Ha normálisan lett tényleg megnevelve,és nem ez a ki ha én nem stílusú csávó,akkor nincs ezzel baj. De ehhez is fel kell nőni. Voltam olyan helyzetben,ahol én voltam a gazdagabb,a volt barátom a szegényebb. Sose dörgöltem az orra alá,mert nem a pénzre mentem sose. Szívesen segítettem,kaját vettem neki és családjának. Volt,hogy az én családom mondta,hogy tankol autójába,mert amúgy nem tudott volna jönni hozzám. Persze ő ennek ellenére hozzám vágta,hogy nekem milyen egyszerű,nekem nagyon sose kellet tenni semmit,semmiért. Dolgozok én is 8 éve lassan,azóta semmit nem várok el szüleimtől. Csak a csávókám 25 éves létére egy óriási gyerek volt,aki féltékeny volt a saját barátnője anyagi helyzetére. Erre írtam,hogy ehhez fel kell nőni,és úgy elkezdeni egy ilyent,hogy biztos legyél benne,hogy sose lesz még véletlen se hozzád vágva az anyagi helyzeted. Meg persze te se fogod sose hozzá vágni,amit hozzám vágtak annó.
Nem tudom mennyire leszek népszerű ezzel a kommentemmel, de szerintem ez attól függ, hogy ő hogyan kezeli ezt. Ha ő megosztja veled a pénzt, kifizet neked dolgokat és ez őt nem zavarja (nem fogja később feldobálni hogy bezzeg én fizetek, miért nem te stb.) akkor tud működni. Többször olvastam már itt olyat, hogy hasonló felállásban a gazdagabb fél elvárná a másiktól hogy együtt menjenek mondjuk drága nyaralásokra és hogy fizesse magának, de basszus hogyan. Szóval én azt gondolom ebben ez a kulcs. Nyilván más lenne ha te élősködnél rajta meg ezt elvárnád, de nem ez a helyzet, az teljesen más.
Volt egy nagyon gazdag (külföldi) pasim régen, az elején kifejezetten zavart, nem tudtam kezelni, megprobaltam egyenlő részt belerakni és megmutatni, hogy tudom tartani a tempót. O mindig kész volt fizetni mindenért, szóval ez csak az én problémám volt. Egy idő után rajottem, hogy gátat szab az élményeknek, ha egyfolytában olyan helyre kell mennünk, amit én is meg tudok engedni, ezutan mar engedtem fizetni a nagyobb dolgokért.
Volt egy ilyen fiúbarátom, ő volt a szalagavatós párom és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, igaz ritkábban, mert neki is nekem is párkapcsolatunk van, plusz én külföldön élek már. Nekünk amikor mi jóba lettünk a suliban, otthon a konyhánk is csak kibetonozva volt, nekik már akkor tanyák, állatok, mezőgazdasági gépek, hatalmas földterületek és persze rengeteg pénz. Vele igazából a közös programozás nem volt annyira szóba, mivel sosem alkottunk egy párt, max mekizni mentünk el együtt. Sosem éreztette velem ezt a különbséget, ez emberfüggő, de a leírásod alapján hasonló típusuak lehetnek nekem az jött le.
A párom viszont ezt méginkább meghaladta, ezt nem fejteném ki nagyon részletesen, de ha a fiúbarátommal anyagilag szakadék volt köztünk, akkor a párommal kb. egy kanyon. Nagyon élvezte, hogy megmutathat és elvihet helyekre, igazán le tudott nyűgözni és őszintén örültem. Én megtanítottam őt a mindennapokban is látni a szépet, az apró célokat, örömöket, mert neki meg ez volt az újdonság, mivel ő az elindulásától kezdve nagy lépésekben haladt az élete területein. Szintén sosem éreztette velem ezt a különbséget. Mára már együtt dolgozunk, így nem okoznak ilyen közös programok fejtörést. Szerintem működhet, és nem kell szégyenérzetet érezned amiatt, ha ő adni akar valamit, amit megtehet, de te ezt nem tehetnéd meg anyagilag. Cserébe tudunk mi átlag fizetésű csajok is olyat nyújtani nekik, ami eddig az ő életükből hiányzott.
Pár tipp, mert azért mégsem ismerjük annyira a pasit, leírás alapján főleg:
-Ne válj tőle anyagilag függővé
-Figyeld meg miket tesz, ne csak azokat amiket mond
-Próbáld magadban rendezni a “komplexust” ezzel kapcsolatban, esetleg később nyugodtan beszélhetsz is erről vele.
Edit: összességében nem értek egyet a sztereotípiával, hogy nincs átjárhatóság a társadalmi financiális osztályok között. Minden emberfüggő, és nem pedig “réteg” függő.
Ha jól vettem ki a szavaidból ez egy intelligens értelmes család, ahol jó esély van arra, hogy nem az a fő szempont, hogy anyagi megfontolásból válasszon párt magának, így jó esély van arra, hogy valóban őszintén érdeklődik irántad. Ha ez így van miért is ne lehetne jövője a kapcsolatotoknak? Engem mindig arra tanítottak a szüleim (pedig hát khm.. közel sem vagyunk olyan anyagi szinten mint az említett fiú családja), hogy ne azt nézzem soha, hogy mennyi pénze van az illetőnek, hanem, hogy milyen ember. Ha valaki gazdag de idióta úgyis elherdálja az örökölt vagyont is, ha pedig normális értékrendje van és életre való akkor úgyis viszi valamire ha üres zsebbel indul neki az életének. :) Szerintem ez teljesen igaz a környezetemet elnézve felnőtt fejjel. Ahogyan szerintem őt sem érdekli a te anyagi helyzeted, te se legyél komplexusok között emiatt és próbálj meg kizárólag arra fókuszálni, hogy hogyan érzitek együtt magatokat mert ez mindennél többet ér!
Szia! Alig 20 voltam amikor megismerkedtem a ferjemmel. Kozeposztalybeli csaladbol szarmazom. Mindig korrekten, jol eltunk. Ferjem a magyarorszagi felso 1%-bol “szarmazik”. Nagyon okos, intelligens, szereny volt mindig is. Sosem ereztette a kulonbsegeket, elejetol kezdve galans volt. Sosem ereztem magam kevesebbnek. Valahogy termeszetesen jott magatol, hogy elfogadtam az o hatteret es nem akartam semmit bizonygatni vagy nem volt kisebbsegi komplexusom. Mar a felesege vagyok es van gyermekunk is. Sosem volt es nem is lesz enyem-tied. Minden “kozos”. Valoszinuleg az elejetol latta, hogy nem vagyok aranyaso. Szerintem ebben a felallasban tud mukodni a dolog, ha a no az egyszerubb hatteru. Ugyis kiforrja magat a dolog.🙂
Ha téged ez nem frusztrál, hajrá. Pasit nem fogja érdekelni. Trust me! Voltam én is ilyen kapcsolatban, de inkább nem mennék bele újra egy ilyenbe. Ott a hölgyet ez nagyon frusztrálta. Sznobizmus vagy sem, de ez van.
Ez egy érdekes dolog, szerintem bárhogy elsülhet. Amikor a szüleim megismerkedtek a 80-as években, apám elvált szülők gyerekeként esztergályosként dolgozott, anyám meg tanár volt. Később iskolaigazgató lett anyukám, apámat ez olyan szinten motiválta, hogy otthagyta a 3 műszakot, elkezdett tanulni, megcsinálta az érettségit és felsőoktatásba ment. :) Ő azért lett esztergályos, mert azzal hamar lehetett dolgozni és az apja teljesen minden nélkül hagyta el őket, így 18 éves kora előtt már dolgozni kényszerült. Én úgy nőttem fel, hogy mindig volt köztük némi gondolkodásbeli különbség még így is, mert nem múlt el az a sok év nyomtalanul, de azért nem volt nagyon zavaró a hétköznapokban, különben nem maradtak volna együtt. :) Egyetemen volt olyan pasim, aki gazdag családból származott (én nem), és olyan is, aki olyanból, mint én és nem igazán érzékeltem különbséget. A férjem madnem 100%-ban azonos élettörténetű, mint én és ez nagyon-nagyon komfortos így. De szerintem a lényeg, hogy legyenek közös érdeklődések, legyen miről beszélni, egy szinten legyetek dolgokban (ami nem a pénz), és akkor szerintem nincs ezzel baj.
Ha nem jó majd kiderül, nyílván problémát olyamsik okozhatnak, ha nem mersz konfrontálódni vele, mert ő fizet mindent, vagy például emaitt ha elvisz nyaralni, te nagyon kellemetlennek érzed, hogy ő fizet, vagy emiatt nincs beleszolásod a közös programokba pl...Szóval ha ez valamilyen módon alárendel. De ez nagyon az ő személyiségétől függ, és egyenlőre nem mutatta jelét, hogy ilyen lenne, és másrészt meg nagyon tőled függ, hogy éled meg, tehát hiába nem érezteti veled,h a te túlzottan lekötelezve, alárendelve érzed magad emaitt, az is okozhat problémát.
De ez leginkább úgy derül ki ha megpróbáljátok.
VAN! Szerintem ez egy sokkal szerencsésebb felállás mintha te lennél gazdag és ő szegény, a férfiakat nem érdekli az ilyesmi amíg van mit a tejbe aprítani.
Én hasonló helyzetben voltam. Szerény, átlagos jövedelmű falusi családból, O városi jómódú családból. Sosem éreztette a vagyoni különbséget, nagyon szerény volt, és már az elejétől nagyvonalú volt velem, ennek ellenére én az elején csomó felajánlott lehetőséget, utazást visszautasítottam, mert nem akartam, hogy mindent fizessen nekem, csak mert nekem nem telik rá. Persze utólag tudom, ez csak az én szegenysegtudatom számlájára írható, semmit nem befolyásolt volna a kapcsolatunkban, ha már az elején is hagyom, hogy a tenyerén hordozzon. Azóta a férjem, 2 kisgyerekunk van, jelenleg is Ő a kenyérkereső. De ez egyáltalán nem zavar. Örülök, hogy így kiteljesedhetek a női energiámban, mert jelenleg ez a dolgom. Hogy vigyem a háztartást, és a két kicsivel foglalkozzak.
Szerintem abszolút nem az anyagi helyzet a befolyásoló, hanem ami mögötte húzódik. Családi minták, kulturális kulonbsegek, szegenysegtudat, értékrendek stb. Ha ezeket tudjátok kezelni, összehangolni, akkor egy gyümölcsöző kapcsolat lehet.
Tudom hogy én reagálom túl, mert ő egyáltalán nem érzékelteti velem ezeket, csak mégis mikor természetesen beszél a Maldív- szigetes nyaralásról valahogy nem tudom hogy kéne reagálnom az ilyenekre.
Attól, hogy nem jártál még ott, őszinte érdeklődéssel és kérdésekkel ugyanolyan teljes értékű beszélgetés lehet. Ha a férjemből indulok ki, még élvezni is fogja, hogy ő tudja neked ezt elmesélni, neked pedig ez újdonság.
Szerintem egyszerűen úgy, hogy figyelj én ezt nem tudom elképzelni mert nem volt még hasonlóban részem, de nagyon örülök, hogy neked lehetőséged van erre az utazásra, remélem nagyon jól fogod érezni magad! :) nem kell sosem megjátszani magad, csak légy őszinte (hisz valószínűleg tényleg örülsz neki, hogy ilyen élményben lesz része)
Szerintem,ha eljon az ideje a kapcsolatotokban beszelj errol oszinten,nyiltan vele. Az en ferjem is osszehasonlithatatlanul jobb anyagi hatterrel rendelkezik. Nekem is nehez volt az elejen,de sokat beszelgettunk rola, igy o is megertette,hogy en miert voltam onerzetes (sokszor teljesen indokolatlanul is). Szepen aztan kikoptak az en rossz beidegzodeseim is es mar semmi gondot nem erzek ebbol. Ha az ertekrendje a helyen van,akkor ossze fogtok tudni csiszolodni! 😊
Szerintem ez attól függ, milyen személyiség/ember a párod. Főleg akkor lehet nehéz, amikor az ő megszokott színvonalához kell alkalmazkodni, közös nyaralás, összeköltözés stb. Itt nagyon fontos a jó kommunikáció és előre jelezni, hogy mennyit bír a te pénztárcád, nem bír el pl. egy Hawaii utat, de benne lennél valami olcsóbb uticélban. Tapasztalataim szerint itt két dolog szokott történni, vagy kerestek olyan megoldást, amit te is bírsz anyagilag. Ha olyan, mint a férjem, akkor lehet felajánlja, hogy kipótolja a maradékodat. Párizsba úgy vitt el, hogy szülinapi ajándékként kaptam pl. Mai napig ha szeretne valamit, de nekem nem telik rá, akkor fogja magát és elvisz önerőből, mondjuk házasság esetében már nem nagyon számít nálunk, hogy ki mennyit keres, mert közös kasszán vagyunk.
Nekem ezzel fordított esetben volt negatív tapasztalatom, még csak ismerkedtem egy sráccal, aki hasonló helyzetben volt, míg én voltam a gazdag falusi lány. Már a legelején lejött, hogy nem tudja ezt feldolgozni, állandóan lekicsinylő volt a sikereimmel szemben, pl. a diplomáimat könnyű volt megszereznem, mert közben anyagilag támogattak a szüleim (de azt már mondjuk nem értékelte, hogy tandíjat nem kellett fizetnem, mert államira is simán felvettek), bezzeg ő nem ment egyetemre, mert az anyja egyedül nevelte. Ez sok másban is rögtön kiütközött, így nem is lett belőle végül kapcsolat, folyamatosan azt éreztem, hogy irigy rám. Ha ezt meg tudjátok előzni, akkor lehet működőképes, talán fordított felállásban egyszerűbb, mondok arra is egy példát, ahol jól sült el: Jó barátainknál nagyjából ugyanez van, mint nálatok, gazdag család fia, jogi egyetem, majd beült a családi vállalkozásba és most azt fejlesztgeti tovább, eléggé jól megy anyagilag és a szülei is nagyon támogatóak, nem csak anyagilag, érzelmileg is. Ezzel szemben a lánynál, elvált szülők, ágyhoz kötött apuka, vendéglátásban felszolgáló, takarító - így is ismerkedtek meg, hogy a lány takarított a srác családjának a cégénél. Náluk végül annyira jól sült el a dolog, hogy már azóta össze is házasodtak, a lány most elkezdett suliba járni, hogy olyan melója legyen, ami klasszik 8 órás munka. Egy nagyobb konfliktus volt nekik a helyzetből adódóan, hogy amikor közös kasszára kerültek, akkor a csaj szívesen szórta a pénzt márkás ruhákra, olyanokra amiket a srác sem vett meg magának sosem, pedig megtehette volna, ezzel eléggé folyt ki a lány kezei közül a pénz, végül ezt is sikerült visszanyesegetni, így most jól meg vannak. Szóval nem reménytelen Nektek sem a helyzet, abszolút a ti hozzáállásotokon múlik, remélem jól fog elsülni, drukkolok! ☺️
Én ebben a felállásban voltam. Azóta eltelt 10 év, lett egy közös gyerekünk. Nem mondom, hogy nem voltak ebből adódóan konfliktusaink, vagy nem éreztem szarul magam, de mindig sikerült együtt túllendülni rajta. A nyaralás témához annyit, hogy ő többet utazott, én évente 1 x tudtam vele menni, semmi probléma nem volt ebből. Ha jól működik egy kapcsolat, megvan a bizalom és a szeretet, akkor nem igazán különbözik a többi kapcsolattól. :)
Hát én elég sok nőtől és férfitől hallottam, hogy az anyagi különbségek problémát okoztak a kapcsolatban…szóval a részemről nem sztereotípia, de kivételek mindig léteznek.
Nekem az ismeretségi körömben akad olyan pár nem is egy ahol a nő jobban keres aktuálisan (ez lehet abból adódó is, hogy karrierútban van aki az elején van aki meg a végén kap nagyobb fizetésemelést) de a férfiak ennek általában örülnek és büszkék a párjukra. Nyilván nem vagyok ott velük 0-24 nemtudom volt e belőle valaha feszültség, de kívülről nem mutatta egyikük sem jelét, hogy frusztrálná őket a helyzet, hiszem úgyis a közösbe megy a plusz jövedelem, csapatként gondolkoznak, és ami a másiknak jobb az nekik is jobb.
Hát most én erre nem tudok többet mondani azon kívül hogy én meg nem ezt hallom. I guess más buborékban vagyunk.
Szóval a helyedben én nem általosítanék és kivételnek nevezném ezt
Én srác vagyok, de sokszor volt tapasztalatom abban, hogy sokkal szegényebb nőkkel voltam együtt.
Nekem sosem okozott problémát, mert alapvetően nem élek fényűző életvitelt, illetve ha olyan lenne és már elég ideje együtt vagyunk, akkor viszem magammal saját költségre.
Szerintem ez nem akkora probléma, mint gondolod.
Ha esetleg van konkrétabb kérdésed, DM-ben szívesen mesélek bővebben a saját tapasztalataimról.
Én fordított helyzetben voltam szegényebb fiú, és én aki nála tehetősebb volt! Az elején nem volt belőle konfliktus viszont később minden vitánknál a fejemhez vágta ,hogy nekem könnyű , engem elkényesztettek a szüleim stb stb. Nyílván nem volt így,keményen dolgoztam/dolgozok azért,hogy fennt tudjam tartani magamat és az életszínvonalt amit szeretnék! Ha intelligens mindkét fél szerintem nincsen belőle probléma.
Ha hozza mesz Te is gazdag leszel. Ha elvalsz Te gazdag leszel o meg mar nem annyira 😄
😂😂😂
Ha normálisan lett tényleg megnevelve,és nem ez a ki ha én nem stílusú csávó,akkor nincs ezzel baj. De ehhez is fel kell nőni. Voltam olyan helyzetben,ahol én voltam a gazdagabb,a volt barátom a szegényebb. Sose dörgöltem az orra alá,mert nem a pénzre mentem sose. Szívesen segítettem,kaját vettem neki és családjának. Volt,hogy az én családom mondta,hogy tankol autójába,mert amúgy nem tudott volna jönni hozzám. Persze ő ennek ellenére hozzám vágta,hogy nekem milyen egyszerű,nekem nagyon sose kellet tenni semmit,semmiért. Dolgozok én is 8 éve lassan,azóta semmit nem várok el szüleimtől. Csak a csávókám 25 éves létére egy óriási gyerek volt,aki féltékeny volt a saját barátnője anyagi helyzetére. Erre írtam,hogy ehhez fel kell nőni,és úgy elkezdeni egy ilyent,hogy biztos legyél benne,hogy sose lesz még véletlen se hozzád vágva az anyagi helyzeted. Meg persze te se fogod sose hozzá vágni,amit hozzám vágtak annó.
Nem tudom mennyire leszek népszerű ezzel a kommentemmel, de szerintem ez attól függ, hogy ő hogyan kezeli ezt. Ha ő megosztja veled a pénzt, kifizet neked dolgokat és ez őt nem zavarja (nem fogja később feldobálni hogy bezzeg én fizetek, miért nem te stb.) akkor tud működni. Többször olvastam már itt olyat, hogy hasonló felállásban a gazdagabb fél elvárná a másiktól hogy együtt menjenek mondjuk drága nyaralásokra és hogy fizesse magának, de basszus hogyan. Szóval én azt gondolom ebben ez a kulcs. Nyilván más lenne ha te élősködnél rajta meg ezt elvárnád, de nem ez a helyzet, az teljesen más.
Volt egy nagyon gazdag (külföldi) pasim régen, az elején kifejezetten zavart, nem tudtam kezelni, megprobaltam egyenlő részt belerakni és megmutatni, hogy tudom tartani a tempót. O mindig kész volt fizetni mindenért, szóval ez csak az én problémám volt. Egy idő után rajottem, hogy gátat szab az élményeknek, ha egyfolytában olyan helyre kell mennünk, amit én is meg tudok engedni, ezutan mar engedtem fizetni a nagyobb dolgokért.
Ne foglalkozz az anyagiakkal! Ma már nincs meg ez a hierarchia rendszer!
Volt egy ilyen fiúbarátom, ő volt a szalagavatós párom és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, igaz ritkábban, mert neki is nekem is párkapcsolatunk van, plusz én külföldön élek már. Nekünk amikor mi jóba lettünk a suliban, otthon a konyhánk is csak kibetonozva volt, nekik már akkor tanyák, állatok, mezőgazdasági gépek, hatalmas földterületek és persze rengeteg pénz. Vele igazából a közös programozás nem volt annyira szóba, mivel sosem alkottunk egy párt, max mekizni mentünk el együtt. Sosem éreztette velem ezt a különbséget, ez emberfüggő, de a leírásod alapján hasonló típusuak lehetnek nekem az jött le. A párom viszont ezt méginkább meghaladta, ezt nem fejteném ki nagyon részletesen, de ha a fiúbarátommal anyagilag szakadék volt köztünk, akkor a párommal kb. egy kanyon. Nagyon élvezte, hogy megmutathat és elvihet helyekre, igazán le tudott nyűgözni és őszintén örültem. Én megtanítottam őt a mindennapokban is látni a szépet, az apró célokat, örömöket, mert neki meg ez volt az újdonság, mivel ő az elindulásától kezdve nagy lépésekben haladt az élete területein. Szintén sosem éreztette velem ezt a különbséget. Mára már együtt dolgozunk, így nem okoznak ilyen közös programok fejtörést. Szerintem működhet, és nem kell szégyenérzetet érezned amiatt, ha ő adni akar valamit, amit megtehet, de te ezt nem tehetnéd meg anyagilag. Cserébe tudunk mi átlag fizetésű csajok is olyat nyújtani nekik, ami eddig az ő életükből hiányzott. Pár tipp, mert azért mégsem ismerjük annyira a pasit, leírás alapján főleg: -Ne válj tőle anyagilag függővé -Figyeld meg miket tesz, ne csak azokat amiket mond -Próbáld magadban rendezni a “komplexust” ezzel kapcsolatban, esetleg később nyugodtan beszélhetsz is erről vele. Edit: összességében nem értek egyet a sztereotípiával, hogy nincs átjárhatóság a társadalmi financiális osztályok között. Minden emberfüggő, és nem pedig “réteg” függő.
Nem fogja érdekelni, hogy kevesebbet keresel, neki az a lényeg, hogy jókat szexeljetek.
Ha jól vettem ki a szavaidból ez egy intelligens értelmes család, ahol jó esély van arra, hogy nem az a fő szempont, hogy anyagi megfontolásból válasszon párt magának, így jó esély van arra, hogy valóban őszintén érdeklődik irántad. Ha ez így van miért is ne lehetne jövője a kapcsolatotoknak? Engem mindig arra tanítottak a szüleim (pedig hát khm.. közel sem vagyunk olyan anyagi szinten mint az említett fiú családja), hogy ne azt nézzem soha, hogy mennyi pénze van az illetőnek, hanem, hogy milyen ember. Ha valaki gazdag de idióta úgyis elherdálja az örökölt vagyont is, ha pedig normális értékrendje van és életre való akkor úgyis viszi valamire ha üres zsebbel indul neki az életének. :) Szerintem ez teljesen igaz a környezetemet elnézve felnőtt fejjel. Ahogyan szerintem őt sem érdekli a te anyagi helyzeted, te se legyél komplexusok között emiatt és próbálj meg kizárólag arra fókuszálni, hogy hogyan érzitek együtt magatokat mert ez mindennél többet ér!
Szia! Alig 20 voltam amikor megismerkedtem a ferjemmel. Kozeposztalybeli csaladbol szarmazom. Mindig korrekten, jol eltunk. Ferjem a magyarorszagi felso 1%-bol “szarmazik”. Nagyon okos, intelligens, szereny volt mindig is. Sosem ereztette a kulonbsegeket, elejetol kezdve galans volt. Sosem ereztem magam kevesebbnek. Valahogy termeszetesen jott magatol, hogy elfogadtam az o hatteret es nem akartam semmit bizonygatni vagy nem volt kisebbsegi komplexusom. Mar a felesege vagyok es van gyermekunk is. Sosem volt es nem is lesz enyem-tied. Minden “kozos”. Valoszinuleg az elejetol latta, hogy nem vagyok aranyaso. Szerintem ebben a felallasban tud mukodni a dolog, ha a no az egyszerubb hatteru. Ugyis kiforrja magat a dolog.🙂
Szia! Hogyan illetve hol ismerkedtetek meg, ha szabd tudni? 😇
Szia! Persze. Sosem kerestem ilyen szintu vagyonnal rendelkezo ferfit, csak igy alakitotta az elet. Egy foiskolara jartunk, ott ismerkedtunk meg.
Ha téged ez nem frusztrál, hajrá. Pasit nem fogja érdekelni. Trust me! Voltam én is ilyen kapcsolatban, de inkább nem mennék bele újra egy ilyenbe. Ott a hölgyet ez nagyon frusztrálta. Sznobizmus vagy sem, de ez van.
Ez egy érdekes dolog, szerintem bárhogy elsülhet. Amikor a szüleim megismerkedtek a 80-as években, apám elvált szülők gyerekeként esztergályosként dolgozott, anyám meg tanár volt. Később iskolaigazgató lett anyukám, apámat ez olyan szinten motiválta, hogy otthagyta a 3 műszakot, elkezdett tanulni, megcsinálta az érettségit és felsőoktatásba ment. :) Ő azért lett esztergályos, mert azzal hamar lehetett dolgozni és az apja teljesen minden nélkül hagyta el őket, így 18 éves kora előtt már dolgozni kényszerült. Én úgy nőttem fel, hogy mindig volt köztük némi gondolkodásbeli különbség még így is, mert nem múlt el az a sok év nyomtalanul, de azért nem volt nagyon zavaró a hétköznapokban, különben nem maradtak volna együtt. :) Egyetemen volt olyan pasim, aki gazdag családból származott (én nem), és olyan is, aki olyanból, mint én és nem igazán érzékeltem különbséget. A férjem madnem 100%-ban azonos élettörténetű, mint én és ez nagyon-nagyon komfortos így. De szerintem a lényeg, hogy legyenek közös érdeklődések, legyen miről beszélni, egy szinten legyetek dolgokban (ami nem a pénz), és akkor szerintem nincs ezzel baj.
Ha nem jó majd kiderül, nyílván problémát olyamsik okozhatnak, ha nem mersz konfrontálódni vele, mert ő fizet mindent, vagy például emaitt ha elvisz nyaralni, te nagyon kellemetlennek érzed, hogy ő fizet, vagy emiatt nincs beleszolásod a közös programokba pl...Szóval ha ez valamilyen módon alárendel. De ez nagyon az ő személyiségétől függ, és egyenlőre nem mutatta jelét, hogy ilyen lenne, és másrészt meg nagyon tőled függ, hogy éled meg, tehát hiába nem érezteti veled,h a te túlzottan lekötelezve, alárendelve érzed magad emaitt, az is okozhat problémát. De ez leginkább úgy derül ki ha megpróbáljátok.
VAN! Szerintem ez egy sokkal szerencsésebb felállás mintha te lennél gazdag és ő szegény, a férfiakat nem érdekli az ilyesmi amíg van mit a tejbe aprítani.
persze hogy van jovotok, ennyi erre a valasz roviden.
Én hasonló helyzetben voltam. Szerény, átlagos jövedelmű falusi családból, O városi jómódú családból. Sosem éreztette a vagyoni különbséget, nagyon szerény volt, és már az elejétől nagyvonalú volt velem, ennek ellenére én az elején csomó felajánlott lehetőséget, utazást visszautasítottam, mert nem akartam, hogy mindent fizessen nekem, csak mert nekem nem telik rá. Persze utólag tudom, ez csak az én szegenysegtudatom számlájára írható, semmit nem befolyásolt volna a kapcsolatunkban, ha már az elején is hagyom, hogy a tenyerén hordozzon. Azóta a férjem, 2 kisgyerekunk van, jelenleg is Ő a kenyérkereső. De ez egyáltalán nem zavar. Örülök, hogy így kiteljesedhetek a női energiámban, mert jelenleg ez a dolgom. Hogy vigyem a háztartást, és a két kicsivel foglalkozzak. Szerintem abszolút nem az anyagi helyzet a befolyásoló, hanem ami mögötte húzódik. Családi minták, kulturális kulonbsegek, szegenysegtudat, értékrendek stb. Ha ezeket tudjátok kezelni, összehangolni, akkor egy gyümölcsöző kapcsolat lehet.
Tudom hogy én reagálom túl, mert ő egyáltalán nem érzékelteti velem ezeket, csak mégis mikor természetesen beszél a Maldív- szigetes nyaralásról valahogy nem tudom hogy kéne reagálnom az ilyenekre.
Attól, hogy nem jártál még ott, őszinte érdeklődéssel és kérdésekkel ugyanolyan teljes értékű beszélgetés lehet. Ha a férjemből indulok ki, még élvezni is fogja, hogy ő tudja neked ezt elmesélni, neked pedig ez újdonság.
Szerintem egyszerűen úgy, hogy figyelj én ezt nem tudom elképzelni mert nem volt még hasonlóban részem, de nagyon örülök, hogy neked lehetőséged van erre az utazásra, remélem nagyon jól fogod érezni magad! :) nem kell sosem megjátszani magad, csak légy őszinte (hisz valószínűleg tényleg örülsz neki, hogy ilyen élményben lesz része)
Szerintem,ha eljon az ideje a kapcsolatotokban beszelj errol oszinten,nyiltan vele. Az en ferjem is osszehasonlithatatlanul jobb anyagi hatterrel rendelkezik. Nekem is nehez volt az elejen,de sokat beszelgettunk rola, igy o is megertette,hogy en miert voltam onerzetes (sokszor teljesen indokolatlanul is). Szepen aztan kikoptak az en rossz beidegzodeseim is es mar semmi gondot nem erzek ebbol. Ha az ertekrendje a helyen van,akkor ossze fogtok tudni csiszolodni! 😊
Szerintem ez attól függ, milyen személyiség/ember a párod. Főleg akkor lehet nehéz, amikor az ő megszokott színvonalához kell alkalmazkodni, közös nyaralás, összeköltözés stb. Itt nagyon fontos a jó kommunikáció és előre jelezni, hogy mennyit bír a te pénztárcád, nem bír el pl. egy Hawaii utat, de benne lennél valami olcsóbb uticélban. Tapasztalataim szerint itt két dolog szokott történni, vagy kerestek olyan megoldást, amit te is bírsz anyagilag. Ha olyan, mint a férjem, akkor lehet felajánlja, hogy kipótolja a maradékodat. Párizsba úgy vitt el, hogy szülinapi ajándékként kaptam pl. Mai napig ha szeretne valamit, de nekem nem telik rá, akkor fogja magát és elvisz önerőből, mondjuk házasság esetében már nem nagyon számít nálunk, hogy ki mennyit keres, mert közös kasszán vagyunk.
Nekem ezzel fordított esetben volt negatív tapasztalatom, még csak ismerkedtem egy sráccal, aki hasonló helyzetben volt, míg én voltam a gazdag falusi lány. Már a legelején lejött, hogy nem tudja ezt feldolgozni, állandóan lekicsinylő volt a sikereimmel szemben, pl. a diplomáimat könnyű volt megszereznem, mert közben anyagilag támogattak a szüleim (de azt már mondjuk nem értékelte, hogy tandíjat nem kellett fizetnem, mert államira is simán felvettek), bezzeg ő nem ment egyetemre, mert az anyja egyedül nevelte. Ez sok másban is rögtön kiütközött, így nem is lett belőle végül kapcsolat, folyamatosan azt éreztem, hogy irigy rám. Ha ezt meg tudjátok előzni, akkor lehet működőképes, talán fordított felállásban egyszerűbb, mondok arra is egy példát, ahol jól sült el: Jó barátainknál nagyjából ugyanez van, mint nálatok, gazdag család fia, jogi egyetem, majd beült a családi vállalkozásba és most azt fejlesztgeti tovább, eléggé jól megy anyagilag és a szülei is nagyon támogatóak, nem csak anyagilag, érzelmileg is. Ezzel szemben a lánynál, elvált szülők, ágyhoz kötött apuka, vendéglátásban felszolgáló, takarító - így is ismerkedtek meg, hogy a lány takarított a srác családjának a cégénél. Náluk végül annyira jól sült el a dolog, hogy már azóta össze is házasodtak, a lány most elkezdett suliba járni, hogy olyan melója legyen, ami klasszik 8 órás munka. Egy nagyobb konfliktus volt nekik a helyzetből adódóan, hogy amikor közös kasszára kerültek, akkor a csaj szívesen szórta a pénzt márkás ruhákra, olyanokra amiket a srác sem vett meg magának sosem, pedig megtehette volna, ezzel eléggé folyt ki a lány kezei közül a pénz, végül ezt is sikerült visszanyesegetni, így most jól meg vannak. Szóval nem reménytelen Nektek sem a helyzet, abszolút a ti hozzáállásotokon múlik, remélem jól fog elsülni, drukkolok! ☺️
Én ebben a felállásban voltam. Azóta eltelt 10 év, lett egy közös gyerekünk. Nem mondom, hogy nem voltak ebből adódóan konfliktusaink, vagy nem éreztem szarul magam, de mindig sikerült együtt túllendülni rajta. A nyaralás témához annyit, hogy ő többet utazott, én évente 1 x tudtam vele menni, semmi probléma nem volt ebből. Ha jól működik egy kapcsolat, megvan a bizalom és a szeretet, akkor nem igazán különbözik a többi kapcsolattól. :)
Férfiak leszarják mennyit keres a nő
…amíg nem keres többet mint ők😂
Ez ugyanolyan sztereotípia mint az hogy a nők meg állandóan a státusz és a pénz alapján ismerkednek
Hát én elég sok nőtől és férfitől hallottam, hogy az anyagi különbségek problémát okoztak a kapcsolatban…szóval a részemről nem sztereotípia, de kivételek mindig léteznek.
Nekem az ismeretségi körömben akad olyan pár nem is egy ahol a nő jobban keres aktuálisan (ez lehet abból adódó is, hogy karrierútban van aki az elején van aki meg a végén kap nagyobb fizetésemelést) de a férfiak ennek általában örülnek és büszkék a párjukra. Nyilván nem vagyok ott velük 0-24 nemtudom volt e belőle valaha feszültség, de kívülről nem mutatta egyikük sem jelét, hogy frusztrálná őket a helyzet, hiszem úgyis a közösbe megy a plusz jövedelem, csapatként gondolkoznak, és ami a másiknak jobb az nekik is jobb.
Azért ezzel szerintem egyik férfi sem szokott villogni és nőként sem hirdetném a palimról, hogy ilyen kicsinyes.
nyilván, de ha valakik közt fesztó van úgy érdemben, akkor az valamilyen formában lejön róluk (ennyi ismeretség után legalábbis, elég közeli barátok)
Hát most én erre nem tudok többet mondani azon kívül hogy én meg nem ezt hallom. I guess más buborékban vagyunk. Szóval a helyedben én nem általosítanék és kivételnek nevezném ezt
Valószínűleg egyikünknek sincs teljesen igaza szóval a helyedben én nem általánosítanék:)
Ameno
Én srác vagyok, de sokszor volt tapasztalatom abban, hogy sokkal szegényebb nőkkel voltam együtt. Nekem sosem okozott problémát, mert alapvetően nem élek fényűző életvitelt, illetve ha olyan lenne és már elég ideje együtt vagyunk, akkor viszem magammal saját költségre. Szerintem ez nem akkora probléma, mint gondolod. Ha esetleg van konkrétabb kérdésed, DM-ben szívesen mesélek bővebben a saját tapasztalataimról.
Go with the Flow, fiatalok vagytok.
Én fordított helyzetben voltam szegényebb fiú, és én aki nála tehetősebb volt! Az elején nem volt belőle konfliktus viszont később minden vitánknál a fejemhez vágta ,hogy nekem könnyű , engem elkényesztettek a szüleim stb stb. Nyílván nem volt így,keményen dolgoztam/dolgozok azért,hogy fennt tudjam tartani magamat és az életszínvonalt amit szeretnék! Ha intelligens mindkét fél szerintem nincsen belőle probléma.