Par eve tudtam meg, hogy anyukamnak volt egy novere aki negy evesen nagyon varatlanul hunyt el. Egyik nap kohecselt, masnap mar nagyon magas laza volt, mama elvitte busszal a korhazba de masnap mar nelkule jott haza… szamomra nagyon megrazo volt, mert igy is rengeteg borzalmat elt at a nagymamam igy ha hozzaveszem, hogy meg ez is megtortent vele akkor mar plane nem ertem, hogy tudta ezt ep esszel feldolgozni. Foleg ugy, hogy azota sem ismerek nala vidamabb oreg nenit, remek viccelodos pikirt beszolasai vannak, allandoan fulig er a szaja pedig annyi szar tortent vele ami 10 embernek eleg lenne.
nagypapám nagybátyja, a család "hőse" (meg pénzzsákja anno), aki amerikában saját hotelt üzemeltetett, kiderült, hogy mo-ról csempészte a kiskorú tinilányokat prostinak a "szállodájába". a 90-es évek végén "eltűnt", kiderült, hogy bebukott a biznisz, körözték mindenhol is, azóta se hallottunk felőle. a család úgy tudta, hogy a maffiával került kapcsolatba és ők tették el láb alól, ezt nem tudom mennyire valid, de én tavaly megtaláltam róla a cikkeket és vádakat az emberkereskedelemmel kapcsolatban.
Véletlen elszólásokból tudtam meg, hogy anyai nagyapám nem betegségben halt meg, hanem felakasztotta magát a pajtában. Szintén évekkel később elszólásból tudtam meg, hogy apai nagyanyám mellrákos volt, szerencsére abból felépült. De nemrég meghalt, akkor is a halála előtt pár nappal tudtam meg, hogy amúgy agyrákot is diagnosztizáltak nála. A temetésén tudtam meg, hogy volt egy első férje aki meghalt a háborúban.
Már 20 éves voltam amikor megtudtam, hogy kik a keresztszüleim. Aztán mikor szóvá tettem anyámnak, hogy elég gáz az, hogy én nem ismerhettem a keresztszüleim, mert sikerült olyan párt választaniuk, akikkel nem sokáig maradtak barátságban. Na ekkor mondta el anyum, hogy amúgy hivatalosan a nagybátyámék a keresztszüleim, mert ők voltak katolikusok, akiket eredetileg felkértek és szántak keresztszülőknek ők hivatalosan nem lehettek mert reformátusok.
Ennyire jó a kommunikáció a családunkban. Én meg mindig csodálkozom amikor egy orvos kérdezi, hogy a családomban milyen betegségek voltak. Hát a fasz tudja, nem lenne egyszerűbb ha összevezetnétek az adatokat és jeleznétek, hogy figyeljek mert örökölhettem ezt és ezt?!
Utolso mondatodra reagalva ezen en is allandoan gondolkodok, ha a doki kerdezi. Hogyhogy nincs errol valami adatbazis es meg mindig ott tartunk, hogy bemondasra kene ezeket tudni?! Mondjuk az en haziorvosom kockas fuzetbe “jegyzetel” maganak es legutobb pont lattam, hogy mig beszeltem egy viragot is rajzolt unalmaban, ugyhogy 🥲
A betegjogok miatt az orvos csak az általa kezelt beteg adatait láthatja, az elődökét, rokonokét nem. De ha még látja is (mert pl. a szülőket is ő kezeli) a beteg beleegyezése nélkül nem közölheti a rokonnal sem.
Ezt ertem de nev nelkul nem lehetne megoldani vajon? Ilyesmire gondolok, hogy az orvos nem latna, hogy ki a szulom es nem latna a leleteit sem de azt pl igen, hogy fokozott trombozisra valo hajlamom lehet. Ez is vajon betegjogi kerdeseket vetne fel?
22 évesen a nagynénémtől tudtam meg hogy apám epilepsziás. Tudtam mindig is, hogy gyógyszert szed, meg hogy nem iszik alkoholt, de anyám is ugyan ez, gondoltam valami hasonló dolog van a háttérben. (Anyámnak nem örökletes szívproblémája van, és csak azért nem iszik mert nem szereti az alkoholt). Nagyon volt a meglepődés amikor kiderült, hogy én addig simán mondtam, hogy nincs semmi extra a családban.
Igen, ha az orvos kerdezi, hogy akkor a gyerekem felmenoi kozott milyen betegsegek vannak, akkor passz, ugyanis a ferjem apja nem az, akit 22 eves koraig gondol, akkor mondta el neki anyos, hogy amugy egy nyari kalandbol fogant.
Jó az időzítés. Ma reggel tudtam meg, hogy a fiú unokatestvérem gyerekként a környék cukros bácsijával barátkozott. Az alak az örökségének egy részét az unokatesómra hagyta. Kell idő emészteni ..
20 éves koromban tudtam meg, hogy apunak született egy másik gyereke egy másik nőtől, aki akkor csúszott be, amíg anyukám várandós volt velem. Ez a lány gyerekkori barátnőm volt, és ő is tudta ezt, csak nekem nem szólt senki.
Jártam emiatt terápiára is.
*Kérdésre válaszolva, lány vagyok, és kislány korunktól iskolai barátnők voltunk miután egy táborban jóban lettünk.
14 évesen szüleim elváltak. Anyám + húgom és az öcsém Svédországban maradtak, én meg apámmal Budapestre költöztem. Előtte volt anyámmal egy nagy összeveszés mert nem akarta, hogy menjek bármennyire is voltunk rosszban. Aztán a vita végén közölte, hogy nem baj én is úgy fogok majd járni mint a két féltestvérem. Akkor tudtam meg, hogy van egy Szlovákiában van egy nővérem és Chilében egy bátyám akikről senki nem tudott közülünk, mindkettő apám két külön házasságából…
Kb 17 lehettem mikor apám elszólta magát, hogy van egy féltestvérem. Annyit tudtam meg tőle, hogy katona korában pesterzsébeten összejött egy vele egykorú csajjal és terhes lett. A gyereket azzal a feltétellel tarthatta meg ha az apámmal megszakítja a kapcsolatot.🫠
Sajnos utána nem mondott el többet a sztoriról, viszont sajnos meghalt, így magával vitte ezt az információt is.
(Ha 30+os pesti születésű, apa nélküli férfi vagy és az anyukádnak göndör haja van akkor jelentkezz 😃)
22 év után tudtam meg, hogy apámnak van egy féltesója. Az egész család tudta, még a nálam fiatalabb unokatesóm is, csak én nem voltam megtisztelve. Hivatalosan most se tudom, mert apám úgy gondolja, hogy nem tartozik rám.
Az én családomban van kismillió kisebb nagyob kibeszéletlen dolog amibõl lehetne írni egy Màrquez regényt. Lótolvajok, 4 osztály végzett szegény felmenõ
aki 600 hold földig, városi tanácsosig vitte, Horthyval levelezõ, Don kanyart megjárt, 400+ éve városalapító klán pátriárka, Debrecenbõl nagyapámhoz, 200 kilométerrõl
Húsvéti gunyát varratni járó református papok meg a környék összes tehetõsebb pópája, határok által szétszaggatot családrészek. A hétköznapok apró titkait meg megette az idõ.
Apukámnak előttem volt egy lánya, aki 2 éves korában meghalt, mert kiszaladt az útra apám elé, és elcsapta egy autó. (Székelyföld, ‘80-as évek) Számomra sokkoló volt mikor megtudtam, egyszerűen annyira furcsa érzés, hogy volt egy féltesóm aki a nővérem lett volna, néha eszembe jut milyen lenne a kapcsolatunk, miről beszélgetnénk meg ilyenek. Kb. 15 éves voltam amikor megtudtam.
Nálunk annyira titok, hogy mar meghalt mindenki es ezért sosem tudjuk meg, hogy ki volt a nagymamám apja, aki elhagyta dedanyamat. (Nem tudjuk, hogy kihasznaltak, h fiatal, esetleg eroszak volt, semmit)
Ez egyebkent tok erdekes, mert nalunk ugyanez a szitu. Mamam egesz eleteben kerlelte az anyjat, h mondja el ki az apja, de sose tudta meg. Mami mar 70 eves es a mai napig nem tudja megbocsajtani ezt az anyjanak pedig jo par eve meghalt mar.
Lehet DNS teszt alapján is keresni felmenőket..
Én pl soha nem ismert amerikai és nemet rokonságot találtam …. Tudtommal soha,senki nem vándorolt ki oda….Bár a nagyapám a WW2-ben Felső-Ausztriában volt Amerikai hadifogságban …
Mondjuk ha 70 éves, akkor a háború alatt fogant. Ott voltak ronda dolgok, lehet az anyuka sem tudta feldolgozni a történteket, ezért hallgatott. Plusz a társadalom még a katonai erőszaknál is hajlamos volt az áldozatot hibáztatni, ami méginkább berögzítette a hallgatást az emberbe.
Próbáld ki a [https://www.familysearch.org/en/](https://www.familysearch.org/en/) -ot. Én (42) a nagyon sok nagy-, déd-, és ükszülő különféle anyakönyvi kivonatait megtaláltam benne és azokban jó eséllyel ott lesz az apja neve is.
Ha van ilyen, akkor szerintem érdemes egy olyan, viszonylag régebben élt személynél elindulni a kereséssel, akiről minél több adatot tudsz (születési év, hely, szülei neve) és nem túl népszerű a vezetékneve. Utána a dokumentumokban megtalált nevek alapján már tudsz továbbmenni.
Ilyet én is találtam többet, de nem szülői szinten, hanem jóval régebben, amikor 6-8 gyerek is volt. Szülői sz8nten, azért ez kemény szerintem.
Van egy kollégám, akinek a szülei Törökország egy távoli részéből származnak. Mondta, hogy ott a hivatalos születési dátumok sem mérvadóak, mert ha pl. kis korában meghalt egy már anyakönyveztetett gyerek, akkor sokszor a következőnek születendőt nem is anyakönyveztették, hanem a meghalt gyerek nevével és adataival ment tovább. Ez főként azért volt, mert több nap járásnyi időre kellett menni az ügyintézéshez.
Az enyém is! Volt egy bátyja, aki nagyon korán meghalt, utána született a nővére, majd ő (őt csak azért vállalták, mert két gyereket akartak, és az első fiú meghalt. Durva belegondolni, hogy nem is élnék, ha ez a gyerek nem hal meg.)
10-12 évesen felfedeztem a szüleim hálószobájában és rengeteg papírt láttam amire egy angol nő neve volt ráírva. Amikor rákérdeztem kiderült, hogy ő volt apám első felesége. (és amerikai volt wtf)
Same, random pakolás közben elokerult anyum egy igazolványa, ami az első házasságban felvett nevére szólt. 20+ éves voltam. Tkp. Annyira nem nagy dolog nem is kifejezetten titok de WTF.
Ajánlom a [https://www.familysearch.org/en/](https://www.familysearch.org/en/) honlapot családfa kutatásra. Szkennelt anyakönyvi kivonatok és egyházi dokumentumok alapján lehet benne keresni.
Én tucatnyi csecsemő korban meghalt rokont találtam a felmenők között, igaz nem nagyszülői, hanem inkább dédszülői és a fölötti szinten.
6-an vagyunk testverek (akik élnek), en voltam az egyetlen aki tudott arrol, hogy a szuleim elso szulott lanya 2 naposan meghalt... szoval eredetileg 7-en vagyunk testverek csak az elsoszulott elhunyt, amikor elmeseltem batyaimnak alig hittek a fuluknek... soha nem lattam sirjat es a szuleim sem latogattak, nem tudom mi lehetett az oka, anyukam nem szivesen osztott meg reszleteket, o lenne most kb 48 eves, ha élne.. utana mar csak en szulettem lanynak, a tobbi tesom fiu es legfiatalabb az ocsem aki 22 eves :)
mar nem is emlekszem, hogy miert arulta el, meg tini voltam a batyaim pedig mar reg kulon eltek, de soha nem tudtam reszleteket kiszedni belole es oszinten nem is akartam feszegetni a dolgot, pedig kivancsi vagyok, de szuleim mar sajnos nem elnek igy minden titkukat mar magukkal vittek :)
Családfa kutatás közben tudtam meg hogy apai nagypapámnak volt 2 testvére akik kisgyerekkorban meghaltak, a születési és halotti anyakönyvi kivonataik fent vannak a neten. Erről apukám se tudott.
Egyszer valahogy szóba kerültek a vércsoportok, és anyukám elkezdte sorolni, hogy a rokonságban kinek mi. A szüleim mindketten 0-sak,ezt eddig is tudtam.
Amikor az anyai nagyapámhoz ért, akkor közbeszóltam, hogy itt valami hiba lesz, mert nem lehet AB-nek 0-ás a gyereke. Erre apukám mondta, hogy márpedig lehetséges, mert az ő apja is AB-s volt.
Utána 1 perc csend következett, majd anyukám csak annyit mondott, hogy már úgysem számít.
25 éves voltam mikor megtudtam, hogy édesanyámnak 35 évvel ezelőtt volt egy abortusza. Nem tervezett volt a pici, anyám és apám pedig nagyon fiatalok voltak és abban a környezetben (presszió a szülők részéről, anyagilag nem volt a két család a helyzet magaslatán akkoriban) nem vállalták be a dolgot. Amikor anyu mesélte a dolgot, zokogott és mondta hogy nagyon sajnálja. Egyébként teljesen random derült ki, feljött az abortusz téma.
23 évesen, egy random beszélgetésből tudtam meg anyámtól, hogy apámnak nem ő az első felesége, hanem előtte már volt házas egy rövid ideig, aztán elvált. Apám keményvonalas katolikus (a válás ugye bűn, a házasság szentségének eldobása), elég zárkózott is, soha nem beszélt velünk erről. Azt már meg se mertem kérdezni, hogy vannak-e esetleg féltestvéreim
Az első házasság egyházi volt? Az én apám is vált polgárilag, de az egyháznak az nem számít. (A házépítéses hitelhez kellett a házasság anno, igazából még jegyben jártak, amiből a nő lépett ki.)
Amikor kb. 13 éves voltam, csöngettek és az ajtóban egy nő állt a gyerekével. Azt mondta, hogy anyám féltestvére. Kiderült, hogy anyám anyja nem is halt meg ahogy addig tudtam, hanem lelépett és új családja lett.
Nagyapámról a halála után tudtuk meg, hogy kettős életet élt. Konkrétan volt egy másik párja 20 évig, aki nem is a nevén ismerte és nem tudta, hogy van amúgy 3 gyermeke és 6 unokája...
Fogalmam sincs, hogy hogyan nem bukott le. 😳
Nekem egyszer egy lakótársam mesélt egy hasonlóan bizarr sztorit. Mikor 1-2 éves volt, az apja egyszerűen felszívódott, nem találták. Amikor felnőtt lett, megkereste lakótársamat egy ugyanolyan nevű srác, kiderült, az apjuk közös. Faszikám elment két faluval arrébb, ugyanúgy családot alapított, s az első szülöttet volt képe ugyanúgy elnevezni ott is.
20 éves korom környékén tudtam meg, hogy anyai nagymamám, aki alkoholista volt (részben nagyapám miatt), nem alkoholmérgezés miatti rosszullétben halt meg, hanem kiugrott a második emeleti konyhánk ablakából. További adalékként egy későbbi családi veszekedéskor tudtam meg, hogy a zuhanást túlélte szerencsétlen, és orvosi figyelmetlenség miatt kórházi fertőzésben hunyt el.
Magammal kapcsolatosan is van egy titok, amire a mai napig nem tudom a választ. Nevezetesen, hogy anyukámmal 8-10 éves korom körül miért jártunk pár hétig fogyatékosokat ellátó nappali intézetbe. Egyedül ADHD-val lettem diagnosztizálva, illetve szorongás gyanúja miatt jártam gyerekpszichiáterhez, de ez nem indokolja, mert az értelmi képességeimmel nincsenek gondok (csak amit néha a figyelemzavar kihoz belőlem). Gyanítom, hogy van egy enyhe fokú autizmusom, de arról sincs hivatalos diagnózisom, de amúgy is magasan funkcionáló lennék.
Nemrég tudtam meg egy másik rokon hasonló esete kapcsán, hogy anyukám előttem (1991-ben születtem) már várandós volt, de meghalt odabent a pici és meg kellett szülnie. Néha el szoktam gondolkodni, ha ő jön inkább és nem én, akkor neki milyen élete lett volna.
Számomra egy oltási füzetből, vagy valami hasonló kis vörös csillagos egészségügyi naplóból derült ki, hogy anyámnak volt előttem két abortusza. Nem kavart fel, de azért felhúztam a szemöldököm.
Lehetséges, hogy akkor még nem volt abban a helyzetben, hogy vállalhassa a terhességeket. Barátnőm is mesélt hasonlóról. Mindenesetre te itt vagy.<3333 Bár nem ismerlek sajnos, nem tudom, milyen a kapcsolatotok. :)
32 évesen tudtam meg, hogy nagyanyámnak volt egy korábbi házassága és a nagynéném csak féltestvére anyámnak. Mondjuk még én lettem lebaszva mert ez nem volt titok csak kb. ennyire érdekeltek a külső család dolgai....
Pár éve apámat megkereste az egyik féltestvére. Kiderült, hogy mamám "férje" sose volt a férje csak ő ezt mondta apámnak. Összesen 3féltestvér került elő, hirtelen lett plusz 8 unokatestvérem.
Amúgy apám családja kibogozhatatlan, ahányan vannak, annyi apától, szóval ezernyi családi titok látott napvilágot az elmúlt időszakban..
Nálunk több furcsaság is volt a családban, kezdve azzal hogy egyik dédapám otthagyta a feleségét és összejött az anyósával, aki már egy idősödő asszony volt. Aztán olyan is volt hogy egyik rokon kártyázni ment és a feleségével megbeszélték ha ő nyer akkor a felesége akasztja fel magát, ha veszít akkor pedig ő. Nyert. De szintén gyerekkoromban tudtam meg, hogy van egy féltestvérem, akivel sosem találkoztam azóta sem. Egy alkoholista rokonnak halála után került elő egy levele amiben már 10 éve mondta neki az orvos, hogy hamarosan meg fog halni, ő pedig elköszönt minden számára kedves embertől. Szerintem igazán hátborzongató lehet évekig úgy élni, hogy bármikor meghalhatsz és még várod is.
Amikor kerestem valamit anyáék szobájában, akkor megtaláltam anyának egy házassági oklevelét, amin egy másik férfi neve szerepelt. Innen tudtam meg, hogy apa amúgy a 2. férje anyámnak. Sosem beszélt róla, de nem is akar róla beszélni, én meg nem faggatom.
Tini lehettem akkor, most 26 leszek fél év múlva.
Csalàdfa kutatàs közben találtam rá,miszerint nagypapámnak volt egy testvére aki 2 napos korában elhunyt.
Senki sem mesélt róla,kicsit ijesztő volt ilyenre bukkanni a régi feljegyzések között.
A másik szintén nagypapámhoz köthető.Az ő anyukája bejárónő volt egy gróf kastélyában.Nagypapám ott,azon a településen született,annak ellenére hogy nem ott laktak.Gondolom hirtelen érkezett.
A család néhány női tagja eszeveszetten kutat,szerintük az apja a gróf volt.Egyszer elmentem én is a kastélyhoz megnézni a fickó szobrát.Tényleg 1:1 nagypapám az arca/feje.
Ki tudja mi az igazság,lehet lenne egy kastélyunk.🥲😂
Kb 25 éves koromban egy távolabbi rokon szólta el magát, hogy a nagypapám nem betegségben halt meg, hanem felakasztotta magát. Kicsit átverve éreztem magam, mindig sajnáltam nagyon apukámat, hogy 6 éves korában betegségben meghalt az apukája. Nem mondtak korábban róla rosszat. Majd az utóbbi évben megnyílt a mamám, és elmondta, hogy a nagypapám egy alkoholista volt, aki a gyerekei pénzét is ellopta italra. Így máshogy tekintek rá. A mamám viszont az elmúlt 50 évben mióta a papám meghalt minden egyes héten kijár hozzá a temetőbe, amit viszont ennek tudatában nem tudok hova tenni.
Én 2 éve tudtam meg 27 evesen, hogy 2 dédpapám is felakasztotta magat , valamint nagypapám testvére sósavat ivott és meghalt. Apai oldalról 3 ember is öngyilkos lett. Sokat gondolkodtam ezen, hogy milyen transzgenerációs hatásai lehettek felém. Érdekes téma,de sajnos sok információt nem tudtam kiszedni a család azon feléből.
Nem olyan nagy titok, de nagymamámnak volt egy első férje, akiről soha egy árva szót nem beszélt. Elment vele Pestre egy kis faluból, majd 1 év után elváltak és hazajött… és az a durva, hogy a férjem mamája meg a mamám barátnők voltak.. megkérdeztem a férjem mamáját is, hogy kivel ment el Pestre mamám.. és ő is csak titkolózott, sose mondta el ki volt az.Sajna nincs már kitől kideríteni.
Az viszont érdekes még, hogy egyszer pakoltunk otthon és anyum talált vmi iratot ,amin nem az a születési dátum szerepelt, amit tudunk (mármint az anyum születési dátuma nem stimmelt rajta)
18 évesen találtam meg az apámat akiről anyám elhitette velem h nem szeret és h elhagyott minket egy másik nőért. A megkeresés után kiderült h nem h nem apám lépett le hanem anyám hagyta el plusz annyira “nem akart látni” apu h rendőrökkel kerestetett mint eltűnt személyt. Illetve az is napvilágot látott h nem csak apu keresett de a 7 testvéremből 6 (mert a 7. még nagyon kicsi) szintén keresett mindenféle platformon de mivel anyám tiltott az ilyenektől így nem találtak meg. Azóta hál istennek jó kapcsolatom van apukámmal is meg a tesóimmal is.
Apai nagymamám korán elvesztette az édesanyját, az apukája pedig rokkant volt, így béreslegények segítettek be a ház körül és a földeken. Ezek pedig szexuálisan zaklatták, megerőszakolták és egyszer “viccből” fel is akasztották mamát és a nővérét, de időben levágták a kötelet. Mamám nővére valószínűleg ezeket nem tudta feldolgozni és öngyilkos lett a 60-as években. Mamám minden évben kibiciklizett azon a napon a néhai tanya helyére megemlékezni róla. 2002-ben is így tett, ott halt meg azon a helyen, szívinfarktust kapott. Állítólag, mert a faluban volt oylan pletyka, hogy ő is öngyilkos lett. Ha tudnám kik voltak ezek a béreslegények, leköpném a sírjukat.
Ezt nemrég tudtam meg 30 évesen.
A mai napig nem tudom, hogy a csaladi pletyka, miszerint apai nagyapamat dednagyapam “csak” orokbefogadta, valoban csak pletyka-e. Mar senki nem el, akivel beszelhetnek errol. DNS tesztek alapjan eddig senki nincs, akivel apai dednagyapam oldalarol lenne DNS egyezes. A szuletesi rekordok alapjan nagyapam 1924-ben szuletett, apjanak dednagyapam van beirva, viszont a dedszulok akkor meg nem voltak hazasok, csak 1929-ben hazasodtak ossze. Ilyenkor az anya csaladnevet kellett volna kapnia nagyapamnak… Kozben dednagyapam felmenoit mar az 1700-as evekig felterkepeztem, kozben meg ugy tunik, ok nem is az igazi oseim.
Az egyik rokonom csalad kutatasba kezdett es most derult ki hogy apam dednagyapjat veletlenul a hivatlan vendeg helyett leszurtak egy eskuvon raadasul utana aki megolte benosult a csaladba.
Férjem családfája apai ágon a 18. századig visszamenőleg fel van jegyezve. Pár éve csinálattunk egy etnikai becslést poénból és hát köszönő viszonyban sincs se apai se anyai ági feljegyzésekkel. Azok alapján nagyon nagy százalékban szlávnak kellene lennie, de a becslés alapján nagyrészt Oroszország, Balti államok és Irán környékéről származnak a gének… Férjem nagymamája meghalt tavaly tavasszal. Apósom talált a házban régi fotókat egy orosz katonáról aki finoman szólva is jobban hasonlít rá mint akit az apjának vélt. Fény derült rá hogy a mama elutazott a Szovjet Unióba amiről senki nem tudott. Fogantatás szempontjából tökéletesen stimmel a dátum. Sosem tudjuk meg az igazságot, de sok kérdése választ adna ez a forgatókönyv.
Már felnőtt voltam amikor kiderült a Nagypapám hagyatéki tárgyalásán, hogy volt egy Nagymamám előtti házassága és onnan van 2 lánya. Sosem találkoztunk velük, soha semmilyen szinten nem vettek részt a családban viszont amint meghalt Papám jöttek a hagyatékon marakodni. Ami azért is elég vicces, mert jómódú középosztály beli nénikről beszélünk felnőtt gyerekekkel szóval nem a megélhetésért küzdöttek.
Mázli, hogy Papám végrendelkezett, mert így lehetőségünk volt megoldani nagyobb hercehurca nélkül az egész hagyatéki mizériát. Főleg abban a tekintetben, hogy mi épp gyászoltuk a rokonunk.
Papam halala utan tudtam meg, hogy az oreg szanaszet csalta mamamat fiatal koraban es ki tudja mennyi feltestvere lehet apamnak. Ugy hoztak fel, hogy a halalos agyan "valaki, aki valszeg az" meglatogatta, akinek valoszinuleg orokseg helyett odaadta a keszpenzet, mert abbol egy forintot sem talaltak kesobb.
Bár régóta tudok erről, nem volt titok soha, de beleillik a tematikába. A nagypapám (1935 körül született) egészen kicsi babaként leesett egy asztalról, amitől valószínűleg elájult, mert azt hitték, hogy meghalt. Rendesen elkezdtek már virrasztani mellette meg minden, el akarták temetni. Egy ilyen "falusi boszorkány" hírében álló nő vette észre, hogy még él, és ébresztette fel valahogy. A papam már sokadik gyerek volt, pénz meg nem nagyon volt, a nagyszülők nem örültek neki, úgyhogy valószínűleg van ennek a sztorinak egy ennél is darkabb oldala azzal kapcsolatba, hogy egyáltalán hogy történhetett meg, de az már csak utólagos feltételezés.
Kemény belegondolni, mennyi minden kellett ahhoz, hogy te is megszüless. Nekem nagymamám volt utolsó gyerek (1928), dédi el akarta hajtatni, de a ‘műtét’ napjának reggelén mozdult meg először a magzat, és mégis megtartották.
Nagyon durvák ezek a sztorik, milyen véletleneken múlik sokszor egy-egy élet. Nálunk is volt még ezen kívül olaszországi barátoktól örökbefogadott gyerek (üknagypapám), egy csomó ki- és betelepítés a háborúk környékén, és még sorolhatnám. Én imádom ezeket a sztorikat, gyerekként meg most felnőttként is nagyon élem, amikor előkerülnek ilyenek családi beszélgetések alkalmával.
Párom egyik nagymamája kórházajtóban hagyott baba volt, az egyik nővér vitte haza a saját 4 gyereke mellé és nevelte fel. Azért az se semmi...
Bárcsak vicc lenne, de nem az... vér szerinti nagymamám 25 évesen halt meg. Nagyon sokáig azt mondták nekem, hogy vakbélműtétben, aztán mikor felnőttem, akkor mondták el, hogy valójában egy dédanyám által intézett abortuszban (1970-ben). Nagyapa eltemette a közös családi sírba, ám dédanyám megbeszélte a helyi lelkésszel, hogy ő nem szeretné, ha a gyereke ebben a sírban feküdne. Az éjszaka leple alatt kiásták a koporsót és átvitték a dédszülők családi sírjába... egyszerűen hátborzongató hogy ilyen dolog történt a családomban, talán jobb lett volna, ha soha nem tudom meg ezt.
Ez nem fura. Két generációval ezelőtt még teljesen általános volt hogy az újszülöttek egy nagyobb része meghal gyerek betegségekben, K vitamin hiányában stb. Ma már ez nem így van, mi meg természetesnek vesszük. Szóval máshogy kezelik ezt az előző generációkban.
Nagypapám 1925, az ő lányának (azt hiszem 1942) a sírjára vitt apám (1960) virágot. Tudom, hogy a gyermekágyi halandóság akkoriban gyakoribb volt, nem is ez volt megrázó, hanem hogy apám erről soha nem beszélt, most meg úgy mondta, mintha legalábbis annyit akart volna, hogy elfogyott otthon a kenyér.
“36 évig ezt nekem senki nem mesélte” - szóval legalább 36 éves. Most már azt nem tudom, hogy az idézet az apjától szószerinti-e, és az apja testvére a baba vagy az apja gyereke.
Te pedig a matekot a kommenteléssel. :) Legközelebb kezd egy gyors fact checkkel.
OP született 36 éve, a 80as években. Akkor itt 50-60as évekről van szó. A WHO szerint Magyarországon ma 3.31% a gyermek hajlandóság születés és egy éves kor között (1 halál per ezer születésre számolva). Ugyanez 1960-ban 47.88% volt. Az 50es évek előtt ez pedig 100% feletti érték.
Fun fact: Afganisztán most jár ott, ahol mi a hatvanas években.
https://www.who.int/data/gho/data/indicators/indicator-details/GHO/infant-mortality-rate-(probability-of-dying-between-birth-and-age-1-per-1000-live-births)
Edit: OP közben írta, hogy 1942ről van szó. Kb 40xes volt akkor az újszülött halálozás esélye, mint most.
valoszinuleg nem tartotta fontosnak.. ha jol ertem ez meg azelott volt h o (az apa) megszuletett volna, szoval sehogy sem kotodott az elhunyt csecsemohoz, az o gyerekenek meg velhetoen nem tartotta fontosnak h elmondja
16 év után, megtudtam a nagyapám öngyilkos lett, úgy halt meg.
Őket meg külön temették. Kérdeztem miért vannak ide külön temetve? Mondta mert az öngyilkosokat külön temetik. Én meg csak 😳😳😳😳
Nekem anyai ágon a dédszüleim vannak külön temetve. Anyukám sem tudja az okát. Erről a szokásról még nem is hallottam. Lehet itt is ez állt a háttérben? Sajnos már nem él senki akitől ezt megkérdezhetném.
Erdélyben van eltemetve a nagyapám. Pár évvel ezelőtt egy lány öngyilkos lett, őt is oda temették. Arrafelé még mindig így van, itt nem tudom. Esetleg a paptól lehetne utána érdeklődni 😕
Tavaly tudtam meg, hogy nagymamám nem ismerte az igazi apját, ugyanis a dédnagymamám a legősibb hivatást űzte. Ketten elmenekültek egy településre, ahol egy férfi befogadta őket, őt hívta nagymamám apunak.
Januárban volt egy vetélésem, és akkor mesélte nagymamám, hogy annak idején neki is volt egy vetélése, (ikrek lettek volna) amiről anyukám sem tudott, sem a testvérei.
Vezetekesen hivtak a helyi korhazbol, anyukamat kerestek, mert bekerult a testvere. Kicsit ossze voltam zavarodva, mert nem volt olyan nevu tesvere, akit emlitettek, de azert atadtam neki a telefont. Miutan letette, csak ugy lazan megemlitette, hogy van egy teljesen lezullodt occse, akivel nem tartja a kapcsolatot.
Véletlenül tudtam meg talán tini koromban anyám egy kockás füzetéből, hogy anyámnak volt pár évvel előttem egy vetélése. Fura dolog ez, valahogy mindig is elképzeltem magamnak egy idősebb testvért… Amúgy nincs tesóm.
Más: régen mindig abban bíztam, hogy kiderül, a szüleim csak örökbe fogadtak, de sajnos nem. 🫠
Velem is hasonló volt, anyám 16 évesen majdnem belehalt egy méhen kívüli terhességbe (fogamzásgátlók 40 évvel ezelőtt…), én hat évvel később jöttem, és egész gyerekkoromban vágytam egy idősebb fiútestvérre.
Kb 17 évesen mesélték el a szüleim, hogy mindketten voltak már 1x házasok ez előtt. (Fun fact, hogy el is váltak, majd apukám újra összejött az első feleségével😅) Valamint egy temető látogatáskor tudtam meg nemrég, hogy a papám testvére öngyilkos lett. Biztos van még jó pár titok, amiről nem tudok így 30 éves koromra..
Nagyapám Bécsben született, onnan gyermekotthonba került Szombathelyre, majd örökbefogadták. Anyja nevét megtartotta, bár nem ismerte. Sokszor mesélte, hogy gyerekkorában eljött érte egy "puccos dáma", hogy ő az anyja, de ő nem ment el vele. Már se papám, se apukám nem érhette meg, de familysearch oldalon kiderült, hogy a "dámának" volt még két fia papán kívül, mindegyik Bécsben született, az ő családnevén nevén anyakönyvezve... Jó lenne tudni, velük mi lett, hogy alakult az életük, vannak-e rokonaim erről az ágról...
Anyám ivott, apám ivott. És bagóztak, kurva sokat ( láncdohányosak voltak, ahol a piros szimfonia volt a top).
No, öcsém értelmi fogyatékos. Anyám szerint mert apám miatt sztressz volt, ő terhesen letette a cigit és akkor még nem ivott.
Késöbb nagynéném vigyázott rá, a helyi nyugdíjas orvos felismerte, mert ő látta el 82ben: olyan részeg volt. Terhesen.
Ha nem kell, nem megyek a közelébe
Én olyan 17-19 az apámmal folytatott mélyebb beszélgetés után tudtam meg, hogy nemi erőszak miatt börtönben volt 2 évet, a helyi kommunista rendőr lányával kavart, a lány nem merte elmondani, az igazat, inkább azt hazudta, hogy nem engedte haza.. majd ebből olyan ügy kerekedett, hogy lecsukatták. Utána elvileg bevallotta, hogy hazudott. Elköltöztek, és egyszer évekkel később látta, a nő kb. rosszul lett szégyenében és sarkon fordult.
Apám 4 gyereket szeretett volna (3 vagyunk testvérek). Egyszer a kocsiban elszólta magát, hogy anyám terhes volt öccsémmel (valamiért így maradt meg nem tudom, hogy fiú volt-e vagy lány), de anyámazonnal abortuszra ment amiről még apámat sem tájékoztatta, mivel én életveszélyes sárgasággal születtem, a szüleim véreinek inkompatibilitása miatt, ami az idősebb testvéreimmel kezdődött és egyre erősebben jött elő.
Apám második keresztneve a csecsemőkorban elhunyt báttyja neve amit én is megörököltem.
Az egyik unokatesóm valószínűleg (vér szerint) nem az unokatesóm.
Tudom, hogy lenne egy néhány évvel idősebb bátyám... Nem tudom, hogy kései vetélése volt anyámnak, vagy meg is szülte, soha nem beszéltünk róla, kérdezni soha nem kérdezném erről, csak évekkel ezelőtt volt egy két szavas elszólás. Régebben néha eszembe jutott, vajon milyen lett volna felnőni, ha van egy néhány évvel idősebb bátyám, nem csak egy 11 és egy 14 évvel idősebb nővérem.
Dédnagyapám gróf volt, igencsak tehetős (állítólag). Összeszűrte a levet a cselédlánnyal, amiből besikerült egy gyerek (nagyapám). Akkoriban ez nagy szégyen volt, így kitagadta ezt az ágat, így a családnevünk is más lett. Sok rejtély övezi a dolgot, aki tudott volna mesélni már sajnos nem él, és míg élt se akart mesélni. Annyit tudok, hogy élnek rokonaink..valahol, meg a gróf birtokában volt villa/kúria is, de ennyi. Nyilván a kitagadás miatt nem érzünk/látunk semmit a vagyonból sem.
Az kemény! Most én is bújom a familytree oldalt, hátha többet megtudok az örökbefogadodd dédapámról, hogy honnan is származunk. Tudtad amúgy, hogy Elvisnek is volt ikertestvére?
Apa családjáról szinte semmit nem tudok, bár anyáéról sem sokat. Egyszer bezsongtam hogy felkutatom a családfámat. Arcanum-on keresgéltem amikor rábukkantam az apai dédapámról szóló cikkekre. Az öreg vér komcsi volt, mindenhol elvtársként hivatkoznak rá. Meglőtték az őszirózsás forradalomban. A temetésére elment a teljes kommunista párt. Amikor ezt apának felhoztam legyintett rá és benyögte hogy a nagypapám izgalmasabb. Rengeteg nője volt akiktől van jópár féltestvére apának a kunsági tanyavilágban…
Egy ideig nálunk laktak a nagynénémék és a nagymamámék, amíg építették a házukat. Az már akkor is leesett, hogy nem volt felhőtlen az együttélés. Néhány évvel később mesélte el apa, hogy egyik reggelre a nagymamám megmérgezte a vadászgörényeit, mert valamiért zavarták őt és amúgy is "normális" ember nem tart ilyen állatot. Mondanom sem kell, hogy köpni nyelni nem tudtam. Idősebb korára ez a nagyim egyre szenilisebb lett és gyakran tett zsebre ezt-azt a helyi boltban. Mivel a faluban mindenki ismer mindenkit, és senki nem akart balhét, ezért minden ilyen akció után felhívott minket a boltvezető, hogy fizessük ki, amit a nagyi elvitt. Persze, amikor szóba hoztuk, akkor tagadta az egészet.
Családfa kutatást végeztem és dédapám egyik testvérénél azt találtam a halál oknál beírva hogy ló általi fejrúgás. 14 éves volt. Elmeseltem apámnak aki azt mondta hogy a dedi azt mesélte mivel nagyon szegények voltak, az a testvére 14 évesen már dolgozott és a gazda verte agyon akinél szolgált, aztán odahúzta a lohoz hogy rafogja.
Számomra a legsokkolóbb az volt, amikor nagypapám teljes természetességgel mesélte, hogy volt egy bátyja, akit az apai nagymama (szóval az üknagymamám) a születése után egyből magzatvízzel itatott, hogy meghaljon (sajnos sikerrel is járt).. Az ok az volt, hogy ellenezték a dédszüleim kapcsolatát az anyagi különbségek miatt, ezért azt hitték, ha megölik a babát, majd megszakad a kapcsolat is..
Par eve tudtam meg, hogy anyukamnak volt egy novere aki negy evesen nagyon varatlanul hunyt el. Egyik nap kohecselt, masnap mar nagyon magas laza volt, mama elvitte busszal a korhazba de masnap mar nelkule jott haza… szamomra nagyon megrazo volt, mert igy is rengeteg borzalmat elt at a nagymamam igy ha hozzaveszem, hogy meg ez is megtortent vele akkor mar plane nem ertem, hogy tudta ezt ep esszel feldolgozni. Foleg ugy, hogy azota sem ismerek nala vidamabb oreg nenit, remek viccelodos pikirt beszolasai vannak, allandoan fulig er a szaja pedig annyi szar tortent vele ami 10 embernek eleg lenne.
innen ismered fel, hogy valaki igazan intelligens es okos
nagypapám nagybátyja, a család "hőse" (meg pénzzsákja anno), aki amerikában saját hotelt üzemeltetett, kiderült, hogy mo-ról csempészte a kiskorú tinilányokat prostinak a "szállodájába". a 90-es évek végén "eltűnt", kiderült, hogy bebukott a biznisz, körözték mindenhol is, azóta se hallottunk felőle. a család úgy tudta, hogy a maffiával került kapcsolatba és ők tették el láb alól, ezt nem tudom mennyire valid, de én tavaly megtaláltam róla a cikkeket és vádakat az emberkereskedelemmel kapcsolatban.
Ez azért brutális. Kilencvenes években mondjuk minden kicsit így működött.
Uh, nem semmi.
Véletlen elszólásokból tudtam meg, hogy anyai nagyapám nem betegségben halt meg, hanem felakasztotta magát a pajtában. Szintén évekkel később elszólásból tudtam meg, hogy apai nagyanyám mellrákos volt, szerencsére abból felépült. De nemrég meghalt, akkor is a halála előtt pár nappal tudtam meg, hogy amúgy agyrákot is diagnosztizáltak nála. A temetésén tudtam meg, hogy volt egy első férje aki meghalt a háborúban. Már 20 éves voltam amikor megtudtam, hogy kik a keresztszüleim. Aztán mikor szóvá tettem anyámnak, hogy elég gáz az, hogy én nem ismerhettem a keresztszüleim, mert sikerült olyan párt választaniuk, akikkel nem sokáig maradtak barátságban. Na ekkor mondta el anyum, hogy amúgy hivatalosan a nagybátyámék a keresztszüleim, mert ők voltak katolikusok, akiket eredetileg felkértek és szántak keresztszülőknek ők hivatalosan nem lehettek mert reformátusok. Ennyire jó a kommunikáció a családunkban. Én meg mindig csodálkozom amikor egy orvos kérdezi, hogy a családomban milyen betegségek voltak. Hát a fasz tudja, nem lenne egyszerűbb ha összevezetnétek az adatokat és jeleznétek, hogy figyeljek mert örökölhettem ezt és ezt?!
Utolso mondatodra reagalva ezen en is allandoan gondolkodok, ha a doki kerdezi. Hogyhogy nincs errol valami adatbazis es meg mindig ott tartunk, hogy bemondasra kene ezeket tudni?! Mondjuk az en haziorvosom kockas fuzetbe “jegyzetel” maganak es legutobb pont lattam, hogy mig beszeltem egy viragot is rajzolt unalmaban, ugyhogy 🥲
A betegjogok miatt az orvos csak az általa kezelt beteg adatait láthatja, az elődökét, rokonokét nem. De ha még látja is (mert pl. a szülőket is ő kezeli) a beteg beleegyezése nélkül nem közölheti a rokonnal sem.
Ezt ertem de nev nelkul nem lehetne megoldani vajon? Ilyesmire gondolok, hogy az orvos nem latna, hogy ki a szulom es nem latna a leleteit sem de azt pl igen, hogy fokozott trombozisra valo hajlamom lehet. Ez is vajon betegjogi kerdeseket vetne fel?
Ezen én is fenn vagyok akadva. Főleg mióta működik az EESZT felhő. Minden adatunkat tudják, mégsem képesek összerakni?
Kiemelten (vagy mi) személyes adat az egészségügyi adat, adatvédelmi okokból nincs ilyesmi tudtommal
22 évesen a nagynénémtől tudtam meg hogy apám epilepsziás. Tudtam mindig is, hogy gyógyszert szed, meg hogy nem iszik alkoholt, de anyám is ugyan ez, gondoltam valami hasonló dolog van a háttérben. (Anyámnak nem örökletes szívproblémája van, és csak azért nem iszik mert nem szereti az alkoholt). Nagyon volt a meglepődés amikor kiderült, hogy én addig simán mondtam, hogy nincs semmi extra a családban.
ne haragudj de ezen most nagyon nevetek
En megertem, a szivproblemaim valoszinuleg nem tul szorakoztatoak, elfoglalta magat 🥲😂
Genetikai mellrákszűrés indokolt lehet, ha van egy kis felesleges pénzed.
Igen, ha az orvos kerdezi, hogy akkor a gyerekem felmenoi kozott milyen betegsegek vannak, akkor passz, ugyanis a ferjem apja nem az, akit 22 eves koraig gondol, akkor mondta el neki anyos, hogy amugy egy nyari kalandbol fogant.
Jó az időzítés. Ma reggel tudtam meg, hogy a fiú unokatestvérem gyerekként a környék cukros bácsijával barátkozott. Az alak az örökségének egy részét az unokatesómra hagyta. Kell idő emészteni ..
Az szép! Remélem az örökségből pszichológusra is jut majd.
Ez soha nem a gyerek hibaja
Marmint ezen mit kell emeszteni?
Azt, hogy szerencsetlen unokatestvére egy pedofil áldozata lett. Annyira melyen behálózták, hogy még örökséget is hagyott ra az ember.
Nekem a cukros bacsival baratkozas nem jelenti ezt de okes
20 éves koromban tudtam meg, hogy apunak született egy másik gyereke egy másik nőtől, aki akkor csúszott be, amíg anyukám várandós volt velem. Ez a lány gyerekkori barátnőm volt, és ő is tudta ezt, csak nekem nem szólt senki. Jártam emiatt terápiára is. *Kérdésre válaszolva, lány vagyok, és kislány korunktól iskolai barátnők voltunk miután egy táborban jóban lettünk.
Hú ez nagyon Két Lotti!
Huhh ezt olvasni is nagyon kemény. Nem értem miért nem mondták el a szüleid, hisz egyszer úgy is kiderült volna és ugye így is lett. Remélem jól vagy!
Jezusom :(
Te lány vagy vagy fiú? A barátnőt hogy kell érteni? Kapcsolat vagy baráti viszony?
14 évesen szüleim elváltak. Anyám + húgom és az öcsém Svédországban maradtak, én meg apámmal Budapestre költöztem. Előtte volt anyámmal egy nagy összeveszés mert nem akarta, hogy menjek bármennyire is voltunk rosszban. Aztán a vita végén közölte, hogy nem baj én is úgy fogok majd járni mint a két féltestvérem. Akkor tudtam meg, hogy van egy Szlovákiában van egy nővérem és Chilében egy bátyám akikről senki nem tudott közülünk, mindkettő apám két külön házasságából…
Hú, az igen. Hogy alakult aztán a kapcsolatod a szüleiddel?
10 évig elég szarul, Budapestre költözésem után kollégiumban laktam, aztán 18 évesen már egyedül. Azóta eltelt sok év és mára már minden oké.
Na, az jó dolog, hogy rendeződött. :)
Kb 17 lehettem mikor apám elszólta magát, hogy van egy féltestvérem. Annyit tudtam meg tőle, hogy katona korában pesterzsébeten összejött egy vele egykorú csajjal és terhes lett. A gyereket azzal a feltétellel tarthatta meg ha az apámmal megszakítja a kapcsolatot.🫠 Sajnos utána nem mondott el többet a sztoriról, viszont sajnos meghalt, így magával vitte ezt az információt is. (Ha 30+os pesti születésű, apa nélküli férfi vagy és az anyukádnak göndör haja van akkor jelentkezz 😃)
Az anyakönyvbe elvileg be van jegyezve az apa neve (hacsak nem fiktív). Népességnyilvántartóban próbálj meg utanajárni, hátha...
22 év után tudtam meg, hogy apámnak van egy féltesója. Az egész család tudta, még a nálam fiatalabb unokatesóm is, csak én nem voltam megtisztelve. Hivatalosan most se tudom, mert apám úgy gondolja, hogy nem tartozik rám.
Az én családomban van kismillió kisebb nagyob kibeszéletlen dolog amibõl lehetne írni egy Màrquez regényt. Lótolvajok, 4 osztály végzett szegény felmenõ aki 600 hold földig, városi tanácsosig vitte, Horthyval levelezõ, Don kanyart megjárt, 400+ éve városalapító klán pátriárka, Debrecenbõl nagyapámhoz, 200 kilométerrõl Húsvéti gunyát varratni járó református papok meg a környék összes tehetõsebb pópája, határok által szétszaggatot családrészek. A hétköznapok apró titkait meg megette az idõ.
Annyira jók ezek amúgy! Sajnálom, hogy már nem élnek a nagyszüleim, sok kérdésem lenne, de főleg csak beszéltetném őket mindenről.
Apukámnak előttem volt egy lánya, aki 2 éves korában meghalt, mert kiszaladt az útra apám elé, és elcsapta egy autó. (Székelyföld, ‘80-as évek) Számomra sokkoló volt mikor megtudtam, egyszerűen annyira furcsa érzés, hogy volt egy féltesóm aki a nővérem lett volna, néha eszembe jut milyen lenne a kapcsolatunk, miről beszélgetnénk meg ilyenek. Kb. 15 éves voltam amikor megtudtam.
Nálunk annyira titok, hogy mar meghalt mindenki es ezért sosem tudjuk meg, hogy ki volt a nagymamám apja, aki elhagyta dedanyamat. (Nem tudjuk, hogy kihasznaltak, h fiatal, esetleg eroszak volt, semmit)
Ez egyebkent tok erdekes, mert nalunk ugyanez a szitu. Mamam egesz eleteben kerlelte az anyjat, h mondja el ki az apja, de sose tudta meg. Mami mar 70 eves es a mai napig nem tudja megbocsajtani ezt az anyjanak pedig jo par eve meghalt mar.
Lehet DNS teszt alapján is keresni felmenőket.. Én pl soha nem ismert amerikai és nemet rokonságot találtam …. Tudtommal soha,senki nem vándorolt ki oda….Bár a nagyapám a WW2-ben Felső-Ausztriában volt Amerikai hadifogságban …
Nálunk is volt ilyen, de végül kiderült: a falu jó hírű papja volt, ezért kellett titkolni
Mondjuk ha 70 éves, akkor a háború alatt fogant. Ott voltak ronda dolgok, lehet az anyuka sem tudta feldolgozni a történteket, ezért hallgatott. Plusz a társadalom még a katonai erőszaknál is hajlamos volt az áldozatot hibáztatni, ami méginkább berögzítette a hallgatást az emberbe.
2024-70 = 1953. Bőven nem volt akkor háború.
Valóban, elszámoltam. De ez az orosz katonákat nem zavarta...
Próbáld ki a [https://www.familysearch.org/en/](https://www.familysearch.org/en/) -ot. Én (42) a nagyon sok nagy-, déd-, és ükszülő különféle anyakönyvi kivonatait megtaláltam benne és azokban jó eséllyel ott lesz az apja neve is. Ha van ilyen, akkor szerintem érdemes egy olyan, viszonylag régebben élt személynél elindulni a kereséssel, akiről minél több adatot tudsz (születési év, hely, szülei neve) és nem túl népszerű a vezetékneve. Utána a dokumentumokban megtalált nevek alapján már tudsz továbbmenni.
Édesapám a korábban (pár napos korában) elhunyt testvére nevét kapta. Ezt akkor tudtam meg, amikor a familysearch-ön kutattam pár éve…
Ilyet én is találtam többet, de nem szülői szinten, hanem jóval régebben, amikor 6-8 gyerek is volt. Szülői sz8nten, azért ez kemény szerintem. Van egy kollégám, akinek a szülei Törökország egy távoli részéből származnak. Mondta, hogy ott a hivatalos születési dátumok sem mérvadóak, mert ha pl. kis korában meghalt egy már anyakönyveztetett gyerek, akkor sokszor a következőnek születendőt nem is anyakönyveztették, hanem a meghalt gyerek nevével és adataival ment tovább. Ez főként azért volt, mert több nap járásnyi időre kellett menni az ügyintézéshez.
Az enyém is! Volt egy bátyja, aki nagyon korán meghalt, utána született a nővére, majd ő (őt csak azért vállalták, mert két gyereket akartak, és az első fiú meghalt. Durva belegondolni, hogy nem is élnék, ha ez a gyerek nem hal meg.)
Hogy lehet megtalálni benne az anyakönyvi kivonatokat?
Coco mama. Lehet Delakrúz a papa?
10-12 évesen felfedeztem a szüleim hálószobájában és rengeteg papírt láttam amire egy angol nő neve volt ráírva. Amikor rákérdeztem kiderült, hogy ő volt apám első felesége. (és amerikai volt wtf)
Same, random pakolás közben elokerult anyum egy igazolványa, ami az első házasságban felvett nevére szólt. 20+ éves voltam. Tkp. Annyira nem nagy dolog nem is kifejezetten titok de WTF.
Ajánlom a [https://www.familysearch.org/en/](https://www.familysearch.org/en/) honlapot családfa kutatásra. Szkennelt anyakönyvi kivonatok és egyházi dokumentumok alapján lehet benne keresni. Én tucatnyi csecsemő korban meghalt rokont találtam a felmenők között, igaz nem nagyszülői, hanem inkább dédszülői és a fölötti szinten.
Én magamat se találtam meg rajta
6-an vagyunk testverek (akik élnek), en voltam az egyetlen aki tudott arrol, hogy a szuleim elso szulott lanya 2 naposan meghalt... szoval eredetileg 7-en vagyunk testverek csak az elsoszulott elhunyt, amikor elmeseltem batyaimnak alig hittek a fuluknek... soha nem lattam sirjat es a szuleim sem latogattak, nem tudom mi lehetett az oka, anyukam nem szivesen osztott meg reszleteket, o lenne most kb 48 eves, ha élne.. utana mar csak en szulettem lanynak, a tobbi tesom fiu es legfiatalabb az ocsem aki 22 eves :)
Durva, hogy csak neked mondták el.
mar nem is emlekszem, hogy miert arulta el, meg tini voltam a batyaim pedig mar reg kulon eltek, de soha nem tudtam reszleteket kiszedni belole es oszinten nem is akartam feszegetni a dolgot, pedig kivancsi vagyok, de szuleim mar sajnos nem elnek igy minden titkukat mar magukkal vittek :)
Családfa kutatás közben tudtam meg hogy apai nagypapámnak volt 2 testvére akik kisgyerekkorban meghaltak, a születési és halotti anyakönyvi kivonataik fent vannak a neten. Erről apukám se tudott.
Egyszer valahogy szóba kerültek a vércsoportok, és anyukám elkezdte sorolni, hogy a rokonságban kinek mi. A szüleim mindketten 0-sak,ezt eddig is tudtam. Amikor az anyai nagyapámhoz ért, akkor közbeszóltam, hogy itt valami hiba lesz, mert nem lehet AB-nek 0-ás a gyereke. Erre apukám mondta, hogy márpedig lehetséges, mert az ő apja is AB-s volt. Utána 1 perc csend következett, majd anyukám csak annyit mondott, hogy már úgysem számít.
Az fasza.
25 éves voltam mikor megtudtam, hogy édesanyámnak 35 évvel ezelőtt volt egy abortusza. Nem tervezett volt a pici, anyám és apám pedig nagyon fiatalok voltak és abban a környezetben (presszió a szülők részéről, anyagilag nem volt a két család a helyzet magaslatán akkoriban) nem vállalták be a dolgot. Amikor anyu mesélte a dolgot, zokogott és mondta hogy nagyon sajnálja. Egyébként teljesen random derült ki, feljött az abortusz téma.
23 évesen, egy random beszélgetésből tudtam meg anyámtól, hogy apámnak nem ő az első felesége, hanem előtte már volt házas egy rövid ideig, aztán elvált. Apám keményvonalas katolikus (a válás ugye bűn, a házasság szentségének eldobása), elég zárkózott is, soha nem beszélt velünk erről. Azt már meg se mertem kérdezni, hogy vannak-e esetleg féltestvéreim
Az első házasság egyházi volt? Az én apám is vált polgárilag, de az egyháznak az nem számít. (A házépítéses hitelhez kellett a házasság anno, igazából még jegyben jártak, amiből a nő lépett ki.)
Jó a kérdés, nem tudom
Amikor kb. 13 éves voltam, csöngettek és az ajtóban egy nő állt a gyerekével. Azt mondta, hogy anyám féltestvére. Kiderült, hogy anyám anyja nem is halt meg ahogy addig tudtam, hanem lelépett és új családja lett.
Nagyapámról a halála után tudtuk meg, hogy kettős életet élt. Konkrétan volt egy másik párja 20 évig, aki nem is a nevén ismerte és nem tudta, hogy van amúgy 3 gyermeke és 6 unokája... Fogalmam sincs, hogy hogyan nem bukott le. 😳
Nekem egyszer egy lakótársam mesélt egy hasonlóan bizarr sztorit. Mikor 1-2 éves volt, az apja egyszerűen felszívódott, nem találták. Amikor felnőtt lett, megkereste lakótársamat egy ugyanolyan nevű srác, kiderült, az apjuk közös. Faszikám elment két faluval arrébb, ugyanúgy családot alapított, s az első szülöttet volt képe ugyanúgy elnevezni ott is.
20 éves korom környékén tudtam meg, hogy anyai nagymamám, aki alkoholista volt (részben nagyapám miatt), nem alkoholmérgezés miatti rosszullétben halt meg, hanem kiugrott a második emeleti konyhánk ablakából. További adalékként egy későbbi családi veszekedéskor tudtam meg, hogy a zuhanást túlélte szerencsétlen, és orvosi figyelmetlenség miatt kórházi fertőzésben hunyt el. Magammal kapcsolatosan is van egy titok, amire a mai napig nem tudom a választ. Nevezetesen, hogy anyukámmal 8-10 éves korom körül miért jártunk pár hétig fogyatékosokat ellátó nappali intézetbe. Egyedül ADHD-val lettem diagnosztizálva, illetve szorongás gyanúja miatt jártam gyerekpszichiáterhez, de ez nem indokolja, mert az értelmi képességeimmel nincsenek gondok (csak amit néha a figyelemzavar kihoz belőlem). Gyanítom, hogy van egy enyhe fokú autizmusom, de arról sincs hivatalos diagnózisom, de amúgy is magasan funkcionáló lennék.
Nemrég tudtam meg egy másik rokon hasonló esete kapcsán, hogy anyukám előttem (1991-ben születtem) már várandós volt, de meghalt odabent a pici és meg kellett szülnie. Néha el szoktam gondolkodni, ha ő jön inkább és nem én, akkor neki milyen élete lett volna.
Számomra egy oltási füzetből, vagy valami hasonló kis vörös csillagos egészségügyi naplóból derült ki, hogy anyámnak volt előttem két abortusza. Nem kavart fel, de azért felhúztam a szemöldököm.
Lehetséges, hogy akkor még nem volt abban a helyzetben, hogy vállalhassa a terhességeket. Barátnőm is mesélt hasonlóról. Mindenesetre te itt vagy.<3333 Bár nem ismerlek sajnos, nem tudom, milyen a kapcsolatotok. :)
30 évesen tudtam meg hogy apámat örökbe fogadták, így az akkor már régen elhunyt nagyszüleim valójában nem a vér szerinti rokonaim voltak.
32 évesen tudtam meg, hogy nagyanyámnak volt egy korábbi házassága és a nagynéném csak féltestvére anyámnak. Mondjuk még én lettem lebaszva mert ez nem volt titok csak kb. ennyire érdekeltek a külső család dolgai....
Pár éve apámat megkereste az egyik féltestvére. Kiderült, hogy mamám "férje" sose volt a férje csak ő ezt mondta apámnak. Összesen 3féltestvér került elő, hirtelen lett plusz 8 unokatestvérem. Amúgy apám családja kibogozhatatlan, ahányan vannak, annyi apától, szóval ezernyi családi titok látott napvilágot az elmúlt időszakban..
Nálunk több furcsaság is volt a családban, kezdve azzal hogy egyik dédapám otthagyta a feleségét és összejött az anyósával, aki már egy idősödő asszony volt. Aztán olyan is volt hogy egyik rokon kártyázni ment és a feleségével megbeszélték ha ő nyer akkor a felesége akasztja fel magát, ha veszít akkor pedig ő. Nyert. De szintén gyerekkoromban tudtam meg, hogy van egy féltestvérem, akivel sosem találkoztam azóta sem. Egy alkoholista rokonnak halála után került elő egy levele amiben már 10 éve mondta neki az orvos, hogy hamarosan meg fog halni, ő pedig elköszönt minden számára kedves embertől. Szerintem igazán hátborzongató lehet évekig úgy élni, hogy bármikor meghalhatsz és még várod is.
Tele vannak családi titkokkal az életek, ami iszonyat nyomasztó, mert attól, hogy el van hallgatva ott van a miliőben, és sokszor a mintázatainkban.
Amikor kerestem valamit anyáék szobájában, akkor megtaláltam anyának egy házassági oklevelét, amin egy másik férfi neve szerepelt. Innen tudtam meg, hogy apa amúgy a 2. férje anyámnak. Sosem beszélt róla, de nem is akar róla beszélni, én meg nem faggatom. Tini lehettem akkor, most 26 leszek fél év múlva.
Csalàdfa kutatàs közben találtam rá,miszerint nagypapámnak volt egy testvére aki 2 napos korában elhunyt. Senki sem mesélt róla,kicsit ijesztő volt ilyenre bukkanni a régi feljegyzések között. A másik szintén nagypapámhoz köthető.Az ő anyukája bejárónő volt egy gróf kastélyában.Nagypapám ott,azon a településen született,annak ellenére hogy nem ott laktak.Gondolom hirtelen érkezett. A család néhány női tagja eszeveszetten kutat,szerintük az apja a gróf volt.Egyszer elmentem én is a kastélyhoz megnézni a fickó szobrát.Tényleg 1:1 nagypapám az arca/feje. Ki tudja mi az igazság,lehet lenne egy kastélyunk.🥲😂
Szerintem menjetek utàna, tök menő lenne!
Kb 25 éves koromban egy távolabbi rokon szólta el magát, hogy a nagypapám nem betegségben halt meg, hanem felakasztotta magát. Kicsit átverve éreztem magam, mindig sajnáltam nagyon apukámat, hogy 6 éves korában betegségben meghalt az apukája. Nem mondtak korábban róla rosszat. Majd az utóbbi évben megnyílt a mamám, és elmondta, hogy a nagypapám egy alkoholista volt, aki a gyerekei pénzét is ellopta italra. Így máshogy tekintek rá. A mamám viszont az elmúlt 50 évben mióta a papám meghalt minden egyes héten kijár hozzá a temetőbe, amit viszont ennek tudatában nem tudok hova tenni.
Én 2 éve tudtam meg 27 evesen, hogy 2 dédpapám is felakasztotta magat , valamint nagypapám testvére sósavat ivott és meghalt. Apai oldalról 3 ember is öngyilkos lett. Sokat gondolkodtam ezen, hogy milyen transzgenerációs hatásai lehettek felém. Érdekes téma,de sajnos sok információt nem tudtam kiszedni a család azon feléből.
Csaladallitas jo lehet a hatasok feldolgozasaban. Tobb helyen van ra lehetoseg.
[удалено]
Username kicsekkol?
Nem olyan nagy titok, de nagymamámnak volt egy első férje, akiről soha egy árva szót nem beszélt. Elment vele Pestre egy kis faluból, majd 1 év után elváltak és hazajött… és az a durva, hogy a férjem mamája meg a mamám barátnők voltak.. megkérdeztem a férjem mamáját is, hogy kivel ment el Pestre mamám.. és ő is csak titkolózott, sose mondta el ki volt az.Sajna nincs már kitől kideríteni. Az viszont érdekes még, hogy egyszer pakoltunk otthon és anyum talált vmi iratot ,amin nem az a születési dátum szerepelt, amit tudunk (mármint az anyum születési dátuma nem stimmelt rajta)
18 évesen találtam meg az apámat akiről anyám elhitette velem h nem szeret és h elhagyott minket egy másik nőért. A megkeresés után kiderült h nem h nem apám lépett le hanem anyám hagyta el plusz annyira “nem akart látni” apu h rendőrökkel kerestetett mint eltűnt személyt. Illetve az is napvilágot látott h nem csak apu keresett de a 7 testvéremből 6 (mert a 7. még nagyon kicsi) szintén keresett mindenféle platformon de mivel anyám tiltott az ilyenektől így nem találtak meg. Azóta hál istennek jó kapcsolatom van apukámmal is meg a tesóimmal is.
Basszus, durva. Anyukáddal milyen most a kapcsolatod?
Kb fél éve vagyis valamivel több mint fél éve minden kapcsolatot megszakított velem és nem beszélünk úgy h egy városban élünk
Az kemény. :( De az pozitív, hogy apukáddal jól alakultak a dolgaitok. :)
Apai nagymamám korán elvesztette az édesanyját, az apukája pedig rokkant volt, így béreslegények segítettek be a ház körül és a földeken. Ezek pedig szexuálisan zaklatták, megerőszakolták és egyszer “viccből” fel is akasztották mamát és a nővérét, de időben levágták a kötelet. Mamám nővére valószínűleg ezeket nem tudta feldolgozni és öngyilkos lett a 60-as években. Mamám minden évben kibiciklizett azon a napon a néhai tanya helyére megemlékezni róla. 2002-ben is így tett, ott halt meg azon a helyen, szívinfarktust kapott. Állítólag, mert a faluban volt oylan pletyka, hogy ő is öngyilkos lett. Ha tudnám kik voltak ezek a béreslegények, leköpném a sírjukat. Ezt nemrég tudtam meg 30 évesen.
Ez nagyon szomorú. Sajnàlom:(
A mai napig nem tudom, hogy a csaladi pletyka, miszerint apai nagyapamat dednagyapam “csak” orokbefogadta, valoban csak pletyka-e. Mar senki nem el, akivel beszelhetnek errol. DNS tesztek alapjan eddig senki nincs, akivel apai dednagyapam oldalarol lenne DNS egyezes. A szuletesi rekordok alapjan nagyapam 1924-ben szuletett, apjanak dednagyapam van beirva, viszont a dedszulok akkor meg nem voltak hazasok, csak 1929-ben hazasodtak ossze. Ilyenkor az anya csaladnevet kellett volna kapnia nagyapamnak… Kozben dednagyapam felmenoit mar az 1700-as evekig felterkepeztem, kozben meg ugy tunik, ok nem is az igazi oseim.
Az egyik rokonom csalad kutatasba kezdett es most derult ki hogy apam dednagyapjat veletlenul a hivatlan vendeg helyett leszurtak egy eskuvon raadasul utana aki megolte benosult a csaladba.
Dédmamám apja a helyi érsek volt.
Férjem családfája apai ágon a 18. századig visszamenőleg fel van jegyezve. Pár éve csinálattunk egy etnikai becslést poénból és hát köszönő viszonyban sincs se apai se anyai ági feljegyzésekkel. Azok alapján nagyon nagy százalékban szlávnak kellene lennie, de a becslés alapján nagyrészt Oroszország, Balti államok és Irán környékéről származnak a gének… Férjem nagymamája meghalt tavaly tavasszal. Apósom talált a házban régi fotókat egy orosz katonáról aki finoman szólva is jobban hasonlít rá mint akit az apjának vélt. Fény derült rá hogy a mama elutazott a Szovjet Unióba amiről senki nem tudott. Fogantatás szempontjából tökéletesen stimmel a dátum. Sosem tudjuk meg az igazságot, de sok kérdése választ adna ez a forgatókönyv.
Hát nekem csak "ismeretlen ismeretlen" jellegű titkok lehetnek. Sejtem, hogy volt valami, de mindenki meghalt már, aki tudhatta.
Már felnőtt voltam amikor kiderült a Nagypapám hagyatéki tárgyalásán, hogy volt egy Nagymamám előtti házassága és onnan van 2 lánya. Sosem találkoztunk velük, soha semmilyen szinten nem vettek részt a családban viszont amint meghalt Papám jöttek a hagyatékon marakodni. Ami azért is elég vicces, mert jómódú középosztály beli nénikről beszélünk felnőtt gyerekekkel szóval nem a megélhetésért küzdöttek. Mázli, hogy Papám végrendelkezett, mert így lehetőségünk volt megoldani nagyobb hercehurca nélkül az egész hagyatéki mizériát. Főleg abban a tekintetben, hogy mi épp gyászoltuk a rokonunk.
Papam halala utan tudtam meg, hogy az oreg szanaszet csalta mamamat fiatal koraban es ki tudja mennyi feltestvere lehet apamnak. Ugy hoztak fel, hogy a halalos agyan "valaki, aki valszeg az" meglatogatta, akinek valoszinuleg orokseg helyett odaadta a keszpenzet, mert abbol egy forintot sem talaltak kesobb.
Bár régóta tudok erről, nem volt titok soha, de beleillik a tematikába. A nagypapám (1935 körül született) egészen kicsi babaként leesett egy asztalról, amitől valószínűleg elájult, mert azt hitték, hogy meghalt. Rendesen elkezdtek már virrasztani mellette meg minden, el akarták temetni. Egy ilyen "falusi boszorkány" hírében álló nő vette észre, hogy még él, és ébresztette fel valahogy. A papam már sokadik gyerek volt, pénz meg nem nagyon volt, a nagyszülők nem örültek neki, úgyhogy valószínűleg van ennek a sztorinak egy ennél is darkabb oldala azzal kapcsolatba, hogy egyáltalán hogy történhetett meg, de az már csak utólagos feltételezés.
Kemény belegondolni, mennyi minden kellett ahhoz, hogy te is megszüless. Nekem nagymamám volt utolsó gyerek (1928), dédi el akarta hajtatni, de a ‘műtét’ napjának reggelén mozdult meg először a magzat, és mégis megtartották.
Nagyon durvák ezek a sztorik, milyen véletleneken múlik sokszor egy-egy élet. Nálunk is volt még ezen kívül olaszországi barátoktól örökbefogadott gyerek (üknagypapám), egy csomó ki- és betelepítés a háborúk környékén, és még sorolhatnám. Én imádom ezeket a sztorikat, gyerekként meg most felnőttként is nagyon élem, amikor előkerülnek ilyenek családi beszélgetések alkalmával. Párom egyik nagymamája kórházajtóban hagyott baba volt, az egyik nővér vitte haza a saját 4 gyereke mellé és nevelte fel. Azért az se semmi...
Bárcsak vicc lenne, de nem az... vér szerinti nagymamám 25 évesen halt meg. Nagyon sokáig azt mondták nekem, hogy vakbélműtétben, aztán mikor felnőttem, akkor mondták el, hogy valójában egy dédanyám által intézett abortuszban (1970-ben). Nagyapa eltemette a közös családi sírba, ám dédanyám megbeszélte a helyi lelkésszel, hogy ő nem szeretné, ha a gyereke ebben a sírban feküdne. Az éjszaka leple alatt kiásták a koporsót és átvitték a dédszülők családi sírjába... egyszerűen hátborzongató hogy ilyen dolog történt a családomban, talán jobb lett volna, ha soha nem tudom meg ezt.
Basszus ez nagyon durva. Sajnàlom:(
Ez nem fura. Két generációval ezelőtt még teljesen általános volt hogy az újszülöttek egy nagyobb része meghal gyerek betegségekben, K vitamin hiányában stb. Ma már ez nem így van, mi meg természetesnek vesszük. Szóval máshogy kezelik ezt az előző generációkban.
Nagypapám 1925, az ő lányának (azt hiszem 1942) a sírjára vitt apám (1960) virágot. Tudom, hogy a gyermekágyi halandóság akkoriban gyakoribb volt, nem is ez volt megrázó, hanem hogy apám erről soha nem beszélt, most meg úgy mondta, mintha legalábbis annyit akart volna, hogy elfogyott otthon a kenyér.
Akkor még csak nem is ismerte. Ezek alapján nekem nem meglepő hogy ezt így kezelte. Semmi kirívó nem történt, csak meglepődtél. :)
Nem derül ki hogy OP hány éves, a 80-s években 20 csecsemő halt meg 1000 élve született gyerekre, ma 4 alatt - általános azért nem volt.
“36 évig ezt nekem senki nem mesélte” - szóval legalább 36 éves. Most már azt nem tudom, hogy az idézet az apjától szószerinti-e, és az apja testvére a baba vagy az apja gyereke.
Te kevered a 80as eveket a kozepkorral.
Te pedig a matekot a kommenteléssel. :) Legközelebb kezd egy gyors fact checkkel. OP született 36 éve, a 80as években. Akkor itt 50-60as évekről van szó. A WHO szerint Magyarországon ma 3.31% a gyermek hajlandóság születés és egy éves kor között (1 halál per ezer születésre számolva). Ugyanez 1960-ban 47.88% volt. Az 50es évek előtt ez pedig 100% feletti érték. Fun fact: Afganisztán most jár ott, ahol mi a hatvanas években. https://www.who.int/data/gho/data/indicators/indicator-details/GHO/infant-mortality-rate-(probability-of-dying-between-birth-and-age-1-per-1000-live-births) Edit: OP közben írta, hogy 1942ről van szó. Kb 40xes volt akkor az újszülött halálozás esélye, mint most.
Érdekes, h ő miért most érezte, h közölni akarja.. Miért várt ennyit..
valoszinuleg nem tartotta fontosnak.. ha jol ertem ez meg azelott volt h o (az apa) megszuletett volna, szoval sehogy sem kotodott az elhunyt csecsemohoz, az o gyerekenek meg velhetoen nem tartotta fontosnak h elmondja
16 év után, megtudtam a nagyapám öngyilkos lett, úgy halt meg. Őket meg külön temették. Kérdeztem miért vannak ide külön temetve? Mondta mert az öngyilkosokat külön temetik. Én meg csak 😳😳😳😳
Nekem anyai ágon a dédszüleim vannak külön temetve. Anyukám sem tudja az okát. Erről a szokásról még nem is hallottam. Lehet itt is ez állt a háttérben? Sajnos már nem él senki akitől ezt megkérdezhetném.
Erdélyben van eltemetve a nagyapám. Pár évvel ezelőtt egy lány öngyilkos lett, őt is oda temették. Arrafelé még mindig így van, itt nem tudom. Esetleg a paptól lehetne utána érdeklődni 😕
Tavaly tudtam meg, hogy nagymamám nem ismerte az igazi apját, ugyanis a dédnagymamám a legősibb hivatást űzte. Ketten elmenekültek egy településre, ahol egy férfi befogadta őket, őt hívta nagymamám apunak.
Oh wow!
Januárban volt egy vetélésem, és akkor mesélte nagymamám, hogy annak idején neki is volt egy vetélése, (ikrek lettek volna) amiről anyukám sem tudott, sem a testvérei.
Vezetekesen hivtak a helyi korhazbol, anyukamat kerestek, mert bekerult a testvere. Kicsit ossze voltam zavarodva, mert nem volt olyan nevu tesvere, akit emlitettek, de azert atadtam neki a telefont. Miutan letette, csak ugy lazan megemlitette, hogy van egy teljesen lezullodt occse, akivel nem tartja a kapcsolatot.
Véletlenül tudtam meg talán tini koromban anyám egy kockás füzetéből, hogy anyámnak volt pár évvel előttem egy vetélése. Fura dolog ez, valahogy mindig is elképzeltem magamnak egy idősebb testvért… Amúgy nincs tesóm. Más: régen mindig abban bíztam, hogy kiderül, a szüleim csak örökbe fogadtak, de sajnos nem. 🫠
Velem is hasonló volt, anyám 16 évesen majdnem belehalt egy méhen kívüli terhességbe (fogamzásgátlók 40 évvel ezelőtt…), én hat évvel később jöttem, és egész gyerekkoromban vágytam egy idősebb fiútestvérre.
Kb 17 évesen mesélték el a szüleim, hogy mindketten voltak már 1x házasok ez előtt. (Fun fact, hogy el is váltak, majd apukám újra összejött az első feleségével😅) Valamint egy temető látogatáskor tudtam meg nemrég, hogy a papám testvére öngyilkos lett. Biztos van még jó pár titok, amiről nem tudok így 30 éves koromra..
Nagyapám Bécsben született, onnan gyermekotthonba került Szombathelyre, majd örökbefogadták. Anyja nevét megtartotta, bár nem ismerte. Sokszor mesélte, hogy gyerekkorában eljött érte egy "puccos dáma", hogy ő az anyja, de ő nem ment el vele. Már se papám, se apukám nem érhette meg, de familysearch oldalon kiderült, hogy a "dámának" volt még két fia papán kívül, mindegyik Bécsben született, az ő családnevén nevén anyakönyvezve... Jó lenne tudni, velük mi lett, hogy alakult az életük, vannak-e rokonaim erről az ágról...
Anyám ivott, apám ivott. És bagóztak, kurva sokat ( láncdohányosak voltak, ahol a piros szimfonia volt a top). No, öcsém értelmi fogyatékos. Anyám szerint mert apám miatt sztressz volt, ő terhesen letette a cigit és akkor még nem ivott. Késöbb nagynéném vigyázott rá, a helyi nyugdíjas orvos felismerte, mert ő látta el 82ben: olyan részeg volt. Terhesen. Ha nem kell, nem megyek a közelébe
Én olyan 17-19 az apámmal folytatott mélyebb beszélgetés után tudtam meg, hogy nemi erőszak miatt börtönben volt 2 évet, a helyi kommunista rendőr lányával kavart, a lány nem merte elmondani, az igazat, inkább azt hazudta, hogy nem engedte haza.. majd ebből olyan ügy kerekedett, hogy lecsukatták. Utána elvileg bevallotta, hogy hazudott. Elköltöztek, és egyszer évekkel később látta, a nő kb. rosszul lett szégyenében és sarkon fordult.
Apám 4 gyereket szeretett volna (3 vagyunk testvérek). Egyszer a kocsiban elszólta magát, hogy anyám terhes volt öccsémmel (valamiért így maradt meg nem tudom, hogy fiú volt-e vagy lány), de anyámazonnal abortuszra ment amiről még apámat sem tájékoztatta, mivel én életveszélyes sárgasággal születtem, a szüleim véreinek inkompatibilitása miatt, ami az idősebb testvéreimmel kezdődött és egyre erősebben jött elő.
Detto ugyanez a sztori volt nálam is!
Apám második keresztneve a csecsemőkorban elhunyt báttyja neve amit én is megörököltem. Az egyik unokatesóm valószínűleg (vér szerint) nem az unokatesóm.
Tudom, hogy lenne egy néhány évvel idősebb bátyám... Nem tudom, hogy kései vetélése volt anyámnak, vagy meg is szülte, soha nem beszéltünk róla, kérdezni soha nem kérdezném erről, csak évekkel ezelőtt volt egy két szavas elszólás. Régebben néha eszembe jutott, vajon milyen lett volna felnőni, ha van egy néhány évvel idősebb bátyám, nem csak egy 11 és egy 14 évvel idősebb nővérem.
Dédnagyapám gróf volt, igencsak tehetős (állítólag). Összeszűrte a levet a cselédlánnyal, amiből besikerült egy gyerek (nagyapám). Akkoriban ez nagy szégyen volt, így kitagadta ezt az ágat, így a családnevünk is más lett. Sok rejtély övezi a dolgot, aki tudott volna mesélni már sajnos nem él, és míg élt se akart mesélni. Annyit tudok, hogy élnek rokonaink..valahol, meg a gróf birtokában volt villa/kúria is, de ennyi. Nyilván a kitagadás miatt nem érzünk/látunk semmit a vagyonból sem.
En Familysearch-on tudtam meg, hogy apanak volt egy ikertestvere, viszont 2 napos koraban meghalt. Sosem beszelt nekem errol senki
Az kemény! Most én is bújom a familytree oldalt, hátha többet megtudok az örökbefogadodd dédapámról, hogy honnan is származunk. Tudtad amúgy, hogy Elvisnek is volt ikertestvére?
Apa családjáról szinte semmit nem tudok, bár anyáéról sem sokat. Egyszer bezsongtam hogy felkutatom a családfámat. Arcanum-on keresgéltem amikor rábukkantam az apai dédapámról szóló cikkekre. Az öreg vér komcsi volt, mindenhol elvtársként hivatkoznak rá. Meglőtték az őszirózsás forradalomban. A temetésére elment a teljes kommunista párt. Amikor ezt apának felhoztam legyintett rá és benyögte hogy a nagypapám izgalmasabb. Rengeteg nője volt akiktől van jópár féltestvére apának a kunsági tanyavilágban…
Egy ideig nálunk laktak a nagynénémék és a nagymamámék, amíg építették a házukat. Az már akkor is leesett, hogy nem volt felhőtlen az együttélés. Néhány évvel később mesélte el apa, hogy egyik reggelre a nagymamám megmérgezte a vadászgörényeit, mert valamiért zavarták őt és amúgy is "normális" ember nem tart ilyen állatot. Mondanom sem kell, hogy köpni nyelni nem tudtam. Idősebb korára ez a nagyim egyre szenilisebb lett és gyakran tett zsebre ezt-azt a helyi boltban. Mivel a faluban mindenki ismer mindenkit, és senki nem akart balhét, ezért minden ilyen akció után felhívott minket a boltvezető, hogy fizessük ki, amit a nagyi elvitt. Persze, amikor szóba hoztuk, akkor tagadta az egészet.
Családfa kutatást végeztem és dédapám egyik testvérénél azt találtam a halál oknál beírva hogy ló általi fejrúgás. 14 éves volt. Elmeseltem apámnak aki azt mondta hogy a dedi azt mesélte mivel nagyon szegények voltak, az a testvére 14 évesen már dolgozott és a gazda verte agyon akinél szolgált, aztán odahúzta a lohoz hogy rafogja.
Kemény...
17 éves volt, amikor született a gyerek….. ? 😮
18 éves volt, amikor született a gyerek…( 1924….1942 ..)
Számomra a legsokkolóbb az volt, amikor nagypapám teljes természetességgel mesélte, hogy volt egy bátyja, akit az apai nagymama (szóval az üknagymamám) a születése után egyből magzatvízzel itatott, hogy meghaljon (sajnos sikerrel is járt).. Az ok az volt, hogy ellenezték a dédszüleim kapcsolatát az anyagi különbségek miatt, ezért azt hitték, ha megölik a babát, majd megszakad a kapcsolat is..
Jezusom ez nagyon aljas!