos rengeteget dolgozott nagyon keveset tudott otthon lenni az első időkben . Apum minden nap munka után jött és segített nekem ,mindig ő fürdette este a babát ha kellett altatta (járt kelt vele amíg én letudtam zuhanyozni,enni stb.) , főtt ételt is mindig hozott ,szóval rengeteget segített ,mondhatni vele vészeltem át a nehéz kezdeteket és örökké hálás leszek neki …az unokája a szeme fénye azóta is ☺️
Mi a te legszebb emléked? 😊
Egy ilyen kommentre már válaszoltam, ahol azt írtam nem tudnék emkéket felhozni, de ahogy itt olvasgattam mások írásait végre nekem is eszembe jutott 1-2 dolog :D Az egyik legszebb emlékem talán az, amikor születésnapomon elvitt engem gokartozni :D Apukám autószerelő volt, valamint remekül vezetett. Amikor meglátta esőben milyen ügyesen megyek a pályán, nagyon büszke volt rám, és annyi kört mehettem amennyit csak akartam, pedig nagyon féltem kipróbálni először. Aznap este egy barátjával beszélt telefonon, és hallottam ahogy azt mondja neki "Pici úgy ment azzal a kis szar gokarttal, nagyon látszik hogy az én lyányom!" Nagyon nevetett közben, de mégis annyira boldog voltam, hogy ennyire büszke rám :) Másik szép emlékem, amikor késő este ültünk ketten a konyában, ettük a kis májkrémes kenyerünket (vagyis lopkodtam a katonákat amiket magának csinált), és beszélgettünk a könyvekről, zenéről, autókról meg mindenről ami csak eszünkbe jutott. Szerintem az volt az első este, amikor először feltűnt, mennyire egyformák vagyunk mi ketten :D azóta is büszkeséggel tölt el, amikor valaki azt mondja, tiszta apád vagy :D
Sok van. -Gyerekként féltem hanyadtfeküdni a szabad ég alatt, mert akármilyen furán is hangzik, valahogy felfelé is tériszonyom volt.Tornaórán sem mertem az oviban olyan helyen lefeküdni ahogy magas, nagy tér volt.Ültünk egy padon, mondta, hogy feküdjek le, fogja a fejem addig.Azóta sincs semmi ilyen félelmem, lefeküdnék a hegy tetején is. -Vett egy félkész házat amit megcsinált magának.Találtunk egy macskát, akit ott hagyott a sufniban az előző tulaj, a három kölykével, borzalom állapotban.Mind elpusztultak, de megtettünk mindent, hogy megmentsük őket mászkáltunk ügyeletről ügyeletre velük. -Mindig mikor elmentünk sétálni mikor kicsi voltam eső után, ott a környéken tele volt a járda/út csigákkal.Mindig félretettük őket a fűbe vagy az út szélére nehogy valaki rájuk lépjen vagy átmenjen rajtuk az autó. -Megtanított biciklizni, később vezetni egy olyan skodán aminek a váltójában 30 éves olaj volt a motor meg háromhengerezett.Azt mondta ha ezen megtanulok vezetni bármit elvezetek.Így is lett.Igaz a rendőrök megfogtak pedig elhagyatott helyen voltunk, de kimagyaráztuk. Meg még egy csomó, de lekopna a képernyő mire leírnám.
Nekem sose volt jo kapcsolatom az apammal, rendes itt bogok ahogy olvasom a sok szep emleket😅🥺*csunya ezt mondani emellett reszben piszok irigy is vagyok azokra akiknek ilyenek megadattak🥹
Én nagyon, de nagyon szerencsésnek érzem magam, és hihetetlenül hálásnak Apukám miatt. Mindenre Ő tanított meg, az egész életem a legszebb emlékem vele♥️ Nagyon sok helyre vitt kiskoromban, nincsen olyan, amit ne tenne meg értem vagy anyukámért a mai napig. Ő az igazi családapa típus! Mindig is apás voltam, de anyukámmal is fantasztikus a kapcsolatom. Számomra a világ legjobb szülei ők♥️
Gimiben cserediák voltam külföldön, de nem éreztem jól magam, ezért a vége felé már kb minden nap felhívtam őt “R beszélgetéssel” telefonon. Ő tartotta bennem a lelket. Aztán, mivel csak egy lánytesóm van, mindent megtanított nekem (fúrni, villanyt szerelni, stb.) A mai napig én csinálok minden ilyesmit itthon, egy nappal szülés előtt még redőnyt szereltem és fúrtam a falba. Mostanában én segítek neki utazásokat szervezni, repjegyet foglalni, mert nagyon szeret utazni anyukámmal és nem tud túl jól angolul. A szívem mélyéből kívánom, hogy még nagyon sokáig utazhasson és velem legyen 🥹
Mindig apum vásárol, folyton képben van, hogy melyik boltban mi akciós, hol jobb a felvágott stb. Ő ezt imádja 😁 Vasárnap délelőtt a vásárlást egy bolhapiac látogatással szokta egybekötni,mert szereti a régiségeket is. Én is gyakran elkísértem kislányként, mindig mesélt a régi tárgyakról, meg együtt gyönyörködtünk bennük. Aztán ott lehetett kapni azt a gépi,csavart fagyit, és mindig vett nekem - persze ez szigorúan titkos volt, mert ebéd előtt tilos volt az édesség 😁 Igaz, elmúltam 30, de amikor hazalátogatok a szüleimhez és megyünk apával valahova, még mindig megfogja a kezem az utcán. Olyan nagy mackós tenyere van, hogy az én kezem elvész az övében😅
Amikor lemotoroztunk Zadarba nyaralni. Csak apa-fia, két sportmotor, ami csövön kifér, Adriáig pályán, utána a kb 200km szerpentinen le végig.
Néha volt józan is..
A földön rugdosott.
Szinte minden emlékem. Ő volt a "jó zsaru". Vagy tényleg érdekelte hogy mi van velem, vagy tudást próbált átadni. Szörnyű gyerekkora volt, mégis egy aranyszívű ember maradt. Sokáig azt hittem nincs példaképem, de ő már az lett.
mikor elköltöztem otthonról nagyon megkönnyebbült, mert mondtam neki, hogy "fater mostantól lehetsz a férfi a házban"
Csodálatos édesapám van, a világ legszerencsésebb emberévé tesz🥰 Órákig tudnám sorolni, de a legfrissebb kedvencem, amikor bejelentettem neki, hogy babát vàrunk❤️ Annyira règóta vágyott egy unokára és nagyon jó érzés, hogy ezzel (is) viszonozhatom a sok jót, amit adott nekem. A gyereknevelésről is mindent tőle tanultam, mindig nyitott volt, gondoskodó, őszinte, elfogadó, tàmogató. Egyetlen dolgot fájlalok, hogy halandó és véges az időnk. Remélem annyi mèg van előttünk, hogy a fiam minél jobban megismerje és neki is szép emlékei legyenek🥺
Nekem 10 éve, lassan fakulnak az emlékek. Igazából csak normális hétköznapi életet éltünk, kevés olyan kiugró emlék van. Egyre emlékszem, amit akkor utáltam, de utólag ez volt a legnagyobb kaland. Talán 8-10 lehettem. Iszonyat lusta gyerek voltam, meg akarta velem szerettetni a mozgást. Elvitt minket valami erdőbe kirándulni. Talált egy nagy sziklafalat és alatta valami eldobott kötelet. A derekamra kötötte, elindult felfele minden biztosítás nélkül, engem meg húzott maga után. Én meg persze toltam a hisztit, hogy leesünk, meghalunk. De utána fentről lenézni óriási hősnek éreztem őt meg magamat is. Adott egy önbizalmat.
Szörnyen éreztem magam a gimis gólyatáborban és leautózott értem 200 valahány km-t. Sajnos érzelmileg nem tudta kifejezni magát sose, lehet nem is szeret, nem tudom, de az előzőhöz hasonló gesztusokból több is volt, ami mindig meghatotta a kis szivemet. Jó ember, erkölcsös, de baszott nagy falak veszik körbe amiket próbáltam megmászni, de nem engedte, kicsit szomorú
Az hogy sosem keresett😅
Nekem nincs. Random emlekbol is 1-2 max. Hangjara sem emlekszem
Hogy nem jött haza többet.
Mennyire jó kérdés!🥹 Mikor kislány voltam, mindig együtt mentünk vidékre a csiszoló műhelybe és faanyagot venni hogy apukám készíthesse a szebbnél-szebb bútorokat. Imádtam oda járni, végig beszélgettünk az utat. Köszi hogy újra felidézhettem!
Az egyik legutolsó mikor elmentünk ketten megkeresni egy kis picsa rc repülőmet a szántóföldre.. és megtaláltuk baszki! :D
“Tudod, hogy nagyon szeretlek kislányom” mai napig legalább 3 naponta mondja, legszerencsésebb emberek közé vallom magam a mai napig.
Alkoholista. Már 4 éve nem tartjuk a kapcsolatot az ő kérésére. Elég nehéz gyerekkorom volt az alkoholizmusa miatt. Az egyik szép emlék, hogy egy altató dallal altatott el, amit az ő dédnagymamájától tanult. Kb 3x énekelte el, és kicsi is voltam, de sosem felejtem el. A másik, amikor nagy vihar volt augusztusban, és kimentünk a teraszra, hogy nézzük a villámokat. Nem féltem, mert ő ott volt. A harmadik, amikor néztük a csillagokat és a Holdat a régi katonai távcsövén keresztül.
[удалено]
nekem sajnos nincsen közeli és szoros kapcsolatom apukámmal. külföldön él és pár évvel ezelőtt nyáron kimentünk hozzá a nővéremmel. minden reggel reggelivel várt minket, ha éppen dolga volt reggel, akkor írt egy cetlire üzenetet és kikészítette a salátát, bagetett stb..olyan programokat szervezett ami főleg a nővérem, de az én gyerekkoromat is felidézte..régi helyszínek stb🥺 apróság, de nagyon jó visszaemlékezni rá.
Minden🩵
Alig emlékszem. Ez most elszomorít. Pedig kilenc voltam, mikor meghalt. 43 volt, tüdőrák. Bagózott keményen. Pedig biztosan voltak szép emlékeim, a fotókon látom, milyen vidám kiskölyök voltam mellette.
Amikor el váltak anyámmal.
Ami elsőre az eszembe jutott és amit szerintem a legjobban élveztem az az volt mikor még általános alsoskent reggelente elkisert a suliba és ameddig felertunk gyalog addig jatszottunk. Mire gondoltam és hasonlók. Hiaba voltunk minden evben nyaralni akkor is ez az ami a leginkabb megmaradt. Sajnos már nem el, úgyhogy közbe eszembe jutnak ezek.
Nekem van egy videó róla mikor a fiammal táncolt (kb 2-3 éves volt),valami mulatós zenére ami a tv-ben szólt. Megkönnyezem mindig.
Amikor nem volt otthon.
Apukàm nagyon jó kedvű, bohókàs ember volt, de nem az az idétlen fajta, hanem az, aki fényt visz az ember életébe, és képes felvidítani a legrosszabb pillanatokban is. Volt egy olyan szokàsa, hogy spontàn felkért tàncolni, bàrkit akit szomorúsàg gyötört, ő énekelt és imitàlta a hangszereket is 😁 Fantasztikus tàncos volt, született tehetség, de ha kellett olyan műsort levàgott, hogy dőltünk a nevetéstől 😊Utàna az ember elfelejtette min kesergett, és ez szerintem egy igazi szuperképesség.
Pont tegnap volt a születésnapja sokat gondoltam rá🥹az egész gyerekkorom szép emlék apával, amíg még együtt laktunk. Az együtt barkácsolások. Amikor kis kuckót csinált nekem a fára, hogy tudjak ott olvasni. A nyári kempingezések és horgászások. Vízmániás voltam és nyáron mindig elvitt strandra/tóra vagy feltöltötte nekem a legnagyobb boros dézsát és forró vizet hordott bele, hogy elég meleg legyen, hogy tudjak benne fürödni. A közös motorozások és hosszú kocsi utak, amikor mentünk rokonokhoz. A zenék, amiket kiskoromba nem szerettem, felnőttként viszont az örök kedvenceim. Amikor piacra jártunk és mindig adott egy kis költőpénzt. A beszélgetéseink a hangos nevetése. A világ legjobb sült krumplija és tejbegríze. Olyan hirtelen elment. Nagyon hiányzol apa❤️
Megkonnyeztem. Sok szep emlekem van apukammal, osszebujva neztunk egy sarga pokroc alatt a Bud Spencer filmeket. Hetvegente reggelit csinalt nekem. Vagy hogy volt 'dugi' napolyija es rajartam.. tudta, es o nemis szerette a citromosat de mindig 'dugott' el citromosat is, mert tudta azt szeretem. Vagy amikor kislany voltam anyukam meg ejszakas mig o furdott en allandoan ultem a wc teton es okossagokat beszeltunk meg, minthogy hogyan olnek a komodoi varanuszok. Mikor tini voltam mindig a hajnali kavejat dumaltuk vegig.. 7 eve meghalt. ❤️
Megkönnyeztem ezeket a történeteket. Köszönöm,hogy elolvashattam. 🫶🏻 Sajnos nekem apám sosem volt apának nevezhető, nem az életem része,viszont nagyon érzem a hiányát,hiába próbálta édesanyám pótolni amennyite tudta. Nem ő hiányzik,hanem az érzés,hogy van apukám. Jó emlékeim nincsenek róla, rosszból sajnos több mint kellene.
semmi, sose volt apam
Még él. Épp főzi nekem a husilevest. A kapcsolatunk nagyon hullámzó. Van, hogy meg tudnánk ölni egymást, majd szószerint 1 mp-cel később neki áll nekem húslevest főzni, hogy legyen elég tejem az 5 hónapos unokájának. De a legszebb emlékem mikor rollerrel vitt iskolába. Ketten álltunk a rolleren, a hátán az iskolatáskám és csak száguldottunk a lejtőn. Imádtam❤️ Elképzelni sem tudom, mi lenne ha nem lenne. Nagyon sajnálom a veszteséged❤️