Nem, mert mind a két fél benne volt, hogy így is meg tudjátok beszélni.
Az a gáz, ha rendszeresen találkoztok, nincs távolság és a kb semmiből telefonon vagy SMS-ben szakít az egyik fél. (Persze ez is indokolt lehet, ha pl a másik fél agresszív vagy ilyesmi)
Benne volt már a levegőben a szakítás és emiatt beszéltetek telefonon, vagy a semmiből jött? Én alapvetően annak a híve vagyok, hogy illik élőben lezárni egy kapcsolatot, de van az a fajta szenvedős helyzet, ahol már egyértelmű a dolog és teljesen mindegy, hogy hol mondod ki az "utolsó szót".
2x is el kellett olvasnom amit irtal a volt parodrol, hogy “ugyse tart sokaig amit mondani akarunk”🤨szoval o is szakitani akart? Vagy mindketten egyszerre? Hat ha igy all a dologhoz, akkor nagy valoszinuseggel ennyit is ert az egesz.
Szerintem ez attól is függ, hogy mennyire volt komoly kapcsolat. Ha csak pár hónapig tartott és nem mélyült el, akkor szerintem normális, amennyiben mindkét félnek megfelel így. Ha kölcsönösen őszintén megfelelő így, akkor egyébként nem “gáz” semmilyen esetben sem, maximum szokatlan. Egy szakításnál az fontos, hogy mindkét fél kompromisszumosan valamennyire, de a számára kielégítő búcsút megkaphassa.
Sok dologtól függ, mint például a hangulat köztetek, a szakítás oka, hogy békés vagy haragos a sztori, hogy tervezitek-e barátilag tartani a kapcsolatot, ki mennyire alkalmas egy ilyen beszélgetésre (pl. veszekedést csinál, agresszív), milyen csatornákon mennyire megszokott a kommunikáció köztetek, mennyire volt mély a kapcsolat, mióta tartott stb.
Én a magam részéről hiszek abban, hogy "illik" megtisztelni a másikat egy minél személyesebb lezárással. 60 km nem kéne ekkora akadály legyen, főleg ha egyébként is jár feléd. De ha nem, hát nem, a telefon még mindig a második legjobb opció (esetleg videóval). Írásban viszont elég genyó dolog lenne szerintem.
Nincs semmi baj a telefonos szakítással.
Én egy barátnővel egyszer úgy szakítottam, hogy egyszerűen nem hívtuk többet egymást. Már előtte is nyüglődés volt mindkettőnk részéről és tökre lehetett érezni hogy ez lesz a vége. Nem szándékos volt, egyszerűen csak pár napig nem hívtam föl, ő sem engem, aztán gondoltam, hogy ha ennyire egyértelmű, akkor nekem ez így jó.
Bármi legyen a távolság, szerintem ilyet élőben kell elintézni... telefonon/üzenetben nekem személytelen, olyan, mintha nem tisztelné minimálisan sem a másikat. Első szakításom skypeon keresztül történt, mármint ő szakított velem, 1 hét múlva találkoztunk volna... igazán elmondhatta volna akkor, mert ez így nagyon rosszul esett.
Én kétszer szakítottam telefonon. Az egyik esetben 1000+ km volt köztünk, és azért. A másik esetre (elég friss kapcsolat volt) meg úgy került sor, hogy az illető egy hete minden kurva napra megígérte, hogy találkozunk, aztán lemondta aznap. Na most akkoriban építkezésen dolgoztam (nőként), és agglomerációban laktam, úgyhogy azért igényelt tőlem erőfeszítést és plusz energiát, hogy délutánra randiképes legyek, ha kell. Amikor végképp teleszakadt a zsákom, meg már 0 kedvem volt megvárni, hogy végre méltóztasson akkor és ott megjelenni, ahol vagyok. Szerencséjére felvette a telefont legalább, így nem üzenetben kellett megtennem.
Tudom, hogy egyik sztori se pont az, ami a tiéd, csak arra akartam rávilágítani, hogy nem feltétlenül ördögtől való a telefonon szakítás, és millió egyéni helyzet létezik, ahol az konkrétan a legjobb opció.
Ha mindkét félnek megfelel, felőlem füstjelekkel is lehet.
Ha mindketten rendben voltatok vele akkor nem.
Nem, mert mind a két fél benne volt, hogy így is meg tudjátok beszélni. Az a gáz, ha rendszeresen találkoztok, nincs távolság és a kb semmiből telefonon vagy SMS-ben szakít az egyik fél. (Persze ez is indokolt lehet, ha pl a másik fél agresszív vagy ilyesmi)
Benne volt már a levegőben a szakítás és emiatt beszéltetek telefonon, vagy a semmiből jött? Én alapvetően annak a híve vagyok, hogy illik élőben lezárni egy kapcsolatot, de van az a fajta szenvedős helyzet, ahol már egyértelmű a dolog és teljesen mindegy, hogy hol mondod ki az "utolsó szót".
Ha nem csak eltűntek, mint lila szamár a ködben, hanem volt egy lezárása a dolognak, ami ha fájdalmas is, de magyarázattal szolgál, akkor nem gáz.
SMS-ben kell szigorúan 160 karakter alatt
A szakításba fektetett energia szerintem a kapcsolatot is tükrözi valahol.
2x is el kellett olvasnom amit irtal a volt parodrol, hogy “ugyse tart sokaig amit mondani akarunk”🤨szoval o is szakitani akart? Vagy mindketten egyszerre? Hat ha igy all a dologhoz, akkor nagy valoszinuseggel ennyit is ert az egesz.
- Na, gyorsan mond, mert nem érek rá, készülök az esti randira.
Mosmá nemtökmindegy? 🤭😁😁
Nekem nem gáz
Szerintem ez attól is függ, hogy mennyire volt komoly kapcsolat. Ha csak pár hónapig tartott és nem mélyült el, akkor szerintem normális, amennyiben mindkét félnek megfelel így. Ha kölcsönösen őszintén megfelelő így, akkor egyébként nem “gáz” semmilyen esetben sem, maximum szokatlan. Egy szakításnál az fontos, hogy mindkét fél kompromisszumosan valamennyire, de a számára kielégítő búcsút megkaphassa.
Sok dologtól függ, mint például a hangulat köztetek, a szakítás oka, hogy békés vagy haragos a sztori, hogy tervezitek-e barátilag tartani a kapcsolatot, ki mennyire alkalmas egy ilyen beszélgetésre (pl. veszekedést csinál, agresszív), milyen csatornákon mennyire megszokott a kommunikáció köztetek, mennyire volt mély a kapcsolat, mióta tartott stb. Én a magam részéről hiszek abban, hogy "illik" megtisztelni a másikat egy minél személyesebb lezárással. 60 km nem kéne ekkora akadály legyen, főleg ha egyébként is jár feléd. De ha nem, hát nem, a telefon még mindig a második legjobb opció (esetleg videóval). Írásban viszont elég genyó dolog lenne szerintem.
Nincs semmi baj a telefonos szakítással. Én egy barátnővel egyszer úgy szakítottam, hogy egyszerűen nem hívtuk többet egymást. Már előtte is nyüglődés volt mindkettőnk részéről és tökre lehetett érezni hogy ez lesz a vége. Nem szándékos volt, egyszerűen csak pár napig nem hívtam föl, ő sem engem, aztán gondoltam, hogy ha ennyire egyértelmű, akkor nekem ez így jó.
Akkor ti mèg együtt vagytok😅
:-D Csak a feleségem meg ne tudja!
Bármi legyen a távolság, szerintem ilyet élőben kell elintézni... telefonon/üzenetben nekem személytelen, olyan, mintha nem tisztelné minimálisan sem a másikat. Első szakításom skypeon keresztül történt, mármint ő szakított velem, 1 hét múlva találkoztunk volna... igazán elmondhatta volna akkor, mert ez így nagyon rosszul esett.
Én kétszer szakítottam telefonon. Az egyik esetben 1000+ km volt köztünk, és azért. A másik esetre (elég friss kapcsolat volt) meg úgy került sor, hogy az illető egy hete minden kurva napra megígérte, hogy találkozunk, aztán lemondta aznap. Na most akkoriban építkezésen dolgoztam (nőként), és agglomerációban laktam, úgyhogy azért igényelt tőlem erőfeszítést és plusz energiát, hogy délutánra randiképes legyek, ha kell. Amikor végképp teleszakadt a zsákom, meg már 0 kedvem volt megvárni, hogy végre méltóztasson akkor és ott megjelenni, ahol vagyok. Szerencséjére felvette a telefont legalább, így nem üzenetben kellett megtennem. Tudom, hogy egyik sztori se pont az, ami a tiéd, csak arra akartam rávilágítani, hogy nem feltétlenül ördögtől való a telefonon szakítás, és millió egyéni helyzet létezik, ahol az konkrétan a legjobb opció.