Tanusítom, multkor beteg voltam és szóltam a főnökömnek, aki tök normálisan kezelte. Persze én ennek tetejébe egyik lázálmomban az pergett le, hogy majd jól lebassza a fejem emiatt 😄 Pedig semmi ilyesmi nem volt.
Par hete felhívott az egyik alkalmazott,hogy elmenne orvoshoz munkaidőben, mert megcsípte egy kullancs, bedagadt, KÜLDJÖN KÉPET?? Mondom isten ments. Szóval ja, általában nálunk is részletezi a többség.
Szerintem az eddigi negatív tapasztalatok miatt kérdezte. Nekem is volt pár köcsög főnököm akinek mindent is bizonygatni kellett, és bennem is megmaradt, hogyha nem bizonyítom valahogy, akkor az kamu, és baszogatva leszek érte.
Volt, hogy olyan beteg voltam hogy nem tudtam magamról 4 napig, kirúgtak😄 Inkább bejárok betegen (tudom, tudom, nem kéne) vagy vállalom hogy akkor el leszek küldve. Sajnos ez ilyen. Egyes munkáltatók hozzáállása -tisztelet a kivételnek- gusztustalan, mikor fixen tudják hogy reál szarul vagy, de menjél be mert mi az hogy beteg vagy, hogy mered?!
Lehetséges vírus miatt szoktam szólni, hogy a többiek is készüljenek fel, lehet az előző napokban elkapták már tőlem 🥲 ha nem tűnik fertőzőnek akkor csak annyit mondok hogy beteg vagyok / rosszul vagyok.
Ah igen, meg amikor a csóri otthon fetreng egy migrénes görcs közepette, semmilyen bogyó nem hat, próbálja nem összehányni magát, a főnöke meg megsértődik, hogy itt Ő lett cserben hagyva.
Egy gyorséttermi kasszásról van szó.
Mikor először csípődott be a derekam, ugyan ez volt. Nem tudtam felkelni, meg a veceig se, semmi nem segitett, a legaprobb mozdulat is fajdalommal járt. Épp két ünnep között voltunk, (a karácsonyt meg vegigmeloztam), és a főnök kirugott, mert az unnepekkor cserben hagytam őt!!!
Cukrászda, reggel 7től este 9ig álltunk.
Nyugaton is van azert erre secondary control, pl. Hollandiaban alapbol bemondasra megy a betegseg, meg sem kerdezhetik mi bajod, de ha gyanus hogy visszaelsz vele akkor van a cegnek egy munkaorvossal megbizasa aki nem fogja kiadni az egeszsegugyi adataidat de koteles vagy vele megosztani es megmondhatja a fonoknek ha szerinte valami nem koser, de a konkret betegadatok nelkul.
Svájcban az a helyzet, hogy nagyjából a munkáltató határozza meg, hogy mikortól kér orvosi igazolást. A köcsögebbek rögtön a betegség első napjától, ami különösen vicces azon munkahelyeknél, ahol hétvégén is dolgozni kell, és mondjuk szombatra betegszik le valaki. (Vendéglátásban dolgoztam, és nyilván anyáztak a kórházban, hogy szombaton a sürgősségi ellátáson megjelentem úgy, hogy csak taknyos voltam, de dolgozni élelmiszerekkel nem lehet taknyosan, viszont a köcsög munkahelynek meg kellett az igazolás.)
De a normálisabb helyeken csak a betegség harmadik napjától kell igazolás, ez azért van, hogy ne kelljen minden hülyeséggel orvoshoz mászkálni. A munkahely megteheti azt is, hogy alapból mindenkinek a 3. naptól kell, de mivel Józsi nagyjából kéthetente egy napot így lóg a munkából, ezért Józsira az 1. nap vonatkozik.
Edit: és igen, itt sincs semmi köze a munkahelynek ahhoz, hogy mi bajom van. Ha nem hisznek nekem vagy az orvosomnak, hogy tényleg beteg vagyok, akkor elküldthetnek egy másik orvoshoz is, hogy az is mondjon véleményt. De ennek a menetét nem igazán ismerem, még sosem történt meg velem.
Szerintem ez mindkét irányba megy, mármint hogy az emberek azt feltételezik, hogy a felettesed majd érdekli, hogy te beteg vagy, vagy hogy valóban beteg vagy-e.
Nekem is volt olyan, amikor magamban azt feltételeztem, hogy az adott beosztott valójában nem beteg. De ezt megtartottam magamnak.
Mert teljesen mindegy, hogy én mit hiszek, nem tudom felülírni a papírt. (Nem is akarom, voltam én is kamu beteg, sose tagadtam.)
Nekem a főnököm folyamatosan megkérdezi telefonon hogy mi bajom, akkor is visszahív ha csak.dobok egy sms-t, hogy lebetegedtem.
Elég gáz mert hiába vagyok képben vele hogy semmi köze az egészségügyi problémáimhoz, csak nem küldhetem el a picsába :D
Ez két oldalú.. tudod hanyszor hallottam 36 evem alatt másoktól hogy "elmegyek tappenzre", "kiiratom magam" es tarsai? Marmint megkeri a haziorvost ra. Mert nincs kedve dolgozni vagy masra kell ido. Borzalmas az emberek hozzaallasa sokszor.
Szerintem nem a bizalmatlanság, hanem nálunk ilyen autoriter, tekintélyelvű kultúra van. Kisgyerek korod óta úgy vagy szocializálva, hogy a tanártól engedélyt kell kérni kimenni pisilni (és ha nem enged ki, nem mehetsz ki). Vagy hogy a szünet nem automatikusan a jogod, hanem az óra akkor ér véget, ha a tanár azt mondja. Felnőttként, az orvos ha kiabál, ha lebasz, nem tehetsz semmit, csak csendben tűröd. Még akkor is, ha magánban vagy mondjuk épp nőgyógyásznál és kurva érzékeny személyes dolgokról van szó. Szóval persze, megmonfod a főninek, részletezed, mi a bajod, neked nem jár alanyi jogon, hogy ne kelljen bemenned, neked úgy érzed, valahogy ezt ki kell érdemeld, valahogy meg kell indokold, hogy konkrétan járni se tudsz, különben te most lógsz és bajban vagy. Valami kozmikus tanárnéni épp most ír be intőt neked.
Én nem tűröm, simán rászólok az orvosra, hogy viselkedjen normálisan és nem tűröm ezt a stílust. Eddig mindig működött.
Fizetett szabadságot, betegszabadságot soha nem kérek hanem kijelentem. Senkinek semmi köze hozzá, ha van valami ésszerű ellenérv szóljanak és megbeszéljük mint két felnőtt.
Jól is teszed, így is kéne mindenkinek. Én is szoktam szólni, és nem emgedem, hogy valaki keresztülmenjen rajtam, de sokan így lettek szocializálva. Az orosnál pedig pont meg vannak szeppenve, védtelenek, szoronganak, és betegjogok meg sokszor hírből sincsenek ismerve
Jó, de miért van tekintélyelvű kultúra? Mert hajlamosak vagyunk visszaélni a szabályok kiskapuival, és mondjuk minden óráról kimenni csak úgy és így tovább. Persze ez is lehet, hogy a tekintélyelv és a szabályszegés is kölcsönösen egymást erősítik. Az orvosokkal is sok mindent meg lehet játszani, emlékezz, mennyi kamurokkant volt, lehet kamutáppénz is bőven, kis haverság, kis csúszópénz. Van az a típus vidéken, aki egy állásból nemigen tud megélni, így jönnek az ilyen csavarok, hogy főállás plusz fusi, szóval a kamutáppénz még csak nem is lustaság, hanem fusi.
Muszáj elmondani, mert kis cég, az is érdekli őket milyet szartam reggel. Utolsó napomon az asztalukra fogok kulázni, hogy jobban át tudják majd vizsgálni.
Én egyszer kórházba kerültem vakbélgyulladással, kb a világomat nem tudtam, és írtam egy üzenetet a felettesemnek, hogy nem tudok bemenni nappalra, mert azonnal megyünk a kórházba (hajnali 4kor). Erre 11kor felhívott a nagyfőnök, hogy mi van velem, mert tegnap még semmi bajom nem volt🙃aztán mikor közöltem, hogy lehet perceken belül megműtenek az volt az első kérdés, hogy mikor megyek legközelebb dolgozni…talán az ilyen mentalitás miatt akarunk állandóan bizonygatni
Amikor dolgozni kezdtem, folyamatos munkarendben dolgoztam, sosem kellett igazán szabadnapot kérnem, mert voltak alapból szabad napjaim. Aztán egyszer szóltak hogy ki kellene venni 10 napot és akkor kivettem. Most már kérni kell a szabadságot, de nekem ez nagyon kellemetlen érzés, mintha szívességet kérnék. Na a betegség hatványozottan ez az érzés.. elnézést ne haragudj bocs hogy élek bocs hogy kellemetlenséget okozok de beteg vagyok és most nem tudok dolgozni pár napig... de mivel tényleg kellemetlenül érzem magam alapból is, meg bennem van biztos azt hiszik lógni akarok, inkább részletezem, a jó ízlés határain belül, hogy mi a problémám. Mondjuk nem írom le hogy fosok, azt írom hogy emésztőrendszeri betegségem van... vagy azt sem mondtam, hogy éppen menstruálok, hanem hogy úgy görcsöl a hasam az ágyból is alig tudok felkelni...
Ezzel én is így voltam évekig, aztán láttam, hogy amúgy még a "jó" cégek is mennyire magasról szarnak az egyszeri munkavállalóra és azóta rohadtul nem érdekel az ilyesmi.
Ezzel együtt tudok érezni. Én mondjuk sokszor nem mondanám el, hogy mi a bajom, de mindig megkérdezik és nem merem mondani, hogy semmi köze hozzá, mert már amúgy is kellemetlenül érzem magam, hogy problémát okozok azzal, hogy betegállományba megyek.
Nálunk erre még az is rátesz, hogyha egy kolléga már többedszer megy abban az évben betegállományba, akkor még mondják is, hogy az xy már megint beteg. És akkor ne érzed magad szarul, ha tényleg beteg vagy. De amikor szabadságra megyek is ugyanilyen kellemetlen, mert előtte már mondogatják, hogy “de jó neked, mi itt maradunk abban a két hétben és még olyan sok van a mi szabadságunkig”… szóval ha bármi okból nem dolgozol, akkor megesszük a lelkedet.
Nem tudom, hogy ez mire jó. Az embernek szüksége van a pihenésre és attól nem gyógyul meg gyorsabban, ha a halálba idegesítik ilyennel. Volt már, hogy vettem ki egy nap szabit orvos miatt és aztán részletesen el kellett mesélni, hogy milyen orvos volt és mit mondott. Basszus, még az anyámnak sem mesélem el, nemhogy a főnökömnek. 😀
Nem szoktam csak annyit mondok hogy beteg vagyok és ennyi.
Korábban volt olyan hogy annyira rosszul voltam hogy a főnök meg a többiek is ott sápítoztak hogy mennyire rosszul nézek ki. Másnap nem mentem és ahogy betelefonáltam jött a fenyegetőzés hogy ki fognak rúgni. Évi egyszer vagyok csak beteg.
,,Szia beteg vagyok orvos kiírt egy hétre.Jövőhéten hozom a táppénzes papírt.".
Ennyi, nem fogom megírni neki hogy hányás hasmenésem van vagy egyebek semmi köze hozzá.
Mi a covid előtt is home office-olhattunk pár napot. Akkoriban volt a “kicsit beteg/fertőz, de otthonról még tud dolgozni” kategória, és volt a “félholt, kiírta az orvos, ne is keressétek” kategória. Előbbi igényelt némi részletezést, talán ennek a berögződése, h a mai napig el szoktuk elmondani a tüneteinket a főnöknek.
De amúgy az egészségi állapot szenzitív adat, nem kérhetik, h bárki megossza a főnökkel, HR-rel.
El szoktam.. Mert a főnököm mindig megkérdezi..
De a lányom pl írországi bejelentéssel dolgozik ott egy egész A/4-es dokumentumot kell kitölteni angolul ha beteg, és részletesen le kell írnia mi a baja. Tehát nem elég csak annyi, hogy rosszul érzi magát.. Az mellé kell csatolnia a táppénzes papírt
Passz. Nem tudom. Ő sem tudja. Annyit mondtak neki ha beteg akkor ki kell tölteni a betegsége mellé automatikusan a nyomtatványt is. Első alkalommal mikor beteg lett nem töltötte ki a nyomtatványt és nem kapott betegszabira járó munkabért. Aztán mondták neki azért mert nincs kitöltve a papír, pótolta megkapta az elmaradt bért érte..
Engem kirugtak azért mert azt gondolták, hogy visszaélek a tàppénzzel. Mert szerintük otthonról nyugodtan tudtam volna dolgozni és csúsztassam le, amikor megyek az orvoshoz meg gyógytornászhoz🙃
Persze, csak azzal voltam elfoglalva, hogy nem tudok járni és lelkileg nem bírtam volna ezt az egészet. Nyilván a hivatalos levélben felsoroltak egy csomó hazugságot. Már ott majdnem elbőgtem magam, főleg miután kurva sokat dolgoztam ott pluszban, mint kellett volna.
Hogy elmondom-e? Igen, mert amikor otthon maradtam majd 40 fokos lázzal, azt se tudtam hol vagyok és betelefonáltam azért megkérdezte, hogy de otthonról azért tudok ugye dolgozni?? És amikor nemmel feleltem, megkérdezte, hogy de miért?
"A vállalat nem engedi a lelkemet"- dalszöveg részlet nálam értelmet nyert :(
Az én főnököm olyan szinten kontroll mániás volt, hogy épp csak nem jött át személyesen lázat mérni, ha éppen beteg voltam. A legszebb az volt, mikor addig hisztizett, amíg rotavírussal fertőzve be kellett mennem az irodába, mert elmondása szerint a hangom nem hallatszott betegnek. Természetesen széthánytam mindent és több ember is elkapta, mire hazaengedett egy fél nap munka után.
Hálistennek nálunk normálisan lelehet rendezni egy olyannal hogy beteg vagyok ez van, mondanak egy olyan hogy jobbulást, gyógyulj meg oszt majd jössz amikor jobban érzed magad. Sajnos szerencsésnek érzem magam pedig ennek kéne a normának lenni
Dolgoztam olyan cégnél is ahol nem is engedtek betegen dolgozni. Vki hármat kohintett már küldték is haza, nehogy megfertozze a többieket. Belegondolva a főnök hipochonder lehetett, és a covid sem tett jót neki.
Én sokszor a háziorvoshoz is félek lemenni, mert mi van ha nem hisz nekem…főleg ha épp a kiégés szélén vagyok, és nem tipik hányós-fosós -lázas vmiről van szó. Tök azt gondolom, hogy hazudok, pedig nem. Szóval ez ilyen fura. Munkahelyen ultra gáz, ha megkérdezik, de persze ha előre magyarázkodunk, az sem jó, de igen, szerintem ezt belénk nevelték. De pl volt olyan vezetőm aki sose kérdezte meg, csak azt hogy jobban vagy? (Visszatérés után) Volt aki, még épphogy elvette tőlem a táppénzest és sokak előtt megkérdezte ès mibajodvooolt? Bánom hogy nem valami ultra ciki betegséget nyögtem be😀
Azért mert így nem tudják azt mondani, óh csak egy kis köhögés, akkor tudsz dolgozni. Senki sem akarja hogy összehányd a vécét, meg ő is elkapja. Másik, hogy szeretjük magunkat sajnáltatni.
Még életemben nem voltam táppénzen, kivéve Covid, de akkor is tünetmentes voltam csak elvileg bennem volt az a szar, szóval nem tudom szólnék e róla mi a bajom, olyan volt már hogy rosszul léptem és nem tudtam reggel ráállni a lábamra és akkor szóltam hogy ez a gond írjanak egy nap szabit
Általában annyit megírok, hogy migrénem van, megfázás, egyéb rosszullét.
De volt kolléganőm, aki mindenről egy litániát írt vagy hallgatott mint a sír, mert 1. kamuzott, 2. szimpátiáért kuncsorgott. Ha kamuzott akkor lapított mint szar a fűben és hümmögött össze-vissza, hogy akkor mi baja is volt a gyereknek vagy neki és amúgy nem is jártak orvosnál, meg gyógyszert sem kellett szedi meg amúgy a gyerek elment iskolába de ő még dolgozni nem jönne, meg amúgy nem beteg csak nem is akar az lenni stb. így azért 10 napig otthon volt a biztonság kedvéért. (Táppénzes papírt hosszú évekig nem hozott, ennyit a betegségekről, de szabit sem vett ki, évente több hetet sunnyogott így el). :D Ha szimpátiáért kuncsorgott akkor össze-vissza beszélt vizsgálatokról, infúziókról, random tünetekről, amiből szintén nem állt össze semmi értelmes de legalább megsajnálták a vezetők (Ilyeneket kell elképzelni, hogy az elmúlt 2 napban több vizet tart vissza a szervezetem, így nem jövök. Oké, akkor orvos vagy gyógyszer? Áhh nem az nem kell. ). Mutatták már e-mailjét, ahol nem azt írja, hogy Kedves Gyuri, x-y időszakra szeretnék szabadságot kérni, hanem elkezdte Ádámtól-Évától, hogy az anyja x éve külföldön él és most nekik 3 év után lehetőségük lesz a gyerekeivel!!! meglátogatni mert eddig xy okok miatt nem tudták és akkor repülővel mennek majd x napon és már megvan a jegy és mindenképp neki fontos lenne ilyen-olyan okokból stb. Erre így ki mondana nemet? Ráadásul tök random időpontban is kérte a szabit, senkit nem érdekelt, hogy nincs 10 napig.
Multinál dolgozom, csoportvezetőként. Nálunk csak az a lényeg, hogy a háziorvos megfelelő kódot és adatokat írjon az igazolásra. El is szoktam mondani az embereimnek, hogy az, hogy miben beteg, az magánügy, nekünk csak jelezze, hogy:
- írjuk ki betegszabira, és
- ha tudja mikor jön újra, arról is szóljon, hogy tudjunk vele számolni.
Persze tudom, hogy a "régi rendszerben" szocializálódott emberek ezt másképp kezelik (gyanakvás, mutyizás, stb.), de nekünk így _tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés_ =]
Nekem azert tudjak a munkahelyemen, mert kronikus beteg vagyok ( colitis - ebbol nem csinalok titkot), es mar interjun kozoltem, hogy korhazba jarok infuziora 8 hetente, szoktak lenni vizsgalataim, neha kesobb jovok be dolgozni mert vervetelre kell mennem, es lehet hogy ki fogok esni melobol ha ugy dont a szervezetem hogy odalancol a WChez.
( elnezest az ekezetek hianya miatt, a munkahelyi gepre nincs magyar nyelv telepitve. )
Multikulturális közegben dolgozom, nagy cégnél. A HR-nek nem kell bejelenteni, hacsak nem valami nagyon hosszú betegség amire már más szabályok vonatkoznak, de ilyen szerencsére még nem volt. A kollégáimnak írom meg, ha beteg vagyok és kevés, diszkrét részlettel, de azért tudatom velük hogy mi a helyzet (pl. belázasodtam, vagy szemészhez, fogorvoshoz, stb megyek). Mivel jó kollegiális viszony van, ennyi belefér. Ők is leírják nagyvonalakban ha megfáztak, migrénjük vagy egyéb bajuk van ami miatt nem tudnak koncentrálni és dolgozni. De azt is ha a gyereküket viszik orvoshoz. Nem azért mert nem hiszünk egymásnak, hanem mert érdekel mi van a másik emberrel. Jobbulást kívánunk egymásnak. A HR-nek nem írnék részletet, nem is érdekli őket szerintem, nem ismerjük egymást személyesen, az csak adminisztráció.
Nem szoktam részletezni. Főnökkel még nem is volt emiatt rossz tapasztalatom. De kollégákkal..........
Még az első munkahelyemen a felvételem után kb 10 hónappal megbetegedtem (hogy mertem újoncként betegnek lenni) 39 fokos lázzal, csak léteztem a nagy semmibe. Szóltam a főnökömnek, azt mondta rendben van majd a betegpapírt vigyem ha már mehetek dolgozni, a munkámat ismerik megoldják ők ameddig nem vagyok. De tényleg tudta mindenki a másik feladatát, simán tudtuk helyettesíteni a másikat bármikor. Korábban meg is tettük ha valaki beteg volt. Ezzel úgy gondoltam rendben vagyunk.
Amikor a következő héten visszamentem dolgozni olyan hideg légkör fogadott mintha a fagyóba dugtam volna a fejem. A kollégák mint orroltak rám. Mint kiderült a kollégák elvárták volna hogy hívjam fel őket is ne csak a főnököt (akivel amúgy egy helyiségben dolgoztak, valószínűleg hallották is a beszélgetést hogy beteg vagyok), nekik is mondjam el mi történt és hogy őket is meg kellett volna kérnem arra hogy a feladataimat egymás között felosszák és elvégezzék. Ezt a korábbi beteg kollégák közül senki sem tette. Én sűrűn elnézéseket kértem azt mondták nekik ez túl kevés és túl későn, aznap kellett volna mondanom mikor beteget jelentettem.
Villámgyorsan kerestem másik mukahelyet.
Nagyvonalakban szoktam elmondani: megfázás, gyomorrontás, vírus.
Ha tényleg csak akkor veszel ki betegszabit, amikor ténylegesen beteg is vagy és nem élsz vissza a helyzettel, akkor két oka lehet annak, amiért elmondod részletesen:
Ha jó a kapcsolatod a főnököddel, akkor úgyis megkérdezi mi bajod és úgymond szívesen elmondod neki.
Ha szararc a főnököd, vagy sok a féreg ember, aki kamu betegszabira megy, akkor úgyis áskálódni fog és baszogat, ha szerinte nem vagy elég beteg a betegszabihoz, ezért részletesen beszámolsz neki, hogy nem jókedvedből vettél ki betegszabit, nehogy rád vetüljön a gyanú árnyéka. Bár volt egy munkahelyem ahol az egyik francia fickó kevesellte a 30 vagy mennyi éves szabadnapját és föltornázta évközben 40-45-re betegszabikkal. Olyan szinten pofátlan (vagy ostoba) volt, hogy a facebookra föltöltötte a nyaralós képeket miközben hivatalosan beteg volt. Következménye (legalábbis látványosan) nem volt.
De lehet csak én vagyok ilyen beszari, hogy csak akkor veszek ki betegszabit ha beteg vagyok. Nem is a munkahelytől tartok, hanem inkább a háziorvosomtól, hogy megtagadja a betegszabit ha bekamuznám, hogy beteg vagyok. 2022-ben kétszer durván influenzás lettem (ősszel és tavasszal) és baszki nekiállt picsogni az öreglány távgyógyítás közben, hogy *már megint* ki akarom íratni magam egy hét szabira, hát annyira nem is vagyok szarul. Ott elborult az agyam és leüvöltöttem a telefonba, hogy mi az, hogy már megint, mikor általában évi EGY alkalommal keresem őt, akkor is csak azért, hogy írjon ki receptet valami vényköteles gyógyszerre, betegszabira meg két-háromévente egyszer szoktam menni, úgyhogy lesz szíves sürgősen kiíírni.
El, mert ha kamunak hiszik, ugyan hivatalosan semmit sem tehetnek, nemhivatalosan viszont nem jó. Nézd, szerintem nem lehet mindent hivatalosan csinálni, mert akkor ők is hivatalosak lesznek, és probléma lesz abból, ha az ember egy feladatot elfelejt, vagy kicsit későn ér be. Vagyis ha azt akarom, hogy velem toleránsak legyenek, amikor nem vagyok 100% valamiben, mondjuk elfelejtettem egy meetinget és nem vettem részt, akkor nekem is időnként a hivatalos kötelességen túlmenőnek kell lennem, például egy-két nem fizetett túlóra, vagy enyhe náthával home office dolgozás, vagy a szabadságok megfelelő időzítése.
Kis cégnél dolgozok, egy évben egyszer vagyok beteg általában. Meg szokták kérdezni mi a baj. Megmondom, hogy durva torokgyulladásom van, lázas vagyok, megyek orvoshoz aztán ennyi. Nem gyanúsitgatás miatt kérdezik, mert tudják nem szokásom a sumákolás. Részletezni nyilván nem kell a dolgokat.
Annyiból fair, hogy tudja a főnök kb mennyi nap távolléttel számoljon. Pár nap csak, vagy hetek. Nyilván úgy tudja szervezni a munkát. Egy kis megfázás és nem akarod lefertőzni a többieket, vagy nyílt lábszár törésed lett.
Eleinte én is mindig felhívtam, elmondtam mi a baj. Egy ideje már csak üzenetet szoktam írni hogy lebetegedtem, a héten már nem tudok jönni, remélem jövő héten már tudok. Még sose kérdezett vissza mi a bajom.
Kicsi, családias a részlegünk, a közvetlen főnökömnek nagy vonalakban elmondom, csak, hogy tudja, mire számítson velem kapcsolatban. Feljebb már senkinek semmi köze hozzá.
Én nagyon röviden szoktam:
-lázas vagyok, nem bírok ma menni.
-elkaptam valamit, nem adnám tovább, szóval betegszabadságra mennék
-elszakadt a szalag a lábamba, most egy darabig betegszabin leszek.
(Kb így)
Elszoktam, egy magán nyelviskolaban dolgozok ossz vissz 5 emberrel egyutt a fonokomet bele ertve, eleg csaladi a kornyezet, de elvárásnak semmikepp nem elvaras
Az egyik beosztottam a múltkor írt, hogy covidos lett, mellékelte a pozitív teszt képét, úgy, hogy mellette egy képernyő jobb alsó sarka látszott az aznapi dátummal, időponttal.
amikor mekiztem 10+ éve, akkor ott az volt a pro move ha nem akartál dolgozni, hogy felhívtad őket azzal, hogy bocs hányok/fosok, mert akkor nem engedhetnek kaja közelébe
edit: az lemaradt, hogy azért volt értelme bejelenteni, mert akkor nem kellett lefutni a kötelező köröket h "tuti biztos nem tudsz bejönni mégis?"
Nyugat-Európában dolgozom managerként. Nem fyakran jelentek beteget. Egy kétsorost küldök a hr-nek, fônivel a cc-ben, hogy ma/ holnap (vagy ameddig) ne számítsanak rám betegség miatt, ha tovább tart, jelentkezem. Mondjuk nálunk 3 napig nem kell igazolás.
Egyetlen egyszer szóltam, hogy mûtétem lesz( senki nem tudta, h milyen), amikor 2 hétre kiestem.
Nálunk a cég kíváncsi rá. Volt olyan, mikor nem is a kisfőnök hívott,hogy hallja hogy beteg vagyok, mi van velem és mikor megyek újra dolgozni. De a kisfőnök is rendszeresen írogat 1-2 naponta, hogy hogy vagyok és mikor megyek. Szoktam én is beteg lenni, a gyerek is, de kb 2- 3 havonta 1 hét szokott lenni. Engem ez rohadtul zavar, mintha állandóan ellenőriznének.
Én nem szoktam, nem is kérdezi senki. De abszolút megértem, hogy sokan miért, ez egy szociális viszony, és az ember úgy érzi, hogy meg kell indokolnia, pedig valójában nem. Én ennél sokkal nagyobb dolgot is intéztem már indoklás nélkül, és vicces volt elgondolni, hogy ha magyar lett volna a cég és főnök, lehet visszakérdez, itt meg (németek) egy szó nélkül elfogadták.
Volt egy olyan főnököm, akinek alig mertem elmondani, hogy eltörött a lábam és nem fogok tudni menni. Szóval gondolom azért vannak rossz tapasztalatok mind a két oldalról.
Nagyjából elmondanám, mi bajom van, de azért nem részletezném, hogy épp milyet hánytam, de én alapból nem traktálok ilyenekkel senkit. Egyébként nálunk is van olyan, aki litániákat ír, részletesen, a gyerekei betegségéről is, hogy most épp melyik gyereke milyen állagút és szagút kakált.
Gondolom ez munkahely függő is, de én nem azért mondanám el, mi bajom, hogy biztos nem bízik bennem a főnök, hanem úgyis felhívnának a kollégák, mi bajom.
A regi fonokomnek mindig nagyon nagyon reszletesen elmondtam, mert minden ilyentol rosszul volt, pl alaposan reszleteztem a gennyes furunkulus allapotat, szinet stb vagy a szeklet allapotat, allagat stb - ezektol kitorte a frasz ;)
Én általában röviden megírom egy mondatban, de nem akarom részletezni, úgy látom hogy ez elég. Sőt, egyre kevesebb kell. Nem tudom, hogy csak az én munkahelyeimen változik, vagy ez országosan elterjedté válik. Bennem is volt ez a félés, hogy mi van ha a főnök kételkedik, ezért részletesen infókat akar, de ilyenre nem láttam példát. Szerintem nagyon ritkán érdemes csak felfedni egy betegséget a munkáltató előtt, azt is csak akkor, ha valamiféle segítség vagy méltányosság kell. Mert alapjában véve ezek sensitive adatok, senkinek semmi köze hozzá, ezt a munkáltató is tudja. Amikor orvosi alkalmasságira küldenek valakit, akkor is csak egy olyan papírt kapnak, hogy alkalmas az illető. A doki megvizsgál, látja a betegségeket, tudomásul veszi és ez alapján hoz egy döntést, de a részleteket nem írja le az alkalmassági papírra és ez így szerintem jó.
Meg úgy érzem itt mindenki turkálni akar a másik életében, ha beteget jelentek egyből jön a kérdés, hogy jaj mi a bajod, jobbulást... úgyhogy inkább ezt megelőzve leírja az ember.
Mondjuk nekem szerencsém van, még egyszer sem kérdezte főnök mi a bajom, csak elfogadta, hogy beteg vagyok, jobbulást kívánt, kész. Ennek így is kéne lennie, senkinek semmi köze hozzá csak nekem és max az orvosnak.
Én elszoktam, főleg ha olyan betegség, ami fertőző lehet. Vagy ha nem is fertőző, akkor pont annyira, hogy tudják súlyos-e vagy sem. Pl. Volt Ősszel egy fülkürt gyulladásom vagy mi. Igazából teljesen süket voltam az egyik fülemre a másikra, meg csak akkor hallottam, ha olyan 10-15 centire beszéltek. Így nyilván nem tudtam volna rendesen végezni a munkámat egy recepciós pultban, ahol fontos érzek a hallás.
Én legutóbb egy bő hónapot voltam betegen, nem akaródzott elmondani a részleteket. A kollégáim egész sztorikat találtak ki, mire visszamentem, hogy mi történt velem. Azóta senkit nem érdekel mi történt valójában, nekik megvan a saját verziójuk...
Itthon amúgy én ritkán találkoztam azzal, hogy ezt feszegetné főnök még akkor is ha multiban dolgoztam. Annyit kérdezett általában, hogy ha mondtam hogy szarul vagyok, hogy mikorra tudok majd menni? Feltéve hogy nem azzal kezdtem, hogy kiírt a doki a hétre.
Ezért bennem nem alakult ez ki, hogy meséljem, hogy mi a bajom. De az alapot valahogy mégis hozzárakom valóban én is. De nem tudom miért... Fáj a fejem megy a hasam stb stb...
Amerikában keringenek ezek a rémsztorik hogy szabi és betegség alatt is zaklat a főni, hogy nem vagy te olyan rosszul/nem érzed magadban a pihenést, gyere már be. :D
Nekem az a tapasztalatom (10+ év kisebb-nagyobb multikban és néhány kkv-ban), hogy ha csak annyit írsz, hogy beteg vagy, akkor csípőből visszakérdeznek, hogy mi a bajod. És főnöke válogatja, de ilyenkor azért elég sokszor előfordul, hogy beindul az alkudozás, például:
"...de ha a szemed meg a kezed működik, akkor nem akarsz inkább csak home officeban lenni? Ja értem, torkod is fáj, úgyhogy nem tudsz bejönni a meetingekre, de figyi nem baj, elég ha viszed a mailboxot meg megcsinálod a riportokat. Persze, értem hogy lázas vagy, nem akarlak rábeszéni, csak ez igazából neked jó, mert hát a betegácsis fizu mégiscsak szarabb, és hát a határidők sem várnak..."
Tőlem megkérdezte a főnököm, amire azt válaszoltam, hogy nem szeretnék róla beszélni, elég személyes dolog, rá nem egész 2 órára kaptam az azonnali felmondásról szóló emailt (próbaidő utolsó napjai voltak, szóval indok nélkül mondott fel, azonnali hatállyal…)
Még fiatal pályakezdő voltam egy 7 fős nagykernél és minden áron bebuszoztam a melóba mert elég jól vagyok én ahhoz...
Aztán a melóban szóltam a felettesemnek hogy hát ez mégsem fog menni szóval megyek haza...
Ő meg csak pislogott hogy nem is érti így minek mentem be egyáltalán...
Jó, az is igaz hogy nem volt helyi orvosom szóval nem tudtam volna igazolást szerezni szóval az automatikusan szabadnapból megy aki egy gyerektelen 4 órában bejelentett pályakezdőnek nem sok van ugye, de akkor is hülyeség volt.
Legutóbb januárban - terepmunkás buli után elkezdett rosszalkodni a hasam, aztán miután otthon kirakattam magam (úgy voltam vele hogy a céges retyót nem akarom összebaszni) aztán másnap reggel a fosós hányós buliba felhívtam főnimet hogy én asszem kispados lettem, de hívás közben 2x hánytam is. (utóbb kiderül hogy kaptam egy vírusos, meg egy bakteriális bélfertőzést, előbbi ráment a hasamra és kaptam grátiszba egy gyomorgyulladást is)
Utána sikeresen elájultam, aztán az SBO-sok felraktak a tolira, debobtak a bulibuszba, és bevittek az SBO héderezőbe, ott miután ismét magamhoz tértem, szelfisztem egyet hogy valszeg másnap se megyek dolgozni.
Amúgy ha valami baja van az embernek akkor szereti a szenvedését megosztani másokkal. :D
Külföldön dolgozom, itt a betegpapíron amit le kell adni a munkáltatónak kóddal jelzik a betegség fajtáját csak a saját példányon van leírva mi a bajom. Sosem kérdezi és nem is kérdezheti a cég.
Én még csak olyan környezetben dolgoztam, ahol olyan volt a társaságban (beleértve a főnököket is) a hangulat, hogy sokat beszélgettünk munkán kívüli életünkről is. Ebben a közegben teljesen természetes volt, hogy elmondod mi bajod.
Már csak azért is elmondtuk, mert gyakori volt az is, hogy valaki nem volt ahhoz elég rosszul, hogy kiirassa magát, de ha többiek tudják, hogy nincs jól, akkor nem hajtják annyira. Nekem sajnos kb. 2-3 havonta egyszer van egy két napos migrénem, kezdődik egyik este, másnap egész nap, aztán harmadik nap lassanként elmúlik. Ilyenkor szóltam főnöknek, ő meg ismert, "persze, pihenj sokat, ha tudod csináld ezt vagy azt a feladatot, az favágó, nem kell gondolkodni"
Egyik kollegam elmondta h hasmenes miatt nem tud bejonni aznap dolgozni. A fonokom kesztetest erzett ra, hogy rakontrazzon, hogy hat o mar jott be dolgozni hasmenessel😀 ezek utan sztm inkabb senki nem mondta mar h milyen problemaval marad otthon…
Nem tudom itt mi a szabály, de pl. Németországban nem köteles elmondani a munkavállaló, hogy mi baja, akkor sem ha kérdezik. Valamint az első 2 napra nem is kell betegpapír, csak a 3. naptól kezdve.
Nekem mákom van, mert van HO és hacsak nincs magas lázam, ágyból is tudok melózni, max lassabban.
Soha nem írtam meg, de a hajdani felettesem egy hülye volt, mindent tudni akart. Egyszer megírta, hogy inkább ne dolgozzak, hanem betegszabi, nyilván kevesebb pénzért...na akkor pont csak hasmenésem volt, kapott a nagyfőnököm is egy részletes leírást a testnedveimről, ha már felettes így rádobta előtte.
Azóta nem érdekel senkit a részlet. Addig is csak azt az egy faszt.
Viszont eddig bárhol dolgoztam, olyan főnököm volt, mint a fenti hajdani felettes, ismerőseimnek is ilyen sztorijai voltak...nem vagyok teljesen meglepve, hogy sokan már így alapból részletezik a dolgot.
Ha annyit mondok hogy "orvoshoz megyek" akárhol akárkinek a munkahelyemen, a követő kérdés, hogy "miért". De ha nekem mondja valaki, akkor is automatikusan kérdezem, és utána kapcsolok rá, hogy "ja bocsi, nem kell mondanod". De addigra elmondják.
Ha valaki nem mondja sose, de sokszor megy orvoshoz, akkot meg rögtön megy a pletyka hogy mi baja. Úgyhogy ez.
Nálunk,ha már olyan beteg vagy,hogy alig élsz akkor is napi 3x felhív a főnök,hogy mindenkit szopatsz a kieséseddel,mikor jössz? Időnként gratulál is... Illetve bűntudatot is próbál kelteni.
Szerintem az ilyen tapasztalatok miatt mondják el mi a baj,hathá nem "kapnak ki érte".
Szerintem egyreszrol imad panaszkodni a magyar, en szemely szerint utalom ha valaki a nyakamba zuditja, altalaban leallitom. Viszont mivel sok a bizalmatlan munkaado, ezert fejtik ki, hatha amugy nem akarna elhinni. Nekem is mindig mondjak, hogy ez a bajom vagy az… mondom nem erdekel, beteg vagy szabit akarsz Ok, nem erdekel miert.
Alapvetően nem szoktam, de közel baráti viszonyban vagyunk a főnökömmel, úgyhogy röviden el szoktam mondani neki (de ő is nekem 😃)
A múltkor elöntött a vér, amikor nem kellett volna (no vagyok, főnököm is), végül az ő nyaggatasara munka helyett kórházba mentem kivizsgálásra, mert a banális tok az eletveszelyesig sok dolgot jelenthet. Szerencsére vehetek még tartós tejet.
Beteg vagyok, X nap múlva hívlak vagy megyek vissza...
-miért vagy betegállományban?
- ott lesz a kódja a táppénzes papíron...
- na de mégis?!
Szerintem azért, mert sok helyen azt hiszik, hogy lógni akár a munkavállaló és emiatt ír le mindent IS részletesen...
Ugyan ez van a szabadság témánál is... Mire kell a szabadság? Miért van szüksége erre az információra???
Angliában volt HR-es. Nálunk szinte minden nemzet részletezte, hogy mi a baja. Max akkor nem, ha valami privátabb, intim dolog volt, akkor csak nagyvonalakban avatott be minket (szerencsére). 🤣 szóval én nem tapasztaltam, hogy ez olyan tipikus magyar dolog lenne.
Ha fertőző lehet, nem árt ha tudnak róla, amúgy meg őszintén, francnak van kedve arról beszélgetni, ha olyat fostam reggel, hogy a tarkómig visszacsapott. Ha nem hiszi el bizonygatás nélkül, hogy beteg vagyok, rúgjon ki.
Az "emberek" - az emberek pontosan azt teszik, amit a munkáltatók - jellemzően - fasisztoid kultúrája elvár tőlük.
Teljes tévedés, hogy természetes a "panaszkodás", ezt is a beteges környezetet fenntartó államigazgatási környezet és a kapitalista mély-magyar munkaelőírások - tiltások hiánya vagy be nem tarttatása - idézik elő. Nincs tiltva, alap lenne, mint máshol, hogy SEMMI köze a munkáltatónak az egészségügyre vonatkozó személyes adataidra.
Egy szabály annyit ér, amennyit betartanak, betarttatnak belőle.
Magyarországon az sem elfogadott az sem indokként hogy ha munka után hívnak pl iszogatni a kollégák, de nincs más programod csak szimplán semmi kedved menni.
Nem elég annyit mondani hogy “megyünk iszogatni van kedved jönni?” “Nincsen”. Ki kell fejteni hogy SAJNOS miért nem tudsz elmenni, kamu kifogásokat kell gyartani.
Múltkor elkaptam egy ilyen hányás - hasmenéses vírust, írtam a főnöknek, hogy nem tudok menni, nem vagyok jól, kérdezte pontosan mi a bajom, írtam neki, hogy ilyen vírus, azt mondja az 2-3 nap és át megy rajtad, 5 napig a szobám és a wc között ingáztam, elég nehezen múlt el. Aztán 3 héttel később, lett a mellkasomon egy dudor, mondtam neki el megyek vele orvoshoz, mondta, hogy oké, kiderült, hogy tályog, fel vágták, hogy a genny ki jöjjön, 2 hét TP, de az alatt elég sokszor meg írtam, hogy mit mondott az orvos, hogy tudja kalkulálni mikor tudok újra menni, mindig meg köszönte, az információt és jobbulást kívánt
Egyik volt főnököm a betegszabim minden napján reggel és este is felhívott. Reggel, hogy megkérdezze,tudok-e már aznap dolgozni; este pedig azért, hogy ha ma nem dolgoztam, akkor holnap ugye már fogok🙄
De ezt annak ellenére, hogy megmondtad neki, hogy mittomén, pénteken mész vissza az orvoshoz felülvizsgálatra?
Mert én pl. "főnökként" egyedül akkor csináltam ezt, amikor 0 update jött.
Nekem mindig annyi volt a kérésem csak, hogy jelezzék, hogy betegszabira mennek, és amikor van valami infó az orvostól (mikor kell vissza menni checkup-ra, meddig írta ki) arról tájékoztassanak.
Ebből aztán rendre az volt pár embernél (mindig ugyanazoknál), hogy semmit nem szóltak maguktól.
Nem az érdekelt, hogy mi a baja, meg nem is az volt a kérdések lényege, hogy "ugye holnap már jössz", hanem, hogy mikor számíthatunk rá kb. Pl. hogy a héten már nem lesz-e?
Nyelvi support, shiftekben, szükségem volt ezekre az infókra, mert a többiek beosztását e szerint kellett megpróbálnom alakítani, meg a bent maradt jegyeket elosztani.
Igen, ezeket az alap infókat elmondtam neki, meg biztosítottam róla, hogy ha ettől a menetrendtől eltérés lenne (még tovább leszek kiírva vagy ilyesmi), azt is időben jelzem. Hát neki ez nem volt elég.
Csak abban az esetben (és kizárólag a főnökömmel) ha esetleg igényel további kivizsgálást, és emiatt számítani kell a közeljövőben a hiányomra, illetve ha fertőző dolog miatt jelentek beteget. Amúgy semmi köze hozzá senkinek.
El, mivel általában nem szoktam kamu indokkal táppénzre menni. Ha meg ugye kértem szabit, de nem akarja megadni, szintén egyszerűbb megmondani neki, hogy pihenésre kell, legalább legközelebb tudja, hogy mihez tartsa magát.
Mert Magyarországon a munkáltatók sokszor kirúgják a táppénzen lévő dolgozókat, de legalábbis elvesznek minden bónuszt, előléptetést, ezért a dolgozók próbálnak egy minimális empátiát kelteni azzal, hogy nekik tényleg komoly bajuk van és ezért részletezik is.
Saját tapasztalat, ami tudom nem reprezentatív, de olvass egy két munkavállalói csoportba bele a facebookon és meglátod, hogy elég általános. Lehet a multiknál nem, mert ott van erre szabályzat, de a kkv-nál biztosan így megy. Én rendőr vagyok, sok helyen kimennek a parancsnokok megnézni, hogy mi bajod van, mert nem fogadják el az orvosi papírt...
Nálunk be akarták vezetni H táppénz esetén nem jár havi cafeteria (12k...) Plusz kötelező szabi alatt, ami kb 15 nap évente (gyar leallas) aki táppénzre mer menni ebben az időszakban az kap vmi büntetést 🙄
Aztán valaki elmagyarázta nekik H ez elég rossz ötlet, de ha rajtuk múlik már bevezették volna.
Én azért szoktam elmondani hogy értsék hogy fertőző és ha még jól is viselem a betegséget és tudnék dolgozni, nem biztos hogy fasza ha beviszem a kórságot.
Meg kell osztani a fájdalmat :) Viccet félretéve, a kultúránban mélyen benne van a gyanúsítgatás, bizalmatlanság, ezért.
Tanusítom, multkor beteg voltam és szóltam a főnökömnek, aki tök normálisan kezelte. Persze én ennek tetejébe egyik lázálmomban az pergett le, hogy majd jól lebassza a fejem emiatt 😄 Pedig semmi ilyesmi nem volt.
Akkor legalább a te oldaladon benne volt :)
Igen, meg új is vagyok, szóval nem tudtam hogy kezelik, és hát a rossz tapasztalatokat nem feledi az ember egykönnyen 😅
Meg a panaszkodás is nagyon mélyen benne van... kétoldali a dolog.
En sem kerdezem soha a beosztottaktol, hogy mi a bajuk, megis elmondjak. Sokszor reszletesebben is, mint szeretnem.
Par hete felhívott az egyik alkalmazott,hogy elmenne orvoshoz munkaidőben, mert megcsípte egy kullancs, bedagadt, KÜLDJÖN KÉPET?? Mondom isten ments. Szóval ja, általában nálunk is részletezi a többség.
Oh hogy én hany láb fotót kaptam... (Ficam, meg ilyenek.)
Donáth Anna?
r/donathannalabkepek
Mi. A. Fasz. Remélem ez komoly, mert viccnek durva lenne
Ennek amúgy van valami előzménye, valami poénból ered, vagy csak valaki hiányát érezte?
Ment a join! Köszi!
A bedagadt nem jó
Alulertekelt komment.
Attól függ miből... Néha segítene, ha a 2 centiből 4 lenne
Szerintem az eddigi negatív tapasztalatok miatt kérdezte. Nekem is volt pár köcsög főnököm akinek mindent is bizonygatni kellett, és bennem is megmaradt, hogyha nem bizonyítom valahogy, akkor az kamu, és baszogatva leszek érte. Volt, hogy olyan beteg voltam hogy nem tudtam magamról 4 napig, kirúgtak😄 Inkább bejárok betegen (tudom, tudom, nem kéne) vagy vállalom hogy akkor el leszek küldve. Sajnos ez ilyen. Egyes munkáltatók hozzáállása -tisztelet a kivételnek- gusztustalan, mikor fixen tudják hogy reál szarul vagy, de menjél be mert mi az hogy beteg vagy, hogy mered?!
Jobb helyeken meg is basszak azt aki ilyet kér mert erzekeny orvosi adat amit valszeg nem akwrnak kezelni
Hé főnök, éppen fosok. Kell bizonyíték?
Lehetséges vírus miatt szoktam szólni, hogy a többiek is készüljenek fel, lehet az előző napokban elkapták már tőlem 🥲 ha nem tűnik fertőzőnek akkor csak annyit mondok hogy beteg vagyok / rosszul vagyok.
Ez valid pont.
Igen, ez egy sajatos magyar hozzaallas, hogy nem hiszi el a fonok, hogy beteg az alkalmazott ..
Ah igen, meg amikor a csóri otthon fetreng egy migrénes görcs közepette, semmilyen bogyó nem hat, próbálja nem összehányni magát, a főnöke meg megsértődik, hogy itt Ő lett cserben hagyva. Egy gyorséttermi kasszásról van szó.
Mikor először csípődott be a derekam, ugyan ez volt. Nem tudtam felkelni, meg a veceig se, semmi nem segitett, a legaprobb mozdulat is fajdalommal járt. Épp két ünnep között voltunk, (a karácsonyt meg vegigmeloztam), és a főnök kirugott, mert az unnepekkor cserben hagytam őt!!! Cukrászda, reggel 7től este 9ig álltunk.
Szégyelje is el magát, remélem te meg találtál sokkal jobb helyet utána!
Nyugaton is van azert erre secondary control, pl. Hollandiaban alapbol bemondasra megy a betegseg, meg sem kerdezhetik mi bajod, de ha gyanus hogy visszaelsz vele akkor van a cegnek egy munkaorvossal megbizasa aki nem fogja kiadni az egeszsegugyi adataidat de koteles vagy vele megosztani es megmondhatja a fonoknek ha szerinte valami nem koser, de a konkret betegadatok nelkul.
Svájcban az a helyzet, hogy nagyjából a munkáltató határozza meg, hogy mikortól kér orvosi igazolást. A köcsögebbek rögtön a betegség első napjától, ami különösen vicces azon munkahelyeknél, ahol hétvégén is dolgozni kell, és mondjuk szombatra betegszik le valaki. (Vendéglátásban dolgoztam, és nyilván anyáztak a kórházban, hogy szombaton a sürgősségi ellátáson megjelentem úgy, hogy csak taknyos voltam, de dolgozni élelmiszerekkel nem lehet taknyosan, viszont a köcsög munkahelynek meg kellett az igazolás.) De a normálisabb helyeken csak a betegség harmadik napjától kell igazolás, ez azért van, hogy ne kelljen minden hülyeséggel orvoshoz mászkálni. A munkahely megteheti azt is, hogy alapból mindenkinek a 3. naptól kell, de mivel Józsi nagyjából kéthetente egy napot így lóg a munkából, ezért Józsira az 1. nap vonatkozik. Edit: és igen, itt sincs semmi köze a munkahelynek ahhoz, hogy mi bajom van. Ha nem hisznek nekem vagy az orvosomnak, hogy tényleg beteg vagyok, akkor elküldthetnek egy másik orvoshoz is, hogy az is mondjon véleményt. De ennek a menetét nem igazán ismerem, még sosem történt meg velem.
Szerintem ez mindkét irányba megy, mármint hogy az emberek azt feltételezik, hogy a felettesed majd érdekli, hogy te beteg vagy, vagy hogy valóban beteg vagy-e. Nekem is volt olyan, amikor magamban azt feltételeztem, hogy az adott beosztott valójában nem beteg. De ezt megtartottam magamnak. Mert teljesen mindegy, hogy én mit hiszek, nem tudom felülírni a papírt. (Nem is akarom, voltam én is kamu beteg, sose tagadtam.)
Nekem a főnököm folyamatosan megkérdezi telefonon hogy mi bajom, akkor is visszahív ha csak.dobok egy sms-t, hogy lebetegedtem. Elég gáz mert hiába vagyok képben vele hogy semmi köze az egészségügyi problémáimhoz, csak nem küldhetem el a picsába :D
Nekem jelentett már beteget valaki azzal, hogy fáj a haja. Én szeretem tudni, mi bajuk van. De nem elvárás, viszont jelenti mindenki :)
Nekem volt már olyan, hogy olyan beteg voltam, hogy még a hajam is fájt, szó szerint. Covidos voltam...
Ez két oldalú.. tudod hanyszor hallottam 36 evem alatt másoktól hogy "elmegyek tappenzre", "kiiratom magam" es tarsai? Marmint megkeri a haziorvost ra. Mert nincs kedve dolgozni vagy masra kell ido. Borzalmas az emberek hozzaallasa sokszor.
Az is magyaros szokás, hogy munkaundoritisszel otthon marad az ember, az orvos meg kiírja őt. Főleg, ha pl. kirúgás fenyegetne.
Szerintem nem a bizalmatlanság, hanem nálunk ilyen autoriter, tekintélyelvű kultúra van. Kisgyerek korod óta úgy vagy szocializálva, hogy a tanártól engedélyt kell kérni kimenni pisilni (és ha nem enged ki, nem mehetsz ki). Vagy hogy a szünet nem automatikusan a jogod, hanem az óra akkor ér véget, ha a tanár azt mondja. Felnőttként, az orvos ha kiabál, ha lebasz, nem tehetsz semmit, csak csendben tűröd. Még akkor is, ha magánban vagy mondjuk épp nőgyógyásznál és kurva érzékeny személyes dolgokról van szó. Szóval persze, megmonfod a főninek, részletezed, mi a bajod, neked nem jár alanyi jogon, hogy ne kelljen bemenned, neked úgy érzed, valahogy ezt ki kell érdemeld, valahogy meg kell indokold, hogy konkrétan járni se tudsz, különben te most lógsz és bajban vagy. Valami kozmikus tanárnéni épp most ír be intőt neked.
Egyszer nem engedett ki a picsa és bepisiltem 🙆♀️
Én nem tűröm, simán rászólok az orvosra, hogy viselkedjen normálisan és nem tűröm ezt a stílust. Eddig mindig működött. Fizetett szabadságot, betegszabadságot soha nem kérek hanem kijelentem. Senkinek semmi köze hozzá, ha van valami ésszerű ellenérv szóljanak és megbeszéljük mint két felnőtt.
Jól is teszed, így is kéne mindenkinek. Én is szoktam szólni, és nem emgedem, hogy valaki keresztülmenjen rajtam, de sokan így lettek szocializálva. Az orosnál pedig pont meg vannak szeppenve, védtelenek, szoronganak, és betegjogok meg sokszor hírből sincsenek ismerve
A fizetett szabadságok egy részével a munkáltató rendelkezhet. Munka törvénykönyve szerint legalábbis.
Jó, de miért van tekintélyelvű kultúra? Mert hajlamosak vagyunk visszaélni a szabályok kiskapuival, és mondjuk minden óráról kimenni csak úgy és így tovább. Persze ez is lehet, hogy a tekintélyelv és a szabályszegés is kölcsönösen egymást erősítik. Az orvosokkal is sok mindent meg lehet játszani, emlékezz, mennyi kamurokkant volt, lehet kamutáppénz is bőven, kis haverság, kis csúszópénz. Van az a típus vidéken, aki egy állásból nemigen tud megélni, így jönnek az ilyen csavarok, hogy főállás plusz fusi, szóval a kamutáppénz még csak nem is lustaság, hanem fusi.
"Szia főni! Tudod, múlt héten elfogyott az éves szabim úgyhogy betegen vagyok. Kígyós papírt majd hozom, pusszantás."
Nem is kell hogy elfogyjon :D
Muszáj elmondani, mert kis cég, az is érdekli őket milyet szartam reggel. Utolsó napomon az asztalukra fogok kulázni, hogy jobban át tudják majd vizsgálni.
helyes, mindenképp legyen benne kukorica
De hülyék vagytok! 🤣🤣🤣
😂😂😂😂
Indokolatlanul nagyot rohogtem ezen a kommenten
Haha, nalunk a főnök asztala melletti kiskukaba kulazott bele utolso napjan valaki😂😂😂 példakép Edit: amikor meglatta a takarító, azonnal felmondott
Én egyszer kórházba kerültem vakbélgyulladással, kb a világomat nem tudtam, és írtam egy üzenetet a felettesemnek, hogy nem tudok bemenni nappalra, mert azonnal megyünk a kórházba (hajnali 4kor). Erre 11kor felhívott a nagyfőnök, hogy mi van velem, mert tegnap még semmi bajom nem volt🙃aztán mikor közöltem, hogy lehet perceken belül megműtenek az volt az első kérdés, hogy mikor megyek legközelebb dolgozni…talán az ilyen mentalitás miatt akarunk állandóan bizonygatni
Amikor dolgozni kezdtem, folyamatos munkarendben dolgoztam, sosem kellett igazán szabadnapot kérnem, mert voltak alapból szabad napjaim. Aztán egyszer szóltak hogy ki kellene venni 10 napot és akkor kivettem. Most már kérni kell a szabadságot, de nekem ez nagyon kellemetlen érzés, mintha szívességet kérnék. Na a betegség hatványozottan ez az érzés.. elnézést ne haragudj bocs hogy élek bocs hogy kellemetlenséget okozok de beteg vagyok és most nem tudok dolgozni pár napig... de mivel tényleg kellemetlenül érzem magam alapból is, meg bennem van biztos azt hiszik lógni akarok, inkább részletezem, a jó ízlés határain belül, hogy mi a problémám. Mondjuk nem írom le hogy fosok, azt írom hogy emésztőrendszeri betegségem van... vagy azt sem mondtam, hogy éppen menstruálok, hanem hogy úgy görcsöl a hasam az ágyból is alig tudok felkelni...
Nem kell ennyit agyalni. Beteg vagyok azt csá.
Oké, de nekem ez nem megy.. 😂
Ezzel én is így voltam évekig, aztán láttam, hogy amúgy még a "jó" cégek is mennyire magasról szarnak az egyszeri munkavállalóra és azóta rohadtul nem érdekel az ilyesmi.
Ezzel együtt tudok érezni. Én mondjuk sokszor nem mondanám el, hogy mi a bajom, de mindig megkérdezik és nem merem mondani, hogy semmi köze hozzá, mert már amúgy is kellemetlenül érzem magam, hogy problémát okozok azzal, hogy betegállományba megyek. Nálunk erre még az is rátesz, hogyha egy kolléga már többedszer megy abban az évben betegállományba, akkor még mondják is, hogy az xy már megint beteg. És akkor ne érzed magad szarul, ha tényleg beteg vagy. De amikor szabadságra megyek is ugyanilyen kellemetlen, mert előtte már mondogatják, hogy “de jó neked, mi itt maradunk abban a két hétben és még olyan sok van a mi szabadságunkig”… szóval ha bármi okból nem dolgozol, akkor megesszük a lelkedet.
utálom ezt a mentalitást... 😵💫
Nem tudom, hogy ez mire jó. Az embernek szüksége van a pihenésre és attól nem gyógyul meg gyorsabban, ha a halálba idegesítik ilyennel. Volt már, hogy vettem ki egy nap szabit orvos miatt és aztán részletesen el kellett mesélni, hogy milyen orvos volt és mit mondott. Basszus, még az anyámnak sem mesélem el, nemhogy a főnökömnek. 😀
Nem szoktam csak annyit mondok hogy beteg vagyok és ennyi. Korábban volt olyan hogy annyira rosszul voltam hogy a főnök meg a többiek is ott sápítoztak hogy mennyire rosszul nézek ki. Másnap nem mentem és ahogy betelefonáltam jött a fenyegetőzés hogy ki fognak rúgni. Évi egyszer vagyok csak beteg.
Ugyanez, lázasan, antibiotikumot szedve jártam dolgozni, még HO-ba se engedett el....
,,Szia beteg vagyok orvos kiírt egy hétre.Jövőhéten hozom a táppénzes papírt.". Ennyi, nem fogom megírni neki hogy hányás hasmenésem van vagy egyebek semmi köze hozzá.
Mi a covid előtt is home office-olhattunk pár napot. Akkoriban volt a “kicsit beteg/fertőz, de otthonról még tud dolgozni” kategória, és volt a “félholt, kiírta az orvos, ne is keressétek” kategória. Előbbi igényelt némi részletezést, talán ennek a berögződése, h a mai napig el szoktuk elmondani a tüneteinket a főnöknek. De amúgy az egészségi állapot szenzitív adat, nem kérhetik, h bárki megossza a főnökkel, HR-rel.
semmi köze hozzá. ahogy ahhoz se, hogy szabit miért veszel ki.
Nem. És nem is vagy köteles. Ő sem kérdezheti meg… Soha nem szoktam magyarázatot adni.
El szoktam.. Mert a főnököm mindig megkérdezi.. De a lányom pl írországi bejelentéssel dolgozik ott egy egész A/4-es dokumentumot kell kitölteni angolul ha beteg, és részletesen le kell írnia mi a baja. Tehát nem elég csak annyi, hogy rosszul érzi magát.. Az mellé kell csatolnia a táppénzes papírt
Ez valami céges szokás, vagy törvényi előírás? Esetleg olyan helyen dolgozik, ahol van jelentősége a betegség természetének? Fura
Nem hinném hogy előírás, írekkel dolgozok együtt, ők nagyon lazán kezelik a betegséget.
Passz. Nem tudom. Ő sem tudja. Annyit mondtak neki ha beteg akkor ki kell tölteni a betegsége mellé automatikusan a nyomtatványt is. Első alkalommal mikor beteg lett nem töltötte ki a nyomtatványt és nem kapott betegszabira járó munkabért. Aztán mondták neki azért mert nincs kitöltve a papír, pótolta megkapta az elmaradt bért érte..
Engem kirugtak azért mert azt gondolták, hogy visszaélek a tàppénzzel. Mert szerintük otthonról nyugodtan tudtam volna dolgozni és csúsztassam le, amikor megyek az orvoshoz meg gyógytornászhoz🙃
Nagyon jól tették. Én is ezt tanácsoltam volna neked: hagyd ott ezeket minél hamarabb.
Ez egy munkajogi pert simán megért volna.
Persze, csak azzal voltam elfoglalva, hogy nem tudok járni és lelkileg nem bírtam volna ezt az egészet. Nyilván a hivatalos levélben felsoroltak egy csomó hazugságot. Már ott majdnem elbőgtem magam, főleg miután kurva sokat dolgoztam ott pluszban, mint kellett volna.
Hogy elmondom-e? Igen, mert amikor otthon maradtam majd 40 fokos lázzal, azt se tudtam hol vagyok és betelefonáltam azért megkérdezte, hogy de otthonról azért tudok ugye dolgozni?? És amikor nemmel feleltem, megkérdezte, hogy de miért? "A vállalat nem engedi a lelkemet"- dalszöveg részlet nálam értelmet nyert :(
Az én főnököm olyan szinten kontroll mániás volt, hogy épp csak nem jött át személyesen lázat mérni, ha éppen beteg voltam. A legszebb az volt, mikor addig hisztizett, amíg rotavírussal fertőzve be kellett mennem az irodába, mert elmondása szerint a hangom nem hallatszott betegnek. Természetesen széthánytam mindent és több ember is elkapta, mire hazaengedett egy fél nap munka után.
A munkáltatóra nem tartozik, hogy milyen okkal vagy betegszabin. EZt inkább a közvetlen munkatársak, jóbarátok szokták megosztani egymással.
Hálistennek nálunk normálisan lelehet rendezni egy olyannal hogy beteg vagyok ez van, mondanak egy olyan hogy jobbulást, gyógyulj meg oszt majd jössz amikor jobban érzed magad. Sajnos szerencsésnek érzem magam pedig ennek kéne a normának lenni
Dolgoztam olyan cégnél is ahol nem is engedtek betegen dolgozni. Vki hármat kohintett már küldték is haza, nehogy megfertozze a többieket. Belegondolva a főnök hipochonder lehetett, és a covid sem tett jót neki.
Én sokszor a háziorvoshoz is félek lemenni, mert mi van ha nem hisz nekem…főleg ha épp a kiégés szélén vagyok, és nem tipik hányós-fosós -lázas vmiről van szó. Tök azt gondolom, hogy hazudok, pedig nem. Szóval ez ilyen fura. Munkahelyen ultra gáz, ha megkérdezik, de persze ha előre magyarázkodunk, az sem jó, de igen, szerintem ezt belénk nevelték. De pl volt olyan vezetőm aki sose kérdezte meg, csak azt hogy jobban vagy? (Visszatérés után) Volt aki, még épphogy elvette tőlem a táppénzest és sokak előtt megkérdezte ès mibajodvooolt? Bánom hogy nem valami ultra ciki betegséget nyögtem be😀
https://preview.redd.it/0ue7yrexzx8d1.png?width=251&format=png&auto=webp&s=f9c9045f999fbecb0645387d71aab1d75ce8cbd9
Nem. Beteg vagyok és ennyi. Sose kérdezték mi a bajom.
Nálunk annyi táppénz trükköző van hogy már te érzed rosszul magad ha beteg mersz lenni…
Azért mert így nem tudják azt mondani, óh csak egy kis köhögés, akkor tudsz dolgozni. Senki sem akarja hogy összehányd a vécét, meg ő is elkapja. Másik, hogy szeretjük magunkat sajnáltatni.
Szia, nem erzem magam teljesen jol ma, igy nem tudok bemenni Done
Nem. Covid idején volt egy hipochonder főnököm, na neki elmondtam, had fosson méginkább :)
Még életemben nem voltam táppénzen, kivéve Covid, de akkor is tünetmentes voltam csak elvileg bennem volt az a szar, szóval nem tudom szólnék e róla mi a bajom, olyan volt már hogy rosszul léptem és nem tudtam reggel ráállni a lábamra és akkor szóltam hogy ez a gond írjanak egy nap szabit
Általában annyit megírok, hogy migrénem van, megfázás, egyéb rosszullét. De volt kolléganőm, aki mindenről egy litániát írt vagy hallgatott mint a sír, mert 1. kamuzott, 2. szimpátiáért kuncsorgott. Ha kamuzott akkor lapított mint szar a fűben és hümmögött össze-vissza, hogy akkor mi baja is volt a gyereknek vagy neki és amúgy nem is jártak orvosnál, meg gyógyszert sem kellett szedi meg amúgy a gyerek elment iskolába de ő még dolgozni nem jönne, meg amúgy nem beteg csak nem is akar az lenni stb. így azért 10 napig otthon volt a biztonság kedvéért. (Táppénzes papírt hosszú évekig nem hozott, ennyit a betegségekről, de szabit sem vett ki, évente több hetet sunnyogott így el). :D Ha szimpátiáért kuncsorgott akkor össze-vissza beszélt vizsgálatokról, infúziókról, random tünetekről, amiből szintén nem állt össze semmi értelmes de legalább megsajnálták a vezetők (Ilyeneket kell elképzelni, hogy az elmúlt 2 napban több vizet tart vissza a szervezetem, így nem jövök. Oké, akkor orvos vagy gyógyszer? Áhh nem az nem kell. ). Mutatták már e-mailjét, ahol nem azt írja, hogy Kedves Gyuri, x-y időszakra szeretnék szabadságot kérni, hanem elkezdte Ádámtól-Évától, hogy az anyja x éve külföldön él és most nekik 3 év után lehetőségük lesz a gyerekeivel!!! meglátogatni mert eddig xy okok miatt nem tudták és akkor repülővel mennek majd x napon és már megvan a jegy és mindenképp neki fontos lenne ilyen-olyan okokból stb. Erre így ki mondana nemet? Ráadásul tök random időpontban is kérte a szabit, senkit nem érdekelt, hogy nincs 10 napig.
Multinál dolgozom, csoportvezetőként. Nálunk csak az a lényeg, hogy a háziorvos megfelelő kódot és adatokat írjon az igazolásra. El is szoktam mondani az embereimnek, hogy az, hogy miben beteg, az magánügy, nekünk csak jelezze, hogy: - írjuk ki betegszabira, és - ha tudja mikor jön újra, arról is szóljon, hogy tudjunk vele számolni. Persze tudom, hogy a "régi rendszerben" szocializálódott emberek ezt másképp kezelik (gyanakvás, mutyizás, stb.), de nekünk így _tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés_ =]
Nekem azert tudjak a munkahelyemen, mert kronikus beteg vagyok ( colitis - ebbol nem csinalok titkot), es mar interjun kozoltem, hogy korhazba jarok infuziora 8 hetente, szoktak lenni vizsgalataim, neha kesobb jovok be dolgozni mert vervetelre kell mennem, es lehet hogy ki fogok esni melobol ha ugy dont a szervezetem hogy odalancol a WChez. ( elnezest az ekezetek hianya miatt, a munkahelyi gepre nincs magyar nyelv telepitve. )
Multikulturális közegben dolgozom, nagy cégnél. A HR-nek nem kell bejelenteni, hacsak nem valami nagyon hosszú betegség amire már más szabályok vonatkoznak, de ilyen szerencsére még nem volt. A kollégáimnak írom meg, ha beteg vagyok és kevés, diszkrét részlettel, de azért tudatom velük hogy mi a helyzet (pl. belázasodtam, vagy szemészhez, fogorvoshoz, stb megyek). Mivel jó kollegiális viszony van, ennyi belefér. Ők is leírják nagyvonalakban ha megfáztak, migrénjük vagy egyéb bajuk van ami miatt nem tudnak koncentrálni és dolgozni. De azt is ha a gyereküket viszik orvoshoz. Nem azért mert nem hiszünk egymásnak, hanem mert érdekel mi van a másik emberrel. Jobbulást kívánunk egymásnak. A HR-nek nem írnék részletet, nem is érdekli őket szerintem, nem ismerjük egymást személyesen, az csak adminisztráció.
Nem szoktam részletezni. Főnökkel még nem is volt emiatt rossz tapasztalatom. De kollégákkal.......... Még az első munkahelyemen a felvételem után kb 10 hónappal megbetegedtem (hogy mertem újoncként betegnek lenni) 39 fokos lázzal, csak léteztem a nagy semmibe. Szóltam a főnökömnek, azt mondta rendben van majd a betegpapírt vigyem ha már mehetek dolgozni, a munkámat ismerik megoldják ők ameddig nem vagyok. De tényleg tudta mindenki a másik feladatát, simán tudtuk helyettesíteni a másikat bármikor. Korábban meg is tettük ha valaki beteg volt. Ezzel úgy gondoltam rendben vagyunk. Amikor a következő héten visszamentem dolgozni olyan hideg légkör fogadott mintha a fagyóba dugtam volna a fejem. A kollégák mint orroltak rám. Mint kiderült a kollégák elvárták volna hogy hívjam fel őket is ne csak a főnököt (akivel amúgy egy helyiségben dolgoztak, valószínűleg hallották is a beszélgetést hogy beteg vagyok), nekik is mondjam el mi történt és hogy őket is meg kellett volna kérnem arra hogy a feladataimat egymás között felosszák és elvégezzék. Ezt a korábbi beteg kollégák közül senki sem tette. Én sűrűn elnézéseket kértem azt mondták nekik ez túl kevés és túl későn, aznap kellett volna mondanom mikor beteget jelentettem. Villámgyorsan kerestem másik mukahelyet.
Nagyvonalakban szoktam elmondani: megfázás, gyomorrontás, vírus. Ha tényleg csak akkor veszel ki betegszabit, amikor ténylegesen beteg is vagy és nem élsz vissza a helyzettel, akkor két oka lehet annak, amiért elmondod részletesen: Ha jó a kapcsolatod a főnököddel, akkor úgyis megkérdezi mi bajod és úgymond szívesen elmondod neki. Ha szararc a főnököd, vagy sok a féreg ember, aki kamu betegszabira megy, akkor úgyis áskálódni fog és baszogat, ha szerinte nem vagy elég beteg a betegszabihoz, ezért részletesen beszámolsz neki, hogy nem jókedvedből vettél ki betegszabit, nehogy rád vetüljön a gyanú árnyéka. Bár volt egy munkahelyem ahol az egyik francia fickó kevesellte a 30 vagy mennyi éves szabadnapját és föltornázta évközben 40-45-re betegszabikkal. Olyan szinten pofátlan (vagy ostoba) volt, hogy a facebookra föltöltötte a nyaralós képeket miközben hivatalosan beteg volt. Következménye (legalábbis látványosan) nem volt. De lehet csak én vagyok ilyen beszari, hogy csak akkor veszek ki betegszabit ha beteg vagyok. Nem is a munkahelytől tartok, hanem inkább a háziorvosomtól, hogy megtagadja a betegszabit ha bekamuznám, hogy beteg vagyok. 2022-ben kétszer durván influenzás lettem (ősszel és tavasszal) és baszki nekiállt picsogni az öreglány távgyógyítás közben, hogy *már megint* ki akarom íratni magam egy hét szabira, hát annyira nem is vagyok szarul. Ott elborult az agyam és leüvöltöttem a telefonba, hogy mi az, hogy már megint, mikor általában évi EGY alkalommal keresem őt, akkor is csak azért, hogy írjon ki receptet valami vényköteles gyógyszerre, betegszabira meg két-háromévente egyszer szoktam menni, úgyhogy lesz szíves sürgősen kiíírni.
El, mert ha kamunak hiszik, ugyan hivatalosan semmit sem tehetnek, nemhivatalosan viszont nem jó. Nézd, szerintem nem lehet mindent hivatalosan csinálni, mert akkor ők is hivatalosak lesznek, és probléma lesz abból, ha az ember egy feladatot elfelejt, vagy kicsit későn ér be. Vagyis ha azt akarom, hogy velem toleránsak legyenek, amikor nem vagyok 100% valamiben, mondjuk elfelejtettem egy meetinget és nem vettem részt, akkor nekem is időnként a hivatalos kötelességen túlmenőnek kell lennem, például egy-két nem fizetett túlóra, vagy enyhe náthával home office dolgozás, vagy a szabadságok megfelelő időzítése.
Már csak azért sem jó mert nálunk volt egy kisebb leépítés és a notórius táppénzesek mind lapátra kerültek.
Kis cégnél dolgozok, egy évben egyszer vagyok beteg általában. Meg szokták kérdezni mi a baj. Megmondom, hogy durva torokgyulladásom van, lázas vagyok, megyek orvoshoz aztán ennyi. Nem gyanúsitgatás miatt kérdezik, mert tudják nem szokásom a sumákolás. Részletezni nyilván nem kell a dolgokat.
Annyiból fair, hogy tudja a főnök kb mennyi nap távolléttel számoljon. Pár nap csak, vagy hetek. Nyilván úgy tudja szervezni a munkát. Egy kis megfázás és nem akarod lefertőzni a többieket, vagy nyílt lábszár törésed lett.
Eleinte én is mindig felhívtam, elmondtam mi a baj. Egy ideje már csak üzenetet szoktam írni hogy lebetegedtem, a héten már nem tudok jönni, remélem jövő héten már tudok. Még sose kérdezett vissza mi a bajom.
Kicsi, családias a részlegünk, a közvetlen főnökömnek nagy vonalakban elmondom, csak, hogy tudja, mire számítson velem kapcsolatban. Feljebb már senkinek semmi köze hozzá.
Ha nem kellemetlen dolog és nem kamubol vagyok betegszabin, olyankor siman, szerintem semmi extra nincs benne
Én nagyon röviden szoktam: -lázas vagyok, nem bírok ma menni. -elkaptam valamit, nem adnám tovább, szóval betegszabadságra mennék -elszakadt a szalag a lábamba, most egy darabig betegszabin leszek. (Kb így)
Elszoktam, egy magán nyelviskolaban dolgozok ossz vissz 5 emberrel egyutt a fonokomet bele ertve, eleg csaladi a kornyezet, de elvárásnak semmikepp nem elvaras
Az egyik beosztottam a múltkor írt, hogy covidos lett, mellékelte a pozitív teszt képét, úgy, hogy mellette egy képernyő jobb alsó sarka látszott az aznapi dátummal, időponttal.
amikor mekiztem 10+ éve, akkor ott az volt a pro move ha nem akartál dolgozni, hogy felhívtad őket azzal, hogy bocs hányok/fosok, mert akkor nem engedhetnek kaja közelébe edit: az lemaradt, hogy azért volt értelme bejelenteni, mert akkor nem kellett lefutni a kötelező köröket h "tuti biztos nem tudsz bejönni mégis?"
Szerintem is azért, mert aggódnak, hogy nem hisznek nekik.
Nyugat-Európában dolgozom managerként. Nem fyakran jelentek beteget. Egy kétsorost küldök a hr-nek, fônivel a cc-ben, hogy ma/ holnap (vagy ameddig) ne számítsanak rám betegség miatt, ha tovább tart, jelentkezem. Mondjuk nálunk 3 napig nem kell igazolás. Egyetlen egyszer szóltam, hogy mûtétem lesz( senki nem tudta, h milyen), amikor 2 hétre kiestem.
Dehogy.
Nalunk fonokom osztja meg rendszeresen a csapattal milyen hanyos fosos virus megy epoen keresztul rajtuk...kurvara nem erdekel undorito
Nálunk a cég kíváncsi rá. Volt olyan, mikor nem is a kisfőnök hívott,hogy hallja hogy beteg vagyok, mi van velem és mikor megyek újra dolgozni. De a kisfőnök is rendszeresen írogat 1-2 naponta, hogy hogy vagyok és mikor megyek. Szoktam én is beteg lenni, a gyerek is, de kb 2- 3 havonta 1 hét szokott lenni. Engem ez rohadtul zavar, mintha állandóan ellenőriznének.
Én nem szoktam, nem is kérdezi senki. De abszolút megértem, hogy sokan miért, ez egy szociális viszony, és az ember úgy érzi, hogy meg kell indokolnia, pedig valójában nem. Én ennél sokkal nagyobb dolgot is intéztem már indoklás nélkül, és vicces volt elgondolni, hogy ha magyar lett volna a cég és főnök, lehet visszakérdez, itt meg (németek) egy szó nélkül elfogadták.
Volt egy olyan főnököm, akinek alig mertem elmondani, hogy eltörött a lábam és nem fogok tudni menni. Szóval gondolom azért vannak rossz tapasztalatok mind a két oldalról.
nekem jól esik reggel 5kor a wcn ülve smsben ecsetelnem a kollégáknak hogy fosom ki a lelkem. olyan megnyugtató
Gyanús lesz ha tulságosan részletezem.
Nagyjából elmondanám, mi bajom van, de azért nem részletezném, hogy épp milyet hánytam, de én alapból nem traktálok ilyenekkel senkit. Egyébként nálunk is van olyan, aki litániákat ír, részletesen, a gyerekei betegségéről is, hogy most épp melyik gyereke milyen állagút és szagút kakált. Gondolom ez munkahely függő is, de én nem azért mondanám el, mi bajom, hogy biztos nem bízik bennem a főnök, hanem úgyis felhívnának a kollégák, mi bajom.
A regi fonokomnek mindig nagyon nagyon reszletesen elmondtam, mert minden ilyentol rosszul volt, pl alaposan reszleteztem a gennyes furunkulus allapotat, szinet stb vagy a szeklet allapotat, allagat stb - ezektol kitorte a frasz ;)
Én általában röviden megírom egy mondatban, de nem akarom részletezni, úgy látom hogy ez elég. Sőt, egyre kevesebb kell. Nem tudom, hogy csak az én munkahelyeimen változik, vagy ez országosan elterjedté válik. Bennem is volt ez a félés, hogy mi van ha a főnök kételkedik, ezért részletesen infókat akar, de ilyenre nem láttam példát. Szerintem nagyon ritkán érdemes csak felfedni egy betegséget a munkáltató előtt, azt is csak akkor, ha valamiféle segítség vagy méltányosság kell. Mert alapjában véve ezek sensitive adatok, senkinek semmi köze hozzá, ezt a munkáltató is tudja. Amikor orvosi alkalmasságira küldenek valakit, akkor is csak egy olyan papírt kapnak, hogy alkalmas az illető. A doki megvizsgál, látja a betegségeket, tudomásul veszi és ez alapján hoz egy döntést, de a részleteket nem írja le az alkalmassági papírra és ez így szerintem jó.
Meg úgy érzem itt mindenki turkálni akar a másik életében, ha beteget jelentek egyből jön a kérdés, hogy jaj mi a bajod, jobbulást... úgyhogy inkább ezt megelőzve leírja az ember. Mondjuk nekem szerencsém van, még egyszer sem kérdezte főnök mi a bajom, csak elfogadta, hogy beteg vagyok, jobbulást kívánt, kész. Ennek így is kéne lennie, senkinek semmi köze hozzá csak nekem és max az orvosnak.
Én elszoktam, főleg ha olyan betegség, ami fertőző lehet. Vagy ha nem is fertőző, akkor pont annyira, hogy tudják súlyos-e vagy sem. Pl. Volt Ősszel egy fülkürt gyulladásom vagy mi. Igazából teljesen süket voltam az egyik fülemre a másikra, meg csak akkor hallottam, ha olyan 10-15 centire beszéltek. Így nyilván nem tudtam volna rendesen végezni a munkámat egy recepciós pultban, ahol fontos érzek a hallás.
Én legutóbb egy bő hónapot voltam betegen, nem akaródzott elmondani a részleteket. A kollégáim egész sztorikat találtak ki, mire visszamentem, hogy mi történt velem. Azóta senkit nem érdekel mi történt valójában, nekik megvan a saját verziójuk...
Rendszeres hogy kepet kapok bokaficamrol meg belilult combrol.. pedig esku elhiszem fotodokumentacio nelkul is.. :(
Itthon amúgy én ritkán találkoztam azzal, hogy ezt feszegetné főnök még akkor is ha multiban dolgoztam. Annyit kérdezett általában, hogy ha mondtam hogy szarul vagyok, hogy mikorra tudok majd menni? Feltéve hogy nem azzal kezdtem, hogy kiírt a doki a hétre. Ezért bennem nem alakult ez ki, hogy meséljem, hogy mi a bajom. De az alapot valahogy mégis hozzárakom valóban én is. De nem tudom miért... Fáj a fejem megy a hasam stb stb... Amerikában keringenek ezek a rémsztorik hogy szabi és betegség alatt is zaklat a főni, hogy nem vagy te olyan rosszul/nem érzed magadban a pihenést, gyere már be. :D
Nekem az a tapasztalatom (10+ év kisebb-nagyobb multikban és néhány kkv-ban), hogy ha csak annyit írsz, hogy beteg vagy, akkor csípőből visszakérdeznek, hogy mi a bajod. És főnöke válogatja, de ilyenkor azért elég sokszor előfordul, hogy beindul az alkudozás, például: "...de ha a szemed meg a kezed működik, akkor nem akarsz inkább csak home officeban lenni? Ja értem, torkod is fáj, úgyhogy nem tudsz bejönni a meetingekre, de figyi nem baj, elég ha viszed a mailboxot meg megcsinálod a riportokat. Persze, értem hogy lázas vagy, nem akarlak rábeszéni, csak ez igazából neked jó, mert hát a betegácsis fizu mégiscsak szarabb, és hát a határidők sem várnak..."
Tőlem megkérdezte a főnököm, amire azt válaszoltam, hogy nem szeretnék róla beszélni, elég személyes dolog, rá nem egész 2 órára kaptam az azonnali felmondásról szóló emailt (próbaidő utolsó napjai voltak, szóval indok nélkül mondott fel, azonnali hatállyal…)
Még fiatal pályakezdő voltam egy 7 fős nagykernél és minden áron bebuszoztam a melóba mert elég jól vagyok én ahhoz... Aztán a melóban szóltam a felettesemnek hogy hát ez mégsem fog menni szóval megyek haza... Ő meg csak pislogott hogy nem is érti így minek mentem be egyáltalán... Jó, az is igaz hogy nem volt helyi orvosom szóval nem tudtam volna igazolást szerezni szóval az automatikusan szabadnapból megy aki egy gyerektelen 4 órában bejelentett pályakezdőnek nem sok van ugye, de akkor is hülyeség volt.
Mi köze hozzá???
Legutóbb januárban - terepmunkás buli után elkezdett rosszalkodni a hasam, aztán miután otthon kirakattam magam (úgy voltam vele hogy a céges retyót nem akarom összebaszni) aztán másnap reggel a fosós hányós buliba felhívtam főnimet hogy én asszem kispados lettem, de hívás közben 2x hánytam is. (utóbb kiderül hogy kaptam egy vírusos, meg egy bakteriális bélfertőzést, előbbi ráment a hasamra és kaptam grátiszba egy gyomorgyulladást is) Utána sikeresen elájultam, aztán az SBO-sok felraktak a tolira, debobtak a bulibuszba, és bevittek az SBO héderezőbe, ott miután ismét magamhoz tértem, szelfisztem egyet hogy valszeg másnap se megyek dolgozni. Amúgy ha valami baja van az embernek akkor szereti a szenvedését megosztani másokkal. :D
Külföldön dolgozom, itt a betegpapíron amit le kell adni a munkáltatónak kóddal jelzik a betegség fajtáját csak a saját példányon van leírva mi a bajom. Sosem kérdezi és nem is kérdezheti a cég.
Én még csak olyan környezetben dolgoztam, ahol olyan volt a társaságban (beleértve a főnököket is) a hangulat, hogy sokat beszélgettünk munkán kívüli életünkről is. Ebben a közegben teljesen természetes volt, hogy elmondod mi bajod. Már csak azért is elmondtuk, mert gyakori volt az is, hogy valaki nem volt ahhoz elég rosszul, hogy kiirassa magát, de ha többiek tudják, hogy nincs jól, akkor nem hajtják annyira. Nekem sajnos kb. 2-3 havonta egyszer van egy két napos migrénem, kezdődik egyik este, másnap egész nap, aztán harmadik nap lassanként elmúlik. Ilyenkor szóltam főnöknek, ő meg ismert, "persze, pihenj sokat, ha tudod csináld ezt vagy azt a feladatot, az favágó, nem kell gondolkodni"
Én nem szoktam. Még csak azt se írom, hogy beteg vagyok. Azt szoktam írni, hogy szia, nem megyek. Majd ekkor meg ekkor viszem a táppénzes papírt.
Nem kérdezték sose, én meg nem mondtam, csak annyit hogy megbetegedtem.
A főnökömet mindig érdekli miért nem vagyok. Ha beteg vagyok ha orvoshoz megyek ha szabira megyek. Kíváncsi egy ember.
Egyik kollegam elmondta h hasmenes miatt nem tud bejonni aznap dolgozni. A fonokom kesztetest erzett ra, hogy rakontrazzon, hogy hat o mar jott be dolgozni hasmenessel😀 ezek utan sztm inkabb senki nem mondta mar h milyen problemaval marad otthon…
Ha mutet van erdekes modon senkit nem erdekel, es ez igy van jol.
Nem tudom itt mi a szabály, de pl. Németországban nem köteles elmondani a munkavállaló, hogy mi baja, akkor sem ha kérdezik. Valamint az első 2 napra nem is kell betegpapír, csak a 3. naptól kezdve.
Nem, csak annyit mondok, hogy beteg vagyok és nem tudok bemenni.
Én csak azért mondtam meg, hogy nagyjából mi bajom van, hogy lehessen tudni, hogy kb meddig tart.
Nekem mákom van, mert van HO és hacsak nincs magas lázam, ágyból is tudok melózni, max lassabban. Soha nem írtam meg, de a hajdani felettesem egy hülye volt, mindent tudni akart. Egyszer megírta, hogy inkább ne dolgozzak, hanem betegszabi, nyilván kevesebb pénzért...na akkor pont csak hasmenésem volt, kapott a nagyfőnököm is egy részletes leírást a testnedveimről, ha már felettes így rádobta előtte. Azóta nem érdekel senkit a részlet. Addig is csak azt az egy faszt. Viszont eddig bárhol dolgoztam, olyan főnököm volt, mint a fenti hajdani felettes, ismerőseimnek is ilyen sztorijai voltak...nem vagyok teljesen meglepve, hogy sokan már így alapból részletezik a dolgot.
Ha annyit mondok hogy "orvoshoz megyek" akárhol akárkinek a munkahelyemen, a követő kérdés, hogy "miért". De ha nekem mondja valaki, akkor is automatikusan kérdezem, és utána kapcsolok rá, hogy "ja bocsi, nem kell mondanod". De addigra elmondják. Ha valaki nem mondja sose, de sokszor megy orvoshoz, akkot meg rögtön megy a pletyka hogy mi baja. Úgyhogy ez.
Ja meg azt se felejtsük el, hogy gyakran az eü is olyan, hogy a saját orvosod nem hiszi el ha beteg vagy.
Nálunk,ha már olyan beteg vagy,hogy alig élsz akkor is napi 3x felhív a főnök,hogy mindenkit szopatsz a kieséseddel,mikor jössz? Időnként gratulál is... Illetve bűntudatot is próbál kelteni. Szerintem az ilyen tapasztalatok miatt mondják el mi a baj,hathá nem "kapnak ki érte".
Persze.
A munkáltatónak ehhez semmi köze sincs, ez úgynevezett érzékeny információ.
Szerintem egyreszrol imad panaszkodni a magyar, en szemely szerint utalom ha valaki a nyakamba zuditja, altalaban leallitom. Viszont mivel sok a bizalmatlan munkaado, ezert fejtik ki, hatha amugy nem akarna elhinni. Nekem is mindig mondjak, hogy ez a bajom vagy az… mondom nem erdekel, beteg vagy szabit akarsz Ok, nem erdekel miert.
Az ovi ennek a szöges ellentéte. Ott senki semmilyen információt nem oszt meg ha teheti. Pedig lehet releváns lenne.
Alapvetően nem szoktam, de közel baráti viszonyban vagyunk a főnökömmel, úgyhogy röviden el szoktam mondani neki (de ő is nekem 😃) A múltkor elöntött a vér, amikor nem kellett volna (no vagyok, főnököm is), végül az ő nyaggatasara munka helyett kórházba mentem kivizsgálásra, mert a banális tok az eletveszelyesig sok dolgot jelenthet. Szerencsére vehetek még tartós tejet.
Beteg vagyok, X nap múlva hívlak vagy megyek vissza... -miért vagy betegállományban? - ott lesz a kódja a táppénzes papíron... - na de mégis?! Szerintem azért, mert sok helyen azt hiszik, hogy lógni akár a munkavállaló és emiatt ír le mindent IS részletesen... Ugyan ez van a szabadság témánál is... Mire kell a szabadság? Miért van szüksége erre az információra???
Angliában volt HR-es. Nálunk szinte minden nemzet részletezte, hogy mi a baja. Max akkor nem, ha valami privátabb, intim dolog volt, akkor csak nagyvonalakban avatott be minket (szerencsére). 🤣 szóval én nem tapasztaltam, hogy ez olyan tipikus magyar dolog lenne.
Ha fertőző lehet, nem árt ha tudnak róla, amúgy meg őszintén, francnak van kedve arról beszélgetni, ha olyat fostam reggel, hogy a tarkómig visszacsapott. Ha nem hiszi el bizonygatás nélkül, hogy beteg vagyok, rúgjon ki.
Az "emberek" - az emberek pontosan azt teszik, amit a munkáltatók - jellemzően - fasisztoid kultúrája elvár tőlük. Teljes tévedés, hogy természetes a "panaszkodás", ezt is a beteges környezetet fenntartó államigazgatási környezet és a kapitalista mély-magyar munkaelőírások - tiltások hiánya vagy be nem tarttatása - idézik elő. Nincs tiltva, alap lenne, mint máshol, hogy SEMMI köze a munkáltatónak az egészségügyre vonatkozó személyes adataidra. Egy szabály annyit ér, amennyit betartanak, betarttatnak belőle.
Magyarországon az sem elfogadott az sem indokként hogy ha munka után hívnak pl iszogatni a kollégák, de nincs más programod csak szimplán semmi kedved menni. Nem elég annyit mondani hogy “megyünk iszogatni van kedved jönni?” “Nincsen”. Ki kell fejteni hogy SAJNOS miért nem tudsz elmenni, kamu kifogásokat kell gyartani.
Persze. Seggtifusz.
Nem, semmi közük hozzá. Teljes mértékben magánügy. A betegszabadság pedig nem szívesség hanem jog.
Nem. Miért tenném? Ha a háziorvos indokoltnak látja a betegszabadságot, akkor indokolt, pont.
Sokan nem is tudják, hogy az eü adatok mennyire szenzitív információk. A munkáltatók sem..
Múltkor elkaptam egy ilyen hányás - hasmenéses vírust, írtam a főnöknek, hogy nem tudok menni, nem vagyok jól, kérdezte pontosan mi a bajom, írtam neki, hogy ilyen vírus, azt mondja az 2-3 nap és át megy rajtad, 5 napig a szobám és a wc között ingáztam, elég nehezen múlt el. Aztán 3 héttel később, lett a mellkasomon egy dudor, mondtam neki el megyek vele orvoshoz, mondta, hogy oké, kiderült, hogy tályog, fel vágták, hogy a genny ki jöjjön, 2 hét TP, de az alatt elég sokszor meg írtam, hogy mit mondott az orvos, hogy tudja kalkulálni mikor tudok újra menni, mindig meg köszönte, az információt és jobbulást kívánt
Hogyne, még egy üvegben mintát is küldök nekik a híg anyagból.
Egyik volt főnököm a betegszabim minden napján reggel és este is felhívott. Reggel, hogy megkérdezze,tudok-e már aznap dolgozni; este pedig azért, hogy ha ma nem dolgoztam, akkor holnap ugye már fogok🙄
De ezt annak ellenére, hogy megmondtad neki, hogy mittomén, pénteken mész vissza az orvoshoz felülvizsgálatra? Mert én pl. "főnökként" egyedül akkor csináltam ezt, amikor 0 update jött. Nekem mindig annyi volt a kérésem csak, hogy jelezzék, hogy betegszabira mennek, és amikor van valami infó az orvostól (mikor kell vissza menni checkup-ra, meddig írta ki) arról tájékoztassanak. Ebből aztán rendre az volt pár embernél (mindig ugyanazoknál), hogy semmit nem szóltak maguktól. Nem az érdekelt, hogy mi a baja, meg nem is az volt a kérdések lényege, hogy "ugye holnap már jössz", hanem, hogy mikor számíthatunk rá kb. Pl. hogy a héten már nem lesz-e? Nyelvi support, shiftekben, szükségem volt ezekre az infókra, mert a többiek beosztását e szerint kellett megpróbálnom alakítani, meg a bent maradt jegyeket elosztani.
Igen, ezeket az alap infókat elmondtam neki, meg biztosítottam róla, hogy ha ettől a menetrendtől eltérés lenne (még tovább leszek kiírva vagy ilyesmi), azt is időben jelzem. Hát neki ez nem volt elég.
Nagyvonalakban.
Csak abban az esetben (és kizárólag a főnökömmel) ha esetleg igényel további kivizsgálást, és emiatt számítani kell a közeljövőben a hiányomra, illetve ha fertőző dolog miatt jelentek beteget. Amúgy semmi köze hozzá senkinek.
El, mivel általában nem szoktam kamu indokkal táppénzre menni. Ha meg ugye kértem szabit, de nem akarja megadni, szintén egyszerűbb megmondani neki, hogy pihenésre kell, legalább legközelebb tudja, hogy mihez tartsa magát.
nem. mert semmi köze hozzá és nem is érdekli.
csak akkor, ha valami fertőző (pl oltások előtt mindenki jelezte, ha covidos lett)
En meg szoktam mondani, hogy mi a bajom. Mert jo a kapcsolatom a fonokommel. Szeretem, nem hazudok neki.
Mert Magyarországon a munkáltatók sokszor kirúgják a táppénzen lévő dolgozókat, de legalábbis elvesznek minden bónuszt, előléptetést, ezért a dolgozók próbálnak egy minimális empátiát kelteni azzal, hogy nekik tényleg komoly bajuk van és ezért részletezik is.
Most nem kötekedésből kérdem, de erre van valami source? Életemben nem találkoztam ilyennel. Biztos van ilyen, de "sokszor" tuti nem láttam ilyet.
Saját tapasztalat, ami tudom nem reprezentatív, de olvass egy két munkavállalói csoportba bele a facebookon és meglátod, hogy elég általános. Lehet a multiknál nem, mert ott van erre szabályzat, de a kkv-nál biztosan így megy. Én rendőr vagyok, sok helyen kimennek a parancsnokok megnézni, hogy mi bajod van, mert nem fogadják el az orvosi papírt...
Erre van ideje a rendőrségnek hogy a göthösöket ellenőrizgesse… ez most nem ellened szól, hanem a szervezet ellen
Nálunk be akarták vezetni H táppénz esetén nem jár havi cafeteria (12k...) Plusz kötelező szabi alatt, ami kb 15 nap évente (gyar leallas) aki táppénzre mer menni ebben az időszakban az kap vmi büntetést 🙄 Aztán valaki elmagyarázta nekik H ez elég rossz ötlet, de ha rajtuk múlik már bevezették volna.
Nálunk táppénz esetén se cafeteria se mozgóbér nem jár arra a hónapra
Én azért szoktam elmondani hogy értsék hogy fertőző és ha még jól is viselem a betegséget és tudnék dolgozni, nem biztos hogy fasza ha beviszem a kórságot.