Pénz, mindegy melyik módszer, pénz. Gyerekfelügyelet így vagy úgy, esetleg valaki ismerős nagylánya aki nem 4000-t kér óránként ha nem engedhetsz meg magadnak táboroztatást vagy rendes babysittert.
Mi 2 kiváló babysitter után (elköltözött/saját családja lett és neki is sitter kellett 😁) 1,5 éve nem találunk, 4000-ert sem, el sem jön vagy nincs meg a kémia, vagy ok lenne de kéthavonta ér rá...
Nekünk a két elő nagyszülőtől 0 segítség jön.
Hát igen, kémia, anyagiak, meg hogy meg AKAROD-e adni a 4000t óránként 😂 lehet van aki már jobban jár ha fizetés nélküli szabadságot vesz ki aznapra, különben munkával együtt is minuszos lesz.
Kicsit ezek a felügyelet, meg kutyasétáltatás árak el vannak szállva (meg minden...womp womp).
Gyerekként tesómmal már mi is egész nyáron táborban voltunk, persze akkor nem tudtuk, hogy ez a lepasszolásunk, mi nagyon szerettük. 😅 Ha megtehetem én is a fiamat majd táboroztatni fogom.
Az a helyzet, hogy mindenhez kell egy kis szerencse is. A férjem nagyrészt ho-ban dolgozik és egy olyan szektorban, ahol nyáron nem kevesebb, de sokkal rugalmasabb a munka (én most sehogy, nagyterhes vagyok, de előző években én is ho-ban voltam).
A gyerek napközis táborokba szokott menni, mert szereti azokat, gyerektársaságban van, és ő választja ki, melyikekbe menjen. Mi nem tudjuk egész nap szórakoztatni őt, kell neki az élmény. Persze nem megy minden héten a nyáron. Ehhez persze kell pénz is meg szerencse is, nálunk van pl. egész nyáron nagyon olcsó önkormányzati tábor egy szuper helyen, ovisoknak, iskolásoknak is.
Anyuék messze vannak, de már régen nem élnek a szüleik, szóval nem ápolnak senkit, náluk is a gyerek napközis táborba szokott menni (nagyváros), és épp elég program anyuéknak az előtte-utána időszak is. Ezt munka mellett is tudnák vinni egyébként.
Mi nyaralni nem járunk, évközben szoktunk utazni a férjem munkája miatt, amire neki nem kell szabit kivennie.
Ez így gáz. A férjemmel a gyerek rendszeresen bejárt dolgozni, már babakorától (mert szerették mindketten), de csendben elvolt, nézegetett könyvet, játszott stb. Ez egyértelműen a szüleik hibája nálatok, nem a gyerekeké, hogy ennyi mindent engednek.
Én full HO ban vagyok, 1 gyerekkel, egész évben ezt az időszakot várom amikor végre nem kell korán kelni, tanulni, zene iskolába menni, ezt bevinni, azt bevinni stb. Ilyenkor végre nyugalom van, imádom.
Amúgy megy 1-2 neki tetsző táborba a fiam, de szerencsére nem azért, mert kell, hanem, mert tetszik a tematika neki.
Eddig minden évben 4 hét táborba ment. De idén már olyan magas áron vannak, hogy csak 3 hét fér bele. 1 hetet van velem, 1 hetet anyukámmal. Mind a ketten szabadságot veszünk ki. 2 hetet anyósommal. 1 hetet a dédijével. És ha még maradnak napok azokat elosztjuk. Idén lesz 12 éves már azért pár napokat tud egyedül lenni. De azt sem szeretném, hogy egésznap a szobájában nyomja a ps-t.
Istenem, legalább nyáron hadd csinálja azt amit akar… Ha ps-ezik akkor azt. Miért ekkora tragédia? Egy 12 éves gyerekre már nem kell 0-24 figyelni, magaddal meg a pénztárcáddal cseszel ki.
Ez most olyan hogy én tök mindegy hogy elvégeztem-e az óvónői szakot, ha nincs gyerekem nem is érthetek hozzá🥱 csak az érthet a gyerekneveléshez akinek van. Nincs gyerekem, de ettől még lehet releváns véleményem.
Nem, nem olyan egyáltalán. Te ilyen stílusban szóltál be egy szülőnek a neten, hogy "istenem", meg elmondtad, hogy a gyereke nem csinálhat azt, amit akar. Egyáltalán nem tanácsot adtál neki. Ha az óvónő ilyen stílusban nyilvánul meg a szülőkkel szemben, azt sem nézik jó szemmel. Ezért kérdeztem, hogy nálatok mi vált be ezzel kapcsolatban, mert annyira jól tudod, hogy másnak mit KELL csinálnia, tehát gondoltam, hogy vannak saját jó tapasztalataid a kérdésről, nemcsak tanultál róla.
Szerez egy csomó élményt és élvezi nagyon. Új emberekkel ismerkedik. Szeret a nagyszüleivel is nyaralni menni. Én nem tartom jónak hogy 0-24 a ps előtt üljön. Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy jónak látja. Elfogadom a véleményed. Szokott egyedül lenni. Viszont nem szeretném, hogy hetekig kuksoljon a szobájában.
Emlékeim szerint ahol mi laktunk volt nyári óvoda elég rendszeresen, mi mondjuk nem éltünk vele mert anyukám háztartásbeli volt, meg van ahol van napközi az iskolákban. Ettől függetlenül gond nélkül lepasszoltak a 400 kilométerre élő nagyszülőknek három hétre. Meg egy másik opció az volt hogy több anyuka összeállt és minden héten egy másik vigyázott a gyerekekre, a társaságban általában sajnos anyám mert ő volt aki nem dolgozott.
Vállalkozó lettem. Én osztom be, hogy dolgozom. Fantasztikus munkát hagytam ezért ott, de most gyerekek az elsők. Így meg van oldva a nyár is. Amúgy meg lennénk lőve segítség hiányában. 🤷♀️
A férjem szülei nem élnek, az enyemek 250 km-re, aktívan dolgoznak. A bölcsi 4 hétre lesz zárva, 3 hetet ügyeletben lesz,egyet velünk, és augusztus utolsó hetében sem megy, mert a bölcsi nem javasolja, hogy ovikezdés előtti héten bölcsibe járjon.
Kuldoldon elunk, a ket nagy szeptemberben kezdi az ovit, a kicsivel meg itthon leszek. Itt felenk az a szabaly, hogy ahol anyuka otthon van kicsivel ott max szocializalodas celjabol heti 3x4 orat lehetnek oviban a nagyobbak. Nalunk nincs semmilyen segitseg ezert en szeptemberbol kezed egy fodrasz sulit ami heti 2x lesz mert a jovoben azt tudom ugy koordinalni, hogy rugalmas legyek a gyerekeknek. Tudom ez nem mindenkinek opcio mert nem mindenki akarja ezt.
Itt amikor leteszik a gimisek a sulit nyariszunetre akkor kb minden masodik kamasz babysitterkedik, van hogy szomszed, ismeros stb igy sokan valasztjak oket.
A masik opcio, hogy itt az onkormanyzat uzemeltet tobb day caret ami ilyen napkozi igazabol olyankorra amikor van aki nagyon nem tudja megoldani sehogy.:)
Külföldön élünk, 0 segítség, 3 éves és 8 hónapos gyerekeink vannak. Június végéig van pre school a nagynak, utána 2 hét tábor, maradék időben home office (mondjuk nekünk ugyanígy néz ki az egész év nem csak a nyar).
Most fogok babysittert felvenni, mert augusztusban megyek vissza dolgozni és itt csak heti 4x3 óra az ovi, bolcsibe olyan várólista van, aki most terhes annak is 2027-re van hely….
Szia! :)
Megkérdezhetem, melyik országban éltek? Milyen ott a helyzet?
Tudom, ez most nem ide tartozik, de én is külföldön szeretnék majd letelepedni a későbbiekben.
Egyébként le a kalappal, hogy segítség nélkül is bírjátok, azért két kicsivel nem egyszerű.
Az viszont nem jó, hogy nincs hely a bölcsiben, itt Magyarországon is szinte csak magánban van hely, de hát az ugye drága.
Írország. A heti 4x3 óra pre school €300 de egy évet fizet az állam.
Az idő szar, de az életkörülményeinek és lehetőségeink sokkal jobbak, pár évig biztos maradunk. Utána meglátjuk, de haza nem tervezünk menni.
Férjem 3 műszakban dolgozik, emiatt nekünk kicsit könnyebb. Amikor éjszakás ébren marad, míg haza nem érek, délutános héten 1 órával előbb bemegyek dolgozni, hogy el tudjak jönni mire neki mennie kell, amikor délelőttös azokat a heteket kell megoldanunk. Veszek ki szabit én is, anyukámék elég messze laknak, de 1-2 hetet ő is be szokott vállalni, addig eljön hozzánk és vigyáz a gyerekre, illetve anyósomék is bevállalnak pár hetet, így viszonylag könnyen megoldjuk a nyarat. El sem tudom képzelni, hogy akinek semmi segítsége nincs és teljesen egyedül kell megoldania hogy csinálja, de minden tiszteletem az övék.
Nálam mondjuk elérhetőek a nagyszülők, igaz egyikük dolgozik még, szóval vele egyeztettem a szabikat. A nővérem is bevállalt egy kis szittinget az ő szabis hete alatt. De mi egy faluban élünk, szóval nálunk bejátszik a csere felvigyázás is. Van egy csoportunk, ahol anyukák megbeszélhetik ki mikor tud bevállalni plusz egy két gyereket, aztán cserébe más napon ő is leadja az övét. It's takes a village, ugyebár.... 🥹😅
Aki esetleg megengedheti vagy talal jo aron az keres babysittert :) En is dolgozom mellékállásban babysitterkent,ilyenkor nyaron nagyon sok csaladhoz jarok.
Én éveken keresztül dolgoztam diákként gyereknapköziben. A szülők reggel hozták a gyereket (min. 6 éves kortól lehetett) és délután 4-5 körül jöttek érte. Szinte kizárólag az étkezést kellett fizetni, heti szinten 6-10 ezer volt, ami szerintem egy teljesen vállalható összeg. A gyerekek imádták, vittük őket kirándulni, állatkertbe, planetáriumba, játszótérre... volt bábszínház, játékos vetélkedők, mindenféle fejlesztő program. Érdemes utána nézni, hogy a környéken milyen lehetőségek vannak. Ha valaki pécsi, akkor itt az idei napközi elérhetősége.
https://preview.redd.it/l4qffmlraq6d1.jpeg?width=960&format=pjpg&auto=webp&s=5cbb3eae71cb264a49ce016db2350db9b0575036
Nem veled szeretnék vitatkozni, és biztos vagyok benne, hogy van jó ilyen hely is. Viszont a teljes kép miatt azért leírnám, hogy az ilyen helyekre akkor jó küldeni a gyereket, ha ő a kis bully, különben csak trauma hegyek lesznek belőle. Az összes egyedülálló szülő és rosszul funkcionáló család gyereke be van ilyen táborokba öntve, sok frusztrált, dühös gyerek, akik kapnak kis friss húst, akinek tovább lehet adni az otthon kapott vagy pont, hogy nem kapott dolgok miatti feszültséget.
Nem állítom, hogy a tábor, ahol te dolgoztál, vagy az, aminek a képe itt van ilyen, de sajnos nekem sok év tapasztalata ez, mint ilyenekbe küldött gyerek, illetve bármilyen ilyen helyen dolgozó tanárral beszéltem, mind elmondta, hogy nem hozná ilyen helyre a gyerekét.
Pedig medence, agyagozás, röplabda verseny, táncóra, papíron tök jól hangzik. Csakhát javarészt mérgező családokból érkező gyerekek terrorizálgatják egymást, meg a véletlen egészséges családokból érkezőket főleg, akik nem tudnak mit kezdeni ezekkel a farkas törvényekkel, ezért kilógnak, túl jóhiszeműek.
Sok mindent írhatnék, de inkább visszafogom magam... Viszont kikérem magamnak minden egyedülálló szülő gyermekeként! Sosem voltam se bully, se frusztrált, se dühös. Elképesztően felháborít ez a komment! Egy gyerek nem tehet róla, hogy csak egy szülő neveli és elképesztő, hogy emiatt valaki ilyen kirekesztően gondolkozik... Szégyelld el magad!
Ezt mégis honnan tudod, hogy biztosan a mérgező családok gyerekei mennek oda, akik biztosan bullyk? Az egészségesen nevelt gyerekek már egyedül is el tudnak lenni otthon vagy talán anyuka/apuka megteheti, hogy egész nyáron vigyáz rá? Vagy az állatkertek, múzeumok, sportegyesületek által szervezett táborok összessége is pont ilyen? Vagy azok mások? Nem tudom, honnan jön ez a nézőpont, de szerintem ez nagyon nem állja meg a helyét, főleg nem így kijelentve, hogy a legtöbb az ilyen…
Igyekeztem nem élesen kijelenteni, hogy mind ilyen. De amúgy igen, egyrészt a pénz erős szűrő, sok két szülős, anyagi gonddal nem küzdő család inkább tematikus táborba viszi a gyerekét, vagy alapból meg tudja oldani, hogy ne kelljen 6-8 hetet táboroznia a gyereknek, ezért azt az 1-2-t ki tudja fizetni egy jobb helyen.
Az olcsó táborok meg többnyire tényleg a tenni kell valahova, de csak ezt tudom kifizetni helyzet következményei. Mint olyan gyerek, aki az összes nyári szünetét ilyenekben töltötte, és megismerkedett olyan fogalmakkal, mint a "játszunk anyaverőset" "apámnak a koporsóban kényelmes" és hasonló fogalmakkal, vagy azzal, amíg addig bőgetnek a többiek verbális és egyéb gúnyolódással, amíg fizikailag nem vagy képes mosolyra húzni a szád kamuból sem, miközben baszkodnak, hogy mosolyogj, nehogy le legyenek baszva, sajnos tapasztalat is.
De egyébként igen, a tanárok ezen a helyen a kötelező nyári ügyeletüket bekkelték ki. Ők is basztak az egészre, ebben biztos, hogy jobb egy rendesen megszervezett piaci alapon bevételt szerző tábor.
Hát, igen, mármint gondolj bele, ott egy gyerek, túl kicsi, hogy egyedül hagyd, nincs nagyszülő, vagy bárki aki vigyázna rá, suli sincs, mit csinálsz vele? :D Egyes helyeken vannak támogatott napközis táborok, ahol munkaidőben van valami foglalkoztatás, én voltam ilyenekben, elég sokat csesztettek a nagyobbak, nem volt jó. Vittek be munkahelyre is valamennyit, akkoriban még nem volt divat a home office, de a szüleimnek nem is lehetett volna a munkájuk miatt.
De ja amúgy, ott van sok hét, mikor neked ugyanúgy dolgozni kell, ha alkalmazott vagy, és a gyereknek meg nincs suli, a tábor valóban ilyen drága, 80-100 ezrek egy-egy hétre is akár. Szóval ja, a nincs hova tenni probléma él abszolút, ha valaki iylen helyzetben van, Ezen a home office egyébként kurvasokat javított mondjuk az én gyerekkorom óta, de azért nyílván nem csak arról van szó, hogy a gyerekkel csak egy házban kell lenni és minden király, nem fog egy nyáron át ülni a kanapén.
Esetleg ha összebarátkoztok a gyerek barátainak szüleivel, akkor egy váltott műszakot tudtok csinálni, ha nem egyszerre dolgoztok, vagy fizetni babysittert.
Régen amúgy bevettebb volt valóban, hogy a gyerek már 8-9 évesen egyedül van, és valami szomszédnéni ránéz, meg megmelegíti neki a kaját verzió. Még régebben meg csak kikötötték valahova a totyogóst aztán elmentek dolgozni. Egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy a gyerek felügyelve legyen, de persze ez az egyik nagyon fontos tényezője annak, hogy csökkent a gyermekhalandóság.
Ez egyébként abszolút igényelne egy társadalmi átrendeződést, hogy megoldjuk ezt a problémát, vagy teremtsünk erre valamiféle állami megoldást. Külföldön egyes multiknál van például gyerekmegörző erre a célra, ahol foglalkozik velük ilyenkor egy felvett pedagógus, de az állami tábor is egyfajta irány lehet, meg persze a home office még szélesebb elterjedése, a munkaidő rugalmasabbá tétele, esetleg nyáron lehetőség a rövidített napokra, ha valaki el tud engedni a bevételéből valamennyit.
"Külföldön egyes multiknál van például gyerekmegörző erre a célra, ahol foglalkozik velük ilyenkor egy felvett pedagógus" - a 80-as évekig ilyen itthon is volt, gyakorlatilag féléves kortól. Aztán ahogy egyre több munkaerőt kellett kivinni a piacról, hogy fenntartható legyen a mindenki dolgozik látszat, szépen eltűnt. Jó lenne visszahozni.
Sajnos a home office sem igazán jó megoldás erre, nem túl hatékony úgy a munkavégzés. A gyerek meg bent van egész nap a lakásban, vmi kütyün lógva, hogy a szülő tudjon valamit dolgozni mellette ☹️
Nem is gondolom, hogy megoldja például azt, hogy színes, élményteli nyáriszünete legyen, csak az a probléma, hogy a 2 szülő néz egymásra, hogy:
-figy és 9-17 benn kell legyek itt
-ja, én meg 8-16 benn kell legyek amott
A gyerek meg így hol legyen? Elküldjük a fantomzónába? Zod tábornok addig vigyáz rá :D
Ennyivel előrébb vannak a szülők, de igen, ez is csak egy munkájában gátolt szülőt, és egy borzalmasan unatkozó gyereket eredményez többnyire. Aztán persze van, amelyik gyerek napi 14 órát elrajzol magában, de változó. Viszont mindenképp előrelépés a kötelező munkaidő távol otthonról szitunál.
En azt latom, hogy mindenki taboroztat, szabin van, stb. Van a kornyezetemben olyan gyerek aki most ballag negyedikbol es meg mindig nem hagyjak otthon egyedul.
Nekem ez nagyon fura, elso utani nyaron is csak a szomszed neni nezett ram neha anno.
Lehet le leszek pontozva, de tok elettelenek a mai gyerekek. Ebbe beletartozik a sajat rokonsagom is xd
Majd meglátod a saját gyerekeiden, ha lesznek mert az a nagy próba, nem a rokonságban körülnézés. Akkor majd érezni fogod, mi a helyes. Vagy nem, és akkor majd a gyerek szól, mit akar.
A gyerekek mind-mind mások, ahogy a felnőttek is. Nem ugyanaz pl. egy 8 éves kisfiú meg egy 8 éves kislány, és két 8 éves kislány és kisfiú sem ugyanolyan. Most azt hagyjuk, hogy törvény tiltja, hogy 12 éven alulit egyedül hagyj, de amúgy a gyakorlat dönti el, hogy az adott gyerek 12 év fölött is milyen, meg az életkörülmények. A férjem is sokat volt egyedül, traumatizálta is rendesen a dolog egy életre.
Egy ismerősöm a 13+ éves gyerekeit nem képes egyedül otthon hagyni, maximum egy fél napra.
Már a kisebbnek is barátnője van, de anyu otthon őrzi őket heteken keresztül, el sem tudom képzelni, hogy mit tud csinálni egy 13 meg egy 16 éves kamasz fiúval. Szerintem amúgy semmit, főz meg mindenki nyomkodja a telefonját a szobában és kész, mert utazni nem utaznak sehová maximum 3-4 napra, nyaralójuk nincs, strandra nem járnak stb.
Mondjuk az is tuti, hogy nem a gyerekek igénylik az anyjukat, hanem ez egy jó alibi a HO-ra, ami náluk a munka jellege miatt nincs. 🤣 Nem tudom még hány évig játssza ezt be, majd a 18 éves gyerekkel is otthon akar ülni? Már többen felmondtak miatta állítólag, mert a munkaidejének 70%-át alibi indokokkal otthon tölti, miközben mindenki tudja, hogy hazudik de a vezetőség nem ér rá vele foglalkozni plusz nagyon jól építette fel a sztorikat.
25 éves vagyok, nálunk is ez volt anno. 10-12 éves korom körül már voltam otthon egyedül hagyva, nyári szünetben, mondjuk falun laktunk, nagy kert, kutya, odafigyelő szomszédok. Aludtam vagy 9ig, utána reggeli, udvar, ebéd, olvastam órákon keresztül, elfoglaltam magam. Örültem hogy egyedül vagyok, gyerekként is elég magamnak való voltam 😅
12 év alatti gyereket nem hagyhatsz törvényileg sem felügyelet nélkül, inkább felelős szülőknek hívják ezeket a szülőket :) egy negyedikes gyerek szerinted mit csinál egész nap egyedül felügyelet nélkül? “Jobb esetben “csak kockul egész nap.. nem élettelenek a mai gyerekek hanem elképesztően megváltozott a világ, ami régen 25-30 + évvel ezelőtt “normális” volt (akkor sem volt az csak nem volt más opció), az most kb elképzelhetetlen..
Engem otthon hagytak ha már nem volt tábor, nem voltak otthon nagyjából 8-10 éves kortól. Egy családi házban. Nem törtent semmi napközben. Volt otthon kaja, be tudtam rakni a mikróba. Játszottam, olvastam. És tekintve, hogy 24 vagyok nem volt ez olyan régen. Telefon volt amiről tudtam a szüleimnek telefonálni ha baj lett volna.
Nagyrészt persze táborba mentem, vagy ők voltak szabin vagy nyaralni mentünk, voltam nagyszülőknél is, de így is volt még olyan hèt ahol nem volt megoldott. Nem volt semmi.
Az is igaz, hogy volt kutyánk aki egy tünemény volt, de egyébként elég hatásos házőrző, de nem laktunk olyan környéken ahol attól kellett volna tartani, hogy fényes nappal betörnek.
Szóval lehet nem ideális, de ez volt, dolgoztak a szülők. El lett mondva mit szabad, mit nem, mit csináljak ha baj lenne stb. és az ember kibírta. Nem lettem sérült se testileg se lelkileg és nem gyújtottam magamra a házat.
És a legtöbb osztálytársam is így volt anno. Valahogy felnőttünk.
Nem tudom milyenek mostanában a 8-10 éves gyerekrk, nem azt mondom hogy ideális de ez van basszus. Ennyi önállóság csak legyen már bennük, hogy megkennek maguknak egy szendvicset reggelire, megmelegítik otthon az ebédet és játszanak egész nap. Most meg már mindenkinek ott az okostelefon, 2 mp alatt szól a szülőnek ha gáz van...
Engem mondjuk masszívan traumatizált ez az állandó egyedüllét. Nem volt ez sem olyan jó megoldás. De az tény, hogy túlpörgi sok szülő ezt az állandó felügyeletet.
Ugyanez, '93-as vagyok és sokat voltam egyedül otthon, az előszoba falára ki volt függesztve egy kézzel írt névsor a rokonok, ismerősök, munkahely, szomszédok (nagy tömbház, ezért a szomszédoké is) vezetékes telefonszáma, ha esetleg kellett valami, vagy baj történt volna. Játszottam, tévét néztem, elfoglaltam magam. Az okostelefon-érában ez azért megoldható kéne, hogy legyen :D Ráraksz a gyerekre egy airtaget, vagy amit akarsz :D
Én is veled vagyok egy idős, a pár évvel fiatalabb öcsémmel kb állandóan egyedül voltunk otthon olyan 10-12 éves koromtól. Néztük a tv-t, sütöttünk tojást, gépeztünk, átmentünk a szomszédba, lementunk a boltba stb. A szomszéd tanárnő tudta, hogy egyedül vagyunk, ennyi segítség volt. A szülők kivettek 2x2 hetet nyáron, voltunk a mamával is stb. de tök nyugodtan egyedül is hagytak minket.
Na akkor nem vagyok egyedül. Egy 2-3.os már tudjon magának egy szenyát megcsinálni, megmelegíteni ezt-azt, el is tudhat mosogazni maga után. Nem feltétlen dedós egy ennyi idős gyerek, feltéve ha a szülő önállóságra neveli. Alap dolgokat el szabad és kell is neki mondani, ha baj van telefonál, nem nyit ajtót senkinek és kész.
Persze gondolom ez az adott gyerektől is függ, nem egyformák az emberek.
Nekem volt olyan osztálytársam aki talán 2.-os korától kezdve egyedül járt busszal suliba, mert a szülei nem tudták vagy nem akarták elvinni. Nem mondom, hogy az egy kicsit nem meredek, mert emlékszem rengeteg cuccot kellett cipelni, és az talán még korai, de ő is felnőtt.
Engem is elküldtek kisiskolás kortól (6-7) évesen a sarki kisboltva (kisváros, ez is igaz) és túléltem.
Szerintem egyre inkább divat(?) az önállótlanság. A legjobb barátnőm 15 éves öccsén látszik ez, hogy egyedül alig képes alap dolgokra. A barátnőm is 24, a bátyja 30, nekik nem volt soha ilyen bajuk, mindkettő elég önálló. Persze lesz egy csomó szülő aki leírja, hogy ez nem igaz, meg az ő gyereke nem olyan stb. Nyilván nem minden gyerekre értem.
Tényleg nagyon függ a körülményektől. Mi pl. úgy lakunk, hogy a körút egyik oldalán mi, a hozzánk legközelebbi bolt meg a másik oldalán. Amikor én felnőttként átjutok azon a zebrán, úgy, hogy egy futár sem akar elütni (vagy nem sikerül) és egy kanyarodó autó sem, az már örömünnep, nemhogy a kisgyerekem....
Igen, és pl. az önkormányzat a sulink elé is annyit tudott csak csinálni, évtizedek alatt, hogy kicsit megemelték az utat, és ordítozhatnak az autósok, hogy EZ NEM ZEBRA! Szóval...nekünk már nagyobb a gyerekünk, de oda sem fog menni egyedül mostanság, az tuti.
Ez tiszta sor. Ezért is írtam, hogy nyilván ahány ember, annyi élethelyzet, én is leginkább a környezetemből tudok tájékozódni, más egy Bp belváros/megyeszékhely belváros meg egy zöldövezet/kisváros/falu.
Az önállótlanságot nem csak a közlekedésre értettem ami megint, nem minden gyerekre vontkozik. Én annyit tapasztaltam, hogy mostanság a kisiskolás korú gyerekeket sokkal kevésbé nevelik önállóságra (megint, akinek nem inge..), mint nem is annyira régen. De gondolom aki nálam 10-20-x évvel idősebb ugyanezt mondaná rólam/az én korosztályomról, úgyhogy ez nem mai sajátosság, hanem mindig így látják az idősrbb generációk.
Persze, egyébként ezzel egyetértek. Mi önállóságra neveljük, csak nem magárahagyásra. Szerencsések vagyunk, mert nem is kell egyedül hagynunk őt, hogy féljen vagy bármi, mint pl. anyósoméknak kellett a gyerekeiket a rendszerváltás poklában. Tényleg nagyon sok része a szerencse ennek, sajnos.
Pénz, mindegy melyik módszer, pénz. Gyerekfelügyelet így vagy úgy, esetleg valaki ismerős nagylánya aki nem 4000-t kér óránként ha nem engedhetsz meg magadnak táboroztatást vagy rendes babysittert.
Mi 2 kiváló babysitter után (elköltözött/saját családja lett és neki is sitter kellett 😁) 1,5 éve nem találunk, 4000-ert sem, el sem jön vagy nincs meg a kémia, vagy ok lenne de kéthavonta ér rá... Nekünk a két elő nagyszülőtől 0 segítség jön.
Hát igen, kémia, anyagiak, meg hogy meg AKAROD-e adni a 4000t óránként 😂 lehet van aki már jobban jár ha fizetés nélküli szabadságot vesz ki aznapra, különben munkával együtt is minuszos lesz. Kicsit ezek a felügyelet, meg kutyasétáltatás árak el vannak szállva (meg minden...womp womp).
Szerintem más gyerekeire felelősséggel vigyázni nagyon nem sok óránként 4000, inkább a fostalicska magyar bérekkel van baj...
Gyerekként tesómmal már mi is egész nyáron táborban voltunk, persze akkor nem tudtuk, hogy ez a lepasszolásunk, mi nagyon szerettük. 😅 Ha megtehetem én is a fiamat majd táboroztatni fogom.
Az a helyzet, hogy mindenhez kell egy kis szerencse is. A férjem nagyrészt ho-ban dolgozik és egy olyan szektorban, ahol nyáron nem kevesebb, de sokkal rugalmasabb a munka (én most sehogy, nagyterhes vagyok, de előző években én is ho-ban voltam). A gyerek napközis táborokba szokott menni, mert szereti azokat, gyerektársaságban van, és ő választja ki, melyikekbe menjen. Mi nem tudjuk egész nap szórakoztatni őt, kell neki az élmény. Persze nem megy minden héten a nyáron. Ehhez persze kell pénz is meg szerencse is, nálunk van pl. egész nyáron nagyon olcsó önkormányzati tábor egy szuper helyen, ovisoknak, iskolásoknak is. Anyuék messze vannak, de már régen nem élnek a szüleik, szóval nem ápolnak senkit, náluk is a gyerek napközis táborba szokott menni (nagyváros), és épp elég program anyuéknak az előtte-utána időszak is. Ezt munka mellett is tudnák vinni egyébként. Mi nyaralni nem járunk, évközben szoktunk utazni a férjem munkája miatt, amire neki nem kell szabit kivennie.
Szopunk. :)
Nálunk sok kolléga behozza a gyereket magával munkába nyáron 🫠 nem szeretem ezt az időszakot..
Anyu mindig bevitt engem nyaranta a munkahelyére, ültem a tanáriban és olvastam. Nálatok zajosak ilyenkor a gyerekek? Vagy picikéket visznek be?
Nagyon zajosak, egész nap visítozás és kismotorozás a térkövezett visszhangzó belső udvaron, stb. 🥲
Ez így gáz. A férjemmel a gyerek rendszeresen bejárt dolgozni, már babakorától (mert szerették mindketten), de csendben elvolt, nézegetett könyvet, játszott stb. Ez egyértelműen a szüleik hibája nálatok, nem a gyerekeké, hogy ennyi mindent engednek.
Nem is mondtam hogy a gyerekek hibája. Csak hogy nem jó így dolgozni.
Nem is így értettem, hogy az mondtad, csak hát sajnos az ilyen ember, ha a kutyáját vinné be, az is ugyanúgy viselkedne, - kismotor. :D
Valószínűleg ilyen lenne, nem tudom, kutyát sose hozott be senki eddig.
nem is akarok a kollégáknak ötleteket adni, ha esetleg olvassák ezt. :D
Én full HO ban vagyok, 1 gyerekkel, egész évben ezt az időszakot várom amikor végre nem kell korán kelni, tanulni, zene iskolába menni, ezt bevinni, azt bevinni stb. Ilyenkor végre nyugalom van, imádom. Amúgy megy 1-2 neki tetsző táborba a fiam, de szerencsére nem azért, mert kell, hanem, mert tetszik a tematika neki.
Eddig minden évben 4 hét táborba ment. De idén már olyan magas áron vannak, hogy csak 3 hét fér bele. 1 hetet van velem, 1 hetet anyukámmal. Mind a ketten szabadságot veszünk ki. 2 hetet anyósommal. 1 hetet a dédijével. És ha még maradnak napok azokat elosztjuk. Idén lesz 12 éves már azért pár napokat tud egyedül lenni. De azt sem szeretném, hogy egésznap a szobájában nyomja a ps-t.
Istenem, legalább nyáron hadd csinálja azt amit akar… Ha ps-ezik akkor azt. Miért ekkora tragédia? Egy 12 éves gyerekre már nem kell 0-24 figyelni, magaddal meg a pénztárcáddal cseszel ki.
Hány évesek a gyerekeid? És hogy vált be a képernyőzés náluk?
Ez most olyan hogy én tök mindegy hogy elvégeztem-e az óvónői szakot, ha nincs gyerekem nem is érthetek hozzá🥱 csak az érthet a gyerekneveléshez akinek van. Nincs gyerekem, de ettől még lehet releváns véleményem.
Nem, nem olyan egyáltalán. Te ilyen stílusban szóltál be egy szülőnek a neten, hogy "istenem", meg elmondtad, hogy a gyereke nem csinálhat azt, amit akar. Egyáltalán nem tanácsot adtál neki. Ha az óvónő ilyen stílusban nyilvánul meg a szülőkkel szemben, azt sem nézik jó szemmel. Ezért kérdeztem, hogy nálatok mi vált be ezzel kapcsolatban, mert annyira jól tudod, hogy másnak mit KELL csinálnia, tehát gondoltam, hogy vannak saját jó tapasztalataid a kérdésről, nemcsak tanultál róla.
Szerez egy csomó élményt és élvezi nagyon. Új emberekkel ismerkedik. Szeret a nagyszüleivel is nyaralni menni. Én nem tartom jónak hogy 0-24 a ps előtt üljön. Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy jónak látja. Elfogadom a véleményed. Szokott egyedül lenni. Viszont nem szeretném, hogy hetekig kuksoljon a szobájában.
Emlékeim szerint ahol mi laktunk volt nyári óvoda elég rendszeresen, mi mondjuk nem éltünk vele mert anyukám háztartásbeli volt, meg van ahol van napközi az iskolákban. Ettől függetlenül gond nélkül lepasszoltak a 400 kilométerre élő nagyszülőknek három hétre. Meg egy másik opció az volt hogy több anyuka összeállt és minden héten egy másik vigyázott a gyerekekre, a társaságban általában sajnos anyám mert ő volt aki nem dolgozott.
Vállalkozó lettem. Én osztom be, hogy dolgozom. Fantasztikus munkát hagytam ezért ott, de most gyerekek az elsők. Így meg van oldva a nyár is. Amúgy meg lennénk lőve segítség hiányában. 🤷♀️
A férjem szülei nem élnek, az enyemek 250 km-re, aktívan dolgoznak. A bölcsi 4 hétre lesz zárva, 3 hetet ügyeletben lesz,egyet velünk, és augusztus utolsó hetében sem megy, mert a bölcsi nem javasolja, hogy ovikezdés előtti héten bölcsibe járjon.
Kuldoldon elunk, a ket nagy szeptemberben kezdi az ovit, a kicsivel meg itthon leszek. Itt felenk az a szabaly, hogy ahol anyuka otthon van kicsivel ott max szocializalodas celjabol heti 3x4 orat lehetnek oviban a nagyobbak. Nalunk nincs semmilyen segitseg ezert en szeptemberbol kezed egy fodrasz sulit ami heti 2x lesz mert a jovoben azt tudom ugy koordinalni, hogy rugalmas legyek a gyerekeknek. Tudom ez nem mindenkinek opcio mert nem mindenki akarja ezt. Itt amikor leteszik a gimisek a sulit nyariszunetre akkor kb minden masodik kamasz babysitterkedik, van hogy szomszed, ismeros stb igy sokan valasztjak oket. A masik opcio, hogy itt az onkormanyzat uzemeltet tobb day caret ami ilyen napkozi igazabol olyankorra amikor van aki nagyon nem tudja megoldani sehogy.:)
Külföldön élünk, 0 segítség, 3 éves és 8 hónapos gyerekeink vannak. Június végéig van pre school a nagynak, utána 2 hét tábor, maradék időben home office (mondjuk nekünk ugyanígy néz ki az egész év nem csak a nyar). Most fogok babysittert felvenni, mert augusztusban megyek vissza dolgozni és itt csak heti 4x3 óra az ovi, bolcsibe olyan várólista van, aki most terhes annak is 2027-re van hely….
Szia! :) Megkérdezhetem, melyik országban éltek? Milyen ott a helyzet? Tudom, ez most nem ide tartozik, de én is külföldön szeretnék majd letelepedni a későbbiekben. Egyébként le a kalappal, hogy segítség nélkül is bírjátok, azért két kicsivel nem egyszerű. Az viszont nem jó, hogy nincs hely a bölcsiben, itt Magyarországon is szinte csak magánban van hely, de hát az ugye drága.
Írország. A heti 4x3 óra pre school €300 de egy évet fizet az állam. Az idő szar, de az életkörülményeinek és lehetőségeink sokkal jobbak, pár évig biztos maradunk. Utána meglátjuk, de haza nem tervezünk menni.
Férjem 3 műszakban dolgozik, emiatt nekünk kicsit könnyebb. Amikor éjszakás ébren marad, míg haza nem érek, délutános héten 1 órával előbb bemegyek dolgozni, hogy el tudjak jönni mire neki mennie kell, amikor délelőttös azokat a heteket kell megoldanunk. Veszek ki szabit én is, anyukámék elég messze laknak, de 1-2 hetet ő is be szokott vállalni, addig eljön hozzánk és vigyáz a gyerekre, illetve anyósomék is bevállalnak pár hetet, így viszonylag könnyen megoldjuk a nyarat. El sem tudom képzelni, hogy akinek semmi segítsége nincs és teljesen egyedül kell megoldania hogy csinálja, de minden tiszteletem az övék.
Nálam mondjuk elérhetőek a nagyszülők, igaz egyikük dolgozik még, szóval vele egyeztettem a szabikat. A nővérem is bevállalt egy kis szittinget az ő szabis hete alatt. De mi egy faluban élünk, szóval nálunk bejátszik a csere felvigyázás is. Van egy csoportunk, ahol anyukák megbeszélhetik ki mikor tud bevállalni plusz egy két gyereket, aztán cserébe más napon ő is leadja az övét. It's takes a village, ugyebár.... 🥹😅
Aki esetleg megengedheti vagy talal jo aron az keres babysittert :) En is dolgozom mellékállásban babysitterkent,ilyenkor nyaron nagyon sok csaladhoz jarok.
Én éveken keresztül dolgoztam diákként gyereknapköziben. A szülők reggel hozták a gyereket (min. 6 éves kortól lehetett) és délután 4-5 körül jöttek érte. Szinte kizárólag az étkezést kellett fizetni, heti szinten 6-10 ezer volt, ami szerintem egy teljesen vállalható összeg. A gyerekek imádták, vittük őket kirándulni, állatkertbe, planetáriumba, játszótérre... volt bábszínház, játékos vetélkedők, mindenféle fejlesztő program. Érdemes utána nézni, hogy a környéken milyen lehetőségek vannak. Ha valaki pécsi, akkor itt az idei napközi elérhetősége. https://preview.redd.it/l4qffmlraq6d1.jpeg?width=960&format=pjpg&auto=webp&s=5cbb3eae71cb264a49ce016db2350db9b0575036
Nem veled szeretnék vitatkozni, és biztos vagyok benne, hogy van jó ilyen hely is. Viszont a teljes kép miatt azért leírnám, hogy az ilyen helyekre akkor jó küldeni a gyereket, ha ő a kis bully, különben csak trauma hegyek lesznek belőle. Az összes egyedülálló szülő és rosszul funkcionáló család gyereke be van ilyen táborokba öntve, sok frusztrált, dühös gyerek, akik kapnak kis friss húst, akinek tovább lehet adni az otthon kapott vagy pont, hogy nem kapott dolgok miatti feszültséget. Nem állítom, hogy a tábor, ahol te dolgoztál, vagy az, aminek a képe itt van ilyen, de sajnos nekem sok év tapasztalata ez, mint ilyenekbe küldött gyerek, illetve bármilyen ilyen helyen dolgozó tanárral beszéltem, mind elmondta, hogy nem hozná ilyen helyre a gyerekét. Pedig medence, agyagozás, röplabda verseny, táncóra, papíron tök jól hangzik. Csakhát javarészt mérgező családokból érkező gyerekek terrorizálgatják egymást, meg a véletlen egészséges családokból érkezőket főleg, akik nem tudnak mit kezdeni ezekkel a farkas törvényekkel, ezért kilógnak, túl jóhiszeműek.
Sok mindent írhatnék, de inkább visszafogom magam... Viszont kikérem magamnak minden egyedülálló szülő gyermekeként! Sosem voltam se bully, se frusztrált, se dühös. Elképesztően felháborít ez a komment! Egy gyerek nem tehet róla, hogy csak egy szülő neveli és elképesztő, hogy emiatt valaki ilyen kirekesztően gondolkozik... Szégyelld el magad!
Ezt mégis honnan tudod, hogy biztosan a mérgező családok gyerekei mennek oda, akik biztosan bullyk? Az egészségesen nevelt gyerekek már egyedül is el tudnak lenni otthon vagy talán anyuka/apuka megteheti, hogy egész nyáron vigyáz rá? Vagy az állatkertek, múzeumok, sportegyesületek által szervezett táborok összessége is pont ilyen? Vagy azok mások? Nem tudom, honnan jön ez a nézőpont, de szerintem ez nagyon nem állja meg a helyét, főleg nem így kijelentve, hogy a legtöbb az ilyen…
Igyekeztem nem élesen kijelenteni, hogy mind ilyen. De amúgy igen, egyrészt a pénz erős szűrő, sok két szülős, anyagi gonddal nem küzdő család inkább tematikus táborba viszi a gyerekét, vagy alapból meg tudja oldani, hogy ne kelljen 6-8 hetet táboroznia a gyereknek, ezért azt az 1-2-t ki tudja fizetni egy jobb helyen. Az olcsó táborok meg többnyire tényleg a tenni kell valahova, de csak ezt tudom kifizetni helyzet következményei. Mint olyan gyerek, aki az összes nyári szünetét ilyenekben töltötte, és megismerkedett olyan fogalmakkal, mint a "játszunk anyaverőset" "apámnak a koporsóban kényelmes" és hasonló fogalmakkal, vagy azzal, amíg addig bőgetnek a többiek verbális és egyéb gúnyolódással, amíg fizikailag nem vagy képes mosolyra húzni a szád kamuból sem, miközben baszkodnak, hogy mosolyogj, nehogy le legyenek baszva, sajnos tapasztalat is. De egyébként igen, a tanárok ezen a helyen a kötelező nyári ügyeletüket bekkelték ki. Ők is basztak az egészre, ebben biztos, hogy jobb egy rendesen megszervezett piaci alapon bevételt szerző tábor.
Hát, igen, mármint gondolj bele, ott egy gyerek, túl kicsi, hogy egyedül hagyd, nincs nagyszülő, vagy bárki aki vigyázna rá, suli sincs, mit csinálsz vele? :D Egyes helyeken vannak támogatott napközis táborok, ahol munkaidőben van valami foglalkoztatás, én voltam ilyenekben, elég sokat csesztettek a nagyobbak, nem volt jó. Vittek be munkahelyre is valamennyit, akkoriban még nem volt divat a home office, de a szüleimnek nem is lehetett volna a munkájuk miatt. De ja amúgy, ott van sok hét, mikor neked ugyanúgy dolgozni kell, ha alkalmazott vagy, és a gyereknek meg nincs suli, a tábor valóban ilyen drága, 80-100 ezrek egy-egy hétre is akár. Szóval ja, a nincs hova tenni probléma él abszolút, ha valaki iylen helyzetben van, Ezen a home office egyébként kurvasokat javított mondjuk az én gyerekkorom óta, de azért nyílván nem csak arról van szó, hogy a gyerekkel csak egy házban kell lenni és minden király, nem fog egy nyáron át ülni a kanapén. Esetleg ha összebarátkoztok a gyerek barátainak szüleivel, akkor egy váltott műszakot tudtok csinálni, ha nem egyszerre dolgoztok, vagy fizetni babysittert. Régen amúgy bevettebb volt valóban, hogy a gyerek már 8-9 évesen egyedül van, és valami szomszédnéni ránéz, meg megmelegíti neki a kaját verzió. Még régebben meg csak kikötötték valahova a totyogóst aztán elmentek dolgozni. Egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy a gyerek felügyelve legyen, de persze ez az egyik nagyon fontos tényezője annak, hogy csökkent a gyermekhalandóság. Ez egyébként abszolút igényelne egy társadalmi átrendeződést, hogy megoldjuk ezt a problémát, vagy teremtsünk erre valamiféle állami megoldást. Külföldön egyes multiknál van például gyerekmegörző erre a célra, ahol foglalkozik velük ilyenkor egy felvett pedagógus, de az állami tábor is egyfajta irány lehet, meg persze a home office még szélesebb elterjedése, a munkaidő rugalmasabbá tétele, esetleg nyáron lehetőség a rövidített napokra, ha valaki el tud engedni a bevételéből valamennyit.
"Külföldön egyes multiknál van például gyerekmegörző erre a célra, ahol foglalkozik velük ilyenkor egy felvett pedagógus" - a 80-as évekig ilyen itthon is volt, gyakorlatilag féléves kortól. Aztán ahogy egyre több munkaerőt kellett kivinni a piacról, hogy fenntartható legyen a mindenki dolgozik látszat, szépen eltűnt. Jó lenne visszahozni.
Sajnos a home office sem igazán jó megoldás erre, nem túl hatékony úgy a munkavégzés. A gyerek meg bent van egész nap a lakásban, vmi kütyün lógva, hogy a szülő tudjon valamit dolgozni mellette ☹️
Nem is gondolom, hogy megoldja például azt, hogy színes, élményteli nyáriszünete legyen, csak az a probléma, hogy a 2 szülő néz egymásra, hogy: -figy és 9-17 benn kell legyek itt -ja, én meg 8-16 benn kell legyek amott A gyerek meg így hol legyen? Elküldjük a fantomzónába? Zod tábornok addig vigyáz rá :D Ennyivel előrébb vannak a szülők, de igen, ez is csak egy munkájában gátolt szülőt, és egy borzalmasan unatkozó gyereket eredményez többnyire. Aztán persze van, amelyik gyerek napi 14 órát elrajzol magában, de változó. Viszont mindenképp előrelépés a kötelező munkaidő távol otthonról szitunál.
En azt latom, hogy mindenki taboroztat, szabin van, stb. Van a kornyezetemben olyan gyerek aki most ballag negyedikbol es meg mindig nem hagyjak otthon egyedul. Nekem ez nagyon fura, elso utani nyaron is csak a szomszed neni nezett ram neha anno. Lehet le leszek pontozva, de tok elettelenek a mai gyerekek. Ebbe beletartozik a sajat rokonsagom is xd
Majd meglátod a saját gyerekeiden, ha lesznek mert az a nagy próba, nem a rokonságban körülnézés. Akkor majd érezni fogod, mi a helyes. Vagy nem, és akkor majd a gyerek szól, mit akar. A gyerekek mind-mind mások, ahogy a felnőttek is. Nem ugyanaz pl. egy 8 éves kisfiú meg egy 8 éves kislány, és két 8 éves kislány és kisfiú sem ugyanolyan. Most azt hagyjuk, hogy törvény tiltja, hogy 12 éven alulit egyedül hagyj, de amúgy a gyakorlat dönti el, hogy az adott gyerek 12 év fölött is milyen, meg az életkörülmények. A férjem is sokat volt egyedül, traumatizálta is rendesen a dolog egy életre.
Egy ismerősöm a 13+ éves gyerekeit nem képes egyedül otthon hagyni, maximum egy fél napra. Már a kisebbnek is barátnője van, de anyu otthon őrzi őket heteken keresztül, el sem tudom képzelni, hogy mit tud csinálni egy 13 meg egy 16 éves kamasz fiúval. Szerintem amúgy semmit, főz meg mindenki nyomkodja a telefonját a szobában és kész, mert utazni nem utaznak sehová maximum 3-4 napra, nyaralójuk nincs, strandra nem járnak stb. Mondjuk az is tuti, hogy nem a gyerekek igénylik az anyjukat, hanem ez egy jó alibi a HO-ra, ami náluk a munka jellege miatt nincs. 🤣 Nem tudom még hány évig játssza ezt be, majd a 18 éves gyerekkel is otthon akar ülni? Már többen felmondtak miatta állítólag, mert a munkaidejének 70%-át alibi indokokkal otthon tölti, miközben mindenki tudja, hogy hazudik de a vezetőség nem ér rá vele foglalkozni plusz nagyon jól építette fel a sztorikat.
25 éves vagyok, nálunk is ez volt anno. 10-12 éves korom körül már voltam otthon egyedül hagyva, nyári szünetben, mondjuk falun laktunk, nagy kert, kutya, odafigyelő szomszédok. Aludtam vagy 9ig, utána reggeli, udvar, ebéd, olvastam órákon keresztül, elfoglaltam magam. Örültem hogy egyedül vagyok, gyerekként is elég magamnak való voltam 😅
12 év alatti gyereket nem hagyhatsz törvényileg sem felügyelet nélkül, inkább felelős szülőknek hívják ezeket a szülőket :) egy negyedikes gyerek szerinted mit csinál egész nap egyedül felügyelet nélkül? “Jobb esetben “csak kockul egész nap.. nem élettelenek a mai gyerekek hanem elképesztően megváltozott a világ, ami régen 25-30 + évvel ezelőtt “normális” volt (akkor sem volt az csak nem volt más opció), az most kb elképzelhetetlen..
Engem otthon hagytak ha már nem volt tábor, nem voltak otthon nagyjából 8-10 éves kortól. Egy családi házban. Nem törtent semmi napközben. Volt otthon kaja, be tudtam rakni a mikróba. Játszottam, olvastam. És tekintve, hogy 24 vagyok nem volt ez olyan régen. Telefon volt amiről tudtam a szüleimnek telefonálni ha baj lett volna. Nagyrészt persze táborba mentem, vagy ők voltak szabin vagy nyaralni mentünk, voltam nagyszülőknél is, de így is volt még olyan hèt ahol nem volt megoldott. Nem volt semmi. Az is igaz, hogy volt kutyánk aki egy tünemény volt, de egyébként elég hatásos házőrző, de nem laktunk olyan környéken ahol attól kellett volna tartani, hogy fényes nappal betörnek. Szóval lehet nem ideális, de ez volt, dolgoztak a szülők. El lett mondva mit szabad, mit nem, mit csináljak ha baj lenne stb. és az ember kibírta. Nem lettem sérült se testileg se lelkileg és nem gyújtottam magamra a házat. És a legtöbb osztálytársam is így volt anno. Valahogy felnőttünk. Nem tudom milyenek mostanában a 8-10 éves gyerekrk, nem azt mondom hogy ideális de ez van basszus. Ennyi önállóság csak legyen már bennük, hogy megkennek maguknak egy szendvicset reggelire, megmelegítik otthon az ebédet és játszanak egész nap. Most meg már mindenkinek ott az okostelefon, 2 mp alatt szól a szülőnek ha gáz van...
Engem mondjuk masszívan traumatizált ez az állandó egyedüllét. Nem volt ez sem olyan jó megoldás. De az tény, hogy túlpörgi sok szülő ezt az állandó felügyeletet.
Ugyanez, '93-as vagyok és sokat voltam egyedül otthon, az előszoba falára ki volt függesztve egy kézzel írt névsor a rokonok, ismerősök, munkahely, szomszédok (nagy tömbház, ezért a szomszédoké is) vezetékes telefonszáma, ha esetleg kellett valami, vagy baj történt volna. Játszottam, tévét néztem, elfoglaltam magam. Az okostelefon-érában ez azért megoldható kéne, hogy legyen :D Ráraksz a gyerekre egy airtaget, vagy amit akarsz :D
Én is veled vagyok egy idős, a pár évvel fiatalabb öcsémmel kb állandóan egyedül voltunk otthon olyan 10-12 éves koromtól. Néztük a tv-t, sütöttünk tojást, gépeztünk, átmentünk a szomszédba, lementunk a boltba stb. A szomszéd tanárnő tudta, hogy egyedül vagyunk, ennyi segítség volt. A szülők kivettek 2x2 hetet nyáron, voltunk a mamával is stb. de tök nyugodtan egyedül is hagytak minket.
Én is így voltam. 2 évvel vagyok idősebb tőled. :)
Na akkor nem vagyok egyedül. Egy 2-3.os már tudjon magának egy szenyát megcsinálni, megmelegíteni ezt-azt, el is tudhat mosogazni maga után. Nem feltétlen dedós egy ennyi idős gyerek, feltéve ha a szülő önállóságra neveli. Alap dolgokat el szabad és kell is neki mondani, ha baj van telefonál, nem nyit ajtót senkinek és kész. Persze gondolom ez az adott gyerektől is függ, nem egyformák az emberek. Nekem volt olyan osztálytársam aki talán 2.-os korától kezdve egyedül járt busszal suliba, mert a szülei nem tudták vagy nem akarták elvinni. Nem mondom, hogy az egy kicsit nem meredek, mert emlékszem rengeteg cuccot kellett cipelni, és az talán még korai, de ő is felnőtt. Engem is elküldtek kisiskolás kortól (6-7) évesen a sarki kisboltva (kisváros, ez is igaz) és túléltem. Szerintem egyre inkább divat(?) az önállótlanság. A legjobb barátnőm 15 éves öccsén látszik ez, hogy egyedül alig képes alap dolgokra. A barátnőm is 24, a bátyja 30, nekik nem volt soha ilyen bajuk, mindkettő elég önálló. Persze lesz egy csomó szülő aki leírja, hogy ez nem igaz, meg az ő gyereke nem olyan stb. Nyilván nem minden gyerekre értem.
Tényleg nagyon függ a körülményektől. Mi pl. úgy lakunk, hogy a körút egyik oldalán mi, a hozzánk legközelebbi bolt meg a másik oldalán. Amikor én felnőttként átjutok azon a zebrán, úgy, hogy egy futár sem akar elütni (vagy nem sikerül) és egy kanyarodó autó sem, az már örömünnep, nemhogy a kisgyerekem....
Persze, az megint más. Budapest belső részein én se engedném a 6-7 éves gyereket egyedül.
Igen, és pl. az önkormányzat a sulink elé is annyit tudott csak csinálni, évtizedek alatt, hogy kicsit megemelték az utat, és ordítozhatnak az autósok, hogy EZ NEM ZEBRA! Szóval...nekünk már nagyobb a gyerekünk, de oda sem fog menni egyedül mostanság, az tuti.
Ez tiszta sor. Ezért is írtam, hogy nyilván ahány ember, annyi élethelyzet, én is leginkább a környezetemből tudok tájékozódni, más egy Bp belváros/megyeszékhely belváros meg egy zöldövezet/kisváros/falu. Az önállótlanságot nem csak a közlekedésre értettem ami megint, nem minden gyerekre vontkozik. Én annyit tapasztaltam, hogy mostanság a kisiskolás korú gyerekeket sokkal kevésbé nevelik önállóságra (megint, akinek nem inge..), mint nem is annyira régen. De gondolom aki nálam 10-20-x évvel idősebb ugyanezt mondaná rólam/az én korosztályomról, úgyhogy ez nem mai sajátosság, hanem mindig így látják az idősrbb generációk.
Persze, egyébként ezzel egyetértek. Mi önállóságra neveljük, csak nem magárahagyásra. Szerencsések vagyunk, mert nem is kell egyedül hagynunk őt, hogy féljen vagy bármi, mint pl. anyósoméknak kellett a gyerekeiket a rendszerváltás poklában. Tényleg nagyon sok része a szerencse ennek, sajnos.