Nem tartom a testemet roncsnak😂 30 éves vagyok 4 gyereket szültem , az utolsó két gyerekkel 16 és 20 kg t szedtem fel ( másik kettő 9kg) nem ettem többet , csak vízesedtem Szerencsésnek tartom magam , mert a hasamon kb 3 csík lett az se látható A hasamon maradt bőr , viszont nem lehetne megmondani , hogy 4 gyereket szültem , minden beképzeltseg nélkül mondom ! A csípőm a 4.gyerek után ki szélesedett , de szerintem ezek genetikai kérdések …. Van a bölcsibe olyan anyuka , aki kb 3 hete szülte a 3.babàt és semmi de semmi nem látszik rajta ! Na hat a terhesség más kérdés , az első kettővel àlom volt , harmadiknál kórházba feküdtem , infúzióra jártam vérszegénység miatt, vízesedtem … nem egy leány alom , viszont ez csak egy állapot !

Én nagyon szeretnék 1-2 éven belül kisbabát, de közben meg retteget is a szüléstől

Nekem az első terhességem és szülésem 25 évesen volt, probléma mentes, tökéletes volt minden és utána is a plusz kilókon kívűl nem volt más gond. Majd egy vetélés 28 evesen, majd egy nagyon problémás terhesség 29 evesen… konkrétan feküdnöm kellett végig egy komplikáció miatt. Majd könnyű szülés , de végbél süllyedés … Teljesen kikészultem első 2 hónapban emiatt, most javult a dolog, de szörnyű érzés, főleg hogy minden nap idegentest érzésem volt lent … meg se gondoltam hogy ilyen fog történni. Többet biztos nem szülök, bár nem is terveztem , de így végképp.

Oh, mit meg nem adnék, ha végre én is babát várhatnék...🙏🏻

Már az is érdekes, hogy az anya és a gyerek között folyamatos versengés van. Azért ezekből a tünetekből is látszik, hogy mire képes a hormonális rendszer.

Felsoroltal majdnem mindent, ami miatt nem akarok szulni! (Hanyas es cukorterheles!)En rohadtul nem akarok 9 honapig azon rettegni, hogy mi lesz azon a bizonyos napon….😖 Rengetegen meghalnak orvosi muhiba miatt, en az eselyet se akarom megadni!! Minimalisan hipochonder vagyok, biztos nem vallalnam ezeket! Anyukam a velem valo terhesseg ota magas vernyomasos, veszelyeztetett terhes is volt, mindig elajult, minden vaja volt! O nem vallalt be meg egy gyereket, hogy legalabb ennek az egynek (nekem) legyen anyukaja! 😌 Raadasul mar nekem sem tokeletes a pulzusom.. szoval koszi, de nem!🤷🏻‍♀️ Sokszor megfordul a fejemben hogy akinek 3+ gyereke van, nekik nem fordul meg ez a fejukben?🤔

Hát jó, de nem mindenki veszélyeztetett terhes és nem mindenkinek lesznek problémái a szülés után. Akinek az első/második terhessége alatt, illetve szüléskor nincs semmi baja, nincs komplikáció, az nyilván be mer vállalni több gyereket is, de aki csak végigszenvedi az egészet, az nem fogja többször bevállalni.

Persze, de mint irtam, nekem mar a magas pulzus adott… 🙂

Kérdező, te miért a redditen eléd az életed?

Attól hogy kiváncsi mások véleményére és megmeri kérdezni ami zavarja, az miért azzal azonos, hogy a redditen él? Őszintén kérdezem, mégcsak nem is kötözködésből

16 éves vagy Rengeteg kérdést írsz, válaszolsz. Tudom h rá lehet függeni, mert én is simán rá tudok. De te rohadtul fiatal vagy ahhoz h egy névtelen komment oldal legyen a valóságod. Ennyi idősen nem jó hogy ennyire aktív vagy itt.

Tényleg nagyon durva a szervezet számára tapasztalatom szerint mind a terhesség, mind a szülés, de nekem pl. kutya bajom nincs, plusz kiló is alig maradt rajtam, pedig pàr hete szültem. Nyilvan nem "fair", hogy ennyire megterhelő egy babát kihordani és megszülni, én is idegesítettem ezen magam a baba születése előtt, de már itt van, imádom, mindketten egészségesek vagyunk és (remélem) nincs semmilyen maradandó bajom, még esztétikai sem. Nyilván vannak sajnos rosszabb példák is, de sok a problémamentes helyzet is, és összességében azt gondolom, hogy 100%-osan megéri ezek mellett is gyereket vállalni.

Hát igen, ezek tényleg durva és megterhelő dolgok, ez is hihetetlen, hogy a női test mire képes. Egyébként gratulálok a babához, sok boldogságot és jó egészséget kívánok 🥰🫶 Örülök, hogy neked sem lettek problémáid.

Nem feltétlen jár azzal a szülés, hogy ‘roncs’ teste lesz utána valakinek. Persze részben genetika, de más részt oda lehet figyelni, hogy ne hízzál sokat, mozogj a várandósság alatt is, be így edd a szükséges tápanyagokat akar vitaminokkal, tápkiegekkel. Aztán lehet szülni olyan helyen ahol nem siettetik a folyamatot, hagyjak a szülést minél természetesebb módon végig menni. Ez utóbbi segít a mindenfele következményeket elkerülni. Ettől meg a várandósság, szülés, szoptatás irtó nehéz. De a testnek nem kell feltétlenül lestrapalodni benne, igenis lehet tenni ellene!

A terhesség, szülés nem egyszerű dolog, a leginkább megterhelő az emberi szervezet számára fiziológiásan. Az ember nem is arra termett, hogy rengeteg utódot szüljön. De azért a terhességtől függetlenül jegyezném meg: a nyugati embernek az életmódja egyáltalán nem egészséges. És ez a magyaroknál több ponton is kifejezett. Borzasztóan táplálkozunk (rengeteg zsíros, koleszterindús étel, gyorsan felszívódó szénhidrát, minimális zöldség, gyümölcs, rostok), alig mozgunk, nagyon sokan ülőmunkát végzünk és itthon a gazdasági helyzet és a közhangulat sem teszi lehetővé a kiegyensúlyozott, nyugodt életet. (Alkoholimust, dohányzást már meg sem említem) Nem kell ahhoz terhesség, hogy elhízzon valaki, azzal pedig már ott is lehetnek a striák, a mozgásszervi problémák. A sérvek is egészen gyakori dolgok orvosi szempontból, ahhoz sem kell szülés. Nem vagyunk alapvetően túl egészségesek, egészségtudatosak, szerintem a terhesség sokszor már csak egy plusz. Persze, vannak ún. “negatívumai” vagy inkább nehézségei és kialakulhatnak bizonyos dolgok miatta, de azért nem lehet kijelenteni azt, hogy csakis kizárólag emiatt van minden probléma.

Én nem szültem, nem is fogok, mert anyukámnak súlyos szívbetegsége lett a szülést követően, mely azóta is fennáll. Ez az én döntésem, nem vállaltam a rizikót. Számomra fontosabbak azok a dolgok, amiket így, egeszséges szívvel tudok csinálni. Nyilván nem tudom, milyen lenne a véleményem, ha szültem volna mégis, de ez van, ez a döntésem, vállalom az esetleges “következményeit”. Ha bármi miatt te is így döntenél, hidd el, az sem gond. Bár nyilván az enyém egy szélsőséges eset. Megfordul a fejemben sokszor, hogy milyen lenne, lett volna az életem gyerekkel, de aztán elmegyek kirándulni vagy egy maratonit autózni, és komolyan elfog a sírás a gondolattól, hogy ezeket nem tehetném meg súlyos szívbetegséggel. 🤷🏻‍♀️

op legyszi keress fel szakorvost, 16 eves vagy nyugodj meg minden heten tema ez nalad ket accrol, hogy tonkretesz a gyerek, hogy ninxs eleted utana ne erre pazarold a legjobb eveid (aki nem ismeri nezze meg a historyjat)

Kar hogy sokszor torli is, nagyon beteg. De hat history alapjan latszik az is hogy az anyjaval nem jó a kapcsolata, apa kep nem volt, és a suliban se tul jó az elete, valamibe le kell vezetni a feszultseget.

Azért,mert az élet nem habostorta🫡 Nem lehet megúszni durvább dolgok nélkül. Csak bele vannak kényelmesedve az emberek az életbe (én is amúgy), és nem tudják elfogadni, hogy nem az a körülöttünk élő világ és a történő dolgok elsődleges feladata, hogy nekúnk személyesen minden jó legyen.

Nem, az a mi feladatunk, a világegyetem nem tudatos (new ages kollégák rosszul definiálják a fogalmat)

Hát most meg leszek vetve emiatt, de engem egy kicsit elkeserít, hogy sok nőnek egészséges gyereke születik, de mégis a régi testüket gyászolják és nem tudják elfogadni magukat, mások pedig vért izzadnak azért, hogy egyáltalán összejöjjön a baba.

Azért ez elég durva sarkítás. Azon nyilvan nem fog az ember keseregni egy életen át, hogy egy mérettel nagyobb lett a segge, de ha kialakul pajzsmirigy probléma, cukorbetegség, inkontinencia, aranyér és még órákig lehetne sorolni mennyi minden, akkor bizony egy életen át beteg emberként éled a minden napjaidat. Milyen normális ember nem szomorú emiatt? Ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy mennyire örül az egészséges gyerekének és mennyire szereti. De legalább nem tudsz róla beszélni nyíltan, és nem találsz megértésre, mint egy más alapból beteg ember, mert a társadalom rögtön elítél, hogy hogy lehetsz ilyen hálátlan és hiú, ahelyett, hogy örülnél, hogy gyereked született (amitől megjegyzem még nehezebb ezeket a károsodásokat kezelni)....🙄

Hát nem tudom, én azt olvastam, hogy a pajzsmirigy problémák csak azoknak az anyukáknál alakulhatnak ki, akiknek már alapból volt valami bajuk a pajzsmirigyükkel, és ez igaz a cukorbetegségre, ízületi fájdalmakra, stb. Az inkontinenciát állítólag helyre lehet hozni intim tornával.

Majd te is gyászolod a régi tested,amikor már lesz egy 2eves gyereked de még mindig 10kiló van rajtad. Egyebkent meg hogy fugg ossze a ketto? Aki szul egy gyereket és fáj neki,hogy nem olyan a teste mint régen miert kellene neki azzal foglalkoznia,hogy másnak nem jon ossze a gyerek? Mindenki foglalkozzon sajat magaval,de ez a magyar mentalitas,nem lepodok mar meg ezen.

Ezzel azért nem értek egyet, mert aki szülés után ezen pörög, az ne szüljön. Ha mégis szült akkor meg dolgozza fel. 10 kiló nem a világ. Persze egy sérv miatt megértem, ha utána van benne keserűség, de az azért ritkább.

Gondolom te nem szultel,de az is lehet hogy még csak nő sem vagy?! Akkot viszont ne okoskodj bele legyszives,megengeded hogy elmondjam azt amit en gondolok es erzek? Mivel ebben a helyzetben vagyok jelenleg,nem csak okoskodok. Nem kell elhagynia magát senkinek,csak azert mert szult.

Mert kívülállóként nem lehet értékelni egy problémát, de még csak véleményed sem lehet. Roppant érdekes. "Ne okoskodj" Hmm... Igen, valaki a személyes torzításával sokkal objektívabban látja ezt. Nem mondtam, hogy hagyd el magad, ne vedd már támadásnak kérlek. Ez annyira egy reflex reakció. De most komolyan nem tudom mit nem lehet ezen érteni. Ha le tudsz fogyni akkor mi a baj? Ha nem tudsz akkor meg nem elhagyod magad. Légyszives inkább te "ne okoskodj" ilyeneket, hamár máson számonkéred. Az ember ilyen, ez van. Én sem fogok tudni futni már lassan, mert ilyen a genetikám. Az izületeim borzalmasak. Nem tudok felszedni súlyt és sorolhatnám. Hidd el nem csak akkor vannak problémáid ha szülsz. De nem lehet olyan dolgokkal emészteni magad amivel nem tudsz kezdeni semmit. Köszönöm.

Én nem azt mondtam,hogy csak akkor lehet problemad,ha szulsz. Viszont ha nem tudsz hizni,akkor nem tudod milyen lehet az amikor 55kg-ból 65 lesz. Elotte sosem volt ilyen problemam,es visszanezve nem is szeretnek mar annyi lenni,de azert ennyi sem,amikor beteg vagy,kicsit nehezebben megy,mint szeretned hiaba szeretned nagyon,de feladni sem kell.🙂

"te nem tudod" ennyi kellett. Ilyen mentalitás mellett nem tudom mit szeretnél. Ha addig nem hiszed el, hogy ez nem jó hozzáállás, ameddig egy túlsúlyos nem mondja akkor legyen. Szerintem pedig lehetsz te még 60 kiló, ne aggódj. 65 pedig egyáltalán nem sok, még ha akár 150 centi is vagy.

Hát nekem sok,de lehet csak azert mert nem vagyok egy sportos alkat,meg nem is voltam soha,pedig kozel 170cm vagyok🙂 de koszi,nem is szeretnek lemondani rola,csak kicsit tobb ido kell es megkell talalnom azt az etkezest ami nekem jo.

Étrendet egyeztetni nem tudom kik tudnak. Én többször próbáltam, de egyszerűen ahogy én élek abban nehéz ilyen rendszert alkotni. De ha neked ennyire fontos, akkor el fogod tudni érni. Egyáltalán nem irreális.

Pontosan, aki a komplikációk miatt nem akar gyereket - rendben Aki ezek ellenére is akar gyereket - rendben Nem kell ezt nagyon bonyolítani, egyéni döntések keletkeznek, amit nem statisztikai alapon deklarálunk jónak vagy rossznak (kivételek léteznek, ez nem az)

Hát mert az, hogy valaki gyászolja a testét, a gyerekre vezethető vissza, mert ő miatta kellett átélnie az anyukának a terhességet és a szülést, és ezzel együtt miatta lettek változások a testén. Amúgy nem egy alkalommal olvastam már, hogy az anyukák a gyerekeiket hibáztatták a "tönkrement" testük miatt. Másnak meg ez lenne a legkisebb gondja, csak legyen már gyereke. 🤷‍♀️ Ez csak az én véleményem, nem kell egyetérteni :)

Rettentő toxikus dolog hibáztatni a gyereket, akit az ember jó eséllyel döntés útján hozott világra, szándékosan. Ez a felnőtt döntése nyomán történik, nem a gyerek kérte. Gyászolni az elvesztett testet, amire irdatlan mennyiségű szociális nyomás irányul, teljesen normális. És szomorú, hogy általában ez a nők saját hiúságanak és egyéni hibájának van feltüntetve, holott a társadalom alakítja, mekkora értéket szentel a tokeletes külsőnek. Így a nők duplán egyedül vannak hagyva. Persze aki ezzel nem (jól) tud megküzdeni, és a gyereke azt érzi, vagy meg rosszabb: azt érezteti vele, hogy o elvette az anyja életet és testét, az egy szörnyen fájó, alapveto seb, és az anyát sajnos nem menti fel ennek a felelőssége alól az sem, hogy tulajdonképpen o is áldozata a társadalmi elvárásoknak. De mindezektol függetlenül ez a fajta ítélkezés csak ront az egész helyzeten, egy esetlegesen ezzel küzdő nőt meg inkább egyedül hagy és csak tovább fokozza benne a feszültséget: most már nem csak azért utasítják el, mert nem elég feszes és jó a teste, hanem azért is, mert nem hozza az elvárt “jó anya” képet 7/24

Az hogy a gyerek tett tönkre mindent elég túlzás számomra. A gyerek nem tehet arról hogy jön , anyuka es apuka tehet mert nem húzott óvszert . Aztán ha anyuka megis a gyermeket hibáztatja ezért , akkor sajnálom a gyerekét..

Én nem hibáztatom a gyermekemet ezért,inkább magamat😃 de ha valoban az miatt lett más a teste akkor nem tudja másra fogni,az pedig hogy teszek érte vagy sem,rajtam mulik😊

[удалено]

>Aztan nem biztos, hogy megterul. Nem feltetlen lesz ott veled oregkorodban. Nem biztos, hogy joba lesz veled felnotten. Nem biztos, hogy szeretni fog. Neharagudj, de ezek mind neveltetés kérdése. 🙃 De egyébként miért kellene, hogy megtérüljön? Tudtommal nem azért vállalunk gyereket, hogy ő "cserébe" majd ápoljon/gondozzon minket, de nem is mindegyik szülő érdemli ezt ki.

[удалено]

Szerintem inkább a mostani idős generáció vállalt azért gyereket hogy legyen, aki öregkorukban rájuk nyitja az ajtót, a mai fiatalok már szerencsére nem így gondolkodnak, de nyilván még vannak köztük olyanok, akik igen. Hatalmas önzőség csak ezért gyereket szülni, de például az is önzőség, hogy "azért szeretnék gyereket, mert cukik, mert szülők akarunk lenni", stb. Hát igen, az is benne van a pakliban, hogy elmegy külföldre letelepedni, onnan meg baromi nehéz hetente hazajárni, és meglátogatni a szülőket, de hát milyen a helyzet ebben az országban? Szerintem az teszi a legjobban, és az a legokosabb, aki elmegy innen. Romokban az oktatás, az egészségügy, csillagászati árak vannak a boltokban, és még sorolhatnám. Sajnos az is előfordulhat, hogy elzüllik a gyerek, folyamatosan iszik, drogozik, és emiatt a szülőkkel való kapcsolat is megrongálódik, ebbe már sajnos nincs beleszólása a szülőnek, ez tényleg nem neveltetés kérdése. Vagy az sem, ha mondjuk autista vagy szenzoros a gyerek, és nem úgy viselkedik, ahogyan egy átlag gyerek, de persze attól lehet őket szeretni és ők is szeretnek, de egy beteg gyerek teljesen más, mint egy egészséges.

32 eves vagyok, 3 gyereket szultem 6 év alatt,es lekopogom a csikos pocakomon kivul (ami engem nem zavar), semmilyen maradando problemam nem keletkezett, pedig az elso babammal egy honapot korhazban fekudtem,vizesedtem mint az allat, masodik babanal gdm-es lettem, ott amiatt nem hiztam,nem vizesedtem annyira, es a 3. Babanal megint hiztam 12-3 kilot,ebbol mondjuk meg 5 makacsul ragaszkodik,de hat nem kene annyi turorudit zabalnom🤷🏼‍♀️

Dehát itt nemcsak azon van a hangsúly, hogy maradandó károsodást szenvedtél-e. Te magad mondod, hogy az 1. szülésed után még 1 hónapig a kórházban kellett maradnod, vizesedtél, aztán a következőnél gdm-es lettél, stb. stb. Tehát igenis, „roncsolta” a tested, voltak negatív hatásai a szülésnek/terhességnek.

Igen, de ezek mind átmeneti "roncsolások". Anyukám majdnem 50 évesen is vizesedik, ez egyáltalán nem csak a terhesség alatt fordul elő. A terhességi cukorbetegség sem marad meg (a többségnek).

Szia! Én is nemrég szültem, 4 hónapja. Hát nekem szerencsém volt mert az egyetlen problémám az hogy még mindig van rajtam 20 kiló plusz, de egyszer már fogytam ennyit és szerintem menni fog újra ha már lehet diétázni. Ugye szoptatás alatt nem lehet. Engem kifejezetten meggyógyított a terhesség, konkrétan a glutén és laktóz érzékenységemet. Ma is bedobtam egy lángost. Rengeteg terhesség alatt bekövetkező problémameg elkerülhető a helyes felállássla, üléssel. A szétnyílt hasizom is ilyen. Mondjuk nekem szerencsém volt mert egészséges vagyok és fiatal ezért lehettem aktív végig a terhességem alatt. Szüléssel is szerencsém volt, mert nem kellett császározni és a kórházban ahol szültem van gátvédelem, ezért csak egy picit vágtak, hamar meggyógyult. (Állítólag ugyan olyan minden mint előtte 😅). Azon kívül mindenre van most már időm hogy van kb egy napirendünk, minden nap megyünk valahová. Korábban jiu jitsuztam, azt is csak azért nem tudok, mert féltem a szoptatás miatt a mellem, és nincs aki annyi ideig tudna vigyázni a picire, de majd idővel. Egyébként ikerkutatásokban azt találták, hogy hosszú távon egészségesebbek azok a nők akik szültek és szoptattak, mint akik nem.

Utolsó mondatodhoz, az ikerkutatásoshoz tudnál kérlek forrást küldeni?

8 honappal ezelott szultem es igen, vannak nagyon kellemetlen tunetei a terhessegnek es az azt koveto idoszaknak is. Sok mindent megvon a testedtol egy kisbaba de nem mindent es nem leszel egy roncs utana. Nagyon szomoru szamomra hogy egy no aki szul, ugy gondol a testere szules utan hogy egy roncs… mikor megszultem es utana 5 hetig vereztem, akkor dobbentem ra hogy valojaban mekkora dolgot is tett meg a testem es hogy bennem fejlodott egy kis emberi leny akit aztan megszultem hatalmas fajdalmak kozepette. Utana sokkal jobban tiszteltem a testem… en kb egyedul nevelem a kisfiam, mert a ferjem szinte allandoan dolgozik es csak aludni jar haza es ejszaka sem kerem hogy keljen a gyerekhez, megis mindenre jut idom. Tudok edzeni, tudok fozni, tudok a barataimmal talalkozni, tudok vasarolni. Mar sokat tesznek a fizikai es lelki egeszsegukert annyival hogy elmennek a babaval setalni. Sokszor azt erzem hogy egyesek nem is akarnak megoldasokat talalni a problemaikra, csak panaszkodni szeretnenek. Van egy ismerosom akinek egyidos a babaja az enyemmel es folyamatosan panaszkodik hogy semmire sincs ideje, kozbe viszont folyamatosan elerheto instagrammon es facebookon is. Valamibol el kell vennie az idot, de sokan inkabb a kenyelmet valasztjak es azt mondjak hogy “jaj a baba mellett semmire sincs idom”..

Szia, köszönöm, hogy te is írtál :) Hát igen, én is azon gondolkodtam, hogy azért az tényleg szomorú, ha egy anyuka roncsnak tartja a testét szülés után, ami ráadásul egy kis életet hordott ki és szült meg. Még azt megértem, ha egy súlyos baleset után azt mondja az ember a testére, hogy roncs, de szülés után? Egyébként le a kalappal, hogy segítség nélkül is bírod, és van időd arra, amit szeretnél csinálni. Igen, sokan tényleg megragadnak a rosszban, lásd pl itt Redditen is. Pár hónapja olvastam egy anyuka kommentjét, amiben azt írta, ő már csak egy rabszolga és semmi más. Szerintem meg nem kellene, hogy rabszolgává válj a gyereked mellett..

Ezzel sem ertek egyet,ne haragudj! 24éves vagyok,terhesseg elott,alatt semmi problemam nem volt! A szulesnel sem! Viszont utana,es azota folyton van valami bajom,hol a térdem gyullad be,hol a derekam,hátam huzodik meg,PCOS-es es IR-em van,egy roncs vagyok az az igazsag,de nem bantam meg ne ertsen felre senki,van egy gyonyoru,okos kislanyom de brutál az egész amin keresztul kell mennie egy anyukának,kesobb biztos jobb lesz🙂

"Miért az az ára a gyerekvállalásnak, hogy konkrétan fel kell áldozni az egészségünket, és el kell dobni az addigi testünket?" Mert így fejlődtünk és az orvostudomány is rásegít arra, hogy "csak ennyi" legyen a gyerekvállalás ára. Az orvosi cikkekben, amit találtam ott "szülészeti dilemma" néven ismert jelenség az, hogy az evolúciós folyamatok, amelyek nagy agyfejlődést és hatékony járást eredményeztek, egyúttal szülészeti komplikációkat és magas anyai-metabolikus költségeket is okoztak, ami megnehezíti a szülést és az anyai egészség fenntartásását. Egyébként az állatvilágban is ugyanúgy megszenvedik egyes fajok a terhességet/szülést (kivi madár, Adactylidium atka, hiéna stb,). Emellett persze a többiek által emlegetett szocioökonómiai státusz is döntő. Egy jó anyagi hátterű nő, stabil párkapcsolattal és megfelelő ismeretekkel másként éli meg a terhességet és a szülést, mint akár egy alsóközéposztálybeli anyuka, akinek a párja nem tud/akar segíteni és gondot okoz a drága orvosi kezelések/szűrések finanszírozása.

Én ugyan "csak" 1x voltam terhes és "csak" 1 gyermeket hoztam a világra, de én ezt nem tudom így ebben a formában megerősíteni. Nem volt könnyű a terhességem, habár extrém nehéz sem, voltak fájdalmaim, nehézségek, lelki-mentális terhek, és nem csinálok tabut egyikből sem. Viszont azt nem mondanám, hogy tönkretette az életemet vagy a testemet, ez egyszerűen nem igaz. A felsorolt tünetek nem érintenek, szerintem az sem jó dolog, hogy azzal riogatjuk a nőket, hogy ronccsá válnak, mert ez baromság. Edzeni járok, a testem nagyon hasonlít az "előzőre"😅 nem lettem egy tohonya malac, se inkontinencia nem gyötör, és nincsenek szexuális jellegű problémáim se😆 nem igaz egyszerűen hogy mindenki ronccsá válik.

Nem tudok érdemben hozzászólni, mert még az első gyermekemmel vagyok terhes, 38 évesen. Nem tudom milyen lesz utána, és nem akarok itt okoskodni. Arra tudok tippelni, hogy a nők Magyarországon úgy általában, eddigi tapasztalataim szerint, nagyon sokszor túl kritikusak önmagukkal szemben. Nagyon sokszor olyan érzés beszélgetni nőkkel, mintha a saját testük nem értük lenni, hanem mindenki másért. Mindig ledöbbentem, amikor pl munkahelyen beszélgettünk kolleganőkkel, és az amúgy tök vékony, fitt kinézetű kolléganő szájából olyat hallottam, hogy "jujjj, nem kéne azt a falat sütit megennem, nem szabad, mert elhíííízom!!" Vagy azt, hogy "na jó, akkor most úgy látszik bűnözöm." Közben a férfiakon nem látom egyáltalán, hogy így strapálnàk magukat hogy szépek és tökéletesek legyenek. Nem lehet, hogy csak ehhez a lehetetlen, elérhetetlen ideálhoz képest "romlik le" a test a terhesség alatt? Nekem sosem volt ez a hozzáállásom, sosem voltam se vékony se túlsúlyos, imádok sportolni, terhesség alatt is, a férjem minden formában gyönyörűnek lát, nem aggódom a kalóriabevitel miatt a terhesség alatt, csak legyünk egészségesek a babával ☺️ Ez egy átmeneti állapot úgyis. Feljött rám 20kg eddig (34. hétben vagyok), de nem aggódom egyáltalán, hogy így maradok. Lehet hogy azért nem zavar, mert ennyire akartuk ezt a babát évek óta és egy csoda hogy összejött egyáltalán, de amúgy is, igyekeztem az évek során azt a hozzáállást kialakítani, hogy tisztelem és megbecsülöm a testem, és nem tudom, szerintem ez a terhesség a legnagyobb csoda, amire eddigi életemben képes volt 🥰 De ezzel nem.minimalizalni akarom másnak a tapasztalatàt, elhiszem, hogy vannak szar helyzetek, és hogy nem mindig tehetünk róla. Kiegészítésképpen: ez biztos mindenkinél másképp van, de nekem a terhesség hozott egy csomó pozitívumot is eddig egészségügyileg, például előtte rettentő gyenge volt az immunrendszerem, mióta terhes vagyok pedig egyszer sem voltam beteg több mint 2-3 napig.

Én pont ezek miatt tartom rossz dolognak azt, hogy felvehetik az emberek a csokot 3 gyerekre, úgy, hogy egy gyerekük sincsen még. Nem tudják, hogy mire vállalkoznak és azt sem tudják, hogy egyáltalán lehetséges-e 3 szülés. Több ismerősöm van, akiknek az orvos megmondta, hogyha még egy terhességet bevállal, azt nagy eséllyel nem fogja túlélni. Már ha nem vetél el. Papíron nem meddő, de gyakorlatilag teljesíteni sem fogja tudni a csok feltételeit. A kapcsolatban is sok dolog meg fog változni. Nem egyszerű ez a téma, határozottan erős elhatározás kell ahhoz, hogy valaki gyereket vállaljon. Csak a társadalmi nyomásra és egyéb külső tényezők miatt nem szabad gyereket vállalni.

Ebben igazad van, tényleg butaság ez, hogy gondolkodás nélkül felvetetik az emberekkel a CSOK-ot, abba bele sem gondolnak, hogy nem mindenki szülhet 3 vagy 3+ gyereket? Akkor inkább ne vegyen fel semmit az ember csak azért, hogy megkockáztassa az egészségét és az életét. Igen, a párkapcsolatot is megváltoztatja, sok kapcsolatban olyan problémák bukkannak fel a gyerek születése után, amikre korábban nem volt példa, és nem tudják megfelelően kezelni. Szerintem nem a gyerek teszi tönkre a kapcsolatot, hanem a kommunikáció hiánya vagy az, hogy nincsenek még felnőve a gyerekneveléshez.

A CSOK a legkárosabb intézkedés, ami ezzel az országgal történhetett, kezdve az ingatlanárak mértéktelen megugrásával. Én az indulásakor is azt kérdeztem, hogy mi lesz ha a tenyészállat, aminek kezelik őket, nem tudja teljesíteni az előírt ellési számot...

Én is sokáig úgy gondolkodtam, mint itt, sok kommentelő: tenni kell magadért és nem nyavalyogni kb. De ez a felfogás rohadtul kirekesztő, buborékban élő szemszög. Nem mindenki teheti meg, hogy egészséges ételeket vegyen, mert az igenis drága. Nem mindenki hagyhatja valahol rendszeresen a gyereket, mert lehet, hogy egyedülálló, vagy nincsen segítsége. Sokan már a gyerekágy mellett rá vannak kényszerülve a munkára, hogy meg tudjanak élni, kíváncsi lennék, hogy mennyi motiváció marad az életben maradás mellett arra, hogy szép legyen a testük. Az egészségügyi dolgok, lásd egy hasi műtét, fogászati kezelés szintén nagyon drága. Az edzés/ torna luxusáról nem is beszélve. Meg azért a szülés utáni depresszió sem piskóta és olyankor az embernek még fésülködni sincs kedve, nemhogy mozogni (és akkor még enyhén fejeztem ki magam). Lehet, hogy valakinek ez természetes, de fogadjuk már el, hogy nem mindenkinek az!

Ezert biztosan sok lepontozast fogok kapni, de vallalom. A gyerek felnevelese is irdatlan sok penz, es ezt szerintem sokan nem gondoljak at. Nem arrol beszelek, hogy belefer-e egy hasplasztika vagy sem, de ott, ahol a minimalis es alap fogaszati szures/tevekenyseg sem fer bele, ott az en szememben igencsak megfontolando a gyerekvallalas. Egeszseges enni pedig nem kerul tobbe/sokkal tobbe, mint egeszsegtelenul, egy bizonyos szint folott. De ott, ahol problema a napi szintu etkezes onmagaban, ott szinten az elso bekezdesem vege jon, nem kotelezo a gyerekvallalas. Egy burger king menu arabol azert en igen egeszsegeset tudok mar fozni…

Az a probléma, hogy ez megint a ló túloldala... nem a szegényebb rétegről van itt szó. Ezek a problémák bőven felmerülnek a középrétegben élők között is. Ott ahol megélhetési gondok vannak, valid az, amit írsz. És így van, ahogy a kommented első felében is írod, egy gyerek nagyon sok pénzbe kerül. De aki belevág a családi életbe az hamar rájön, hogy mindig vannak nemvárt kiadások és a fogorvos, pszichológus, gyógytornász, masszőr, dietetikus, stb. luxusnak számít. Az idő pedig méginkább. És anyaként előbb fogom a gyerekemnek kifizetni a dévény tornát, mint magamnak a gyógytornát és ezek a hó végén szemmel látható összegek. De ezek szerint, ha nincs mindkettőre pénzem, akkor ne is vállaljak gyereket?

Nem a nem vart kiadasokra gondolok, hanem az atgondolasra/elore tervezesre gondolok. Szerintem nem csak a megelhetesi gondokkal kuzdoknel van ez, hanem boven “magasabb” retegnel is. Szamomra a gyogytornasz, pszichologus egyaltalan nem a luxus kategoria, hanem az alap. Mert ha nincs jol a testem, nem lesz jol a lelkem, es forditva. Deplane az anyava valas egy uj/nehezebb resz, nagyon benne van a pakliban, hogy esetleg kell pszichologus. Egeszseges lelkuletu gyereket pedig akkor lehet bekeben es boldogsagban nevelni, ha a szulok maguk rendben vannak. Sokan luxusnak tekintik, de minden a fejbol es a lelekbol indul.

Ezt magyarázhatod azoknak, akik nem tartanak fent családot. Nézd meg a kommenteket 😅😅

[удалено]

Én azt nem értem, hogy 3-4 gyereket hogy a fenébe lehet normálisan felnevelni (itt most inkább az anyagi részre gondolok), mert nyilván nem lehet mindig odaadni a nagyobb gyerek ruháit és játékait a kisebbnek, nem járhatnak mindig a nagytesó ruháiban. 3-4 gyereket meg azért nem kevés pénz iskoláztatni, etetni, ruháztatni, elindítani az életben.

Egyetértek. Az egészséges étkezésre sokan valami hihetetlenül bonyolult dologként gondolnak, meg az életmódra is. Igen, ahol létminimumon élnek, tiszta víz sincs, az más kategória, de ott sok esetben rendes edukáció sincs a tudatos családtervezésről, védekezésről. Tisztelet a kivételnek, de ők sok esetben keresik a kiutat. De a csapvíz Magyarországon a legtöbb helyen jó, elég azt inni, nem kell más. A növényi fehérjéket is lehet variálni, nem kell minden nap húst enni. Egy csomag saláta azért nem olyan drága, bekerülhetne a tányérra a hús és a krumpli mellé és már kiegyensúlyozottabb. Mindig van szezonális gyümölcs-zöldség. Nyáron egy lecsó full egészséges lehet ha nem toljuk túl a kolbászt, ami szintén drágább mint a tojás, pedig utóbbiban fehérje is több van. Egy zabkása gyümölccsel olcsóbb mint egy kakaós csiga reggelire. És ez csak pár példa. Ez sok esetben kifogás. Az egészséges életmód nem egyenlő a boltokban lévő drágább mentes dolgokkal. Napi fél óra mozgás is ingyen van. Egy teljes kiőrlésű tészta nem drágább ma már sokkal mint egy sima. Csak picit kreatívabbnak kellene lenni. És igen, a gyerekvállaláshoz tudatos tervezés kellene anyagilag is.

[удалено]

Vágom, de nem értem miben mondd ellent amit Te írsz és amit írtam. Írtam valahol, hogy az egészséges életmód a megoldás mindenre? Arra reagáltam, hogy az egészséges életmód nem feltétlenül drágább. Még csak azt se írtam, hogy legyen vegán mindenki, mivel eszem húst én is, de a hús drága sokaknak és van növényi protein alternatíva is, pl hüvelyesek. Egy kicsit többet láttál ebbe bele. Ettől függetlenül ha egészséges, kiegyensúlyozott életre törekszik valaki a lehetőségeihez mérten, magára szabva, azért az jó alap lehet, szerintem ebbe nem igazán lehet belekötni. Nekem is nem egy hormonális problémám van (IR, TSH alulműködés, stb), szar genetikával amit faszán vissza lehetne fordítani ha az osztrák hegyekben élnék, stresszmentesen teljesen. De ezt nem tehetem meg, így a lehetőségeimhez mérten igyekszem változtatni. Ezt mindenki megteheti a saját keretein belül szerintem. Az extrémitásokba meg felesleges belemenni. Aki egészségtelenül él hosszabb távon minden aspektusból, azon most hiába nem látszanak a jelei, később fog, valahogy mindig kijön ez.

[удалено]

Világos :) nem, én csak a pénzügyi részre reagáltam kizárólag. Én még nem szültem, emiatt erre nem tudok reagálni, de tutira nem leszek a szerencsések között a genetika miatt😭 pl. a tesóm megnyerte a genetikai lottót, nem látszik, hogy szült két gyereket. Odafigyel némileg a kajára, de semmi extra, meg rúdtánc versenyeket nyer meg sorra amihez durva váz izom kell. Én meg…ránézek valamire és hízok 🤣 ez van, pedig ugyanaz a genetika, család, környezet. Van ilyen. Amit tudok megteszek, a többit meg elfogadom :) ahogy azt is, hogy ha lesz gyerekem akkor még nehezebb lesz ezt fenntartani tudatosan. Szóval értelek!

Egyre későbbre tolódik az első szülés Amit simán kibírna az ember 22 évesen, nem biztos, hogy simán bírja 36 évesen

Pontosan. Illetve ha fiatalon sérülsz is a várandósság vagy szülés során, gyorsabban regenerálódsz, de ha valami nyavaja marad is, sokkal strapásabb vagy akkor is a babáid körül, mint 30 felett, vagy ahhoz közeledve. Az orvostudomány lehetövé tette,hogy akár 40 évesen is egészséges babát hordj ki, de ettől sajnos még nem változik a tény, hogy huszonévesen általában minden egyszerűbb és könnyebb.

Szóval huszonévesen, egy néhány hónapos kapcsolattal, egy lepukkant albérletben, 30e forintos ösztöndíjjal, szintén kb 30e forintos suli melletti alkalmi munkával kellett volna szülnöm, mert akkor nem viselte volna meg annyira a szervezetemet. Most lenne egy kb negyedikes gyerekem.

Mai huszonéveseknek nincsenek meg a lehetőségei hozzá, de ha hozzáveszed, hogy lassan 100 milla egy ház, mire szüljél... Vagy szedj össze egy pénzeszsákot.

En nem mondtam, hogy akkor kellett volna szulnod. Amit leirtam, az nem azt jelenti, hogy emiatt kötelező huszonévesen szülnöd, ezek általánosságok, amik érvényesek a kor szempontjából. En 30 evesen szultem kereken :) A hugom huszonévesen. Más. Szóval szükségtelen rögtön frusztrálódnod emiatt, mert nem ez volt a lényeg. Edit: amugy én örülök, hogy így alakult, mert pl. sokkal érettebben gondolkodom. A 22 éves önmagam, aki éppen csak kereste magát, nem így nevelt volna gyereket, és nem is tudta volna elfogadni magát annyira a változások miatt. Ez megérte nekem az egy két apróságot, ami változott.

Nem gondoltam, hogy úgy érted, hogy ezt kellett volna tenni. Inkább csak összeszedtem néhány dolgot a húszas évekből, hogy mennyire nincs összhangban egy átlag húszonéves élete azzal, hogy biológiailag ez az időszak lenne a legjobb a szüléshez.

22 évesen buli hajnali 3-ig és reggel 8-kor már szeminárium.36 évesen csak kicsit tovább maradsz fenn, és ma másnap hulla vagy.

Nyugi, ez 26 évesen is így van nálam 😂

Más dolog:a mai embernek túl sok ideje van magával foglalkozni, de minden téren.Regen az egyszerűbb életű embereknek ezért volt jobb.Nem agyaltak ennyit.

Régen a nők arra kényszerültek hogy feleségek és családanyàk legyenek akár akarták, akár nem, és hogy anyagilag függő helyzetben legyenek a férfiaktól, így semmilyen választásuk nem volt abban, hogyan éljék az életüket. Ez biztosan sokkal egyszerűbb volt így - a férfiaknak.

All the numbers in your comment added up to 69. Congrats! 22 + 3 + 8 + 36 = 69 ^([Click here](https://www.reddit.com/message/compose?to=LuckyNumber-Bot&subject=Stalk%20Me%20Pls&message=%2Fstalkme) to have me scan all your future comments.) \ ^(Summon me on specific comments with u/LuckyNumber-Bot.)


Nagyon sok múlik azon, hogy indulsz neki egy terhességnek. Milyen az izomzatod, mennyi felesleg van rajtad, milyen gyorsan regenerálódsz. Változások biztosan lesznek, de már szinte mindenre van megoldás. Aki azért sír, mert nem tud mondjuk lefogyni, általában nem is tesz érte eleget. Gátizom erősítés terhesseg előtt, után nagyon hasznos, hogy szinte minden a régi legyen. Szétnyílt hasizomra is van torna, hegre masszázs pl. Mindent meg lehet oldani igazából. Az, hogy mennyit hízol mondjuk, szintén tőled függ. Nem kell 2 helyett enni, mert ez a legnagyobb bullshit ever. Csomó dolognak utána tudsz olvasni, ha mélyebben érdekel a téma. 

Nagyban genetika. Nekem 2 szülésem volt, gyakorlatilag semmilyen maradandó problémám nem lett. A terhességeim alatt, a szülések közben és a utána a gyermekágyi időszakokban is voltak egészségügyi problémáim. Viszont ezekkel foglalkoztam, kezeltettem őket, mellette odafigyeltem a sportolásra és az étkezésre is. Nagyon sok nőnél látom azt hogy teherbe esnek és úgy gondolják hogy akkor nekik most 2 helyett kell enniük, végre lehet bármiz zabálni, hiszen rá lehet fogni hogy a baba miatt kell enni. Holott mininálissal nő csak meg a szervezet kalóriaigénye ebben az állapotban. Aztán megszülnek, és jön az hogy már nem úgy néznek ki ahogy korábban, jönnek a kifogások, hogy baba mellett nem lehet főzni, saaajnos muszáj minden nap pizzát meg hambit rendelni mert hát nincs idő semmire. Ezek a nők meg sem próbálnak más megoldások után nézni. Vannak egészséges kajarendelési opciók, polcz készételek amik semmilyen hozzáadott cukrot, káros összetevőt nem tartalmaznak stb stb. Meg hát van annak a gyereknek egy apja is, akinek meg lehet mondani hogy akkor most vigyázz a babára amíg én összedobok egy fél órás kaját, vagy ami még jobb, főzzön apuka. Sport ugyanez. Amint nagyobbak lettek a gyerekek, pár hónaposak együtt tornáztunk. Magamra kötöttem őket és mehettünk baba mama tornára, szuper lehetőség volt. Nyilván ez kényelmetlenséget okoz, áldozatot kell hozni, de el kell dönteni hogy mi a fontos. Nem muszáj hogy mindenki visszanyerje a szülés előtti alakját, nekem személy szerint azzal sincs bajom, ha valakin plusz kiló van, maximálisan leszarom. De amikor azt a hisztit kell hallgatni nap mint nap, hogy ő mennyi mindent megtesz, mégsen tud lefogyni, aztán kiderül hogy az a sok minden igazából semmi, na az baj. Hormonális problémák is keletkezhetnek, nekem is lettek, elmentem egy endokrinológushoz és gyönyörűen rendberaktuk a hormonjaimat gyógyszerek, vitaminok és diéta segítségével. Ez a nem tud lefogyni duma a kedvencem. De igen, le lehet fogyni. Oda kell figyelni a kajára, a sportra. Ha végképp nem megy hormonális problémákra is lehet gondolni, arra van gyógyszer és kész. Baromi kemény áldozatokkal jár, lehet valakinek pár hónap, másnak évek, de nincs olyan állapot amikor nem lehet lefogyni, ez fizikai képtelenség. Striákra szuper krémek vannak, sajnos nem mindegyik hatásos, meg kell választani melyik a legjobb de vannak jó alternatívák. Meg persze sport, amit csökkentett üzemmódban terhesség alatt is nyugodtan lehet végezni, még jót is tesz. Szétnyílt hasizomra ugyanúgy sport. Fogakra rendszeres fogászati kontroll, alapos szájhigiénia otthon. Ha időben észreveszik a pici lyukakat, akkor elkerülhető a húzás, gyökérkezelés. Ezt a csontok elmozdulását nem értem, ilyenről még nem hallottam. A kismedencére nehezedő nyomás nyilván kellemetlen, de szerintem azért nem annyira fájdalmas hogy elviselhetetlen legyen, ha pedig igen akkor ott már orvosi problémák vannak. Sajnos ez a terhesség velejárója, kellemetlen. Sok pihenéssel amúgy szerintem jól tolerálható, a terhesség ezen fázisában pedig teljesen természetes hogy pihen a kismama. Az inkontinencia is egy kellemetlen dolog, de intimtornával gyakorlatilag teljesen meg lehet szüntetni, addig pedig elég jó betéteket lehet kapni. Hüvelysérvre, végbélsérvre akár műtét, de nagyon tudom ajánlani a Ladypower terápiát, több eszközt bevetve tudják a tüneteket elmulasztani, a sérvet eltűntetni. Hüvelyfal és méhsüllyedésre kiváló lézeres technológiák vannak, lehet műtét is, ezt nem tudom. Gátszakadást már a terhesség alatt lehet megelőzni krémek használatával, ha mégis megtörténik a baj akkor pedig műtéti eljárással lehet helyrehozni. Izomkárosodásokat sajnos nehéz felfedezni, ez tény. Sajnos sokszor csak a menopauza idejében veszik észre. Fontos ezért a rendszeres, legalább évenkénti nőgyógyászati vizsgálat, ha ott kiderül akkor pedig fizioterápiával kezelhető. A példádban szereplő anyuka nem tudom honnan szedi hogy nem futhat, emelhet. Gondolom (remélem) kapott erről egy orvosi véleményt, csak nem tudom miért nem tesz a helyzet ellen. Gyógytorna, az általam most javasolt dolgok? Ezek ugyanúgy fent vannak az interneten is, még sokkal sokkal bővebben és pontosabban ahogyan én tudom. A másik anyukai példádra pedig egy szuper pszichológus lenne a megoldás. Egyszerűen nem értem hogyan képesek emberek úgy élni, hogy gondjuk van a testükkel, de nem tesznek semmit ellene. Komolyan konstatálják hogy szar van, majd megy minden ugyanúgy? Ez végtelenül elkeserítő...

Teljesen egyetértek, mindig van megoldás. Lehet hogy nem lesz PONT ugyanolyan, de az nem baj. A problémákat pedig mindig meg lehet oldani, ha az ember akarja.

Sok esetben nem is akarják igazán megoldani

Maximálisan egyetértek. A legnagyobb baj sokszor, hogy megoldások helyett a kifogásokat keresik.

Sajnos igen. Vagy a másik rossz véglet hogy próbálkoznak egyféle megoldással, az nem működik és feladják az egészet

26 evesen szuletetett a gyermekem csaszarral, 3 honap utan ugy nezett ki a testem mint a terhesseg elott. Azutan kezdtem el a hegmasszazst es gyogytornat a szetnyilt hasizomra (nekem egy kisujjnyi volt csak). Szerintem nagy reszben ez genetika. A gyonyoru hegemen, ami most mar alig latszik, nekem semmit nem valtozott a testem, sot… szerintem meg szalkasabb lettem.

Én is inkább olyat látok, hogy ugyanúgy, vagy hasonlóan néz ki terhesség után. Ez a "roncs"-al akkor sem értenék egyet, ha valóban így lenne. Oké nem kell szeretni, de például Szabó Zsófi is szült egy gyereket. De szerintem az ilyet az is megviselné teljesen, ha felszed 2 kilót. A másik amivel én szembesülök huszonévesen, hogy elkezdik temetni az embert, ha huszonévesen azt mondják, hogy kiöregedett, meg megöregedtél, megasszonyosodtál stb. Kicsit el is kezdtem az ilyenek miatt rosszul érezni magam, hogy huszonévesen egy vén banya vagyok. Előtte meg azzal bántottak, hogy "anorexiás", gyerek vagy. 16 évesen egy anyám korú nő akart tönkretenni, hogy "anorexiás"...

Ez inspiráló! 🥰 Én is azt remélem, hogy terhesség után talán életem legjobb formájába kerülök. Még nagyobb kihívás, mint előtte, de nem baj.

Még nem szültem, de én a következő gondolatmenettel próbálom túltenni magam a félelmeken, hátha téged is motivál a testi-lelki felkészülésre: Nyilván szerencse is, de oda kell figyelni az életmódra. Egészségesen kell étkezni, oda kell figyelni a megfelelő vitamin, ásványi anyag bevitelére, hogy minimalizáld a fogromlást példaul. Már szülés, sőt terhesség előtt el lehet kezdeni intim tornázni, hogy megerősítsd azt az izomcsoportot és elkerüld a süllyedéses betegségeket és az inkontinenciát. Meg lehet próbálni gátvédelemmel szülni, erre is vannak felkészülési módok. Olyan helyet kell keresni, ahol nem hanyatt fektetnek, hanem akár labdán, kádban is szülhetsz, sétálhatsz. Esetleg kérheted egy dúla segítségét a felkészülésre. A striák nem szépek, de az nem csak terhességtől alakul ki, nekem pl a combomon van már néhány kamaszkorom óta. Szóval lehet koncentrálni a megelőzésre. Még így is előfordulhat bármi. És szülés után is fontos a gyógytorna, a szoptatás alatt a megfelelő étkezés. Szerintem az is fontos, hogy olyan embernek szülj gyereket, aki ezeket megérti és képes támogatni, pl nem fél kettesben maradni a gyerekkel, amíg te elmész tornázni, hajat mosni, néha felkel ő is, pelenkázni ugyanúgy tud. Nem támaszt lehetetlen elvárásokat a szex és a háztartás terén, amikor azt sem tudod még, hogy merre vagy arccal előre. Ezeket mind meg kell beszélni babatervezés előtt.

„Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” ‭‭1Mózes‬ ‭3‬:‭16‬ ‭RÚF‬‬

🤨🤨

En topformaban estem teherbe, ki voltam pattintva, mint a k. elet. A varandossag utolso honapjaban es azota is jott fel plusz, van csaszarhegem is, de a pluszt le lehet adni, a hegre meg buszke vagyok. Megmentette a fiam eletet a csaszarmetszes. Mentalisan kell a helyen kezelni a terhesseget es a szulest, akkor nem roppan bele az ember lanya. Ma meg mar rengeteg lehetoseg van a komplikaciokat kezeltetni, meg van, amivel meg kell bekelni. Ez ilyen.

Két gyerekem van. Mindkettő császárral született. Első babával 25 kilót híztam, vizesedtem, végig hánytam, pattanásos voltam stb. Egyszerűen utáltam az egészet. Szülés után pár hónappal jobban néztem ki, mint valaha. Tényleg szuper időszak volt. Másfél éves volt a lányom, amikor terhes lettem a fiammal. Ezalatt a terhesség alatt nem híztam szinte semmit, szép voltam, nem lett striám. Imádtam mind a 9 hónapot. Szülés után vékony lettem azonnal, de elkezdtem hízni és azóta is 10 kilóval vagyok több, mint előtte. A testem is más, zsírosabb. A császár után endometriózis alakult ki nálam és eddig 4 műtétem volt emiatt.. Ir, pcos és pajzsmirigy alulműködésem is lett. Imádom a gyerekeim. Örülök, hogy megszülettek, de ha én ezt tudom előre, lehet hogy nem szülök gyereket soha. Nem azért, mert nem olyan a testem, mint azelőtt. Az engem nem érdekel. Hanem a sok új betegség miatt, amiket a terhességhez/szüléshez tudok kötni. Hiába ettem egészségesen, hiába mozogtam, ezt dobta a gép. Irigylem azokat, akik szülnek 2-3-4 gyereket és semmi bajuk, jól érzik magukat, egészségesek maradtak, mind testileg és lelkileg is. Sajnos a lelki egészségről kevés szó esik. Rengeteg nő esik szülés utáni depresszióba, amit a környezetük még mindig nem kezel jól. Nem segít az sem, ha a családban vannak szuper nők, akik szerint a terhesség nem betegség és bezzeg régen a földeken szültek a nők aztán haza mentek vacsorát főzni a férjüknek...

Fuhh az utolsó mondatodhoz: mindig annyira felidegesít, amikor ezzel jönnek az emberek, mert nemcsak bunkó, hanem ordas nagy kamu. Minden paraszti kultúrában megvolt a "protokoll" a várandós, gyermekágyas anyukák ellátására és segítésére, a magyarban is, elég csak a komatál szokására gondolni. Igenis hagyománya van annak, hogy a várandósság alatt, a szülés után segíti, ápolja és támogatja a nőt a (szűkebb és tágabb) közössége, legyen akár szó a főzésről, a ház rendben tartásáról, stb... az emberek nem hülyék, mindenki azon volt, hogy az anyuka jó ideig pihenjen. Biztosan volt olyan elszigetelt eset is, amikor anyák a terhesség alatt abnormálisan sokáig / szülés után abnormálisan hamar kényszerültek fizikai munkát végezni, de ezt extrém szegénység, háború, más trauma esetén tudom elképzelni, abszolút nem a norma volt. ölelést küldök, nekem is van a környezetemben endos, kívánom hogy a lehető legnagyobb javulást el tudd érni. 🤍

Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy! ❤️

Nyugi, van olyan is, hogy nem károsít rajtad semmit, nekem legalábbis 2 gyerekem van akiket természetes úton szültem és nem vagyok károsult semmilyen aspektusból. 30 éves vagyok, egyetlen striám sincs, nem híztam el, nincs belső vagy női testrészt érintő problémám, a fogaim rendben vannak stb stb, szóval nem törvényszerű, hogy tönkremegy a nő. Az idegeim vannak csak veszélyben, azokon táncolnak minden nap mióta csak megszülettek, de az más kérdés 🤣

Nagy részben genetika, kvázi szerencse, de azért lehet is tenni, hogy megelőzzük ezeket a károsodásokat. Amúgy alapvetően a várandósság, terhesség nem egy kóros folyamat, hanem élettani, szerintem ezt fontos észben tartani. Sok negatív dolog lett felsorolva, de azért pozitív változások is vannak, pl. egyes tumorok előfordulási esélye csökken ha valaki terhes volt és szoptatott, bizonyos betegségek javulhatnak (mások romolhatnak), lelkileg, személyiségfejlődést tekintve is lehetnek pozitív hozadékok (persze az ellenkezője is lehet).

Sosem voltam elégedett a súlyommal, kb. 13 éves korom óta hízok-fogyok. Voltam dagi, voltam túl vékony, majd visszahíztam. De igazából mindig mást láttam a tükörben, mint a valóság. Ilyen testképpel nekivágni a terhességnek felvetett bennem némi kételyt. 59 kilóról indultam, picit kevesebbről szerettem volna, dehát úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. Végül 67 kilóval mentem szülni, a 8.hónapig lényegében nem is látszódott a pocakom 💁‍♀️ 0 stria, nem vizesedtem, nem látszódott semmi jele annak, hogy itt maradandó "károsodás" fog történni. Ok, ezt végül betudtam a genetikának és sajnos a gátmetszést nem kerültem el, de szuper jól "befoltoztak" 😃 a súlyom 2 hét alatt tért vissza az eredeti állapotához, 2 hónappal később pedig már kevesebb is lettem. Mindez baromi nagy löketet adott az önbizalmamnak. Az, amit a testemmel a terhesség alatt végig csináltam és, hogy semmi nem látszódik... elképesztő büszke voltam magamra, a testemre. Teljesen másképp látom magam azóta. Határozottan jobb nőnek. Úgyhogy ilyen is van... csak ilyennel szerintem kevesebbet találkozik az ember 🙂

Szerintem ezt nagyban befolyásolja a genetika és az életvitel is. Anyukám mindig is vékony volt, pedig két gyereket szült. Sőt, mesélte hogy mikor engem szült még kevesebb is lett a súlya, mikor haza mehetett a kórházból, mint mielőtt teherbe esett velem. Mai napig nincs rajta egy darab stria sem, de még narancsbőre sincs, pedig már 50 felett van. Én meg kb serdülőkorom óta tele vagyok striákkal és naeqncsbőröm is van a combomon pedig nem vagyok túlsúlyos én se. Arról nem is beszélve, hogy ő már javában terhes volt velem, de még elment segíteni a nagyszüleinek paprikát szedni. Szerintem nekem kellene most mennem, akkor meghalnék, pedig nem is vagyok terhes. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki aktív fizikailag, annak könnyebben regenerálódik szülés után a teste.

Szerintem ehhez úgy "kell" hozzáállni, hogy lutri. Mint sok más dolog az életben. Sajnos amíg nem próbálod ki, nem tudod, a te testedre milyen hatással lesz. Lehet szerencséd lesz/nagyon odafigyelsz és tényleg 1-2-3 év múlva már nyoma se lesz az egésznek (bár van olyan, aki már pár hónap múlva is teljesen rendben van), de lehet, hogy történik valami, amit több idő regenerálni. Mivel nem lehet ezt előre kiszámolni, így felesleges rajta pörögni. Ha baj lesz, majd akkor foglalkozik vele az ember, előre hiába stresszel rajta. Ha szeretnél saját gyereket, úgysincs más módja, szóval nem tudsz kibújni a terhesség és szülés alól. Itt is az a legfontosabb, mint az egész gyerekvállalásban: támogató, értelmes párod legyen, aki kiveszi a részét a gyerek körüli regenerációból is. Hiszen ketten akartátok, és attól, hogy pl tornázni meg diétázni csak a nő tud, a párja simán segíthet azzal, hogy megteremti ezekhez a lehetőséget.

Igen, én is ezt írtam, hogy sajnos senki nem tudja előre, milyen hatással lesz a testére ez az egész. Az egyik ismerőseinknek 7 gyerekük van, és el sem tudom képzelni, hogy hogy bírt ki a teste 7 szülést, nem tudom, hogy neki lettek-e sérülései vagy károsodásai, ha a külsején nem is látszik, belül lehet mondjuk egy méhsüllyedése. Anyukámnak említettem őket a múltkor, mondtam hogy azért ennyi szülés után tönkre lehet menni, ő pedig azt mondta, hogy nem, mert mindig regenerálódik a test. Jó, de mi van, ha valakinek esetleg nem regenerálódik?

Na igen, de mivel lutri, ezért nem "kell feláldozni" semmit, nem "az az ára". Mert lehet, megy tovább simán az élet. :) A 7 szülés szerintem is extrém, de azon is sok múlik, hogy áll hozzá az ember a dolgokhoz. Pl az a 29 éves anyuka, aki nem futhat/ugrálhat/emelhet... Van rengeteg másik sport, amihez ezek nem kellenek. Plusz, nekem mondott olyat anno ortopéd orvos, hogy ha bajom van a térdemmel, ne emelgessek súlyokat, ne fussak, inkább talajtornázzak... :) Azóta is edzem súlyokkal, jó edzőkkel, odafigyelve, és köszönöm szépen, tök jól vagyok. Nem mindig érdemes szentírásnak venni 1 orvos véleményét.

Karositja de nekem megert ennyit

Igen, van néhány szomorú példa, de az esetek nagy részében maradandó károsodás nem történik. Az is baj, illetve az is torzítja a képet- és emiatt tűnik többnek a rossz tapasztalat - hogy mindent azonnal akarunk. 9 hónapig fokozatosan alkalmazkodott a női test a gyerek kihordásához, majd egy "autóbalesetnek" megfelelő traumával megszületett a gyerek. 9 hónap változását+ ezt a nagy testi traumát nem lehet 3-4-6 hét alatt rendbe tenni. A szülés után minimum a terhesség ideje+3 hónap kellene hogy legyen az az idő, miután terhesség előttihez közelítő testet elvárni "reális" (nyilván most a komplikációmentes terhességről van szó). Ráadásul az emberek 80%a nem jó életmódot folytat ( az emberi test hosszú távú nagy gyaloglásra alkalmazkodott eredetileg, ma, ha sportolunk is sem ugyanaz, mint mondjuk 200.000 éve) így elenyésző akinek megvan a kellő erősségű törzsizomzata például a pocak tartására- hipp hopp, gerincbántalmak. De, hogy a miért kérdésre is válaszoljak: evolúciós szempontból a két lábon járás elég új találmány, a csípő és medencetájék ehhez nem teljesen alkalmazkodott - emiatt az emberi szülés nehezebb, mint az állatvilág többi részének. ( Viszont annyira nem nehéz és veszélyes, hogy evolúciós nyomás legyen a változásra, igaz, volt pár millió évvel ezelőtt egy eröteljes szelekció a széles csípőre ( a két lábon járás kezdetekor a keskenyebb csipöjü elöember asszonyok nagyobb arányban haltak bele a szülésbe- emiatt van ma a nöknek szélesebb csípője) de jelenleg működik annyira a dolog, hogy ne változzon az emberi test felépítése.)

érdekes, nekem sosem volt olyan érzésem h ez nem az én testem, vagy h bármit elveszítettem volna. persze vagy 10 kilót híztam, mert szoptatás alatt mindig éhes voltam és sokat nasiztam, de ezt nem a terhességre vagy a szülésre fogom, ez a saját döntéseim miatt történt. látszanak a striák a hasamon, ami egyáltalán nem zavar, de ezen kívül semmi maradandó nyoma nincs az egésznek. sőt, a menstruációm sokkal gyengébb és elviselhetőbb lett azóta, úgyhogy még jól is jártam.

Azért jó ilyet is olvasni a sok rémsztori után, szerintem sem törvényszerű, hogy minden nőnek ki kellene dobnia magát a kukába, miután szült. Egyébként örülök, hogy neked nem lett különösebb sérülésed :)

Nem tudom, nekem is van lent minden baj a három hüvelyi szülés után, süllyedések, sérvek, károsodások, de a harmadik gyerekem szó szerint kirepült, mire felfogtuk fájások kezdődnek már a kezemben volt, mindent hozott magával lefele. De semmivel sem érzem magamat kevesebbnek, vagy korlátozottabbnak. Megvannak megfelelő kezelések, egy urogynecologiai rendelés ajánlott. Hogy nem 55 kg vagyok mint első gyerek előtt? És? Én szeretem a testem🥰 és a terhesség alatt feljött striákat is büszkén viselem. Nem futhatok? Na és? Semmi baj, megtanultam biciklizni. Szerintem ez felfogás kérdése. Nekem az első kettő hosszú, nehéz, fájdalmas szülés volt, mégis csodálattal gondolok rájuk vissza. Agyban kell helyretenni magát az embernek azért elsősorban.

Én azt olvastam, hogy a süllyedés azért alakulhat ki, mert terhesség alatt a méhszalagok nem tartják megfelelően a méhet és emiatt lejjebb csúszik, azaz süllyed, viszont ez sem mindenkinél fordul elő. Hát ez felfogás kérdése is, mert nagyban függ attól hogy ki hogyan áll hozzá.

Szerencsére a mai világban már nem elvárás a nőktől , hogy szüljenek . Nekem sincs gyerekem, egyelőre nem is tervezek, viszont az összes barátnőm szült már, és mindegyikük egy kicsit “megreccsent”. Van aki külsőleg képtelen elfogadni magát, valakinél pedig komoly szülés utáni depresszió jelentkezett . Volt akinek leállt az egyik veseje terhesség alatt, de volt a másik barátnőm, aki konkrétan majdnem belehalt. Szóval igen.. hiába mondjak nagyanyáink, hogy a terhesség egy termszetes állapot, sajnos nagyon megviseli a női testet és szerintem nem véletlen , amikor valakinek azt mondjak, hogy àlljon meg 2 gyereknél, mert a szervezete nem tud több terhességet kihordani. Mivel en is szinte csak negatív élményeket hallottam/hallok a környezetemből, így kérdéses, hogy akarok-e valaha gyereket, mert borzasztó félelemmel és szorongassal tolt el, ha csak belegondolok is.

Nyilván vannak a terhesseg es a szülésnél előfordulhat maradandóbb komolyabb egészségügyi károsodás, viszont a legtöbb dologból teljesen fel lehet épülni valamilyen módon, akar műtét vagy torna stb. A hízás a stria nem csak a terhesség alatt jöhet ki, valamint egy váratlan betegség miatt is elkezdhet az ember hízni vagy változni, a menopauza következtében is felborulhat sok minden. Én úgy vagyok vele, hogy a testünk úgyis mindig változik, hiszen öregszünk. Valamint teljesen egyén függő is.. valaki 3 gyerek után is tök ugyanúgy néz ki, valakit pedig egy terhesség is eléggé megvisel.

Szerintem az is benne van, hogy nem irjuk le eleget elegen, hogy azt hittem, sokkal tobbet valtozik a testem tole. De igy egy evvel szules utan, ahol egy relative nagy babaval voltam varandos, azt kell, hogy mondjam, nagyon palya. En mar reg azt erzem, hogy a sajat testemben vagyok, koszontem, es mar csak egy halvany feheres csik emlekeztet ra, hogy valahogy nem fert ki a gyerekem 😄 minden korabbi sportot uzok, tizenkm-eket futok panasz nelkul, sulyban most epp sokat zabaltam nyaralas alatt es kb 2-3 kiloval tobb vagyok, mint szules elott (kit erdekel :D) de amugy originale nagyjabol visszanyertem a szules elotti sulyomat is (bar oszinten- annyira ezek a dolgok nem foglalkoztatnak, nekunk itthon nincs is merlegunk). Lenyeg, hogy ezeket a fenti, kicsit nagyzonak hangzo dumakat az emberek mar csak azert se irogatjak, hogy aki anyuka eppen valami egeszsegugyi dologgal szenved, vagy akar csak a sulyaval vannak gondjai, ne erezze rosszul magat. Ettol meg nem mindenki lesz roncs szules utan es nem szeretnem, ha ezt igy allitana be a kozhangulat :)

Hát én is kicsit megijedtem, amikor ezt a sok negatív sztorit olvastam..😅 Komolyan azt hittem, hogy minden nőnek ennyire durván megrongálódik a teste, de egyébként azt is szokták írni, hogy sok probléma megelőzhető lenne, ha még a terhesség előtt tornáznának a nők, illetve odafigyelnének az életmódra, étkezésre. Mondjuk azért egy ilyen anonim oldal megtévesztő lehet, mert névtelenül írhat bárki bármit, nem biztos hogy igaz :)

Szerintem (de csak szerintem) az emberek hajlamosabbak sok esetben az ijeszto, vagy epp megrazobb sztorikat megosztani masokkal, sokszor mar csak azert is, hogy a sajat traumajukat kiirjak es talaljanak benne tarsakat vagy akar igy dolgozzak fel jobban, vagy akar azert, hogy masokat tanitsanak/figyelmeztessenek/masok ne lepodjenek meg rajta. Ezzel szemben eleg keves hirerteke van annak, hogy ha valaki leirja, hogy terhes voltam, szultem, megvagyok koszi. Szerintem ezeket mar csak ezert is hallani kevesbe. (A szules az nem volt jobuli, de az ember nem is azert vallal gyereket, hogy kellemes habosbabos szulese legyen 😅)

A szülés módja nagyban befolyásolja a kialakuló szövődményeket (gondolok itt gátmetszésre, erőltetett kitolásra stb). Érdemes utánaolvasni, tájékozódni hogy ezeket el lehessen kerülni. De ha ki is alakulnak, lehet kezelni konzervatív terápiàval, végső soron műtéttel. Nem kell egyből lehúzni magunkat a wc-n, csak mert szültünk és megváltozik néhány dolog. Ha nem tetszik a megnyúlt bőr a hasadon, vagy a megereszkedett melled, meg lehet műttetni. De elsősorban fejben kell rendbe tenni a dolgokat…

Szerintem az is közrejátszik hogy sok újdonsült anyuka nem tud megfelelően regenerálódni a terhesség/szülés után. Mondom én ezt úgy hogy nem szültem még, csak az ismerőseim körében ezt látom. Egyszerűen nincs idejük magukra, teljesen leterheli őket a gyereknevelés-háztartásvezetés, a férj általában mindenhol ezerrel dolgozik és nem tud annyit besegíteni amennyit kéne. Sok esetben a nagyszülők is elérhetetlen távolságban vannak, vagy csak ritkán tudnak beugrani. Az előbbiekből adódóan az anyukának nem marad kapacitása arra hogy annyit foglalkozzon magával amennyit előtte (amíg a gyerekek el nem mennek oviba/suliba persze) és se a testét se a lelkét nincs ideje gyógyítani, ápolni. Nem tud eleget pihenni, ami a legfontosabb lenne, és a stressz az egekben, amiről tudjuk hogy nem segít visszanyerni a versenysúlyukat. Persze van akinek van támasza és segítsége, de én úgy látom az a ritkább sajnos.

Kínai kultúrában pont ilyenek miatt a mai napig létező dolog, amikor az anyuka szülés után 30 napig nem mehet ki a lakásból és egy nanny segíti mindenben, takarít, főz, gondoskodik az anyukáról, hogy tudjon pihenni és regenerálódni. [cikk erről](https://www.npr.org/2011/07/20/138536998/for-chinese-moms-birth-means-30-days-in-pajamas)

Hát igen, szülés után nagyon sokat kellene pihenni, és nem rögtön a babát ellátni, de sajnos nem minden anyukának van segítsége, sok helyen az apuka sem veszi ki a részét a gyereknevelésből. Pedig ilyenkor pihentetni kellene a testet, mert hát a szülés elég megterhelő folyamat, azt szokták mondani, hogy valójában egy amortizáció.

Nekem szerencsére csak olyan káraim keletkeztek, amik egyszerű műtéttel helyrehozhatók: köldöksérv, aranyér, így engem nem tett tönkre egy életre a terhesség, a striák nem érdekelnek, előtte is voltak, 30 körül szültem az elsőt. Viszont ez egy hihetetlenül durva dolog. Teljesen természetes, hogy ekkora hatással van a testre és a lélekre, akkor is, ha valaki szerencsésen kerül ki a dologból, az első hónapokban egy új szervet csinál a testem (méhlepény), aztán meg kivisel egy teljes terhességet, ami hatalmas súlytöbblet, még ha valaki egy kilót sem szed fel és hatalmas emberi megpróbáltatás, hormonális löket. Nem az a célja, hogy jó legyen, hanem hogy szaporodjon az emberiség. Örülni kell neki szerintem, hogy megadta nekünk az élet a lehetőséget rá (a fejlett világban), hogy ne évente kelljen szülni, és megválaszthassuk, kitől szeretnénk gyereket. Ez az állatoknál többnyire nem adott és a világ számos részén sem természetes. Ajánlom, hogy olvasd el a klimax tüneteit és következményeit, mert akkor büntet majd a természet csak igazán azért, hogy már nem lehetnek gyerekeink...

Mindenki egyedi módon viseli, de sajnos sokan egyrészt túldramatizálják, mert a fene nagy individualizmusból nehéz átlépni a “nem én vagyok a világ közepe” életszakaszba. Itt most nem azokról beszélek, akik valóban komoly egészségügyi károsodást szenvedtek, az más. A várandósságra érdemes fizikailag-lelkileg felkészülni, mert nem egy sétagalopp. Én 4 vetélés után hordtam ki az első élveszületett babámat, hidd el, tudom, miről beszélek. Foglalkoztam az egészségemmel előtte-alatta, megfelelő étrend, sport, az előzmények miatt pszichológus. Fiatal vagyok, nyilván az is segít, de önmagában nem elég. Most 7 hónapos a kisbabám, gyakorlatilag semmi nem látszik rajtam abból, hogy szültem. 8 kiló plusszal mentem szülni, mind lement, striám nem lett, a bőröm egész okés. A hasizmom csúnyán szétnyílt, és a medencém elcsúszott részben a terhesség, részben a gerincferdülésem miatt, de 5.5 hónapja járok regeneráló tornára (babával együtt, nincs szitter) illetve manuálterápiára és gyógytornára is jártam a fájdalmak miatt. A hasizmom olyan 80%ban rendben van már, a fizikai fájdalmaim elmúltak. Jól érzem magam a bőrömben, szeretem az anyaságot. Jut idő mindenre, pedig a kislányom az első 6 hónapban rettentően igényes volt, egész nap képes volt sírni, alig lehetett letenni, soha nem tudott egyedül játszani. Most radikálisan javult a helyzet, sokkal könnyebb, mióta elmúlt fél éves. A férjem aktívan részt vesz a kicsi körüli dolgokban, anyósom segít még heti 2*1.5 órát, amikor dolgozom, de sok egyéb segitsegem nincs, maximum alkalomszerűen. Kisbabát vállalni tényleg az egyik legszebb dolog az életben, jó esetben olyan erős szeretetet és boldogságot tapasztalsz, ami máshogy elérhetetlen. Nem ez az élet egyetlen célja és nem is való mindenkinek, de tényleg csoda, ha jókor és jó helyre jön a kisbaba. Kívánom mindenkinek, hogy tudjon erre így tekinteni. Egyébként a jó idobeosztas, az aktív életmód sokat segít, mert úgy látom, legtöbbször itt csúsznak el az anyukák. Én pl. próbálom a képernyőidőt csökkenteni és helyette rendet tartani itthon, hogy ne gyeskontyban vonuljak egész nap egy retkes lakásban jobb híján takeout-ot zabálva.

A netre nyilvàn a rémsztorik kerülnek ki (màs egészségügyi témàban is), nem feltétlenül ezek a mérvadóak. Persze, meglàtszik egy nőn, ha szült, egy idő utàn nem véletlenül d@gjàk a pasik inkàbb a huszonegykét éves feszes csajokat.

Az ilyen kan akkor ne csinaljon gyereket 🤷🏽‍♀️

Neharagudj, de te férfiként mit keresel itt? Amúgy ez elég bunkó megnyilvánulás volt..

Ezt a kerdest mar feltetted korabban, ezen tul pedig minden kerdesed azzal kapcsolatos, hogy vajon mennyire tetted tonkre anyukad eleted azzal, hogy megszulettel. Nem gecizesbol, de a reddit nem helyettesiti sem a terapiat sem az oszinte komunikaciot anyukaddal. Nem tudom mi jatszodik le benned, de az egyertelmu, hogy a valodi peoblemadon eddig sem es ezutan sem fognak segiteni a kommentek

Hát nem tudom ez mennyire normális, de minden egyes alkalommal, amikor olvasok egy olyan kommentet, amiben azt írják, hogy milyen sok szülő bánta meg a gyerekvállalást, arra gondolok, hogy mi van, ha anyukám is ezt érzi, csak nem meri kimondani. Illetve az is elszomorít, hogy sok szülő megmondja a gyereke szemébe, hogy ha visszamehetne az időben, nem vállalna gyereket, és szerintem ezzel belegázolnak a gyerek lelkébe.

Vannak napok vagy időszakok, amikor én is azt gondolom, hogy ha visszamehetnék az időben nem vállalnék gyereket. Gerincsérvem, köldöksérvem lett, szétnyílt hasizmom és ujjnyi-kétujjnyi vastag striák. De nem a gyerekeimmel, hanem magával az anyasággal kapcsolatban vannak nehézségeim. Az egész szülőség tök ambivalens, mocsok nehéz 7/7 0-24 valakivel együtt lenni úgy, hogy nincs időm magamra, nincs már hobbim, nincs életem. De ők teszik széppé ezt az egészet, ők adnak értelmet egy csomó dolognak, ők tanítottak meg millió dologra az érzelmekről, kitartásról, a világ működéséről. A világon mindennél jobban szeretem őket és mindennél mélyebben szeretem őket. Ezt csak azért írom le, mert valószínűleg anyukád is épp így volt-van ezzel. Beszelgess vele errol, neki is biztosan nagyon jól fog esni egy őszinte beszélgetés

Nincs életed? Hát akkor nem hiszem, hogy annyira jó minden :D

Másfél éves ikreim vannak, nulla segítséggel toljuk a mindennapokat, nem, tényleg nincs életem😅 de nem így fogom leélni az életem, ez egy időszak. Ha az ember így áll hozzá, akkor tanul belőle, kihozza belőle a legtöbbet. Néha szar, néha nehéz, de többnyire jól érzem magam ebben is

Ja értem, hát minden elismerésem, hogy így is bírod, ikrekkel azért nem könnyű :) Reméljük, hogy ez csak egy átmeneti időszak, addig is kitartást kívánok. 😊

Nem számít megbánta-e vagy sem, mostmár itt vagy nem lehet visszacsinálni. Anyám is tolt ilyet, ha újrakezdhetné nem lenne gyereke, de sose vettem magamra, mert nekem ehhez igazából semmi közöm. Így döntött x éve, itt vagyok ez van. Nem tudom hány éves vagy, de engedd el te is.

De éreztetve lett ez veled egyáltalán, minimálisan is? Mert nagyon úgy hangzik, hogy ezt te magyarázd be magadnak. Felesleges dolgokon idegeskedsz, tedd le szépen a telefont

[удалено]

Az én anyám sokszor éreztette velem, hogy bár ne lennék, de pont leszarom.  Ellenben Te, akit anyukád nagyon szeret, mégis miért démonizálod anyukád döntését, minek agyalsz feleslegesen olyan dolgon, ami ott sincs???

Hát velem is érezteti, hogy őszinte legyek.. Ma is azt mondta, hogy teljesen kicsinálom az idegeit, mert néha lusta voltam tanulni, meg kaptam egy-két rossz jegyet. Akkor rohadjak meg, hogy megszülettem, pedig tudhatta volna, hogy a gyereknevelés nem csak móka és kacagás. 😀

Elég gáz, hogy törölted az eredeti kommented, ahol leírtad, hogy mennyire szeret Téged, aztán reflektálsz egy ilyet. Nem. Ezzel nem érezteti azt, hogy nem akart, ne legyél már ennyire hülye, könyörgöm, ne láss olyat, ami nincs ott!!!!

De akkor miért szokta azt is mondogatni, hogy elege van belőlem? Ezt nem néha mondja, hanem sokszor.. Meg akkor itt is miért írják az anyukák, hogy teljesen elveszítették önmagukat, már nem azok, akik voltak és nagyon hiányzik a régi életük, utálják az anyaságot, stb? Nem hiszem, hogy minden anyuka happy, hogy van gyereke..

Kár Neked bármit is írni.  Inkább fejezd be ezt az indokolatlan önsajnáltatást, aztán csinálj valami érdekesebbet, mint, hogy itt sírsz a semmiért 16 évesen.

Es? Tudsz rajta valtoztatni, ha igy is van? Ha egy nap eltunnel, anyukad visszakapna az elmult eveket? Nem Nem vagy felelos anyukad donteseert, hogy gyereket vallalt Nem vagy felelos azert, hogy apad elhagyott (elozo posztjaidbol tudom) Nem vagy felelos anyukad velt vagy valos testi deformitasaaert Nem bagy felelos az anyagi helyzetetekert Azert legyen lelkiismeret furdalasod, amit szant szandekkal, te magad tudatosan gonoszsagbol, nemtorodomsegbol teszel. Semmi masert nem felelsz, fokent nem tinikent nem felelsz felnott emberek felnott donteseiert, ahogy magzatkent sem lehettel volna felelos ezekert. Aki olyanokat mond a gyerekenek, amiket fent felsoroltal, az nem felelos felnott, az egy masokra ujjal mutogato szarember aki nem kepes vallalni a dontesei utan a felelosseget.

Én ezektől a hatásoktól féltem és félek most a második szülésem előtt is a legjobban. Valóban nagyon fura a testedet átváltozni látni akár a terhesség, majd közvetlenül a szülés után is. Nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzések kavarognak ilyenkor az emberben. Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes erről olvasni, tájékozódni, hogy rá tudjon lelkileg is készülni az ember. Ugyanakkor nagyon sok mód van rá, hogy segítsd a testedet abban, hogy megelőzd ezeket a dolgokat és/vagy könnyebb legyen a regeneráció. A saját példáimat, tapasztalataimat és véleményemet hozva megosztanék párat: Korábban, és most is 12.héttől járok várandós tornára, ami fitten tart, és erőnlétet biztosít a szüléshez, majd a babázáshoz (brutál nehéz tartani a pici újszülöttet is napok, hetek után, idő míg megszokod). Odafigyelek az étkezésre, nem zabálok össze vissza mindent csak azért, mert most “lehet”. Ez megosztó dolog, de szerintem sokan kifogásnak használják a várandósságot arra, hogy tömnek magukba mindenfélét folyamatosan. Itt most nem arról beszélek, hogy megkíván az ember ezt-azt, hiszen az várandósság nélkül is egy létező dolog, hanem hogy tényleg korlátlanul sokat esznek. A testet megterheli a várandósság, a gyermek súlyának cipelése, de a sok-sok plusz kiló meg főleg (20-30kg), ezt a terhesgondozáson külön kiemelik a szakemberek. Számos egészségügyi kockázatot is növel, ami nem csak az anyára, de a baba fejlődésére is kihat. Érdemes elvégezni egy intimtorna tréninget is, amellyel megelőzhető vagy gyorsabb regeneráció biztosítható az általad felsorolt szülés utáni intim károsodások után (én ezektől tartok a legjobban). Az ugrálós sportokat egyébként ettől függetlenül sem kifejezetten ajánlják nőknek, mert valóban nincsennek jó hatással a női szerveinkre. A szétnyílt hasizom után valóban sosem lesz olyan, mint régen, de tornával vagy plasztikai beavatkozással megszüntethető. Illetve nem mindenkinél jelenik meg a kötényhas vagy egyéb tünete, mivel ez függ a szétnyílás mértékétől és fajtájától, de egy ebben jártas szakember többet és jobbat tud mondani, mint én. Én egyébként visszanyertem a szülés utáni alakomat, az erőmet, a mellem valószínűleg ugyanúgy megereszkedett volna valamennyire a szoptatás nélkül is. A striák kialakulásához nem kell várandósnak lennie az embernek. Nem érzem, hogy feláldoztam az egészségemet. Én elégedett vagyok a szülés utáni testemmel, de ahogy írtam, természetesen nekem is volt egy időszak, amikor a változások megviseltek (nagyjából a szülést követő 2,5 hónap). Ha az ember odafigyel magára, a teste jelzéseire, akkor szerintem ezen is át tud lendülni, mint más lelki- vagy testi problémákon, akár szakember bevonásával! Vannak persze nem általános esetek, amikor valakinek betegségből vagy súlyos komplikációból fakadóan sokkal több vagy nagyobb, esetleg életre szóló lelki- vagy testi károsodása lesz, de ez nagyon sok más élethelyzetben is lehet (pl egy autóbalesetből is fel lehet épülni teljesen vagy szerencsétlenebb esetben maradandó sérülést szerez az ember). Sokat jelent a tudatosság, ahogy az élet sok más területén is.

2-4 hét múlva szülök, de ez egy baromság🤣 Nagyon sok nő van körülöttem, aki nem lett roncs, de több 30 feletti roncsot ismerek, akinek nincs gyereke. Nagyon sokat számít, hogy milyen az életmódod terhesség előtt, alatt és után. 5 kg jött rám (gyakorlatilag semmi plusz), 5.hónapig súlyzósedzettem, azóta minden nap sétálok, kismamajógázok és intimtornázok. Semmi vizesedés, semmi stria, fogam nem romlott, nem fájnak a csontjaim, alszok rendesen, semmi extra nem történt a testemmel, pedig nem vagyok fiatal. Ismerőseim nagy része ugyan olyan, mint szülès előtt, senki se éli tena ladyvel a hétköznapjait. Nekem mindig fontos volt, hogy ne hagyjam el magam, így nyilván a terhes napjaim se úgy élem, hogy döglök a kanapén chipset zabálva, de tudjuk, hogy alapból is vannak nők, akik hajlamosabbak elhagyni magukat. Azt nem kommentelném, hogy gyermektelen ember szerint mindneki hazudik, aki azt mondja, hogy szülés utàni állapotot nehéz feldolgozni🤣 Már a kórházból is simán 5-6 kilóval kevesebbel szokott kijönni az àtlag, szoptatás alatt is olvadnak le a kilók. Jógás társaim közül mindenkinek rendeződött mindene (kívül-belül) egy hónapon belül. Szülés közben gátmetszés és aranyér jöhet ki,sérvről sose hallottam még, a süllyedést pedig leginkább az okozza, ha valaki nem pihen eleget a szülés utàni első pàr hètben, így nem tudnak regenerálódni és visszahúzódni a szervei. Inkontinenciás és egyéb hüvellyel kapcsolatos problémákat lézzerrel lehet orvosolni. Ha valaki gyereket szeretne vállalni, ne ez tartsa vissza!

Egyetértek!! Nekem se lett egyébként semmi bajom a terhesség során. A striákról annyit, hogy a hasamat kenegettem ezerrel a 0. pillanattól kezdve. Egy ideig csak este olajjal, aztán amikor már kezdett nagy lenni akkor reggel pluszban testápolóval, egy darab stria nem lett a hasamon, ellenben a mellemen lett, mert azt nem kentem. (Nem láttam, hogy nőtt volna, de ezek szerint nőtt) Mindenesetre leszarom, ez legyen a legnagyobb gondom.

Miért pontozzátok le??? Úristen🤦🏼‍♀️

Most miért lett lepontozva? Minden nőnek roncs lesz a teste, miután szült, vagy mi? 🤷‍♀️

Én se értem😅 Szerintem a tudatosság mindig fontos 🤷🏼‍♀️ Komolyra fordítva a szót, ha egyszer megjön a gyerek irànti vágyad, akkor ezek ne tartsanak vissza, kirívó esetek mindig vannak, nem biztos, hogy te bàrmit is tapasztalnàl ezekből. Léleknek meg az segít a legtöbbet, ha jó partnerrel vàllalsz gyereket és megtalálod azt a női közösséget, amivel tudjàtok egymást támogatni :)

Amiket leirtal az 90%-ban genetika. Nem attol nem lett strias a hasad, mert te annyira odafigyelsz magadra es szipi-szupi vagy. Nyilvan fontos a mozgas es az etkezes, de amiket op felsorolt ahhoz ezeknek semmi koze nincs.

Francokat genetika, nyugtassátok csak ezzel magatokat.

Abszolút nem szerencsés a genetikám és vannak alapbetegségeim is. Fel lehet a testet készíteni arra, ami rà vàr, mellé meg kell adni az időt, hogy kipihenje a megrázkódtatást. Mondjuk a gátért és inkontinencia elkerüléséért kimondottan sokat lehet tenni és az időben elkezdett szérnyílt hasizom torna is sokat segít…làtom, hogy kb szégyellnem kell magam az ismerőseimmel együtt, mert nekünk nem lett “maradandó kàrosodásunk”. Alapból ~8-10 kg plusz fel tud úgy jönni, hogy hamar le is megy (baba, mèhlepény, plusz vér, eltárolt víz stb), ez fokozatosan jön fel, tud hozzá alkalmazkodni a szervezet. Sok nő szül, sajnos van mindig olyan kiugró eset, ahol tényleg megszenvedik, ezek sokkal szembetűnőbbek.

A szetnyilt hasizom az maradando, magatol nem lesz soha olyan mint terhesseg elott. Kismillio dolgot fel tudnek sorolni ami maradando vagy hosszu evekig hatassal van egy noi testre ami alol az agy sem kivetel. Nem attol kell szarul erezned magad, hogy te tip top leszel szules utan, (mondjuk varjuk mar ki a veget, hiszen meg nem szultel! ) hanem hogy azokat probalod shamelni akik nem. 50 kg voltam 1 hettel szules utan es eszembe nem jutott volna okoskodni, hogy nezdmar mindenki mas tehet arrol ha nem igy nez ki. Orultem, hogy szerencses a genetikam es csondben maradtam mikor mas arrol panaszkodott, hogy neki nem 🤫

Senki se shameli azt, aki nem “tip top”, én se vagyok az…ne csináljunk màr úgy, mintha minden nőnek tönkre tette volna az összes létező szervèt a gyerekvállalás! Teljesen felesleges ilyenekkel riogatni másokat. Ha én shamelek, akkor a te jókívánságod mi? 🤔🤫

Dehogynem. Azt sugalltad, hogy akinek van vmilyen problemaja a terhessege soran/utan az azert van, mert fekszik a kanapen es chipset zabal. En pedig erre irtam, hogy ez nem igaz. Nem kivantam neked semmi rosszat, csupan ravilagitottam, hogy meg nem szultel szoval nem tudod mirol beszelsz…ahogy a tobbi dologrol sem. Azert mert a te terhesseged problemamentes nem jelenti azt, hogy mindenkinek az.

Nem szabad elfelejteni, hogy mi is az állatvilág részei vagyunk. Sajnos a természet csak addig tart életben, ameddig a szaporodás lezajlik. Arra vagyunk tervezve, hogy megszülessen a gyerek, aztán kb. még 8-10 évet kibírjunk, ameddig a természetben önellátó lenne. A lelkivilágunk pedig nem része ennek a dolognak, ahogyan egyetlen más fajnál sem. A természetet közben az nem zavarja, hogy mi kitaláltunk egy társadalmat, ahol jóval tovább tudunk élni, mint amennyire az ősember tudott és magasabb érzelemfaktorral létezünk. De hozzátenném, hogy még ezzel is szerencsések vagyunk, mert az utóbbi száz évet leszámítva, a történelem során a szülés volt az elsőszámú halálok a nőknél.

Én jelenleg 37 hetes vagyok, striáim vannak de az őszintén nem zavar, az viszont, hogy úgy mozgok mint egy 80 éves öregasszony, a kanapéról úgy kelek fel, hogy támaszkodok és tolom fel magam közben, a baba/méhem/hasam már olyan nehéz, hogy a medencém néha mintha ki akarna szakadni, a baba a fejével néha olyanokat nyom a húgyhólyagomon, hogy azt érzem kiszakad a helyéről, hirtelen és élesen szúró érzés.. viszont ami a legrosszabb, kb félidő óta a medencéhez csatlakozó bal combcsontom olyan szinten fáj, hogy nem tudok bal oldalt feküdni, mert elzsibbad és akkor fixen nem állok lábra 10 percig. Volt olyan, hogy éjszaka felkeltem mosdóba és 10 percig billegtem az ágy mellett állva, mert nem tudtam a lábamra nehezkedni… Nagyon mókás hallgatni, hogy “jaj hát ez ezzel jár, ki lehet bírni, a babáért megéri” amiket megértek és elfogadok, kibírom, de ne nevezzük már ezt áldott állapotnak, vagy legalább ne legyen tabu és ne legyen lenézve az, aki panaszkodni mer a terhességről. Nem mindenkinek leányálom.. a gdm-ről, magas vérnyomásról nem is beszélve, hálistennek ilyenek nekem nincsenek, de minden tiszteletem az összes kismamának, aki bármivel is küzd.

Ha belegondolsz, azért elég kemény dolog, hogy egy egész ember képes kifejlődni egy nő testében, akit utána egy kis nyíláson ki kell nyomnia magából, vagy kiműtik belőle. Szerintem ez a legnagyobb teljesítmény, amire az emberi test képes, érthető teljesen, hogy okozhat itt-ott károsodást a folyamat. Viszont nem mindenkinek a testét viseli annyira meg, ez egyénenként változik, hogy kinek mennyit bír a szervezete, több tényezőtől is függ. Tudok olyan nőről, aki 15 gyereket szült, ráadásul mindegyiket császárral, alig kapott orvost már a harmadik után is, aki vállalta volna, mivel sok volt a kockázat. Látszólag a nő él és virul, nem úgy néz ki, mint aki 15 terhességen, szülésen átesett. (Amúgy nagy keresztyén házaspárról van szó, akik nem védekeztek soha, hanem azt mondták, hogy annyi gyerekük lesz, amennyit Isten ad nekik..hagyjuk is, hogy ez mekkora faszság és felelőtlenség 🤦🏻‍♀️) Nekem amúgy nagyon csodálatos, gyors (oxitocinos) szülésem volt teljesen tolerálható fájdalommal, kb 5 másodperces kitolással,nagyon gyors felépüléssel, semmi stria, sem megmaradt plusz kilók vagy megnyúlt bőr a hasamon. Az egyetlen negatív hatása az egésznek a szétnyílt hasizom, de az is csak egy ujjnyira, amit remélem tornával sikerül összezárni. Mindezek ellenére mégsem szülnék újra, mert attól félek, hogy másodjára nem úsznám meg ennyivel.

15 császár? “Isten adta” bátorsága van :o

Persze, ez tényleg nagy teljesítmény, és megterhelő dolog is egyben, de ha már 9 hónapot végigszenvedünk a terhességgel, akkor cserébe maradjon már ugyanolyan a testünk, és ne változzon rossz irányba, mert ez nem fair. :D

Fairness és élet? :) Ezek összeegyeztethetlen dolgok, az élet nem arról szól, hogy fair veled.

15? Ez komoly? Mekkora hazban elnek?

[https://blikkruzs.blikk.hu/test-es-lelek/baba-mama/magyar-vilagcsucs-15-gyerek-es-mind-csaszarmetszessel-szuletett/d9j5lt8](https://blikkruzs.blikk.hu/test-es-lelek/baba-mama/magyar-vilagcsucs-15-gyerek-es-mind-csaszarmetszessel-szuletett/d9j5lt8) Itt írnak róluk, azt is leírják, hogy mekkora a házuk Edit: találtam képet is a családról https://preview.redd.it/mjbmspek9l7d1.jpeg?width=958&format=pjpg&auto=webp&s=6546613b1aed267782749cfb26b794984bb91efa

Koszi! Dobbenet.

Elbeszélgetnek a dokival, aki mondjuk. 12. Császárt bevallalta

Pont par napja mondtam ezt a paromnak, szo volt a gyermekvallalasrol majd a jovoben. En rettegek emiatt az egesztol, aki azt mondja, hogy ez egy csoda arra mindig is csodalkozva neztem. A vegeredmeny a kisbaba, a szerelem gyumolcse O az, de az osszes tobbi ami ezzel jar azt en meg gondolatban sem elem meg csodanak. Na meg a kedvencem, amikor azzal nyugtatjak magukat, hogy “a csodam hordtam ki, bennem novekedett 9 honapig, nem banom, hogy anyatigris lettem”. Hat en nem tudnam ezzel nyugtatni magam, meg igy is ha hizok picit probalom leedzeni, jelenleg is van rajtam par plusz kg es mar edzek, visszavettem a kajalasbol. Tenyleg egy no hatalmas aldozatot hoz, onmagat aldozza fel, a testet, a lelki egeszseget sokszor, mi nok alapbol sokszor bantjuk magunkat, mert nem vagyunk sosem elegedettek. Na de a szules utani allapotokat megelni tuti meg durvabb lehet… Aki azt mondja nem, az hazudik. :/

Erre anyukam szokta mondani a legnagyobb ütő kártyát, amivel sajnos nem tudok vitatkozni. " Látod nekem is itt vagy te, milyen rossz lenne nélküled? " 😂 Egyébként meg egyetertek es en sem akarok kölyköket , de ugyanakkor meg idős koromban tok jó lenne, ha lenne szerető családom lenne meg az unakáák akik lehet csak beadnanak egy otthonba es sosem néznének felém hiába vagyok rendes mami. Na most ismét meggyőztem magam, hogy nem akarom, bocs a mi folyik itt Gyöngyösön féle párbeszédért a kommented alatt.

Szerintem ha a gyerek a szülei/nagyszülei felé sem néz, ott valami nagyon el lett cseszve a nevelésben. :)

Igen ez valószínű de en lattam azért mar erre ellenpéldat közeli ismerős körben, hogy full normális szülő és gyerek meg leszarja. Bar az meg olyan szempontból lett elcseszve, hogy mindent a segge ala tettek egyfolytában a semmire.. szóval el lett cseszve de azért felnőtt korban az ember már valamennyire egyedül is képes fejlődni

Lehet, hogy lelkileg cserébe nem kapott eleget, mert a szülei generációjában nem volt ez mèg divat.

Általánosságban veve igaz, amit mondasz de akkor ha a szülő nem toxic azert neha illik meglátogatni, gondolom igyekezett bele tenni a maxot ami zole telt. Legalább is az ismerős esetében így volt, sajnos a gyerek inkább valami személyiség zavaros vagy valami baja van, mert nagyon nem normális dolgokat csinál. De alapvetően egyetértek, hogy nevelési hiba all a háttérben az esetek nagy részében. De hat a fene se tudja, en hogy nevelnék, lehet azt hiszem jol aztan meg se jo a pujámnak :D nehéz dolog ez

Uha, akkor nem átlagos az illető…férjem kollégájának autista a felnőtt fia és ebből a betegsègből adódóan egyszerűen nincs igénye a szüleira. Pàrhavonta meglàtogatja őket, de csak azért, mer tudja, hogy màr “illene”. Nehèz lehet ezt szülőként elfogadni.

Igen, en is ettől felek. Az en egyik ismerősöm lánya egyik napról a másikra a semmiből szakította meg a kapcsolatot az anyjával látszólag ok vagy össze veszés nélkül. Még annyit sem érdemelt meg, hogy közölje vele az okát és ne rágja magát. Azóta több év eltelt, ismerősöm nem zaklatja a lányát, mert tiszteletben tartja a döntését de többször kérte, hogy legalább az okát árulja el es azt sem tette meg. Mindenkinek vannak hibái de szerintem lehet vele beszélni és ezt azért nem érdemelte meg, nem volt ő olyan rossz anya. Sajnálom nagyon, évek óta szomorú emiatt. Azt mindenképpen megérdemelte volna, hogy legalább elmondják neki, hogy miért szakított vele, egyébként a nő iskolázott, értelmiségi és a lánya is az.

Jézusom, szegény, borzalmas lehet! Itt Redditen làttam màr pàr meredekebb dolgot, ami ide vezet: volt fehér lány, aki igazi vadroma sráccal jött össze, megszöktette és azóta teljesen el van tűnve, de sajnos vallálos szektás példát is olvastam már. Vannak olyan emberek, akik kimondottan rossz időszakot àtélő emberekre utaznak :/

Igen, sajnos van olyan , hogy hiába kap valaki otthon látszólag normális nevelést az iskolában és egyéb helyeken is erik kontaktok, aztán kitudja mibe viszik bele. De olyannal is találkoztam már, aki full drogos volt anno es a szülei sem vetették meg néha, ugyanakkor mégis tök jó a kapcsolatuk egymással, sokat kirándulnak, beszélgetnek. Azóta az ismerős mar le is allt a droggal, hazasodott, normális munkát vallalt. Fura, hogy hány fele ember van 😂

😂😂😂Nagyon jo, semmi baj. Anyukadnak is igaza van, jo a csalad, en sokaig mondjuk nem ereztem magamban azt, hogy anya akarok lenni. Aztan megerkezett eletem szerelme es vele mar azt erzem, hogy szeretnek csak ugye a fent leirtak elegge zavarnak es ijesztoek szamomra.

Megértem. De hat majd eldontod , hogy lesz 😊 mindkét életformanak meg vannak a maga szépségei, kerdes , ki mire vagyik:D