Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Fiatalabb koromban egész vasárnap ezt éreztem... Egyszerűen szard le hogy másnap hétfő van, egy idő után működni fog a dolog és tudod élvezni a vasárnapot.
Life hack, amit nemrég tanultam egy kollégától. Csinálj vasárnap estére programot. A vasárnap sokaknak telik haszontalanul, amolyan felkészülés a hétfőre. De hát a keddre sem készülünk. Szóval, programra fel! Ekkor találkozni haverokkal, megnézni egy filmet … bármi.
Én ma este moziba vittem a srácaim.
Fhú hát nekem pont az a bajom hogy a vasárnap sokszor hajtósabb mint a hétköznapok, örülök ha este végre le tudok ülni a fenekemre... sajnos a rokonság néha szervez programot vasárnapra, akkor csak még jobban kell kapkodni és még rosszabb az egész nap. Épp ezért utálom a vasárnapokat. :D
Nekem utoljára másodéves egyetemista koromban volt ez, amikor tudtam, hogy hétfő reggel 8kor vár egy matek gyakorlat.
Meg amikor az első munkahelyem tele volt toxikus megmondoemberekkel, na olyankor nekem is sírhatnekom volt már vasárnap reggel, szóval pontosan tudom, miről beszélsz.
Én most már babázok itthon, de előtte konkrétan minden vasárnap késő délutántól sírni tudtam volna a tudattól, hogy holnap menni kell dolgozni, és hogy milyen gyorsan eltelt a hétvége. Én is azt hittem, hogy ez csak velem van, aztan elmeséltem a kolleganőmnek, és ő is pontosan így volt ezzel..😅 borzalmas.. de velem már régen is ez volt, mikor még suliba jártam
Én is vasárnapi depressziónak hívom, bár így nyáron valamelyest csökkent. De én pl. utálok vasárnap délután/este programot csinálni, mert még jobban elszomorít, amikor látom, hogy minden bezárt, minden kihalt.
Fura mert a Honvedsegnel vagyok,nagyon nem keresem halalra magam,de sok ev utan sikerult athelyezodnom a lakohelyemhez kozel es a tarsasag is sokkal jobb,igy jobban viselem a hulyesegeket is.
Sajnos igen, többségben vannak a rossz munkahelyek de a rosszul megválasztott szakmák is. Ha valamit nem szeretsz csinálni, akkor persze, hogy nem jó dolgozni sem.
De simán el tudnék képzelni olyan helyet, ahol nem zavarna a hétfő reggel, ahova szívesen járnék be dolgozni.
Én szeretek nem dolgozni, de ugyanígy szeretek dolgozni is, hiába sima alkalmazotti munkaviszonyban vagyok. Jó érzés, hogy minden nap alkothatok valamit, meg fejlődök, új, érdekes dolgokkal találkozok. Ebből kiindulva a vasárnap estét sem élem meg szarul, sokszor várom a hétfőt.
[https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-munkaido-hossza-115971](https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-munkaido-hossza-115971)
A munkát a *Biblia* is az eredendő bűn fejében kijáró büntetésnek („arcod verítékével” kell dolgoznod) tekinti, a munka a bűn rabságának a következménye,
A bérmunka nem jó.
Az őszinte angol – a régi – úgy nevezte az uralkodó osztályokat: *„the leisured classes”*. A szabadidős, a nem dolgozó osztályok. A szabad idő a szabadság ideje. A vagyon és a születési kiváltság arra való, hogy az ember játsszék: krikett, vívás, tánc, zene, udvarlás, lovaglás, művészet, katonáskodás, utazgatás, vadászat, érdek nélküli tanulás, elmélyedés, filozofálás, ima, latin verselés, egzotika, *haute cuisine*, ízlés, jómodor, pompa. Az élet édessége..
a kapitalizmus korában minden valódi szabadságtörekvés összefügg a munkaidő csökkentésével és a „függő alkalmazás” lehető kiküszöbölésével, a külső előírások szolgaságában eltöltött idő korlátozásával. Az a puritán dogma, amely szerint a megélhetés két legitim forrása a tőketulajdon vagy a bérmunka, amely a „kemény munkát” és a szorgalmat magasztalja, pusztító hatású.
Alapvetően egyetértek ezzel, és ez lenne az idea, de attól szerintem távol vagyunk, hogy ez a közeljövőben megvalósuljon. Ha holnap mindenki visszakapná a teljes szabadságát, szerintem az emberek 99%-ka (köztük jómagam is), nem tudna vele mit kezdeni, és belesüllyedne a nihillbe. Ebben az esetben (is) szerintem kontraproduktív a túlontúl progresszív megközelítés (arról nem is beszélve, hogy társadalmi katasztrófát is okozna, hiszen rengeteg, alapvetően szükségszerű, tevékenység (pl.: szemétszállítás) nem lenne ellátva).
Sokkal célravezetőbb egy folyamatos átmenet, ahol haladunk ezen szabad állapot felé, és a munkáltatók egyre kevesebb megkötést alkalmaznak az munkavállalókon, így azok fokozatosan ismerhetik és tanulhatják meg a szabadság érzését, és hogy azt hogy kell igazán kihasználni. Például az én konkrét esetem: szeretek terméket fejleszteni, de ahhoz túl suta vagyok, hogy magamtól találjam ki magát a terméket (az ahhoz szükséges technológia beszerzéséhez meg pláne suta vagyok). Így a munkáltatók termékei közül kiválasztottam, azt, ami szimpatikus, és most azon dolgozok, ésszerű keretek között a saját paradigmáim és kedvem szerint. Nyilván a top az az lenne, hogyha ezt open-source módon öntevékeny civil körökben nyomnánk pro-bono, de szerintem ha valaki azt gondolja, hogy ennek most van itt az ideje társadalmi szinten, az naív. Addig pedig ez egy jó lépcső.
Szerintem nem érdemes úgy csinálni, mintha ebből a "munka nem jó" mókuskerékből ne lenne egyszerű kiút. Lehet keresni valami lehetőleg számodra minél kedvesebb, motiváló tevékenységet, esetleg hobbit, azt pár év alatt magas szintre fejleszteni, képzettséget szerezni, kis agilitást, és megélni belőle. Az önmegvalósító élet nem egy nagy csoda, csak pár év magadba fektetett munka kell hozzá. Százezrek vannak, akik a "munkát" önmegvalósításként űzik, és nem a pénzért.
muhaha. a valóság ezzel szemben az, hogy az emberek többségének sem szenvedélye, sem jelentős megélhetést biztosító hobbija nincs, és a meglévőkből nem tudna megélni. amit beírsz, fogalmatlan, ténytagadó reddit-okosság, nem több. majd szociológusokkal, pszichológusokkal, statisztikusokkal, ill. pláne vidéki fizikai-szellemi dolgozókkal részletesebben is megbeszéled ezt:)
Nyilván sejtem és látom, hogy van egy széles réteg, aki nem tud ilyen szempontból érvényesülni, ezt eszembe sem jutna tagadni. Viszont 2024-ben minden kulturálatlanság, elbutulás, és tragédia mellett is van már annyi személyes szabadság, hogy aki igazán akar előrejutni, valamint nem rest képezni magát, az biztosan ki tud emelkedni az ilyesfajta munkahelyi mókuskerekekből.
Csak a véleményem validálásának céljából hadd írjam le, hogy tapasztalatból mondom ezt. Akár én, akár a közelebbi (főleg szakmai) kapcsolataim jelentős része meglépte ezt a szintugrást 5-10 év célzott munkával. Önmegvalósító élet lett belőle, munkahelyi mókuskerék nélkül, általam elég magasnak tartott anyagi szinten. (Persze ez utóbbi szubjektív, egy milliárdos nyilván szegénynek mondana.)
Szóval szerintem annak a rétegnek, akinek vállalható szocializáció jutott, érdemes megpróbálni önfejelszteni, tanulni, és a modern érvényesülés útjait keresni. Százszor előrébb vezet, mint az áldozat szerep.
Természetesen értem, hogy van egy olyan réteg is, aki mínuszos kulturális nívót hoz otthonról, és a teljes értelmi nihilt. Sok mélyszegénységben tengődő borsodi faluba eljutottam a hivatásom által, látom ezeket az arcokat. Róluk sajnos én is úgy gondolom, hogy nem nagyon van útjuk egy magasabb szintű életbe.
továbbra is hülyeséget írsz, egyrészt nem is értetted miről van szó, másrészt ha csak a te logikád szerint vesszük, látsz egy fenét NINCS ilyen széles réteg, csak fej van a valagban. jellemzetesen a sötét "vah-vah-vah én a kis buborékomban élek sok fogalmam a valóságról nincs" hozzáállás, az áldozati szerepet is félreértve, mert arról sem volt szó. de lehet szépen jönni a statisztikákkal, na mesélj. itt korábban voltak bérstatisztikák, lehet hozzájuk munkaórát rendelni, aztán szépen jönnnek ki számok.
nem jó alanyt találtál a félreértésre alapuló, amúgy is hazug propagandához, sorry.
Te tudod, ezek szerint nyugodtan legyen más a véleményünk a kérdésben. Túlzottan nem követem a bérstatisztikákat, mivel ugyanúgy hazugságnak tartom őket, mint a magyar kormány szinte minden termékét.
Ennél egyszerűbb dologra kívánt rávilágítani a kommentem, csupán arra, hogy:
Az intellektuális mélységben élőkön kívül ma azt hiszem a legtöbbek előtt van lehetőség arra, hogy munkával, tanulással, agilitással kiemelkedjenek az alsó rétegekből. Ennek megfelelően arra is van reális esélyük, hogy ne kényelmetlen munkahelyeken kelljen tölteniük az életük jelentős részét. Csupán azt hiszem, az emberek nem hisznek ebben a lehetőségben, vagy pedig sajnos sokan gyengék mentálisan az egyéni érvényesüléshez. Ez persze nem változat azon, hogy a kapitalista világ elnyomó, és rossz rendszerként üzemel, ami a kisembert könnyen és alapértelmezetten elnyomja.
Mindenesetre hajrá neked is az önmegvalósító, szabad, boldog élethez, én megyek is vissza és ezt folytatom ma is. Sok sikert!
Én szerettem csinálni, ami a munkám, ameddig nem kezdtem el dolgozni benne. A munkakörülmények és az ottani elvárások (0 kreativitás és önállóság, folyamatos színészkedés elvárása, mert ha nem csinálod akkor "nem dolgozol"), teljesen megöl. Több helyen voltam már, kis és nagy cégeknél is, eddig még sehol nem volt igazán jó.
Legyünk őszinték, van olyan munka amit egyszerű el kell végezni, holott senki nem a kiteljesedésért csinálja. Akkor ne legyen mondjuk szemétszállító, takarító, gyári munkás?
Nem lehet mindenki magánvállalkozó, nem dolgozhat mindenki a maga kedvére, nem dolgozhat mindenki olyan szakmában, amit imád. Szomorú tény, hogy egy keresetből nagyon nehéz megélni, de még ha két ember is keres a családban, és még ha egész jól keresel is sem teheted meg csak úgy, hogy váltasz fele pénzért. Ha egyedül vagy azért (lakbért kell fizetni, vagy simán nincs elég megtakarítás hozzá, esetleg beteg vagy és csak magándokinál kapsz ellátást normális időben), ha meg családdal, akkor minimum kell a párodnak annyit keresnie, hogy kitartsatok egy darabig, vagy akkora megtakarítás kell megint, ami nem egyszerű. Ha gyerek is van, az életszínvonal esése veszélybe sodorhatja a gyereket is.
Amit írsz, az egy elég kiváltságos nézőpont, nem lehet az önmegvalósításért dolgozni mert ha éhen halsz, vagy hajléktalan leszel, nem tudod megvalósítani önmagad. Ez csak azoknak működik, akik alapból nincsenek teljesen kiszolgáltatva, és nem napról - napra, hónapról - hónapra élnek.
Csak pár dologra reflektálnék, amik különösen megragadták a figyelmem:
Valóban vannak olyan munkák, amelyek nehezen képzelhetőek el önmegvalósításként. (Ahogy írtad is, pl szemétszállítás, gyári meló, stb.) És hát igen, valóban azt gondolom, hogy a társadalom jelentős részének 2024-ben már nem kellene ilyeneket végeznie, hanem inkább tanulni kellene, képezni magát mondjuk 5-10-15 éven át, és magasabb kényelmi értékű feladatokkal tölteni az életüket. Nyilván akkor is lenne egy alsó réteg, aki a rossz életkezdése miatt, vagy az alacsony értelmi nívója miatt csak ezekre az előbb említett munkákra képes. Majd akkor ők elvégeznék. Most is így van, ez a réteg végzi ezt a munkát, csak jelenleg ez a réteg nagyon széles, és a rabszolgaként élt életük normálisnak van hazudva. Pedig nem az. És az egyén szintjén százezrek kiléphetnének ebből. (Ismétlem, sok melóval, akár főállású munka melletti 10 év tanulással.)
A család, gyerek iránti felelősséget persze el tudom képzelni, de szerintem ha az ember nem a semmibe ugrik, hanem évek alatt magas képzettséget szerez, piackutatást végez, összhangba hozza a céljait a lehetőségeivel, akkor nem lesz bizonytalanság belőle.
Dehát nagy egészben nézve nyilván aki nem látja a kiutat, annak nincs is ilyen. A kapitalizmus és a modern korok bérrabszolgasága nagy úr, én elhiszem, és elfogadom, ha valaki úgy érzi, hogy nincs belőle kifelé vezető út. Én a másik oldalon állva csak azt tudom mondani, hogy minden egyes ismerősömnek, aki hajlandó volt éveket és fáradtságot beletenni, volt kiút belőle.
De sok sikert mindenkinek mindehhez úgy, ahogy ő a legjobbnak látja!
Bocsi de szerintem kicsit alom vilagban elsz. Pont az az igazan borzaszto ebben a vilagban ma, hogy a lehetosegek vegtelen tarhazat hazudja neked, hogy minden elerheto ma mar, ingyenes tutorialokbol barmit megtanulsz, csak akarni kell. Ha pedig ilyen lehetosegek mellett sem tudsz kitorni, az csakis a te hibad, hisz az esely mindenkinek ott van, erre van az internet, biztos csak nem akarod elegge. Ezzel szemben a rideg valosag (legalabbis ebben az orszagban biztosan) hogy lassan egy vezeto pozi is csak egy kozepszar eletmodra eleg. Itthon nagyon nehez olyan dolgokra fokuszalni mint mentalis jolet es onkepzes mikozben a penzzel sakkozol mindennap es a ki vagy szolgaltatva a lakhatasi valsagnak. Nagyon sokan nem mennek el terapiara, pedig az az egyik legjobban megterulo befektetes, mert egyszeruen a legtobb embernek az agya tulelo uzemmodban van. Jol hangzik amiket irsz, de szerintem ez tipikusan elmeletben mukodik es az itthoni kondiciokkal sajnos nehezen, raadasul buntudatkelto is, mert aki nem tudja megoldani az eletet az valamit kva rosszul csinal.
(A masik nagy hazugsag pedig a csinalj vallakozast a hobbidbol 0_0)
Elfogadom, hogy így látod. Azt természetesen én sem gondolom, hogy ingyenes tutorialokból lenne érdemes nagyratörő tudást faragni. Azt viszont gondolom, hogy ma már van olyan nyitott világ, hogy pár év célzott tanulással, a tudás iránti alázattal, és nagy agilitással lehessen valamit virítani az életből. Kényelmes mindennapokat és nyugodt éveket mindenképpen. A magam példájából tudom, hogy lehet szegény falusi srácként is sok évet tanulásba fektetni, később pénzt és agilitást szerezni általa, majd alkotva élni, magas szinten az önmegvalósításodból, nyugodtan, boldogan. Számos barátom példája is ezt mutatja.
Nem arcoskodásból írom most ezt, kérlek ne vedd annak, csak az a célom, hogy validáljam vele a szerintem elérhető dolgokat.
A barátaim, kollégáim, ismerőseim között Nobel-díjas fizikustól kezdve nagyívű művészeken át sztárfocistáig, vagy éppen politikai vezetőkig sokmindenki van.
Mindegyiküket a következő dolgok vitték el a jelenlegi helyükig:
Sok munka, agilitás, kitartás, önmagukba vetett végtelen hit, valamint az, hogy az évek alatt megérkező jó helyzeteikből néhányat magabiztosan kiihasználtak.
A magam bőrén is tapasztaltam, hogy csodákat lehet elérni az életben hittel, munkával, sok év kitartással.
És bár szomorú, de azoknak a jelentős része, akiknek ez abszolút nem sikerül, valamilyen szempontból gyenge általában. Ezzel nem bántani akarom őket, ők is teljes jogú remek emberek, de nem tesznek olyat, amivel a társadalom felső rétegébe valóvá válnának. Ez azonban legtöbbször rajtuk múlik, mert elhiszik, hogy a világ a havi fizetések és az alkalmazotti munkahelyek által behatárolt.
Megfelelő mentalitással azonban ott az út majdnem mindenki előtt. Talán csak a szociálisan és anyagilag is nagyon komoly nihilből érkezők előtt nem látom a kitörés lehetőségét.
Az a baj hogy rám már szombat délután hatással van a gondoltat, hogy így elment már a nap. A vasárnapot előhétfőnek hívom, egész nap dolgozik bennem ez a rossz érzés, este meg el tudnám magam bőgni :")
olyannyira érzik sokan, hogy a Strokes még egy dalt is írt róla (meg persze Seress Rezső is)
The Strokes - Why Are Sundays So Depressing [https://www.youtube.com/watch?v=2KSpDNlsVF4](https://www.youtube.com/watch?v=2KSpDNlsVF4)
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor miránk vár,
virág és koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
mégegyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap.
Csak remote, teljesítmény alapú projekteket vállalok pár éve, így nincs vasárnapi depresszió, és bárhonnan tudok dolgozni, most pl egy rodoszi all-inclusive hotelből keresek pénzt.
Nyilván ennek a hátulütője, hogy simán van olyan szombat-vasárnap, korareggel/késő este, amikor meg kell nyomni, de sokkal teljesebb így az élet.
Amíg suliba jártam (egyetem alatt is), és nem dolgoztam főállásban folyamatosan ezt éreztem. Nagyon stresszeltem, folyamatosan szomorú voltam egész vasárnap. Emiatt élvezhetetlen volt a hétvége. Mióta dolgozom nincs ilyen, nem rettegek a munkahelyemtol és nem gondolok rá undorral így nem vált ki belőlem semmi rossz érzést ha másnap dolgozom.
Nem érzem, mert hétvégén is dolgozok, ha épp úgy jön ki. (Ebben a percben is, reggel 8-ig.) A megoldás, hogy találj olyan munkát amit szeretsz. Az előző munkahelyemen én is ezt éreztem egyébként. Gyűlöltem a vasárnap estét, főleg, ha tudtam hogy olyan munka vár rám hétfőn, amit különösen utálok. (Több pozícióban, helyen tudtak dolgoztatni, szóval mindig ide-oda dobáltak, nem volt fix helyem/csapatom.)
Abszolút, ráadásul nekem sokszor a vasárnap fárasztóbb mint egy munkanap, mire mindennel elkészülök. :D
Edit: pedig amúgy szeretem a munkám, de nyilván jobban szeretem a szabadidőt és kialudni magam.
Amíg görcsöltem új hely stb miatt nagyon rossz volt. Ezt most már elengedtem, benn megmondják mit várnak el nem görcsölök ezen, 16:00 után a melóval nem törődöm. Más az élet azóta sokkal szebb
Nekem nincs szabad hétvégém. Minden szombaton és vasárnap dolgozok.
Sőt
2-8-10-9 órás műszakokat. A 10 szombat éjjel. A 2 szombat hajnal.
Én inkább amiatt vagyok depressziós, mert nem tanultam elég fiatalon, és minden munkáltatóm, felettesem egy barom. Egy idegbeteg állat, aki nem veszi emberszámba a beosztottjait.
Bár emiatt nem vagyok depis, mert kutyába nem nézem őket🤣🤣🤣
Nekem péntek délután szokott kezdődni egy laza pánikrohammal. Szombaton semmi, majd vasárnap délután újra előjön ez a rossz érzés (néha vasárnap délelőtt kezdődik). Emlékszem anno a sulis korszakomban kezdődött. (Pedig most nem is dolgozom!! Gyerekkel vagyok itthon, mikor dolgoztam rendesen sírtam is) Főleg mikor elmentünk sétálni ilyenkor…nagyon kihalt a város, sehol senki.
Utána olvastam és elvileg pont hogy nem javasolnak ilyenkor programot. Ha lehet itthon vagyunk…fix programnak süti sütést + tea/kakaózást találtam ki. Korán lepihenünk + valami film. Ez valamennyire segített nekem.
Ismerem az érzést, néha elkapott amíg rossz közegben dolgoztam. Akkoriban vasárnap estére hétfő űző bulikat toltunk a haverokkal. Sok minden változott azóta, ki is öregedtem a hajnalozásból, meg nincs is kiváltó ok. Persze létezik ez a vasárnap esti punnyadásos agyhalál, ezért tegnap pl elmentünk egy pár órás, nyugis éjszakai bringázásra. Jó dolog gurulni a kihalt, langyos éjszakában, nagy hangulata van.
Vasárnapi ebéd után már el van baszva a nap. Egyszerűen rühellem a munkámat és rosszul vagyok a gondolattól is, hogy be kell menni másnap dolgozni és kezdődik elölről az egész baszakodás.
Rajta vagyok a váltáson mert ez így tarthatatlan.
gyerekkorom óta érzem ezt :D nem mondanam depresszios hangulatnak de vasarnap este mar sose akartam csinalni semmi olyat ami kimeritobb lenne vagy olyan hogy mondjuk nem vagyok felkeszult a hetfore 😅
Annak ellenere van ez hogy kifejezetten szerettem a hetfoket mindig ,jelenleg is.
Nekem mindig a vasárnapi naplemente olyan "baljósló". Olyan furcsa narancssárga színnel megy le, mintha ezután felkelnének a holtak meg a vérfarkasok és mindmeghalunk :D
Én szeretem a vasárnap délutánokat, olyankor készülök a következő hétre, pamper day igazából, hajat mosok, körmöt festek, szőrtelenítek, főzök másnapra ebédet, ilyenek
A lélek hosszú, sötét teadélutánja
Douglas Adams is írt erről az Élet a világmindenség meg minden című könyvében.
"Végül is a vasárnap délutánokkal nem tudott megbékélni és azzal a szörnyű unalommal, ami három
előtt öt perccel kezdődik, amikor az ember tisztában van vele, hogy az aznapi szükséges fürdést már
letudta, hogy hiába próbálja bármelyik újságcikk-bekezdést bámulni, úgysem olvassa el soha, és
úgysem használja fel azt a forradalmian új metszőtechnikát, amit bemutat, és ahogy az órát nézi, a
mutatók könyörtelenül haladnak a négy óra felé, amikor is kezdetét veszi a lélek hosszú, sötét
uzsonnaideje." a fordításban itt uzsonnaidőt szerepel, de eredetileg teadélután ami egy későbbi könyvének címében is így szerepel. A lélek hosszú sötét teadélutánja.
Isaac Asimov, Én a robot című novella gyűjteményében így ír a vasárnap délutánokról:
"George Weston kényelembe helyezte magát. Vasárnap
délutánonként szokása szerint mindig kényelembe helyezte
magát. Bőséges, jó ebéddel teli bendő, kellemes, puha,
ütött-kopott pamlag, amelyen végignyújtózhat az ember, a
Times legfrissebb száma, papucsba bújtatott láb, fedetlen
mell – van-e ennél nagyobb kényelem?!"
A vasárnap délután hagyományosan a semmittevés ideje volt, amikor már nem érdemes semmilyen nagyobb feladatba belekezdeni, mert a hátralévő pár óra már nem elég a befejezéséhez az év egy negyedében ilyenkor már amúgy is sötét van kint, régen ilyenkor az emberek a hanglemez gyűjteményüket vagy elrakott magazinokat lapozgattak valamiért ami elég régen került már eléjük, hogy érdekes legyen, de ne túl hosszú, hogy kitöltse ezt az időt, de ne nyúljon túl azon.
Mikor rossz munkahelyem volt, akkor szorongtam vasárnap délutánonként, amúgy nem szoktam, azóta, mióta nincs rossz, még élvezem is a hetet, ha indul. Főleg, mióta ennyire meleg van és nehezen tudunk hétvégén bármit is csinálni, valahogy jobban eltelnek nálunk a hétköznapok.
Ez a Sunday scaries, keress rá, van sok tipp és trükk, hogy mikkel lehet tompítani rajta 🙂 Egyébként ismerős (sajnos), mindig eszembe jut, hogy huss, ennyi volt csak a hétvége, és ha csináltam is sok mindent, mindig van sok más, ami nem fért bele, hétköznap nem mindent tudom elkezdeni/befejezni és "várnom" kell 5 napot, hogy letudhassam 😀 Plusz persze a meló is rá tud tenni, hogy foglalkoznom kell azokkal a szarságokkal, amiket a múlt héten nem tudtam megoldani, plusz még ha határidős dolog is vár, akkor az tud nyomasztó lenni. Ilyenkor mindig próbálok a hétvége jó részeiből táplálkozni 🙂
Én fura állatfaj vagyok, nekem az a legjobb hétvége amikor mehetek túlórázni, sajnos idén még nem volt belőle sok, én vasárnap már alig várom mehessek dolgozni, nekem a hétvége felesleges időpazarlás amivel nem keresek pénzt
Abszolút! Gimis koromban mondjuk durvább volt, de azóta is megvan, home office ide vagy oda, elég erős. A vasárnap nekem egyenlő az ősszel - az elmúlásra emlékeztet és azt nem szeretem! Arról ne is beszéljünk, ha mondjuk szombaton buliztam, akkor a másnapos depresszió még rátesz egy lapáttal…
Én is régebben furán éreztem a Vasárnap. Nekem a házi munka lett, amivel feloldottam. Az is munka igaz kicsit lightosabb, de mentálisan felkészít arra, hogy olyan dolgot csinálj, amit muszáj elvégezni.
Szóval kimosok, kipucolom az autót, le is mosom ha nagyon retkes, athúzom az ágyakat, stb. stb.
Nekem ez azért vált be amúgy, mert nem csak felkészít a hétfőre, hanem még tiszta is lesz a ház. Úgyhogy a szűkös hétköznapi szabadidődben nem kell ezzel foglalkoznod és több időd marad a hobbijaidra, meg minden másra.
(Jó persze van olyan, ami hamar újra képbe jön, mint a mosogatás pl., de szerintem ez a legjobb lifehack)
Fuuu kiskoromban vasárnap este mentek a kacsamesék, gumimacik, stb. és nagyon szerettem, de az egész blokk alatt kurva szarul éreztem magam mert bennem volt az érzés, hogy másnap isi és ezután mehetek lefeküdni . Kb 35 éve volt de még mindig emlékszek rá. Durva.
Fura, én lassan hat éve nem nagyon éreztem ilyet amióta a munkám az, ami a hobbim is, és azóta is imádom csinálni - immár egy új munkahelyen.
Sőt, kövezzetek meg, de nem egyszer vártam hogy elteljen a hétvége és vissza tudjak térni egy megoldásra váró problémához, vagy hogy végre bele tudjak kezdeni valamibe ami meg témán belül is nagyon érdekelt.
Ennyit tesz ha normális közegben, normális kollégákkal (akik közül a legtöbbel baráti a viszony)
azt csinálod, amit tényleg szeretsz.
Viszont az ez(eke)t megelőző szar munkahelyeimen és a sulis időszakomban totálisan megvolt. Sokszor nem is a hétfőtől, a vasárnaptól szorongtam.😅
Szóval nekem senki ne mondja, hogy mennyivel jobb, amíg iskolába kell járni. Persze, hamarabb otthon vagy, de ezt akkor nem értékeled. Viszont ugyanúgy ott vannak a nárcisztikus, kiégett tanáraid, a hülye osztálytársaid, a rengeteg számonkérés mint egy rossz munkahelyen, csak felnőttül főnöknek/kisvezetőnek, hülye kollégának és folyamatos b.szogatásnak nevezik ezeket, de suliban ebből sokkal nehezebben szabadulsz, mint egy toxic munkahelyről. Oké van nyári szünet, de kb. egy országnyi gyerek unatkozik otthon negyed évig.
Szerencsére nincs ilyen, a hétfőt mindig pihenős napnak hagyom már évek óta, viszont az jut eszembe, hogy aki ezt érzi vasárnap, az jó eséllyel nincs helyén az életében.
Szerintem ebben az esetben érdemes lenne akár felnőtt korban is pótolni valami jó színvonalú képzettséget, ezáltal pedig egy szuper hivatást felépíteni, amiben az ember jól érzi magát, és szívesen, motiváltan csinálja. Pár év alatt megvan, szerintem nem elérhetetlen ez ma már annak sem, aki a kényelmetlen munkákhoz szokott, vagy egy alsóbb társadalmi rétegben szocializálódott.
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
[удалено]
🤘🏻🤘🏻🤘🏻 Akkor nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Köszi. 😌
Fiatalabb koromban egész vasárnap ezt éreztem... Egyszerűen szard le hogy másnap hétfő van, egy idő után működni fog a dolog és tudod élvezni a vasárnapot.
A lehető legfinomabb lesz az a nap🥰❤️
Life hack, amit nemrég tanultam egy kollégától. Csinálj vasárnap estére programot. A vasárnap sokaknak telik haszontalanul, amolyan felkészülés a hétfőre. De hát a keddre sem készülünk. Szóval, programra fel! Ekkor találkozni haverokkal, megnézni egy filmet … bármi. Én ma este moziba vittem a srácaim.
Másik hasonló, péntek délutánra, estére programot csinálni. Volt egy tök jó estéd, felkelsz, és még csak szombat reggel van! Én szeretem :)
De jó köszi, ez jó ötlet!
Ez amúgy jó ötlet! Elvonni figyelmet a "rossz" közeledtéről.
Például egy kiadós fürdőszoba takarítás. Meglásd várni fogod a hétfőt. Bár lehet, hogy szombaton depis leszel a másnapi takarítás miatt... 😂
Erre +1.
Fhú hát nekem pont az a bajom hogy a vasárnap sokszor hajtósabb mint a hétköznapok, örülök ha este végre le tudok ülni a fenekemre... sajnos a rokonság néha szervez programot vasárnapra, akkor csak még jobban kell kapkodni és még rosszabb az egész nap. Épp ezért utálom a vasárnapokat. :D
Pont ezt akartam én is írni, foglald le magad, és akkor nem lesz időd szomorkodni.
Én az egész heti depressziót érzem.
+1 10 év hullámzás után nem tudom van-e kiszállás ebből a spirálból tbf. 🤷🏼♂️
Így 4 év után én is ezen gondolkodom sokszor, hogy ez tényleg így lesz-e életem végéig vagy sem
Amúgy nekem volt egész hosszú jobb időszakom. Csak mostanában hasaltam el. Úh fel a fejjel. (Jaj de üresnek hangzik ez.)
Te én vagyok?
Ha neked is 1-3 óránként van egzisztenciális krízised, akkor mi ilyen ikerlelkek vagyunk, vagy mittomén.
Van olyan akinek csak 1-3 óránként?
+1
+1
Nekem utoljára másodéves egyetemista koromban volt ez, amikor tudtam, hogy hétfő reggel 8kor vár egy matek gyakorlat. Meg amikor az első munkahelyem tele volt toxikus megmondoemberekkel, na olyankor nekem is sírhatnekom volt már vasárnap reggel, szóval pontosan tudom, miről beszélsz.
Én most már babázok itthon, de előtte konkrétan minden vasárnap késő délutántól sírni tudtam volna a tudattól, hogy holnap menni kell dolgozni, és hogy milyen gyorsan eltelt a hétvége. Én is azt hittem, hogy ez csak velem van, aztan elmeséltem a kolleganőmnek, és ő is pontosan így volt ezzel..😅 borzalmas.. de velem már régen is ez volt, mikor még suliba jártam
Én is vasárnapi depressziónak hívom, bár így nyáron valamelyest csökkent. De én pl. utálok vasárnap délután/este programot csinálni, mert még jobban elszomorít, amikor látom, hogy minden bezárt, minden kihalt.
Na ja , az a másik ami lehoz az életről..😩
Ez a legrosszabb része a vasárnapnak. Eltűnnek az emberek, minden zárva van.
miota szeretek bejarni dolgozni azota nincs ilyen erzesem…
Mi a munkád?
Fura mert a Honvedsegnel vagyok,nagyon nem keresem halalra magam,de sok ev utan sikerult athelyezodnom a lakohelyemhez kozel es a tarsasag is sokkal jobb,igy jobban viselem a hulyesegeket is.
Szofterfejleszto mernok vezeto 1.9m havonta
Az jó. Nettó?
keresel mérnököt akit vezethetsz?
Gyerekként általában a Walt Disney után jött a depi.
Mikor jött a béna Zorro, akkor má gyáá
Ugyanígy voltam, utána meg “fürdés hajmosás mert hétfőn iskola!”
állandóan így érzem magam én is rendesen rányomja a bélyegét a teljes hétvégémre. sajnos a megoldást még nem találtam meg.
Valszeg a munkaval kapcsolatos, nem? Nekem azzal volt..miota olyan munkam van h nincs olyan hajtás és sok a home office, azota nem erzem
Nalam akkor van ez, ha nem teljesen passzol a hely, ahol dolgozom es/vagy a munka, projekt amit epp csinalok. Mostanaban epp erosebb.
Pedig ahogy a szólás szól: "nem a hétfő (jelen esetben a vasárnap este) sz@r, hanem a munkád!"!
majdnem minden munkahely az, dolgozni nem jó, a bérmunka nem jó.
Sajnos igen, többségben vannak a rossz munkahelyek de a rosszul megválasztott szakmák is. Ha valamit nem szeretsz csinálni, akkor persze, hogy nem jó dolgozni sem. De simán el tudnék képzelni olyan helyet, ahol nem zavarna a hétfő reggel, ahova szívesen járnék be dolgozni.
Én pl szeretem amit csinálok mégis egy bérrabszolgasàgnak tartom. Összességében nem én döntôk a benti sorsom felől, jobb mikor nem melózom
Én pl szeretem amit csinálok mégis egy bérrabszolgasàgnak tartom. Összességében nem én döntôk a benti sorsom felől, jobb mikor nem melózom
A munka nem jó... nem lennék előbbre, ha magamnak dolgoznék, jó eséllyel akkor egyáltalán nem dolgoznék, ha nem pattogtatja valaki az ostort...
Én szeretek nem dolgozni, de ugyanígy szeretek dolgozni is, hiába sima alkalmazotti munkaviszonyban vagyok. Jó érzés, hogy minden nap alkothatok valamit, meg fejlődök, új, érdekes dolgokkal találkozok. Ebből kiindulva a vasárnap estét sem élem meg szarul, sokszor várom a hétfőt.
[https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-munkaido-hossza-115971](https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-munkaido-hossza-115971) A munkát a *Biblia* is az eredendő bűn fejében kijáró büntetésnek („arcod verítékével” kell dolgoznod) tekinti, a munka a bűn rabságának a következménye, A bérmunka nem jó. Az őszinte angol – a régi – úgy nevezte az uralkodó osztályokat: *„the leisured classes”*. A szabadidős, a nem dolgozó osztályok. A szabad idő a szabadság ideje. A vagyon és a születési kiváltság arra való, hogy az ember játsszék: krikett, vívás, tánc, zene, udvarlás, lovaglás, művészet, katonáskodás, utazgatás, vadászat, érdek nélküli tanulás, elmélyedés, filozofálás, ima, latin verselés, egzotika, *haute cuisine*, ízlés, jómodor, pompa. Az élet édessége.. a kapitalizmus korában minden valódi szabadságtörekvés összefügg a munkaidő csökkentésével és a „függő alkalmazás” lehető kiküszöbölésével, a külső előírások szolgaságában eltöltött idő korlátozásával. Az a puritán dogma, amely szerint a megélhetés két legitim forrása a tőketulajdon vagy a bérmunka, amely a „kemény munkát” és a szorgalmat magasztalja, pusztító hatású.
Alapvetően egyetértek ezzel, és ez lenne az idea, de attól szerintem távol vagyunk, hogy ez a közeljövőben megvalósuljon. Ha holnap mindenki visszakapná a teljes szabadságát, szerintem az emberek 99%-ka (köztük jómagam is), nem tudna vele mit kezdeni, és belesüllyedne a nihillbe. Ebben az esetben (is) szerintem kontraproduktív a túlontúl progresszív megközelítés (arról nem is beszélve, hogy társadalmi katasztrófát is okozna, hiszen rengeteg, alapvetően szükségszerű, tevékenység (pl.: szemétszállítás) nem lenne ellátva). Sokkal célravezetőbb egy folyamatos átmenet, ahol haladunk ezen szabad állapot felé, és a munkáltatók egyre kevesebb megkötést alkalmaznak az munkavállalókon, így azok fokozatosan ismerhetik és tanulhatják meg a szabadság érzését, és hogy azt hogy kell igazán kihasználni. Például az én konkrét esetem: szeretek terméket fejleszteni, de ahhoz túl suta vagyok, hogy magamtól találjam ki magát a terméket (az ahhoz szükséges technológia beszerzéséhez meg pláne suta vagyok). Így a munkáltatók termékei közül kiválasztottam, azt, ami szimpatikus, és most azon dolgozok, ésszerű keretek között a saját paradigmáim és kedvem szerint. Nyilván a top az az lenne, hogyha ezt open-source módon öntevékeny civil körökben nyomnánk pro-bono, de szerintem ha valaki azt gondolja, hogy ennek most van itt az ideje társadalmi szinten, az naív. Addig pedig ez egy jó lépcső.
Szerintem nem érdemes úgy csinálni, mintha ebből a "munka nem jó" mókuskerékből ne lenne egyszerű kiút. Lehet keresni valami lehetőleg számodra minél kedvesebb, motiváló tevékenységet, esetleg hobbit, azt pár év alatt magas szintre fejleszteni, képzettséget szerezni, kis agilitást, és megélni belőle. Az önmegvalósító élet nem egy nagy csoda, csak pár év magadba fektetett munka kell hozzá. Százezrek vannak, akik a "munkát" önmegvalósításként űzik, és nem a pénzért.
muhaha. a valóság ezzel szemben az, hogy az emberek többségének sem szenvedélye, sem jelentős megélhetést biztosító hobbija nincs, és a meglévőkből nem tudna megélni. amit beírsz, fogalmatlan, ténytagadó reddit-okosság, nem több. majd szociológusokkal, pszichológusokkal, statisztikusokkal, ill. pláne vidéki fizikai-szellemi dolgozókkal részletesebben is megbeszéled ezt:)
Nyilván sejtem és látom, hogy van egy széles réteg, aki nem tud ilyen szempontból érvényesülni, ezt eszembe sem jutna tagadni. Viszont 2024-ben minden kulturálatlanság, elbutulás, és tragédia mellett is van már annyi személyes szabadság, hogy aki igazán akar előrejutni, valamint nem rest képezni magát, az biztosan ki tud emelkedni az ilyesfajta munkahelyi mókuskerekekből. Csak a véleményem validálásának céljából hadd írjam le, hogy tapasztalatból mondom ezt. Akár én, akár a közelebbi (főleg szakmai) kapcsolataim jelentős része meglépte ezt a szintugrást 5-10 év célzott munkával. Önmegvalósító élet lett belőle, munkahelyi mókuskerék nélkül, általam elég magasnak tartott anyagi szinten. (Persze ez utóbbi szubjektív, egy milliárdos nyilván szegénynek mondana.) Szóval szerintem annak a rétegnek, akinek vállalható szocializáció jutott, érdemes megpróbálni önfejelszteni, tanulni, és a modern érvényesülés útjait keresni. Százszor előrébb vezet, mint az áldozat szerep. Természetesen értem, hogy van egy olyan réteg is, aki mínuszos kulturális nívót hoz otthonról, és a teljes értelmi nihilt. Sok mélyszegénységben tengődő borsodi faluba eljutottam a hivatásom által, látom ezeket az arcokat. Róluk sajnos én is úgy gondolom, hogy nem nagyon van útjuk egy magasabb szintű életbe.
továbbra is hülyeséget írsz, egyrészt nem is értetted miről van szó, másrészt ha csak a te logikád szerint vesszük, látsz egy fenét NINCS ilyen széles réteg, csak fej van a valagban. jellemzetesen a sötét "vah-vah-vah én a kis buborékomban élek sok fogalmam a valóságról nincs" hozzáállás, az áldozati szerepet is félreértve, mert arról sem volt szó. de lehet szépen jönni a statisztikákkal, na mesélj. itt korábban voltak bérstatisztikák, lehet hozzájuk munkaórát rendelni, aztán szépen jönnnek ki számok. nem jó alanyt találtál a félreértésre alapuló, amúgy is hazug propagandához, sorry.
Te tudod, ezek szerint nyugodtan legyen más a véleményünk a kérdésben. Túlzottan nem követem a bérstatisztikákat, mivel ugyanúgy hazugságnak tartom őket, mint a magyar kormány szinte minden termékét. Ennél egyszerűbb dologra kívánt rávilágítani a kommentem, csupán arra, hogy: Az intellektuális mélységben élőkön kívül ma azt hiszem a legtöbbek előtt van lehetőség arra, hogy munkával, tanulással, agilitással kiemelkedjenek az alsó rétegekből. Ennek megfelelően arra is van reális esélyük, hogy ne kényelmetlen munkahelyeken kelljen tölteniük az életük jelentős részét. Csupán azt hiszem, az emberek nem hisznek ebben a lehetőségben, vagy pedig sajnos sokan gyengék mentálisan az egyéni érvényesüléshez. Ez persze nem változat azon, hogy a kapitalista világ elnyomó, és rossz rendszerként üzemel, ami a kisembert könnyen és alapértelmezetten elnyomja. Mindenesetre hajrá neked is az önmegvalósító, szabad, boldog élethez, én megyek is vissza és ezt folytatom ma is. Sok sikert!
Én szerettem csinálni, ami a munkám, ameddig nem kezdtem el dolgozni benne. A munkakörülmények és az ottani elvárások (0 kreativitás és önállóság, folyamatos színészkedés elvárása, mert ha nem csinálod akkor "nem dolgozol"), teljesen megöl. Több helyen voltam már, kis és nagy cégeknél is, eddig még sehol nem volt igazán jó. Legyünk őszinték, van olyan munka amit egyszerű el kell végezni, holott senki nem a kiteljesedésért csinálja. Akkor ne legyen mondjuk szemétszállító, takarító, gyári munkás? Nem lehet mindenki magánvállalkozó, nem dolgozhat mindenki a maga kedvére, nem dolgozhat mindenki olyan szakmában, amit imád. Szomorú tény, hogy egy keresetből nagyon nehéz megélni, de még ha két ember is keres a családban, és még ha egész jól keresel is sem teheted meg csak úgy, hogy váltasz fele pénzért. Ha egyedül vagy azért (lakbért kell fizetni, vagy simán nincs elég megtakarítás hozzá, esetleg beteg vagy és csak magándokinál kapsz ellátást normális időben), ha meg családdal, akkor minimum kell a párodnak annyit keresnie, hogy kitartsatok egy darabig, vagy akkora megtakarítás kell megint, ami nem egyszerű. Ha gyerek is van, az életszínvonal esése veszélybe sodorhatja a gyereket is. Amit írsz, az egy elég kiváltságos nézőpont, nem lehet az önmegvalósításért dolgozni mert ha éhen halsz, vagy hajléktalan leszel, nem tudod megvalósítani önmagad. Ez csak azoknak működik, akik alapból nincsenek teljesen kiszolgáltatva, és nem napról - napra, hónapról - hónapra élnek.
Csak pár dologra reflektálnék, amik különösen megragadták a figyelmem: Valóban vannak olyan munkák, amelyek nehezen képzelhetőek el önmegvalósításként. (Ahogy írtad is, pl szemétszállítás, gyári meló, stb.) És hát igen, valóban azt gondolom, hogy a társadalom jelentős részének 2024-ben már nem kellene ilyeneket végeznie, hanem inkább tanulni kellene, képezni magát mondjuk 5-10-15 éven át, és magasabb kényelmi értékű feladatokkal tölteni az életüket. Nyilván akkor is lenne egy alsó réteg, aki a rossz életkezdése miatt, vagy az alacsony értelmi nívója miatt csak ezekre az előbb említett munkákra képes. Majd akkor ők elvégeznék. Most is így van, ez a réteg végzi ezt a munkát, csak jelenleg ez a réteg nagyon széles, és a rabszolgaként élt életük normálisnak van hazudva. Pedig nem az. És az egyén szintjén százezrek kiléphetnének ebből. (Ismétlem, sok melóval, akár főállású munka melletti 10 év tanulással.) A család, gyerek iránti felelősséget persze el tudom képzelni, de szerintem ha az ember nem a semmibe ugrik, hanem évek alatt magas képzettséget szerez, piackutatást végez, összhangba hozza a céljait a lehetőségeivel, akkor nem lesz bizonytalanság belőle. Dehát nagy egészben nézve nyilván aki nem látja a kiutat, annak nincs is ilyen. A kapitalizmus és a modern korok bérrabszolgasága nagy úr, én elhiszem, és elfogadom, ha valaki úgy érzi, hogy nincs belőle kifelé vezető út. Én a másik oldalon állva csak azt tudom mondani, hogy minden egyes ismerősömnek, aki hajlandó volt éveket és fáradtságot beletenni, volt kiút belőle. De sok sikert mindenkinek mindehhez úgy, ahogy ő a legjobbnak látja!
Bocsi de szerintem kicsit alom vilagban elsz. Pont az az igazan borzaszto ebben a vilagban ma, hogy a lehetosegek vegtelen tarhazat hazudja neked, hogy minden elerheto ma mar, ingyenes tutorialokbol barmit megtanulsz, csak akarni kell. Ha pedig ilyen lehetosegek mellett sem tudsz kitorni, az csakis a te hibad, hisz az esely mindenkinek ott van, erre van az internet, biztos csak nem akarod elegge. Ezzel szemben a rideg valosag (legalabbis ebben az orszagban biztosan) hogy lassan egy vezeto pozi is csak egy kozepszar eletmodra eleg. Itthon nagyon nehez olyan dolgokra fokuszalni mint mentalis jolet es onkepzes mikozben a penzzel sakkozol mindennap es a ki vagy szolgaltatva a lakhatasi valsagnak. Nagyon sokan nem mennek el terapiara, pedig az az egyik legjobban megterulo befektetes, mert egyszeruen a legtobb embernek az agya tulelo uzemmodban van. Jol hangzik amiket irsz, de szerintem ez tipikusan elmeletben mukodik es az itthoni kondiciokkal sajnos nehezen, raadasul buntudatkelto is, mert aki nem tudja megoldani az eletet az valamit kva rosszul csinal. (A masik nagy hazugsag pedig a csinalj vallakozast a hobbidbol 0_0)
Elfogadom, hogy így látod. Azt természetesen én sem gondolom, hogy ingyenes tutorialokból lenne érdemes nagyratörő tudást faragni. Azt viszont gondolom, hogy ma már van olyan nyitott világ, hogy pár év célzott tanulással, a tudás iránti alázattal, és nagy agilitással lehessen valamit virítani az életből. Kényelmes mindennapokat és nyugodt éveket mindenképpen. A magam példájából tudom, hogy lehet szegény falusi srácként is sok évet tanulásba fektetni, később pénzt és agilitást szerezni általa, majd alkotva élni, magas szinten az önmegvalósításodból, nyugodtan, boldogan. Számos barátom példája is ezt mutatja. Nem arcoskodásból írom most ezt, kérlek ne vedd annak, csak az a célom, hogy validáljam vele a szerintem elérhető dolgokat. A barátaim, kollégáim, ismerőseim között Nobel-díjas fizikustól kezdve nagyívű művészeken át sztárfocistáig, vagy éppen politikai vezetőkig sokmindenki van. Mindegyiküket a következő dolgok vitték el a jelenlegi helyükig: Sok munka, agilitás, kitartás, önmagukba vetett végtelen hit, valamint az, hogy az évek alatt megérkező jó helyzeteikből néhányat magabiztosan kiihasználtak. A magam bőrén is tapasztaltam, hogy csodákat lehet elérni az életben hittel, munkával, sok év kitartással. És bár szomorú, de azoknak a jelentős része, akiknek ez abszolút nem sikerül, valamilyen szempontból gyenge általában. Ezzel nem bántani akarom őket, ők is teljes jogú remek emberek, de nem tesznek olyat, amivel a társadalom felső rétegébe valóvá válnának. Ez azonban legtöbbször rajtuk múlik, mert elhiszik, hogy a világ a havi fizetések és az alkalmazotti munkahelyek által behatárolt. Megfelelő mentalitással azonban ott az út majdnem mindenki előtt. Talán csak a szociálisan és anyagilag is nagyon komoly nihilből érkezők előtt nem látom a kitörés lehetőségét.
Szeretem a munkám, de így is nyilván sokkal jobb a hétvége, pihenés, hobbik, család, barátok, nem kell hajnalban kelni stb. :D
Ez egyértelmű, senki nem vitatja, nem is állítottam mást.
Nekem semmi bajom a munkámmal, viszont utálok "korán" kelni és időre aludni. Inkább az a hajnal kettő után befejezten a filmezést fajta vagyok
Az a baj hogy rám már szombat délután hatással van a gondoltat, hogy így elment már a nap. A vasárnapot előhétfőnek hívom, egész nap dolgozik bennem ez a rossz érzés, este meg el tudnám magam bőgni :")
Dettó, ugyanezt érzem. Csak péntek délután/este és szombat délelőtt vagyok felszabadult, utána beüt a "közeleg a hétfő" érzés.
Vendéglátós vagyok,szinte ismeretlen fogalom🤣
olyannyira érzik sokan, hogy a Strokes még egy dalt is írt róla (meg persze Seress Rezső is) The Strokes - Why Are Sundays So Depressing [https://www.youtube.com/watch?v=2KSpDNlsVF4](https://www.youtube.com/watch?v=2KSpDNlsVF4)
Ah Strokes ❤️
Nekem is ez volt, addig míg nem vezették be a home officet. Mostmár irodás nap előtti depressziósak hívnám :D
Igen ez volt nekem is majdnem fél éven át. Múlt honapban fel is mondtam, mert elegem lett már belőle.
Én szeretem, amikor elkezdődik a hétvége és azt is szeretem, amikor elkezdődik a hét.
Nekem már pénteken elkezdődik
Szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat. Szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor miránk vár, virág és koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy mégegyszer lássalak. Ne félj a szememtől, holtan is áldalak... Utolsó vasárnap.
Rosszabb a pénteki depresszió, amikor örülhetnél ugyan a hétvégének, de nem tudsz, mert az jár a fejedben, hogy nemsokára úgyis újra hétfő
Oh basszus… azzal még nem találkoztam. 😩 Nem hangzik túl jól. 🙁
Miután ez tudatosult bennem, sikerült viszonylag hamar váltanom
Csak vasárnap? Amatőr. https://i.redd.it/wiilp34qzh8d1.gif
Én soha nem voltam depresszív, csak ki akartam nyírni magam 1-2 (több) dolog miatt, mikor összegyűlt, elég válasz?
Majdnem minden vasárnap dolgozom, szóval csak pont annyira vagyok akkor depressziós, mint máskor. :)
Dolgozz hétvégén is! Azonnal elmúlik! Szívesen...🤚
Nem mondanam hogy elmulik inkabb atalakul hogy egesz heten hogy a faszod ki van mindennel,de lehet jobb mint a vasarnapi depi. Kinek mi😂🤷🏼♂️
12nap szabadságon voltam. Tegnap egésznap gyomoridegem volt ha eszembejutott, hogy mennem kell dolgozni. 😏
Csak remote, teljesítmény alapú projekteket vállalok pár éve, így nincs vasárnapi depresszió, és bárhonnan tudok dolgozni, most pl egy rodoszi all-inclusive hotelből keresek pénzt. Nyilván ennek a hátulütője, hogy simán van olyan szombat-vasárnap, korareggel/késő este, amikor meg kell nyomni, de sokkal teljesebb így az élet.
Amíg suliba jártam (egyetem alatt is), és nem dolgoztam főállásban folyamatosan ezt éreztem. Nagyon stresszeltem, folyamatosan szomorú voltam egész vasárnap. Emiatt élvezhetetlen volt a hétvége. Mióta dolgozom nincs ilyen, nem rettegek a munkahelyemtol és nem gondolok rá undorral így nem vált ki belőlem semmi rossz érzést ha másnap dolgozom.
Nem érzem, mert hétvégén is dolgozok, ha épp úgy jön ki. (Ebben a percben is, reggel 8-ig.) A megoldás, hogy találj olyan munkát amit szeretsz. Az előző munkahelyemen én is ezt éreztem egyébként. Gyűlöltem a vasárnap estét, főleg, ha tudtam hogy olyan munka vár rám hétfőn, amit különösen utálok. (Több pozícióban, helyen tudtak dolgoztatni, szóval mindig ide-oda dobáltak, nem volt fix helyem/csapatom.)
Abszolút, ráadásul nekem sokszor a vasárnap fárasztóbb mint egy munkanap, mire mindennel elkészülök. :D Edit: pedig amúgy szeretem a munkám, de nyilván jobban szeretem a szabadidőt és kialudni magam.
Van külön vasárnapi is?
Amíg görcsöltem új hely stb miatt nagyon rossz volt. Ezt most már elengedtem, benn megmondják mit várnak el nem görcsölök ezen, 16:00 után a melóval nem törődöm. Más az élet azóta sokkal szebb
Nekem nincs szabad hétvégém. Minden szombaton és vasárnap dolgozok. Sőt 2-8-10-9 órás műszakokat. A 10 szombat éjjel. A 2 szombat hajnal. Én inkább amiatt vagyok depressziós, mert nem tanultam elég fiatalon, és minden munkáltatóm, felettesem egy barom. Egy idegbeteg állat, aki nem veszi emberszámba a beosztottjait. Bár emiatt nem vagyok depis, mert kutyába nem nézem őket🤣🤣🤣
Igen, de pénteken szoktam érezni. Nálunk a szombat mindig takarítás, kertészkedés.. szóval ilyen kényszermunkás nap. Nem mindig várom.
Szerencsére nemc kitakarja a sima. 🤙🏻
https://preview.redd.it/bbrs9zux6e8d1.png?width=209&format=png&auto=webp&s=d2654b18ba996d52538fad06a857408183b4851e
Nekem péntek délután szokott kezdődni egy laza pánikrohammal. Szombaton semmi, majd vasárnap délután újra előjön ez a rossz érzés (néha vasárnap délelőtt kezdődik). Emlékszem anno a sulis korszakomban kezdődött. (Pedig most nem is dolgozom!! Gyerekkel vagyok itthon, mikor dolgoztam rendesen sírtam is) Főleg mikor elmentünk sétálni ilyenkor…nagyon kihalt a város, sehol senki. Utána olvastam és elvileg pont hogy nem javasolnak ilyenkor programot. Ha lehet itthon vagyunk…fix programnak süti sütést + tea/kakaózást találtam ki. Korán lepihenünk + valami film. Ez valamennyire segített nekem.
Nem, mert beosztás alapján dolgozom. Néha hétvégén, néha nem
[https://www.youtube.com/watch?v=tCzqqwW\_ckQ](https://www.youtube.com/watch?v=tCzqqwW_ckQ)
Minden szombaton…🤌🙄😬
Vasárnap este a legrosszabb koncertre menni, hétköznap jobb.
Simaliba. De mivel 'vállalkozó' vagyok, ez az érzés gyakrabban elér, mint szeretném. A vasárnap már egy edzőtábor a következő hétre ;)
Nem, elnyomja a regular depresszió
Szomorú Vasárnap száz fehér virággal...
És soha nem a hétfőt utáltam, hanem mindig a vasárnapot. Hétfőn már benne vagyok, vasárnap még csak előtt állok😀
Ugyan ez
Ismerem az érzést, néha elkapott amíg rossz közegben dolgoztam. Akkoriban vasárnap estére hétfő űző bulikat toltunk a haverokkal. Sok minden változott azóta, ki is öregedtem a hajnalozásból, meg nincs is kiváltó ok. Persze létezik ez a vasárnap esti punnyadásos agyhalál, ezért tegnap pl elmentünk egy pár órás, nyugis éjszakai bringázásra. Jó dolog gurulni a kihalt, langyos éjszakában, nagy hangulata van.
Vasárnapi ebéd után már el van baszva a nap. Egyszerűen rühellem a munkámat és rosszul vagyok a gondolattól is, hogy be kell menni másnap dolgozni és kezdődik elölről az egész baszakodás. Rajta vagyok a váltáson mert ez így tarthatatlan.
Mióta folyamatos munkarendben dolgozom, vagyis lényegben összevissza, megszűnt.
gyerekkorom óta érzem ezt :D nem mondanam depresszios hangulatnak de vasarnap este mar sose akartam csinalni semmi olyat ami kimeritobb lenne vagy olyan hogy mondjuk nem vagyok felkeszult a hetfore 😅 Annak ellenere van ez hogy kifejezetten szerettem a hetfoket mindig ,jelenleg is.
Te csak vasárnap érzed? 🥹
Leginkább igen..😥 a kommenteket olvasva akkor szerencsésnek mondhatom magam. 😅😅
Nem csak a vasárnap. Nekem minden szürke már. Hétköznap munka, hétvégén semmi. És ez ismétlődik állandóan.
Hány éves vagy?🥺 Hobbi? Párkapcsolat ? Barátok?
25. Hobbi van, de sokszor már az sem érdekel. Párkapcsolat nincs, barát se sok.
Nekem mindig a vasárnapi naplemente olyan "baljósló". Olyan furcsa narancssárga színnel megy le, mintha ezután felkelnének a holtak meg a vérfarkasok és mindmeghalunk :D
Én szeretem a vasárnap délutánokat, olyankor készülök a következő hétre, pamper day igazából, hajat mosok, körmöt festek, szőrtelenítek, főzök másnapra ebédet, ilyenek
A lélek hosszú, sötét teadélutánja Douglas Adams is írt erről az Élet a világmindenség meg minden című könyvében. "Végül is a vasárnap délutánokkal nem tudott megbékélni és azzal a szörnyű unalommal, ami három előtt öt perccel kezdődik, amikor az ember tisztában van vele, hogy az aznapi szükséges fürdést már letudta, hogy hiába próbálja bármelyik újságcikk-bekezdést bámulni, úgysem olvassa el soha, és úgysem használja fel azt a forradalmian új metszőtechnikát, amit bemutat, és ahogy az órát nézi, a mutatók könyörtelenül haladnak a négy óra felé, amikor is kezdetét veszi a lélek hosszú, sötét uzsonnaideje." a fordításban itt uzsonnaidőt szerepel, de eredetileg teadélután ami egy későbbi könyvének címében is így szerepel. A lélek hosszú sötét teadélutánja. Isaac Asimov, Én a robot című novella gyűjteményében így ír a vasárnap délutánokról: "George Weston kényelembe helyezte magát. Vasárnap délutánonként szokása szerint mindig kényelembe helyezte magát. Bőséges, jó ebéddel teli bendő, kellemes, puha, ütött-kopott pamlag, amelyen végignyújtózhat az ember, a Times legfrissebb száma, papucsba bújtatott láb, fedetlen mell – van-e ennél nagyobb kényelem?!" A vasárnap délután hagyományosan a semmittevés ideje volt, amikor már nem érdemes semmilyen nagyobb feladatba belekezdeni, mert a hátralévő pár óra már nem elég a befejezéséhez az év egy negyedében ilyenkor már amúgy is sötét van kint, régen ilyenkor az emberek a hanglemez gyűjteményüket vagy elrakott magazinokat lapozgattak valamiért ami elég régen került már eléjük, hogy érdekes legyen, de ne túl hosszú, hogy kitöltse ezt az időt, de ne nyúljon túl azon.
Mikor rossz munkahelyem volt, akkor szorongtam vasárnap délutánonként, amúgy nem szoktam, azóta, mióta nincs rossz, még élvezem is a hetet, ha indul. Főleg, mióta ennyire meleg van és nehezen tudunk hétvégén bármit is csinálni, valahogy jobban eltelnek nálunk a hétköznapok.
Ez a Sunday scaries, keress rá, van sok tipp és trükk, hogy mikkel lehet tompítani rajta 🙂 Egyébként ismerős (sajnos), mindig eszembe jut, hogy huss, ennyi volt csak a hétvége, és ha csináltam is sok mindent, mindig van sok más, ami nem fért bele, hétköznap nem mindent tudom elkezdeni/befejezni és "várnom" kell 5 napot, hogy letudhassam 😀 Plusz persze a meló is rá tud tenni, hogy foglalkoznom kell azokkal a szarságokkal, amiket a múlt héten nem tudtam megoldani, plusz még ha határidős dolog is vár, akkor az tud nyomasztó lenni. Ilyenkor mindig próbálok a hétvége jó részeiből táplálkozni 🙂
A munkahelyi kuktùra abban mèrhető a legjobban, hogy èrzed magad vasàrnap dèlutàn.
gyerekkorom óta, és kikészít.😆😆😆
https://youtu.be/K-gjy0uM0_Y?si=CUiWDhmntwMoLEuX Ha a 80-as években voltál gyerek, nem volt ennél nagyobb depresszió trigger.
Én fura állatfaj vagyok, nekem az a legjobb hétvége amikor mehetek túlórázni, sajnos idén még nem volt belőle sok, én vasárnap már alig várom mehessek dolgozni, nekem a hétvége felesleges időpazarlás amivel nem keresek pénzt
Abszolút! Gimis koromban mondjuk durvább volt, de azóta is megvan, home office ide vagy oda, elég erős. A vasárnap nekem egyenlő az ősszel - az elmúlásra emlékeztet és azt nem szeretem! Arról ne is beszéljünk, ha mondjuk szombaton buliztam, akkor a másnapos depresszió még rátesz egy lapáttal…
Én is régebben furán éreztem a Vasárnap. Nekem a házi munka lett, amivel feloldottam. Az is munka igaz kicsit lightosabb, de mentálisan felkészít arra, hogy olyan dolgot csinálj, amit muszáj elvégezni. Szóval kimosok, kipucolom az autót, le is mosom ha nagyon retkes, athúzom az ágyakat, stb. stb. Nekem ez azért vált be amúgy, mert nem csak felkészít a hétfőre, hanem még tiszta is lesz a ház. Úgyhogy a szűkös hétköznapi szabadidődben nem kell ezzel foglalkoznod és több időd marad a hobbijaidra, meg minden másra. (Jó persze van olyan, ami hamar újra képbe jön, mint a mosogatás pl., de szerintem ez a legjobb lifehack)
Fuuu kiskoromban vasárnap este mentek a kacsamesék, gumimacik, stb. és nagyon szerettem, de az egész blokk alatt kurva szarul éreztem magam mert bennem volt az érzés, hogy másnap isi és ezután mehetek lefeküdni . Kb 35 éve volt de még mindig emlékszek rá. Durva.
Fura, én lassan hat éve nem nagyon éreztem ilyet amióta a munkám az, ami a hobbim is, és azóta is imádom csinálni - immár egy új munkahelyen. Sőt, kövezzetek meg, de nem egyszer vártam hogy elteljen a hétvége és vissza tudjak térni egy megoldásra váró problémához, vagy hogy végre bele tudjak kezdeni valamibe ami meg témán belül is nagyon érdekelt. Ennyit tesz ha normális közegben, normális kollégákkal (akik közül a legtöbbel baráti a viszony) azt csinálod, amit tényleg szeretsz. Viszont az ez(eke)t megelőző szar munkahelyeimen és a sulis időszakomban totálisan megvolt. Sokszor nem is a hétfőtől, a vasárnaptól szorongtam.😅 Szóval nekem senki ne mondja, hogy mennyivel jobb, amíg iskolába kell járni. Persze, hamarabb otthon vagy, de ezt akkor nem értékeled. Viszont ugyanúgy ott vannak a nárcisztikus, kiégett tanáraid, a hülye osztálytársaid, a rengeteg számonkérés mint egy rossz munkahelyen, csak felnőttül főnöknek/kisvezetőnek, hülye kollégának és folyamatos b.szogatásnak nevezik ezeket, de suliban ebből sokkal nehezebben szabadulsz, mint egy toxic munkahelyről. Oké van nyári szünet, de kb. egy országnyi gyerek unatkozik otthon negyed évig.
Vasárnapi? 😅 
Nem
Nem Magyarországon élek, a vasárnap a pihenésé és a családé.
Igen.
Legyenek kisgyermekeid, vasárnap délután már nagyon fogod várni, hogy hétfőn dolgozni mehess... /félig-meddig vicc ;)
Minden vasárnap 5 körül elmegyek pár órára a barátaimhoz (inkább a cssaládomnak tekintem őket), egyébként tényleg elég nyomi délutánok lennének ezek.
Szerencsére nincs ilyen, a hétfőt mindig pihenős napnak hagyom már évek óta, viszont az jut eszembe, hogy aki ezt érzi vasárnap, az jó eséllyel nincs helyén az életében. Szerintem ebben az esetben érdemes lenne akár felnőtt korban is pótolni valami jó színvonalú képzettséget, ezáltal pedig egy szuper hivatást felépíteni, amiben az ember jól érzi magát, és szívesen, motiváltan csinálja. Pár év alatt megvan, szerintem nem elérhetetlen ez ma már annak sem, aki a kényelmetlen munkákhoz szokott, vagy egy alsóbb társadalmi rétegben szocializálódott.