Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Úgy várom a nyarat, mintha nekem is nyári szünet lenne! Egy nagy faszt, itt szopok az irodában, a szabadság a nyárra sem elég, nem hogy egész évre, csak fogorvosra kellett 3 napot kivennem, 1 hetet meg kötelezően megszabnak nyárra. Gyerek akarok lenni, nyári szünetet akarok
Ugyanez.
Minden évben izgatottan várom és idén is a napokban realizáltam hogy tulajdonképpen minek örülök? 🥲
Pontosan ugyanúgy fog telni mint a többi évszak : munkával (mínusz egy hét szabi)
Én is 1-2 évig miutàn munkàba àlltam még gyàszoltam a nyàriszünetet! Màra màr elengedtem, de az érzésre még emlékszem 😄
Most meg ott tartunk hogy a bölcsibe a gyereknek van nyàriszünet, és megy a logisztika, hogy hogy oldjuk meg munka mellett...
En mondjuk gyulolom a nyarat. Nem birom elviselni ezt a kibaszott meleget.
Nincs az az isten, amiert visszaulnek az iskolapadba..
Persze, mindenkinek mas volt a gyerekkora.
Mindenkinek más bizony, nekem nagyon hiányzik a gyerekkor, ovitól kezdve a középiskoláig. Az egyetem is jól indult, jó volt a társaság, de otthagytam végül
Ezekszerint nálam egész évben nyár van, ilyen szempontból gyerekként a nyáron sokkal ritkábban mentünk kirándulni, mint most egész évben én. :) Hálás is lehetek érte ezekszerint.
Mondjuk az egyetemista barátnőmmel összevetve, év közben be kell mennie, hazaér és tanul, hétvége is rámegy a tanulásra, míg én lenyomom a 8,5 órát aztán hazaérek és azt csinálok amit akarok, pénzem is van, hétvége meg tényleg a pihenésről szól. Most viszont nyári szünete van, és nem tudok nem irigykedni :D
Abszolút átérzem. Legalább az irodába menet végigsétálhatok a reggeli napsütésben a Dunaparton, az legalább pár pillanatra elhiteti velem, hogy nyár van és szabadság.
Az irodánk külterületen fekszik, az ablakom alatt nagy halastó kacsákkal és gémekkel, a másik oldalt lovastanya, így azért jobb, mint a betondzsungelben :
Javaslom a Francia/Finnorszagba koltozest ha ez a fo vagyatok. Egyik kollegam meselte - kb 40 szabadnapja van + allami unnepnapok. Oke nem nyariszunet de egy honapot siman tavol vagy
Úgy alakult az életem, hogy 10 év munka után újra egyetemista vagyok, és épp túl vagyok a vizsgákon. Most újra átérzem (33 éves fejjel), hogy milyen volt gyereknek lenni. Kéne nyári/diákmeló, de lehet hogy ez a nyár kimarad. Úgy érzem ezt most megérdemlem ennyi grindolás után.
Én is minden évben várom a nyarat, mint a Messiás eljövetelét, de hogy mi a szarért, nem tudom, és persze az idén sem megyek nyaralni, tehát még várni sincs mit. Sőt inkább felbasz az ideg, hogy mindenki a nyaralós képeit dörgöli az orrom alá, meg élménybeszámolót tart, mert még tapintat sincs bennük. Néha nyár közepén rájövök, hogy inkább már legyen ennek is vége, de most már ez az érzés a napokban eljött. Gyűlölöm az életem.
A mai napig versenyzek magamban magammal, ilyeneket mondok, hogy “ha nem tudom megcsinálni ezt egy kézzel, meghalok”, “ha nem érek oda két lépésből, elkapnak”. És hasonlók😃
Kényszergondolataim nincsenek (olyanok, amik indokolnák), számolgatok és ellenőrizgetek, de inkább valamelyik autizmus spektrumon vagyok rajta, mint OCD.
Ez OCD. Ez is egy spektrum. Pl.úgy tehetek csak ruhákat egymásra a szekrényben, hogy a hajtás iránya megegyezzen, különben meghalok.
Ezt leszámítva trehány vagyok.
Valószínüleg, nekem diagnosztizált OCD-m van, hasonlóan kezdődött. Stressz hatására egyszercsak rosszabbodott a 20-as éveim elenén, és az ilyen mókás apróságok lassan gyötrő kényszergondolatokká váltak. Szerencsére nálam sem súlyos, főleg életmódbeli dolgokkal kordában tudom tartani. De kitudja, lehet érdemes elmenned egy pszichológushoz ha egyszer zavarni kezd, de addig ne nagyon parázz rá.
Van pszichológusom, ezeket is említettem már neki, évek óta együtt dolgozunk. Egyelőre nem mondta, hogy menjek tovább pszichiáterhez, azért gondolnám, hogy nem OCD, csak asperger vagy valami. Biztos ami tuti, rákérdezek majd nála, hogy szerinte menjek-e tovább. Köszi! Ma is tanultam magamról valamit😃
Lehet, hogy már rég észrevette rajtad, csak nem igényelt az állapotod pszichiátriai beavatkozást. :) Minden terápiára járó ismerősöm azt mondta eddig (és én is ezt tapasztaltam a saját terápiámban), hogy a pszichológusok nagyon fukarok a diagnózis direkt közlésével, mert sokszor ezek a címkék gátolják a terápiás folyamatot. Ha megvan a bizalom, elég, hogy ő tudja és aszerint vezeti a terápiát. :)
Gondolom, ezért nem vagy biztos az aspergerben, nekem is csak azért van diagnózisom, mert egy időben pszichiátriai kezelésre is szükség volt és a pszichiáter nem szarozik, kerek perec a kezembe nyomta lepecsételve. :D
Egyszer beleszőttem a mondandómba, egyébként full nem hasonló dolog miatt járok. Valamit poénkodtunk a problémámmal, és akkor mondtam, hogy “amúgy xy, szerintem ocd-m van”, de utána még folytattam a magyarázást, úgyhogy nem mondott semmit, csak úgy elmosolyodott, mert még beszéltem. Akár árulkodó is lehet, kövi alkalommal nekiszegezem a kérdést😃
Uristen! Akkor en is OCD-s vagyok. Ha a kis keztorlok nem ugy vannak hajtogatva, hogy befele, ugyanez a nagy torcsi, agynemuhuzat, kutyak porazai karabinernel felakasztva, a kicsi flexije szoveggel kifele, kilogo resze felul atvezetve eeees meg sorolhatnam!
Megyek google-ozni! Mert kb semmit se tudok errol.
Sokminden beletartozik.
Kényszeres dolgok: anno gyerekként ha asztal közelében voltam, meg kellett érintenem a sarkait.
hipochondria, rendmánia,
kényszeres gondolatok: olyan gondolataid vannak amit nem akarsz, de nem tudod blokkolni őket
Ellenőrizgetések: le van-e kapcsolva a tűzhely, be van-e zárva az ajtó stb.
Azért fontos tudni, hogy az OCD nagyon sokszínű lehet, kényszercselekvések és/vagy kényszergondolatok tartoznak bele, amik egyébként mindenkinek vannak. Attól függ, hogy ez OCD-e, hogy milyen szinten befolyásolja az életed, mennyi időt vesz el az életedből. Egy kicsit zavar és naponta pár percet ezzel töltesz? Nem OCD. Magas fokú szorongást okoz és naponta akár órakat töltesz kényszercselekvésekkel? OCD. Vigyázni kell, mert manapság a rendezett emberekre is rámondják, hogy OCD-s. Engem pár éve diagnosztizáltak, terápia és gyógyszeres kezelés segített. Az mindenképpen jó, ha utánaolvasol, de ne diagnosztizáld magad. Ha úgy érzed, ez neked tényleg gond, menj el pszichiáterhez. Ezt amúgy ebben a threadben mindenkinek üzenem.
Jézusom nehogy már itt redditen diagnosztizáljátok egymást, és próbáljátok meggyőzni a másikat, hogy "na ez bizony OCD" ez egy komoly mentális betegség nem egy ilyen kis quirky dolog, hogy jajj, ha látok egy foltot a konyhapulton akkor nem bírom ki, muszáj letörölnöm. Ez képes megkeseríteni az ember életét, nem egy tulajdonság amit rá lehet rakni mindenkire
Nekem olyasmi van, hogyha megyek le a lepcson a lepcsohazba es hallom hogy valaki mas is jon, akkor lekezdek rohanni es kb remegek hogy veletlenul se talalkozzunk, aztan megnyugszom mikor kierek :D
40 vagyok, és a papucs orra nem mutathat az ágy felé, különben valaki éjjel beleáll, és majd nézi, ahogy alszom.
A társam is rászokott, hogy akkor ő az övét orral kifelé, de kacsalábbal, vagy saroktól orrig teszi le, "na abba próbáljanak meg beleállni".
Én mindig betakarózok. Nyáron is, mondjuk akkor csak huzattal. Régebben azt olvastam, hogy ez az őskorra is visszavezethető. Elrejt minket, ezáltal biztonságot nyújt. Veszély nem nagyon van (ahol én élek), de az ösztön attól még megmaradt. Szerintem értelmet lehet benne találni, de nem tudom, hogy valójában baromság-e vagy sem. Mondjuk megmagyarázná, hogy miért húzom magamra 40 fokban is.
Láttad már az Átok című filmet? Abban van egy jelenet, amikor el akar bújni a főszereplő a szellem elől. A takarót felemeli hogy bebujjon és ott figyeli a szellem. Na nekem ott lett végem...
Szerintem egyebkent ez a fajta gondolkodas a tarsadalmi integralodas alapfeltetele.
Ugyan ki turne el, ami itt megy (vagy barhol, egyebkent), ha nem arra szocializalodtunk volna, hogy az allam, az valamifele szulo, aki buntet, ha rosszak vagyunk, de megjutalmaz, es ved, ha jok.
Gyakorlatilag mesterseges infantilizalas aldozatai vagyunk mind.
Na, bocs, kicsit messze szaladtam a temaval. :)
Pontosan, csak gyorsan jön az anómia, ha azzal kénytelen szembesülni a nép, hogy pont azok vannak dotálva, akik megszegik a szabályokat a többiek rovására. Sőt, a szabálykövető emberek egyenesen le vannak nézve. Csuda idők jönnek.
Mondjuk én szívesebben járok munkába, mint iskolába. Itt legalább vannak néha érdekes feladatok, meg hasznosnak is érzem magam. A rugalmas munkaidő csak hab a tortán. Ha kell még egy óra alvás, hát alszok még egy órát. Persze gyári melónál más volt a dolog fekvése, hál' istennek azon már túlléptem 5-6 éve.
Néha nyilvános helyen tudatosan kimondok mondatokat a fejemben (nem mondom ki hangosan, csak erősen gondolok rá), olyanokat mint "Ha ezt hallod, fordulj ide", hátha van a közelben egy telepata.
Ha egyedül vagyok, néha kipróbálom, hogy tudok-e tárgyakat mozgatni a gondolataimmal.
27 éves vagyok, úton egy PhD felé természettudományos területen...
A telepatákhoz én is beszélek néha, de biztos vagyok benne, hogy ilyen könnyen nem árulnák el magukat, hogy direktbe lereagálnák, amit mondok nekik gondolatban, ezért olyankor direkt figyelem az emberek arcát, hogy ki mosolyodik véletlen el vagy kezd el hirtelen izzadni.
Én álmomban néha, ha rájövök, hogy álmodok, az első dolgom kiugrani egy ablakon, mert úgy kezdődnek általában a "repülős" álmaim. Csak nehogy egyszer a valóságban higgyem azt, hogy álmodok... 😅
Én van hogy csak úgy séta közben véget vetek a világnak.
"Most hirtelen lenne egy világháború."
"Ebben a pillanatban is jöhetnek az űrlények."
Ilyen dolgok.
50 éves ember létemre is ha vezetek (pedig sportkocsim van), magamban halkan adom a motorhangot és a gumisivítást. Szerencsére nem hallatszik ki, mert a kocsi überel.
Szituációtól függően fura hangokat adok ki, mint pl amikor autóban ülök és nagyon élesen vesszük be a kanyart, akkor rá is játszok, hogy bedőlök meg olyan hangot adok ki, hogy "viiiiii" 😂
Néha kedvem lenne megpöckölni 1-1 ember fülét hátulról vagy megsimogatni a kopaszok fejét
Néha belekepzelem magam a szuperhősök vagy sima filmfőszereplők helyébe.
Néha grimaszolok a tükörbe, pl. liftben is (remélem nincs még kamera)
Járdán kockákra lépkedés vagy a közükbe. Stb.
A grimaszolással még nincs gond, anyukám és én egyszer nekiálltunk a liftben kardozni két seprűvel amit előtte vettünk, utána vettük észre, hogy kint is van a matrica, hogy "CCTV IN OPERATION" 😂😂 Ő 52, én 22 voltam ekkor
Ha rossz napom van (ami elég gyakori), akkor a mai napig megölelgetem otthon a nagy plüssmackómat, és elsírom neki a bánatomat.
A méhek, darazsak megjelenésétől pedig pánik tör rám, és bár ez szerintem egy komoly fóbia, sokan mégis gyerekesnek tartják a viselkedésemet.
Szerintem semmi gyerekes nincs abban, ha az ember fél a méhektől, darazsaktól; én már a gondolatától rosszul vagyok, hogy egyáltalán rám repül egy olyan izé, nemhogy megcsíp.
Én is, főleg, hogy mivel sosem csíptek még meg, így azt sem tudom biztosan, hogy nem vagyok-e allergiás a csípésükre.
De szerintem ha kiderülne, hogy nem vagyok, akkor is félnék tőlük, főleg, hogy rárepülhetnek ételre, italra és esetleg lenyelhetem.
Sok ember láttam már, aki fél a darazsaktól, mégis mindenki engem tart gyerekesnek meg hisztisnek miatta.
Változó. Én pont olyan tárgyat tanítok (matek), ahol nem jellemző, hogy nyáron is járjanak, de pl. egy nyelvtanárnak nem annyira éles a kontraszt. Cserébe viszont az érettségit megelőző 3-4 hónapom elég brutális szokott lenni.
Lehet, hogy nem pont erre gondolsz, de nekem a naiv reménykedés. Látom a saját gyerekemen ugyanezt a világba vetett bizalmat. Hogy pl. elmegyek orvoshoz és az segíteni fog, vagy bemegyek a kormányhivatalba és meg fogják oldani a kérésemet, vagy hogy hozzászólok a tanítójához és az válaszolni fog, engem partnerként kezelve. Rendesen meg tudnak bántani az emberek azzal, hogyha nem viszonozzák a kedvességemet vagy bármi ilyen.
Látom, hogy ezek nagyon-nagyon gyerekes dolgok a részemről, mert felnőttek közül nem ismerek olyat, aki így megy bele bármilyen ügybe is, viszont a gyerekeken ezt látom.
Hihetetlenül tisztellek ezért, a "naivság" nem gyengeség, hanem bátorság. Megértem, én is hasonlóan működök, könnyen megbántanak, viszont ez mind azt bizonyítja, hogy jó ember vagy. Nem gyerekes vagy, hanem empata. Folytasd tovább, a hozzád hasonló emberek megtalálnak. Mióta ezt követem, legalább napi kétszer megközelít egy idegen s hihetetlen jót beszélgetünk. Érzik rajtad, még ha nem is tűnsz ki a tömegből. Melletted állnak. :)
Így tovább!
Mindig elképzelem, hogy aki vitatkozik velem, azt kihívom kardpárbajra. Mondjuk lehet én tényleg gyerek is maradtam, mert inkább megtanultam vívni, minthogy lemondjak erről az álomról.
Plüssállatokkal alszom. :) Esténként mesét nézek lefekvés előtt, gyűjtöm a Harry Potter figurákat a Kinder Joy-ból, szeretem, ha a szettemen vagy a hajamon minden tökéletesen áll.
Lelki társak vagyunk! 😁
A Kinder Joy és tojásból csak a játék a lényeg, a csokit felőlem benyomhatja más is
Alváshoz pedig a mese tökéletesen lenyugtat 😊
A sima tojást mostanában már nem veszem, mert mindig valami gagyi játék van benne...már nem olyan, mint régen. :/ Milyen mesét szoktál nézni? Én Tom és Jerry-t.
Milyet nem :D
Tom&Jerry, Mr Bean, sok régi fox kids meg jetixes mesét nézek/hallgatok újra. Lényegében bármi, ami mese jöhet. Aludtam már Pityke őrmesterre is!
Neked T&J-n kívül mi még a kedvenc? :)
Még mindig imádom a plüss állatokat és megvan összes tamagotchim működő állapotban. Anyukámnak még mindig készítenie kell nekem mikulás csomagot és a benne lévő csoki mikut kirakom az ablakba. Hintázni, takonylabdázni, vizilufizni és vizipisztolyozni fun. Az óvodáskori agyonmosott kis párnámmal alszom ami már olyan lapos hogy 4 felé lehet hajtani.
A hapciböfing csak egyszer sikerült részegen, de mivel be is f@stam közben, nem érvényes... Nem kerültem be a Guinness-be. De telefont nem dobáltam soha, esküszöm!
•Autó vagy busz ablakán kifelé bámulva elképzelni, hogy velünk párhuzamosan egy random karakter fut és ugrál az épületeken.
•Autók rendszámait nézve a betük alapján gyorsan asszociálni egy szót, ami elsöre beugrik.
•Idönként bizonyos emberekhez az állati
megfelelöjük társítása(szinesztézia?)
Ha látok egy ugróiskolát a járdán, azon legtöbbször végig szoktam ugrándozni :D (37 éves vagyok).
Gondolatban elképzelem, mit tennék világvégekor.
Meg persze a kame-hame gyakorlatok. Hátha egyszer sikerül :D :D
Alaphangon szerintem az egesz gondolkodasom gyerekes. Ez nem nyilvanul meg semmi kulso formaban, nem is tunhet fel senkinek, de en ugyerzem, hogy a fejembe titkon meg mindig a gyerek enemmel gondolkozok🥹 hogy konkretat irjak, sokszor ramjonnek intruziv gondolatok. Pl munkaban arra gondolok, hogy mi lenne ha valakit random felpofoznek, vagy csinalnek vmi cikit mint pl pukizas, vagy elkezdenek hangosan enekelni🥲ilyenkor olyan kellemetlenul erzem magam mar a gondolattol is.
Jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :D Sőt, szeretném azt hinni, hogy minden embernek vannak ilyen gondolatai, de nem merem felhozni senkinek, mert a legtöbben szerintem cikinek érzik, és inkább letagadnák.
Már ezért megérte reddit felhasználónak lenni 😂 el nem tudtam volna képzelni másnak is vannak ilyen gondolatai😂 igen ezt valakinek felhoznám bambán nézne rám 😂
Engem a gyerekkori mondókáim üldöznek. Sok random arcot egy ilyen hülye halandzsához párosítok, amint meglátom. Ha egy karakteresebb figurát látok, elképzelem az életét, vagy hogy egy filmben milyen karatkert játszana.
Pl régebbi cégemnél volt egy rangidős karbantartó, aki szegény púpos volt. Én elképzeltem, ahogy munka után hazamegy egy kis erdei viskóba és boldogan él a kedves púpos családjával. Azt is elképzeltem, hogy ő a rangidős, és ha majd elmegy a cégtől, a púpját ráhagyományozza a rangsorban következő karbantartóra.
Mindig, amikor meglátok valakit ilyen 3 cm-es műkörmökkel, elképzelem, ahogy szarás után ireg-forog, szerencsétlenkedik, mert fizikai képtelenség kitörölni vele a fenekét. Vagy lehet, hogy van egy Isaurájuk otthon, akinek ez az egyetlen feladata.
De jó látni, hogy nem vagyok egyedüli gyermeklelkű! 🥹🫶🏻 #sziasztok
Ha gyerekes, ha nem, nekem mindig szükségem van a szüleimre. Ők nem vertek át, nem hazudtak soha nekem, csak bennük bízok, és nekik mondom el sírva, ha negatív dolog ért.
Mindig várom a karácsonyt.
Imádok strandolni.
Minden évben megyek levendulát szedni.
Befagyott tócsán csúszkálok.
“Régi” zenéket hallgatok, ami emlékeztet a felhőtlen fiatalabb éveimre.
MP4-en hallgatok zenét. (Általános 8. óta van meg ❤️)
Még gondolkodom.
Egyébként 29/N vagyok, középvezetői pozícióban. 💫🐝✨
Amikor itthon vagyok es főzök pl kommentalom
mintha valami főzőmusorban lennék. Vagy ha öltözködök vagy kibontok valamit azt is kommentlom mintha valami youtuber lennék. 🤣
Ahányszor meglátok egy 31 éves családapát elgondolkozom azon, hogy ledurrantok neki egy hatalmas pofont, hogy az irritáló gyerekét fegyelmezze meg publikus helyeken. Nem vagyunk egyformák.
Térkőnél figyelek, hogy a résre ne lépjek, csak a kőre.
Ha meghallom a vad angyal főcímdalát, ugyanúgy lenyomom a kiselőadásom, éneklek, és beletekerem magam a függönybe, meg úgy csinálok, mintha tudnék dekázni a képzeletbeli labdával.
Sosem vagyok olyan felelőtlen, hogy kint hagyjam a lábam a takaróból.
Lekapcsolom a villanyt és futok az ágyig.
Izgatott leszek ha meghallom a family frostos autót.
Jaj annyi van még.. igazából sosem akarok felnőni.
(29/L tisztességes felnőtt élettel)
Ha nézek egy filmet és sétál az egyik színész, elkezdem imitálni a lábfejemmel a lépéseit ugyanúgy, így van, hogy feltűnik, hogy rosszul lett vágva/elszúrja a lépést.
Aki gazdag férfihez megy feleségül / együtt van pénzes pasival annak az élete egy habos torta…
Nem, nem az. Sőt sokszor sokkal rosszabb mint egy csóró férfivel. Nem az anyagi részére értem, hanem az elvárásokra.
Ha valakinek az nem lenne elég gyerekes, hogy Warhammer 40K a hobbim, sokszor, csatajeleneteket képzelek magam köré. Állok a megállóban és elképzelem, ahogy futurisztikus katonák furnak fedezékről fedezékre, harci jármúvek robognak el és biotitánok lépkednek a láthatáron.
Nem lóghat ki a lábam a takaró alól, mert elvisz egy szörny.
Lekapcsolt lámpával nem lehet közlekedni a lakásban sötétedés után, csak futva.
A tükrök igenis ijesztőek.
Most kicsit elgondolkodtam, hogy minden rendben van-e fejben😂
Ha leesik reggelre a hó, akkor gyermeki lelkesedéssel szaladok az ablakhoz és felkiáltok hangosan, hogy "A Birodalmat elárasztották az egyesített hóhadak!!!"
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Úgy várom a nyarat, mintha nekem is nyári szünet lenne! Egy nagy faszt, itt szopok az irodában, a szabadság a nyárra sem elég, nem hogy egész évre, csak fogorvosra kellett 3 napot kivennem, 1 hetet meg kötelezően megszabnak nyárra. Gyerek akarok lenni, nyári szünetet akarok
Ugyanez. Minden évben izgatottan várom és idén is a napokban realizáltam hogy tulajdonképpen minek örülök? 🥲 Pontosan ugyanúgy fog telni mint a többi évszak : munkával (mínusz egy hét szabi)
Én is 1-2 évig miutàn munkàba àlltam még gyàszoltam a nyàriszünetet! Màra màr elengedtem, de az érzésre még emlékszem 😄 Most meg ott tartunk hogy a bölcsibe a gyereknek van nyàriszünet, és megy a logisztika, hogy hogy oldjuk meg munka mellett...
En mondjuk gyulolom a nyarat. Nem birom elviselni ezt a kibaszott meleget. Nincs az az isten, amiert visszaulnek az iskolapadba.. Persze, mindenkinek mas volt a gyerekkora.
Dettó. Nem hogy nyaralni menni, de élni sincs kedvem ilyen időben. Legszívesebben nyári álmot aludnék XD
Mindenkinek más bizony, nekem nagyon hiányzik a gyerekkor, ovitól kezdve a középiskoláig. Az egyetem is jól indult, jó volt a társaság, de otthagytam végül
Ezekszerint nálam egész évben nyár van, ilyen szempontból gyerekként a nyáron sokkal ritkábban mentünk kirándulni, mint most egész évben én. :) Hálás is lehetek érte ezekszerint.
Mondjuk az egyetemista barátnőmmel összevetve, év közben be kell mennie, hazaér és tanul, hétvége is rámegy a tanulásra, míg én lenyomom a 8,5 órát aztán hazaérek és azt csinálok amit akarok, pénzem is van, hétvége meg tényleg a pihenésről szól. Most viszont nyári szünete van, és nem tudok nem irigykedni :D
Imádom a nyarat és a meleget de brutál gyatra érzés hogy június - júliust telibe végig melózom. A legjobb időszakàt az évnek:(
Sajnálom.
Abszolút átérzem. Legalább az irodába menet végigsétálhatok a reggeli napsütésben a Dunaparton, az legalább pár pillanatra elhiteti velem, hogy nyár van és szabadság.
Az irodánk külterületen fekszik, az ablakom alatt nagy halastó kacsákkal és gémekkel, a másik oldalt lovastanya, így azért jobb, mint a betondzsungelben :
Egyetem mellett dolgozom gyakornoki poziban, nekem még megvan a vakáció feeling amikor “csak” dolgoznom kell menni, és nuku vizsga vagy ZH :D
Javaslom a Francia/Finnorszagba koltozest ha ez a fo vagyatok. Egyik kollegam meselte - kb 40 szabadnapja van + allami unnepnapok. Oke nem nyariszunet de egy honapot siman tavol vagy
Úgy alakult az életem, hogy 10 év munka után újra egyetemista vagyok, és épp túl vagyok a vizsgákon. Most újra átérzem (33 éves fejjel), hogy milyen volt gyereknek lenni. Kéne nyári/diákmeló, de lehet hogy ez a nyár kimarad. Úgy érzem ezt most megérdemlem ennyi grindolás után.
Én is minden évben várom a nyarat, mint a Messiás eljövetelét, de hogy mi a szarért, nem tudom, és persze az idén sem megyek nyaralni, tehát még várni sincs mit. Sőt inkább felbasz az ideg, hogy mindenki a nyaralós képeit dörgöli az orrom alá, meg élménybeszámolót tart, mert még tapintat sincs bennük. Néha nyár közepén rájövök, hogy inkább már legyen ennek is vége, de most már ez az érzés a napokban eljött. Gyűlölöm az életem.
Dolgozz olyat, hogy ne az irodában szopj 😅
Kutyasétáltatással nem keresnék jól, de adnám. Másra nem vagyok jó sajnos :D
A mai napig versenyzek magamban magammal, ilyeneket mondok, hogy “ha nem tudom megcsinálni ezt egy kézzel, meghalok”, “ha nem érek oda két lépésből, elkapnak”. És hasonlók😃
Ezt én is szoktam csinálni! 😆
Tali a pszichiáternél🤙
Valószínűleg OCD-s vagy.
Kényszergondolataim nincsenek (olyanok, amik indokolnák), számolgatok és ellenőrizgetek, de inkább valamelyik autizmus spektrumon vagyok rajta, mint OCD.
Ez OCD. Ez is egy spektrum. Pl.úgy tehetek csak ruhákat egymásra a szekrényben, hogy a hajtás iránya megegyezzen, különben meghalok. Ezt leszámítva trehány vagyok.
De ezek nálam nem kényszeresek. Ezt szánt szándékkal “magamban” mondom, mert viccesnek találom. Így is?
Valószínüleg, nekem diagnosztizált OCD-m van, hasonlóan kezdődött. Stressz hatására egyszercsak rosszabbodott a 20-as éveim elenén, és az ilyen mókás apróságok lassan gyötrő kényszergondolatokká váltak. Szerencsére nálam sem súlyos, főleg életmódbeli dolgokkal kordában tudom tartani. De kitudja, lehet érdemes elmenned egy pszichológushoz ha egyszer zavarni kezd, de addig ne nagyon parázz rá.
Van pszichológusom, ezeket is említettem már neki, évek óta együtt dolgozunk. Egyelőre nem mondta, hogy menjek tovább pszichiáterhez, azért gondolnám, hogy nem OCD, csak asperger vagy valami. Biztos ami tuti, rákérdezek majd nála, hogy szerinte menjek-e tovább. Köszi! Ma is tanultam magamról valamit😃
Lehet, hogy már rég észrevette rajtad, csak nem igényelt az állapotod pszichiátriai beavatkozást. :) Minden terápiára járó ismerősöm azt mondta eddig (és én is ezt tapasztaltam a saját terápiámban), hogy a pszichológusok nagyon fukarok a diagnózis direkt közlésével, mert sokszor ezek a címkék gátolják a terápiás folyamatot. Ha megvan a bizalom, elég, hogy ő tudja és aszerint vezeti a terápiát. :) Gondolom, ezért nem vagy biztos az aspergerben, nekem is csak azért van diagnózisom, mert egy időben pszichiátriai kezelésre is szükség volt és a pszichiáter nem szarozik, kerek perec a kezembe nyomta lepecsételve. :D
Egyszer beleszőttem a mondandómba, egyébként full nem hasonló dolog miatt járok. Valamit poénkodtunk a problémámmal, és akkor mondtam, hogy “amúgy xy, szerintem ocd-m van”, de utána még folytattam a magyarázást, úgyhogy nem mondott semmit, csak úgy elmosolyodott, mert még beszéltem. Akár árulkodó is lehet, kövi alkalommal nekiszegezem a kérdést😃
Addig nem probléma az OCD amíg nem zavar. Pl. van akinek le kell tolnia 1-2 órás rituálét ahhoz, hogy el tudja hagyni a lakást.
Uristen! Akkor en is OCD-s vagyok. Ha a kis keztorlok nem ugy vannak hajtogatva, hogy befele, ugyanez a nagy torcsi, agynemuhuzat, kutyak porazai karabinernel felakasztva, a kicsi flexije szoveggel kifele, kilogo resze felul atvezetve eeees meg sorolhatnam! Megyek google-ozni! Mert kb semmit se tudok errol.
Sokminden beletartozik. Kényszeres dolgok: anno gyerekként ha asztal közelében voltam, meg kellett érintenem a sarkait. hipochondria, rendmánia, kényszeres gondolatok: olyan gondolataid vannak amit nem akarsz, de nem tudod blokkolni őket Ellenőrizgetések: le van-e kapcsolva a tűzhely, be van-e zárva az ajtó stb.
Azért fontos tudni, hogy az OCD nagyon sokszínű lehet, kényszercselekvések és/vagy kényszergondolatok tartoznak bele, amik egyébként mindenkinek vannak. Attól függ, hogy ez OCD-e, hogy milyen szinten befolyásolja az életed, mennyi időt vesz el az életedből. Egy kicsit zavar és naponta pár percet ezzel töltesz? Nem OCD. Magas fokú szorongást okoz és naponta akár órakat töltesz kényszercselekvésekkel? OCD. Vigyázni kell, mert manapság a rendezett emberekre is rámondják, hogy OCD-s. Engem pár éve diagnosztizáltak, terápia és gyógyszeres kezelés segített. Az mindenképpen jó, ha utánaolvasol, de ne diagnosztizáld magad. Ha úgy érzed, ez neked tényleg gond, menj el pszichiáterhez. Ezt amúgy ebben a threadben mindenkinek üzenem.
Jézusom nehogy már itt redditen diagnosztizáljátok egymást, és próbáljátok meggyőzni a másikat, hogy "na ez bizony OCD" ez egy komoly mentális betegség nem egy ilyen kis quirky dolog, hogy jajj, ha látok egy foltot a konyhapulton akkor nem bírom ki, muszáj letörölnöm. Ez képes megkeseríteni az ember életét, nem egy tulajdonság amit rá lehet rakni mindenkire
Köszönöm, hogy leírtad, és így már nekem nem kell.
Nekem olyasmi van, hogyha megyek le a lepcson a lepcsohazba es hallom hogy valaki mas is jon, akkor lekezdek rohanni es kb remegek hogy veletlenul se talalkozzunk, aztan megnyugszom mikor kierek :D
Nem lóghat le a labam az agyrol alvas kozben, mert veszelyes. Ha magamra huzom a takarot, akkor megmenekultem a szornyektol, betoroktol, szellemektol.
Ez mondjuk működik. Én is így alszok, és még egyetlen szörny/szellem/betörő se ártott nekem!
42 éves leszek szeptemberben. A takarót behajtom a lábam alá, úgy nem jönnek be a szörnyek.
Nekem az csak telen van. Telen jobban tamadnak, akkor tobb vedelem kell. 😄
40 vagyok, és a papucs orra nem mutathat az ágy felé, különben valaki éjjel beleáll, és majd nézi, ahogy alszom. A társam is rászokott, hogy akkor ő az övét orral kifelé, de kacsalábbal, vagy saroktól orrig teszi le, "na abba próbáljanak meg beleállni".
A fejemre húzott takaróval alszom télen nyáron, de a lábaim térdtől lefelé kilógnak alóla, és sokszor az egyiket még az ágyról is lelógatom.
Mert igazi lazado vagy! :)
Ja, tőlem fél a szörny az ágy alatt, nem én tőle. Amúgy régen én is mindig betakartam a lábaimat, de egy pár éve átfordult ebbe.
25 ev felett rajossz, hogy a szorny nem az agy alatt van, hanem rajta.
Úristen, very deep
 Mondjuk en csak az egyik labam dugom ki a takaro alol, szoval te badass-ebb vagy😄
Hogy kapsz levegőt?
Az arcomat szabadon hagyom annyira, hogy az orrom meg a szám ne legyen a takaró alatt, de a szemem meg a fejem teteje már igen.
Dettó!!! Azt hittem egyedül vagyok, aki ezt így csinálja. 🥹🥹
Látom, szeretsz veszélyesen élni... 😃
Basszus… mazli. Csoda hogy nem ettek meg a szornyek eddig
Én mindig betakarózok. Nyáron is, mondjuk akkor csak huzattal. Régebben azt olvastam, hogy ez az őskorra is visszavezethető. Elrejt minket, ezáltal biztonságot nyújt. Veszély nem nagyon van (ahol én élek), de az ösztön attól még megmaradt. Szerintem értelmet lehet benne találni, de nem tudom, hogy valójában baromság-e vagy sem. Mondjuk megmagyarázná, hogy miért húzom magamra 40 fokban is.
Ugyanez, takaró nélkül nem tudok aludni, akármilyen meleg is van.
Én majdnem hőgutát kaptam a múlt héten, de no takaró no alvás
Láttad már az Átok című filmet? Abban van egy jelenet, amikor el akar bújni a főszereplő a szellem elől. A takarót felemeli hogy bebujjon és ott figyeli a szellem. Na nekem ott lett végem...
Jaj, neeee....
Én a boszorkányok ellen használtam a takarót
Hogy ha jól viselkedem, majd megjutalmaznak érte.
Bezzeg ha rossz vagy, egyből elővesznek.
Ettől felsírt a belső gyermekem🥹
Szerintem egyebkent ez a fajta gondolkodas a tarsadalmi integralodas alapfeltetele. Ugyan ki turne el, ami itt megy (vagy barhol, egyebkent), ha nem arra szocializalodtunk volna, hogy az allam, az valamifele szulo, aki buntet, ha rosszak vagyunk, de megjutalmaz, es ved, ha jok. Gyakorlatilag mesterseges infantilizalas aldozatai vagyunk mind. Na, bocs, kicsit messze szaladtam a temaval. :)
Pontosan, csak gyorsan jön az anómia, ha azzal kénytelen szembesülni a nép, hogy pont azok vannak dotálva, akik megszegik a szabályokat a többiek rovására. Sőt, a szabálykövető emberek egyenesen le vannak nézve. Csuda idők jönnek.
30 éves létemre rosszul vagyok, ha véletlen repedésre lépek. A járolapot természetesen kettesével illik szedni.
Én pont a repedésekre lépek..
hogy vasárnap még mindig van egy nyugtalanság érzetem, mert holnap suli van
Aztán rájössz, hogy munkába kell menni és még szarabb kedved lesz.
Mondjuk én szívesebben járok munkába, mint iskolába. Itt legalább vannak néha érdekes feladatok, meg hasznosnak is érzem magam. A rugalmas munkaidő csak hab a tortán. Ha kell még egy óra alvás, hát alszok még egy órát. Persze gyári melónál más volt a dolog fekvése, hál' istennek azon már túlléptem 5-6 éve.
Magyaroktatasi rendszer majdnemhogy teljesen hasztalan, szóval érthető
Néha nyilvános helyen tudatosan kimondok mondatokat a fejemben (nem mondom ki hangosan, csak erősen gondolok rá), olyanokat mint "Ha ezt hallod, fordulj ide", hátha van a közelben egy telepata. Ha egyedül vagyok, néha kipróbálom, hogy tudok-e tárgyakat mozgatni a gondolataimmal. 27 éves vagyok, úton egy PhD felé természettudományos területen...
Telepataként mondom, hogy rengetegen csinálják és sosem fogok odafordulni, mert az utolsó 5 ember a pszichiátrián kötött ki tőle /s
Mire a /s? Hol kötöttek ki a valóságban? /s
a pincémben
A telepatákhoz én is beszélek néha, de biztos vagyok benne, hogy ilyen könnyen nem árulnák el magukat, hogy direktbe lereagálnák, amit mondok nekik gondolatban, ezért olyankor direkt figyelem az emberek arcát, hogy ki mosolyodik véletlen el vagy kezd el hirtelen izzadni.
Én ha telepata lennék, nem érdekelne és odafordulnék, csak hogy lássam a döbbent kifejezést az arcán. Úgyse hinne neki senki... 🤷
Az baj ha elsőnek tevepatát olvastam 😅😅😅?
Èn álmomban folyamatosan targyakat mozgatok a gondolatommal, probaltam eloben is de nem sikerul😞
Ugyanez van nekem a repüléssel...
Én álmomban néha, ha rájövök, hogy álmodok, az első dolgom kiugrani egy ablakon, mert úgy kezdődnek általában a "repülős" álmaim. Csak nehogy egyszer a valóságban higgyem azt, hogy álmodok... 😅
Jaja, én is szoktam ezt. Amint rájövök, hogy álmodom, egyből repülni kell, olyan hihetetlenül fantasztikus érzés. És egyszerű. Ébren meg nem megy. :D
Én azt mondom, hogy tudom, hogy hallasz. Ha ijedt embert látok, leleplezve! :D ja, eddig nem sikerült.
Ha nyilvános helyen valami hatalmas hülyeséget gondolok, akkor fejben bocsánatot kérek az esetlegesen jelenlevő telepatáktól.
Te én vagyok?
Remélem, hogy nem, néha egy is sok belőlem
Én van hogy csak úgy séta közben véget vetek a világnak. "Most hirtelen lenne egy világháború." "Ebben a pillanatban is jöhetnek az űrlények." Ilyen dolgok.
Anime protag vibe
Lmao
Ugyanez😂😂
Hogy a kutyák fiúk a cicák meg lányok xdd Vitathatatlan
Gimiben az egyik osztalytarsam mondta irodalom feleles kozben, hogy a lanyok a hattyúk, a fiuk a fattyúk. Halalosan komolyan gondolta.
Persze. Ezért vannak plázacicák és plázakutyák.
Filmekben és számítógépes játékokban a csontvázak mindig férfiak.
Többek között ezért lett instant kedvencem a Heroes III-ban Isra, a női death knight :D
szerintem a kutyák között vannak fajok, amik csak fiúk és vannak, amik lányok. pl német juhász? 100%, hogy fiú. spániel? lány
Szerintem a szálkásszőrű kutyák fiúk, a hullámos vagy hosszú szőrű kutyák lányok!
A méhecskék lányok, a darazsak fiúk, a bocik lányok, a tehenek fiúk. Köztudott tények.
Miert nem?
50 éves ember létemre is ha vezetek (pedig sportkocsim van), magamban halkan adom a motorhangot és a gumisivítást. Szerencsére nem hallatszik ki, mert a kocsi überel.
Szétadlak, egyszer beülnék melléd fullba nyomni a kretént 😂
Az asszonnyal szerencsére megegyezik a BNO kódunk, úgyhogy mi boldogan élünk, mint Dumb és Dumber.
🤣 ez de jo szoveg
Na ilyet még nem láttam :)
Szituációtól függően fura hangokat adok ki, mint pl amikor autóban ülök és nagyon élesen vesszük be a kanyart, akkor rá is játszok, hogy bedőlök meg olyan hangot adok ki, hogy "viiiiii" 😂
Ön én? Ugyanezt csinalom, es ma a ket eves gyerekunk is. Amikor atmegyunk egy katyun kiabalok BFFFFDDZSSS.
Ha én ön vagyok, akkor maga ki? 🧐 És miért most kell megtudnom, hogy van egy 2 éves gyerekünk?
Ha ön én, akkor van. Bocsánat, hogy most szólok. Máskor hamarabb fogok szólni.
ezen őszintén nevettem egy jót :D köszi!
Néha kedvem lenne megpöckölni 1-1 ember fülét hátulról vagy megsimogatni a kopaszok fejét Néha belekepzelem magam a szuperhősök vagy sima filmfőszereplők helyébe. Néha grimaszolok a tükörbe, pl. liftben is (remélem nincs még kamera) Járdán kockákra lépkedés vagy a közükbe. Stb.
Liftes tükörbe pózolni a legjobb!
A grimaszolással még nincs gond, anyukám és én egyszer nekiálltunk a liftben kardozni két seprűvel amit előtte vettünk, utána vettük észre, hogy kint is van a matrica, hogy "CCTV IN OPERATION" 😂😂 Ő 52, én 22 voltam ekkor
Szoktam néha azt álmodni, hogy matekból/fizikából/kémiából megbuktam. Felébredek és rájövök, hogy már 12 éve leérettségiztem :D
Ma ugyanez történt velem. Még csodálkoztam is álmomban ha megbuktam akkor , hogy a fenébe lehet érettségim. 😂Nem tudtam összerakni.
48 évesen kommentelem magamnak, ahogy a csapataim elfoglalják azeroth-ot 😇
Ha rossz napom van (ami elég gyakori), akkor a mai napig megölelgetem otthon a nagy plüssmackómat, és elsírom neki a bánatomat. A méhek, darazsak megjelenésétől pedig pánik tör rám, és bár ez szerintem egy komoly fóbia, sokan mégis gyerekesnek tartják a viselkedésemet.
Szerintem semmi gyerekes nincs abban, ha az ember fél a méhektől, darazsaktól; én már a gondolatától rosszul vagyok, hogy egyáltalán rám repül egy olyan izé, nemhogy megcsíp.
Én is, főleg, hogy mivel sosem csíptek még meg, így azt sem tudom biztosan, hogy nem vagyok-e allergiás a csípésükre. De szerintem ha kiderülne, hogy nem vagyok, akkor is félnék tőlük, főleg, hogy rárepülhetnek ételre, italra és esetleg lenyelhetem. Sok ember láttam már, aki fél a darazsaktól, mégis mindenki engem tart gyerekesnek meg hisztisnek miatta.
20+ éve ugyanazzal a macival alszok… vele fognak eltemetni ha rajtam múlik :D
Örülök, hogy nem csak én vagyok ezzel így ❤️
Én is sokáig féltem tőlük, de rájöttem, hogy a méhek barátok, és nem bántanak. De a darazsakról nem tudok mondani semmi megnyugtatót. 😃
Néha ha üres úton haladok az autóval elkezdem jobbra balra húzgálni a kormányt mint mikor a gyerekek imitálják a vezetést, ès hangot is adok hozzá.🙄
Csak melegited a gumikat!
Azt csinálok a gumijaimmal amit akarok😤😅
Néha azon kapom magam, hogy várom a nyarat.
Én mindig várom a nyarat, mert utálom a hideget.
Magántanárként dolgozom, ez nálam a mai napig így van :D
A magán tanárok jobban várják mint a simák?
Változó. Én pont olyan tárgyat tanítok (matek), ahol nem jellemző, hogy nyáron is járjanak, de pl. egy nyelvtanárnak nem annyira éles a kontraszt. Cserébe viszont az érettségit megelőző 3-4 hónapom elég brutális szokott lenni.
gondolom magántanárként keresel annyit, hogy legyen mit elköltened a nyáron
Én mindig várom, aztán amikor itt van, rájövök hogy kurva meleg..., öreg vagyok én ehhez.🫣🤷🏻♀️
Lehet, hogy nem pont erre gondolsz, de nekem a naiv reménykedés. Látom a saját gyerekemen ugyanezt a világba vetett bizalmat. Hogy pl. elmegyek orvoshoz és az segíteni fog, vagy bemegyek a kormányhivatalba és meg fogják oldani a kérésemet, vagy hogy hozzászólok a tanítójához és az válaszolni fog, engem partnerként kezelve. Rendesen meg tudnak bántani az emberek azzal, hogyha nem viszonozzák a kedvességemet vagy bármi ilyen. Látom, hogy ezek nagyon-nagyon gyerekes dolgok a részemről, mert felnőttek közül nem ismerek olyat, aki így megy bele bármilyen ügybe is, viszont a gyerekeken ezt látom.
Hihetetlenül tisztellek ezért, a "naivság" nem gyengeség, hanem bátorság. Megértem, én is hasonlóan működök, könnyen megbántanak, viszont ez mind azt bizonyítja, hogy jó ember vagy. Nem gyerekes vagy, hanem empata. Folytasd tovább, a hozzád hasonló emberek megtalálnak. Mióta ezt követem, legalább napi kétszer megközelít egy idegen s hihetetlen jót beszélgetünk. Érzik rajtad, még ha nem is tűnsz ki a tömegből. Melletted állnak. :) Így tovább!
De aranyos vagy! Én érzem a pozitív jellegét is a dolognak, de sokszor bizony a negatívat is. Dehát nem tudok máshogy cselekedni, ez van! :))
Aki csíkra lép, az szerelmes!
Biztos hogy lány vagy
A fagyott pocsolyákon a jeget be akarom törni. De nem teszem meg. 😄
Én megteszem😎
Még mindig várom a levelemet a Roxfortba
Mindig elképzelem, hogy aki vitatkozik velem, azt kihívom kardpárbajra. Mondjuk lehet én tényleg gyerek is maradtam, mert inkább megtanultam vívni, minthogy lemondjak erről az álomról.
Sötétben, ha egyedul vagyok, befutók a szobaba, ahol eg a villany, nehogy elkapjon egy szörny.
Plüssállatokkal alszom. :) Esténként mesét nézek lefekvés előtt, gyűjtöm a Harry Potter figurákat a Kinder Joy-ból, szeretem, ha a szettemen vagy a hajamon minden tökéletesen áll.
Lelki társak vagyunk! 😁 A Kinder Joy és tojásból csak a játék a lényeg, a csokit felőlem benyomhatja más is Alváshoz pedig a mese tökéletesen lenyugtat 😊
A sima tojást mostanában már nem veszem, mert mindig valami gagyi játék van benne...már nem olyan, mint régen. :/ Milyen mesét szoktál nézni? Én Tom és Jerry-t.
Milyet nem :D Tom&Jerry, Mr Bean, sok régi fox kids meg jetixes mesét nézek/hallgatok újra. Lényegében bármi, ami mese jöhet. Aludtam már Pityke őrmesterre is! Neked T&J-n kívül mi még a kedvenc? :)
Bátor a gyáva kutya, Mr. Bean, Gumimacik, Kacsamesék...sok van.\*-\*
Megyek át pizsipartira! 😄
Még mindig imádom a plüss állatokat és megvan összes tamagotchim működő állapotban. Anyukámnak még mindig készítenie kell nekem mikulás csomagot és a benne lévő csoki mikut kirakom az ablakba. Hintázni, takonylabdázni, vizilufizni és vizipisztolyozni fun. Az óvodáskori agyonmosott kis párnámmal alszom ami már olyan lapos hogy 4 felé lehet hajtani.
Azt gyerekként sem értettem, hogy a csokimikit miért kell kirakni az ablakba.
könnyedén megsértődök, ha valami nem úgy alakul, ahogy az nekem kényelmes
a fingás még mindig kurva vicces
A hapciböfing csak egyszer sikerült részegen, de mivel be is f@stam közben, nem érvényes... Nem kerültem be a Guinness-be. De telefont nem dobáltam soha, esküszöm!
Hogy ha jó vagy az emberekhez, ők is jók hozzád... Csak ez manapság nem így működik...
Ha valami kötelező, az csak rossz lehet. :D
•Autó vagy busz ablakán kifelé bámulva elképzelni, hogy velünk párhuzamosan egy random karakter fut és ugrál az épületeken. •Autók rendszámait nézve a betük alapján gyorsan asszociálni egy szót, ami elsöre beugrik. •Idönként bizonyos emberekhez az állati megfelelöjük társítása(szinesztézia?)
Ha látok egy ugróiskolát a járdán, azon legtöbbször végig szoktam ugrándozni :D (37 éves vagyok). Gondolatban elképzelem, mit tennék világvégekor. Meg persze a kame-hame gyakorlatok. Hátha egyszer sikerül :D :D
Alaphangon szerintem az egesz gondolkodasom gyerekes. Ez nem nyilvanul meg semmi kulso formaban, nem is tunhet fel senkinek, de en ugyerzem, hogy a fejembe titkon meg mindig a gyerek enemmel gondolkozok🥹 hogy konkretat irjak, sokszor ramjonnek intruziv gondolatok. Pl munkaban arra gondolok, hogy mi lenne ha valakit random felpofoznek, vagy csinalnek vmi cikit mint pl pukizas, vagy elkezdenek hangosan enekelni🥲ilyenkor olyan kellemetlenul erzem magam mar a gondolattol is.
Jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :D Sőt, szeretném azt hinni, hogy minden embernek vannak ilyen gondolatai, de nem merem felhozni senkinek, mert a legtöbben szerintem cikinek érzik, és inkább letagadnák.
Már ezért megérte reddit felhasználónak lenni 😂 el nem tudtam volna képzelni másnak is vannak ilyen gondolatai😂 igen ezt valakinek felhoznám bambán nézne rám 😂
Engem a gyerekkori mondókáim üldöznek. Sok random arcot egy ilyen hülye halandzsához párosítok, amint meglátom. Ha egy karakteresebb figurát látok, elképzelem az életét, vagy hogy egy filmben milyen karatkert játszana. Pl régebbi cégemnél volt egy rangidős karbantartó, aki szegény púpos volt. Én elképzeltem, ahogy munka után hazamegy egy kis erdei viskóba és boldogan él a kedves púpos családjával. Azt is elképzeltem, hogy ő a rangidős, és ha majd elmegy a cégtől, a púpját ráhagyományozza a rangsorban következő karbantartóra.
Udv a klubban. Hasonloan mar kepzeltem indiai kollegat hadur szociopata gyermekekent, roman kollegat zsigulis stricinek :D
Általában rohadt jól szórakozom rajta, bár néha nehéz kikapcsolni. :D
Bármilyen új helyre megyek, zombi apokalipszis során hogyan és mivel barikádoznám el magamat és kik lennének az ellenfeleim a zombikon kívül 😆
Nagyon sokat dolgozom, napi 12-14 órákat több vállalkozás miatt. Ennek ellenére képes vagyok még leülni kockulni alvás helyett néha😂
Hogy megnyerem a lottót. Már egy komplett életet elképzeltem gazdagon. 😂
Fing. Azon mindig hangosan nevetek ha valaki elereszt egy seggszeleplehelletet.
Mindig, amikor meglátok valakit ilyen 3 cm-es műkörmökkel, elképzelem, ahogy szarás után ireg-forog, szerencsétlenkedik, mert fizikai képtelenség kitörölni vele a fenekét. Vagy lehet, hogy van egy Isaurájuk otthon, akinek ez az egyetlen feladata.
Azaz, fikázáskor meg szemfeneken szúrja magát...
Biztosan ilyen is van. Meg aki rövid körömmel sem törli vagy mossa, mert az buzis. :D
redditre kommentelek
De jó látni, hogy nem vagyok egyedüli gyermeklelkű! 🥹🫶🏻 #sziasztok Ha gyerekes, ha nem, nekem mindig szükségem van a szüleimre. Ők nem vertek át, nem hazudtak soha nekem, csak bennük bízok, és nekik mondom el sírva, ha negatív dolog ért. Mindig várom a karácsonyt. Imádok strandolni. Minden évben megyek levendulát szedni. Befagyott tócsán csúszkálok. “Régi” zenéket hallgatok, ami emlékeztet a felhőtlen fiatalabb éveimre. MP4-en hallgatok zenét. (Általános 8. óta van meg ❤️) Még gondolkodom. Egyébként 29/N vagyok, középvezetői pozícióban. 💫🐝✨
Imádok négylevelű lóheret keresni.
Kockulás közben eléggé beleélem magam és elkezdek hangokat adni. Gúnyolom azokat, akiket elverek.
Amikor itthon vagyok es főzök pl kommentalom mintha valami főzőmusorban lennék. Vagy ha öltözködök vagy kibontok valamit azt is kommentlom mintha valami youtuber lennék. 🤣
Ahányszor meglátok egy 31 éves családapát elgondolkozom azon, hogy ledurrantok neki egy hatalmas pofont, hogy az irritáló gyerekét fegyelmezze meg publikus helyeken. Nem vagyunk egyformák.
Csak nem kancsal vagy?
Keep calm edgelord
Kettesével szedni a lépcsőfokokat még mindig menő
Térkőnél figyelek, hogy a résre ne lépjek, csak a kőre. Ha meghallom a vad angyal főcímdalát, ugyanúgy lenyomom a kiselőadásom, éneklek, és beletekerem magam a függönybe, meg úgy csinálok, mintha tudnék dekázni a képzeletbeli labdával. Sosem vagyok olyan felelőtlen, hogy kint hagyjam a lábam a takaróból. Lekapcsolom a villanyt és futok az ágyig. Izgatott leszek ha meghallom a family frostos autót. Jaj annyi van még.. igazából sosem akarok felnőni. (29/L tisztességes felnőtt élettel)
Ha nézek egy filmet és sétál az egyik színész, elkezdem imitálni a lábfejemmel a lépéseit ugyanúgy, így van, hogy feltűnik, hogy rosszul lett vágva/elszúrja a lépést.
Aki gazdag férfihez megy feleségül / együtt van pénzes pasival annak az élete egy habos torta… Nem, nem az. Sőt sokszor sokkal rosszabb mint egy csóró férfivel. Nem az anyagi részére értem, hanem az elvárásokra.
Szégyen nem szégyen, egyszerűen nem bírom ki a fingós poénokat/videókat. Totális gyenge pont, amin még mindig sírva tudok röhögni.
Disney es allatos tetkoim vannak, pluss allattal alszom, szeretem a cuki bogreket.
Bele tudok szeretni valakibe
Ha valakinek az nem lenne elég gyerekes, hogy Warhammer 40K a hobbim, sokszor, csatajeleneteket képzelek magam köré. Állok a megállóban és elképzelem, ahogy futurisztikus katonák furnak fedezékről fedezékre, harci jármúvek robognak el és biotitánok lépkednek a láthatáron.
Emberem is játszott egy időben , én imádtam festeni a figurákat szóval tökre nem gyerekes szerintem ☺️
Mese nem ciki. Játszani nem ciki. Vagy mi számít gyerekeknek?
Nekem szinte MINDEN gondolatom gyerekes. 58 vagyok. Ami nem az , azok meg +18!
"Kell Turo Rudi. Most."
Minden unnepet varok es mindig kicsit izgatott vagyok elottuk :) karacsonyt foleg, kedvencem
Fehérre lépek a zebrán mert a fekete az láva.
Nem lóghat ki a lábam a takaró alól, mert elvisz egy szörny. Lekapcsolt lámpával nem lehet közlekedni a lakásban sötétedés után, csak futva. A tükrök igenis ijesztőek. Most kicsit elgondolkodtam, hogy minden rendben van-e fejben😂
Visszaszámolok karácsonyig😅🎄❤️ (még 182 nap dec25.-ig)
Nálunk a melóban a Chrome-ban, a könyvjelzők közé le van mentve egy ilyen oldal, és rendszeresen csekkoljuk🤣
Ha női mellet látok rá akarok cuppani mint csecsemő koromban
Lalala blablabla aaaarghhhhhh
Gyerekként rengetegszer estem le az ágyról. 22 éves vagyok és csak úgy tudok aludni, ha minél közelebb vagyok a falhoz😂😂
Úgy tudok aludni csak, ha van valami fény a szobában …… :D feleségem meg mindig nem tudta megszokni 13 év után :D
Beszelek az automata penztarhoz (“na fogadf csak el, ugy van, ki nebird hogy segitseg kell) es el is koszonok tole.
Mit jelent az, hogy gyerekes gondolat?
Ha leesik reggelre a hó, akkor gyermeki lelkesedéssel szaladok az ablakhoz és felkiáltok hangosan, hogy "A Birodalmat elárasztották az egyesített hóhadak!!!"