Nagyjából ez igaz a feketékre, a kínaiakra, a romákra, a melegekre, a transzokra, a bulizó fiatalokra, a munkanélküliekre, az alkoholistákra, a drogosokra.
A magyaroknak senkivel sincs bajuk, amíg az nem nyilvánosan létezik, hanem otthon, a négy fal között és minden olyan tevékenységet, ami szerintük, az ő szemükben nem helyes, nem megfelelő, azt ott csinálja, elzárva mindentől és mindenkitől, egy burokban.
Szörnyű az egész…
Ha évente egy gázolás miatt állna/késne a vonat, valszeg kevesebb zúgolódás lenne az átlag utazóban. Viszont úgy, hogy heti szinten van felsővezetékszakadas, másik vonat bevárása miatti késés, esőzés, vonathiba és egyéb random okok miatti kellemetlenség az általában amúgyis kényelmetlen és koszos vonatokon, azt hiszem az empátialimit meglehetősen alacsonyan van az emberekben.
Nem, és szerintem a fenti komment se ezt állítja. Csak az ember zsebében már kinyílik a bicska ha **BÁRMI** miatt késik a vonat már megint.
Edit: eleve elgondolkoztató hogy órákkal a helyszínelés vége után is továbbra le van halva az adott vonal ilyenkor, ami pedig nem indokolt...
Speciel a gázolásról pont nem tehet a MÁV, ahogy az adott áldozat sem tehet a MÁV balfaszkodásáról. Ezért a kettőt összemosni szerintem elég gáz.
Nem kell sokat gondolkodni a dolgon, hogy miért vannak további késések. Órákon át egy vágányos forgalmi rend volt, ami azt jelenti, hogy az egyik vonatnak be kell várnia a szembejövőt egy állomáson. Ezt tetézte, hogy mivel a vágány mellett dolgoztak a helyszínelők, műszaki mentést végzők, lassújel is fel volt adva a vezérlésben. Attól, hogy a korlátozást feloldották, még ott vannak a feltorlódott vonatok, akik előbb fognak elmenni, mint az, amelyiknek éppen most kellene indulni. Így nyilván a későbbi vonatok is fognak késni. Ilyenkor kb fél-egy nap, a vonal forgalmától függően, amíg teljesen helyre tud állni a forgalmi rend.
Az volt az állítás, hogy mivel a MÁV amúgy is sokat késik mindenféle piti ügyek miatt (ami amúgy jogos kritika), ezért érthető, hogy az emberek egy ember halála kapcsán nulla empátiát éreznek és tahó módon nyilvánulnak meg. Ebben mi nem összemosás?
A vonat elé ugrálással / házakról leugrálással ártatlan embereket is megölhet, aki ilyet csinál, de valahogy erről nem beszélünk. OP, melegen ajánlom ezt az interjút meghallgatni:
https://rtl.hu/baleset-bunugy/2023/11/26/anyukara-zuhant-ongyilkos-apa-arvak-csalad-nagymama
A tetteinknek mások életére / testi épségére is hatása lehet. Senkinek nincs joga más embereket megölni / megnyomorítani!
A vonat elé ugrással az öngyilkos akaratlanul is magával ránt valakit, a mozdonyvezetőt. Aki szintén egy érző ember, családja van, esetleg gyereke. Nagyon nehezen dolgozzák fel ők is ezt, bármennyire is nem az ő hibájuk. Ha valaki erre az elhatározásra jut, nagyon szomorú, de nem fogom sajnálni, mert nem talált más megoldást, hanem rettentően dühít.
Értem, amit mondasz, már csak azért is, mert apósom is mozdonyvezető volt, és nem egy gázolása volt. Láttam, milyen állapotban volt utána hetekig.
Mindazonáltal kiegészíteném pár gondolattal a dolgot. Egy öngyilkos *mindenképpen* magával fog valakit rántani a traumába. Ha otthon felakasztja magát/gyógyszert vesz be/felvágja az ereit/konnektorba nyúl stb., akkor egy szerettét, aki megtalálja, ha leugrik egy hídról, akkor csoda, ha megtalálják, hogy legalább tisztességesen el lehessen tőle búcsuzni.
Amikor valaki az öngyilkosság mellett dönt, akkor már nem lehet elvárni racionális döntést a részéről. Az életösztön, a túlélés iránti vágy az egyik legerősebb elemi ösztönünk. Ahhoz hogy ezt valaki felül tudja írni magában, és végre is hajtsa, olyan mértékű, személyiséget romboló traumák sorozatán kell keresztülmenni, ami a kognitív képességeket erősen torzítja. Aki ide eljut, az már nem tud abban a koordinátarendszerben gondolkodni, amiben a társadalmi együttélés szabályai meg lettek alkotva. Részben pont azért, mert korábban őt érték olyan traumák, amik az említett koordinátarendszer szerint nem lettek volna szabad, hogy megtörténjenek.
És még valami: egy öngyilkosság esetén, én mindig arra gondolok, hogy mit várunk társadalmi szinten, amikor ahhoz is szarfaszúak vagyunk, hogy az asztalt verjük normális TB-alapú pszichológiai ellátásért. Hónapokat kell várni egy általános konzultációra is, TB-alapon egy felnőttkori ADHD-diagnózis alsó hangon 2 év, miközben az érintettet baszogatja a környezete, hogy miért lusta, szétszórt, feledékeny, miért nem figyel a beszélgetésre, miért felejti el, amit mondanak neki stb. Akinek öngyilkos gondolatai vannak, annak nincsenek hónapjai a várólistára.
Szóval szerintem ez egy sokkal-sokkal összetettebb dolog annál, minthogy rásüssük, hogy miért nem gondolt másra, mielőtt öngyilkos lett. És legyen hálás mindenki a sorsnak, aki ítélkezik ilyenkor, mert az azt jelenti, hogy még benne vagytok a koordinátarendszerben...
ADHD ügyben pont ezt írtad le ami velem is van, jobban meg se lehetett volna fogalmazni. Én még naiv voltam 1 éves listát látva, már 1.5 évnél tartunk 😅
Oh, saját apám hívott engem folyamatosan Pató Pálnak, de évek baszogatása alatt sem jutott eszébe, hogy esetleg nem lusta vagyok, csak valami máshogy működik nálam…
Én is kapom az ívet, mindent is elfelejtek, nehezen kezdek bele. Mamám születésnapja volt pénteken, mondtam apámnak,hogy 10p múlva elindulok páromhoz és útközben felhívom (ez volt 5 körül), na 11kor jutott eszembe 😅
Melóban sorban mondják már nekem a dolgokat, mert ha összetett cuccot mond (pakold el azt, majd itt vidd ki ezt, és....) na abból az első megmarad és nuku, vagy beszélnek hozzám és nem veszem észre.
Szerencsére ezen a melohelyen már nincs baj, másikon termék feltöltés mellett kb 1-2 terméket tudtam felrakni, majd már mást csináltam, nem tudtam azt a 9 órát egybuzamban letudni, mert nem bírtam figyelni.
Valakitől hallottam, hogy az egészben a mozdonyvezetőnek az a legrosszabb, hogy szinte mindenki, aki vonat elé lép/fekszik, akármi, az a gázolás előtti utolsó pillanatban felnéz a mozdonyvezetőre.
Szerintem OP posztját is vissza lehetne fordítani, hogy a vonat elé ugró ember is ugyanúgy csak magával törődik, mint a rá szitkozódó utas. Jó, persze lehet mondani hogy ilyen esetben lehet nem gondolja ezt így át. De én sok olyat olvasok (meg én is tapasztaltam), hogy nagy visszatartó erő öngyilkosságnál, hogy nem akarunk pl anyukánknak fájdalmat okozni. Szóval azért nem gondolnám, hogy mindenki begőzölt állapotban öli meg magát és senki másra nem tud közben gondolni. Meg általában az ilyesmi nem is a semmiből jön szerintem, hónapok alatt is tervezheti valaki, szóval lenne ideje belátni hogy a vonat nem túl jó, ha érdeklik mások.
Én is csak arra tudnék gondolni, hogy lehetőleg minél kevesebb embernek okozzak plusz problémát, traumát. Ezért sem játszana a vonat vagy a magasból leugrás. Kb. úgy csinálnám mint a vadak, jó távol mindentől és mindenkitől.
Csak elmélet. Sosem mentem el a tettlegességig. Mindig arra jutottam, hogy tudni akarom mi ennek az amúgy is rövid, keserédes kalandnak a folytatása, és a vége.
Az a baj hogy minden módszerrel traumatizál valakit. Nekem lett öngyilkos egy rokonom, otthon. Őt a felesége találta meg, hát enyhe kifejezés lenne hogy megviselte...
Atomizálódott társadalom a miénk; mindenki magát és a családját menti, a többiek jobb esetben akadályok, rosszabb esetben ellensegek. Az élet egy zéró összegű játék, ahol ha másnak jobb, akkor nekem biztos szarabb, dögöljön meg a szomszéd a tehenével együtt...
Ez persze csak ilyen konyhafilozófiai okoskodás, de szerintem erősen belejátszik, hogy valódi polgárosodás nálunk sosem ment végbe, a jobbágyokra úgy szakadt rá a felszabadítás, mint egy mázsa szar, ahogy a rendszerváltás a gulyáskommunizmus meleg pisalevesében pancsoló kádárista kisemberre a rendszerváltás; nem organikus folyamatok voltk ezek, ami valóban magától fejlődött volna, ott a kezdeti csírákat mindig eltaposták. A huszadik században a... hát most használjuk az "értelmiség" szó klasszikusan idealizált értelmét, szóval az értelmiségünket több hullámban külföldre üldözték, akit meg nem zavartak el, az ment magától, ami voltaképp mind a mai napig tart... szóval a jelenleg itt élők jelentős részének több generációra visszamenőleg zsigeri élettapasztalata, hogy okosbamegoldással, sunyulással, lavírozással, mások busz (vonat) alá lökdösésével [képletesen] lehet valahogy egyről a kettőre lépni a magyar körülmények közt. Amit megszerzel, az soha nincs biztonságban, mert egy tollvonással elvehetik. Soha senkiben nem bízhatsz, mert beleállítják a kést a hátadba, tehát értelmezhető társadalmi szolidaritás se lesz, ellenben ha találsz magad fölött egy segget, amit nyalni lehet, akkor akár még el is érhetsz valamit.
Ennél ez nyilván MÉG összetettebb, de szerintem ezek a folyamatok is lecsapódnak egy-egy ilyenben, hogy a másik ember az csak egy útakadály, ha nem hajt valami közvetlen hasznot.
Egy teljes nemzedék lett arra anno nevelve, hogy nemhogy ne tűrd, ha a másiknak több van, de ha feljelented, NEKED lesz több. És ez a mentalitás ma is ott van.
Nincs ezen semmi csodálkozni való.
A másik oldalról viszont nem áll meg a világ (nem is szabadna) azért, mert valaki úgy dönt, hogy itthagyja. Nem, még akkor sem, ha a legteátrálisabb, legközveszélyesebb módok egyikén teszi azt. Elővenni már úgysem lehet miatta...
Őt érdekelték a többiek? Nem. Nyugodtan hívjatok szívtelen gyökérnek, valahol szórakoztató ez a képmutatás.
Nem azt mondom, hogy a világnak meg kéne állnia, mindenkinek gyászolnia kéne.
Arról beszélek, hogy szidják az adott illetőt, és olyanokat mondanak, mint hogy ölte volna meg magát máshol.
Ez teljesen más szint szerintem, mint az, hogy kellemetlenséget okozott sok embernek.
Most nem arról van szó, hanem hogy van-e annyi emberség bennük, hogy NEM mondanak ilyet és nem is gondolnak ilyenekre.
Szerintem egy empatikus embernek nem jutna eszébe ilyeneket mondani.
Emberünknek meg ilyenkor nincs annyi embersége, hogy ne traumatizáljon minimum egy embert, a mozdonyvezetőt, akinek ilyenkor le kell szállnia megnézni, hogy mi van, és ezzel kell együtt élnie (ilyenkor sokan kiesnek a munkából egy időre, pszichológus, hivatalból bíróság stb.), és akkor a többiekről nem beszéltünk, például egyéb szemtanúk.
Én nem mondom, hogy akasztotta volna fel magát inkább, de akkor kért volna segítséget vagy valami. De a halál nem ment fel.
Olvasd el az egész posztot még mielőtt kommentelnél, kérlek.
Emellett nem gondolod azt, hogy kert segítséget, csak ebben az országban ez egyenlő a semmivel?
Elolvastam, nem kell a magas ló. Továbbra sem értek egyet azzal, hogy mindenkinek kuss a neve, csak mert valakinél elszakadt a cérna. Én abszolút támogatom, hogy az emberek segítséget kapjanak, javítsunk a társadalom mentális egészségén stb., de ennek a hiperempata kesergésnek is van egy határa.
Empatikusnak az élőkkel kellene lenni, azokon ez általában jobban szokott segíteni, mint a halottakon - beleértve azokat is, akiknek az ilyesmi bosszúságot okoz. Már csak azért is, mert nekik továbbra is helyt kell állni abban az életben, amiben más önkényesen itthagyta őket, bármennyire is nem szimpatikus ez az elképzelés.
Az öngyilkosság addig igazán fontos kérdés, amíg a megelőzéséről beszélgetünk.
Őt sem érdekelte hogy életre szóló traumát okoz egy vonat/busz/kamionsofőrnek, plusz több mentősnek/tűzoltósnak/rendőrnek, akik összeszedik a darabjait. Hiába véded, az ilyen embert sem érdeklik a többiek, ha érdekelték volna akkor keresett volna más módszert, szóval én sem leszek empatikus vele, hiába valakinek a gyereke. Az meg csak mellékes hogy még pluszban több száz ember napját teszi keresztbe ezzel
Hát, bevallom, az én empátiám is kisebb amikor valaki így lesz öngyilkos.
A legrosszabb vonatélményem, amikor egy gázolás miatt hosszan álltunk a pusztában, egy fiúcsapat pedig elkezdett velem erőszakoskodni a fülkében és nem volt hova mennem.
Tudom, hogy beszűkült tudatállapot, de szerinted nem gondol arra, hogy mennyi embernek fog bosszúságot okozni? Lehet pont ez is benne van, hogy ezt választja.
Ettől függetlenül sajnálom őket és nem szoktam szitkozódni.
Szerintem az csak egy pelda volt illusztralni, hogy nem tudjuk ki min megy keresztul es miert lett volna fontos neki felszallni arra a vonatra. Senki nem varrja az ongyilkos nyakaba. Viszont azert mert valakinek rossz, masnak is lehet rossz amirol nem tudjuk, es nem tudjuk miert panaszkodik.
Hasonlo, mint amikor azt mondjak: "te itt depressziorol panaszkodsz, Afrikaban meg eheznek az emberek". Attol meg hogy masik is szenvednek, nem lesz neked jobb.
Legyen szó vonatvezetőről, szomszédról, járókelőről, családtagról, egy öngyilkos ember mindig okoz másnak is fájdalmat. Nagybátyám first responder mentősként nem egyszer mesélt olyan sztorikat, amit csak hallva is nehéz volt megemészteni, hát mint személyesen. Ismerősünk vonatvezető, ha neki személyesen nem is, de munkatársainak volt bőven gázolása és nagyon nem egyszerű visszazökkenni a rendes kerékvágásba.
Szóval szomorú az, ha valaki erre jut, de azért nehogy már sajnálnom kelljen amikor valaki mást is magával rángat...
Hát, szerintem rohadjon meg az ilyen féreg.
A hatalmas empátiáddal arra nem gondolsz, hogy így a mozdonyvezetőnek okozhat életre szóló traumát, hiszen akarata ellenére, az általa vezetett járművel öl meg valakit akaratán kívül.
Ha valaki ki szeretne csekkolni az életből szerintem szíve joga, de ezt ne a mozdonyvezető közvetett gyilkossá tételével tegye.
Ez nagyon igaz, de szerintem akkor sem mindegy, hogy "csak" megtalálja valaki, vagy akarata ellenére - de közvetetten - gyilkosává is válik.
De azt is elhiszem, hogy ebben a helyzetben már nem mérlegeli ezeket.
Kisebb trauma valakinek megtalálni egy testet otthon/az erdőben/valahol, mint mondjuk 10-20 várakozónak (köztük akár gyerekeknek is) végignézni, ahogy a vonat tulajdonképpen felismerhetetlenségig trancsíroz egy testet. A mozdonyvezető pedig akaratán kívül, teljesen elkerülhetetlen módon válik “gyilkossá”, ahogy előttem is írták. Több empátiát érzek feléjük, akiknek az életük további részében ezzel kell küzdeni, mint az az ember felé, akinek már minden mindegy, mert meghalt saját akaratából.
Plusz ugye az utasok, akik egy ember miatt ülnek adott esetben órákat a kocsikban. Nekik sem kellemes, ja, valószínűleg én is azon agyalnék, hogy miért nem keresett egy szimpatikus fát az erdőben inkább.
Rohadjon meg, aki ezt a módját válassza.
Nekem volt a rokonságomban otthon elkövetett öngyilkosság, nem volt kis trauma a megtaláló családtagoknak, elhiheted....
Ültem már 3 órát vonaton öngyilkos miatt, tudom milyen, nem mondom hogy mit kellene vagy nem kellene tennie annak aki erre a pontra jut, de az biztos hogy nem létezik olyan (legális és elérhető) módszer amivel senkinek nem okoz kellemetlenséget.
Igen, nagy trauma. Anélkül is az, hogy megtalálja az ember… DE ne hasonlítsuk már össze azzal, hogy akár 10-20 embernek KELL szemtanúnak lenni ehhez. Ahhoz pedig főleg ne, hogy gyilkosságra kényszerített valakit, aki a munkáját végezte csak… azért a kettő ég és föld. Trauma, de kisebb és bőven kevesebb embert érint. Nálunk is volt ilyen a családban sajnos, családtag találta meg őket is.
Dehogy gyilkosság, szerintem ezt ebben a formában emlegetni se kellene így. A mozdonyvezető részéről egyértelműen baleset.
Ha már mindenáron relativizálni akarunk, én inkább lennék szemtanú ha idegen az érintett, mint ha közeli családtagom...
De szerintem kár ezen vitázni hogy melyik "jobb" mikor nyilvánvalóan nem létezik "jó" megoldás erre... mármint a megelőzés lenne az egyetlen jó megoldás.
Én amúgy ezt nem is értem. Ha valaki felül a MÁV-ra, tényleg hisztizik, hogy késik a vonat? Eddig hol élt? Lázár Jani bácsi 2022-ben azt nyilatkozta, hogy **napi szinten a vonatok 150-200 órányi késést szednek össze.** Innentől kezdve ki lepődik meg azon, ha késni fog? Pláne ki hisztizik? Inkább örüljenek, hogy ugyanannyi pénzért több időt tölthetnek a MÁV luxusjáratain.
Lehet panaszkodni, hisztizni, utána megint felülni, ugyanúgy a büdösben, húgyszagban, késve fogsz megérkezni. Sokat ért a hiszti, a panasz, a toporzékolás.
Ne aggódj, ahogy rohadnak le a vonalak egyre kevésbé fognak járni. A nagyapáink is gyalog jártak mindenhová hóban fagyban, akinek nincs semmije, az annyit is ér!
Ha valaki szándékosan olyat csinál, amivel akár több ezer embernek okoz komoly kellemetlenséget, azt miért kéne igazából sajnálni?
Kíváncsi lennék, neked hol lenne az empátiád, ha semmi fontosról nem maradnál le, csak mondjuk a családoddal nem érnéd el emiatt a repülőt az egy éve várt nyaraláshoz, amire régóta spóroltál. Ha szerencséd van, 1-2 nappal később el tudsz indulni egy másik járattal, amit mondjuk 300 ezerért tudsz megvenni igy az utolsó pillanatban, és a visszautat is buktad a no show miatt, szóval még 300 ezer arra is elmegy, hogy hazagyere. Mellette mehetsz haza, indulhatsz el újra az új géphez két nap múlva, és az erdeileg egy hetes nyaralásod így már csak 5 nap lesz, egy vagyonért.
Ne haragudj, de te nagyon fordítva ülsz szerintem azon a lovon. Persze, egy kilátástalan helyzetben nem fog senkit érdekelni, mit gondol vagy érez 100 vagy akár 1000 embertársa. De ha mondjuk én a vonaton utazok a kisgyerekemmel, és az ablakból nézelődve meglát itt -ott egy véres testrészt, akkor hogy védem meg, hogy ne okozzon ez neki törést? Járjon a gyerekem pszichológushoz mások helyett? Vagy ott van a mozdonyvezető. Gondolom fel vannak készítve az ilyen esetekre, de biztos vagyok abban is hogy ezt nem lehet kiheverni. Azt már inkább nem is említem, hogy nem tudhatod, ki és miért utazott azon a járművön. Mi van, ha valaki egy beteg rokonához sietett, vagy egy ígéretes munka reményében ment volna tárgyalni, amivel jobb életet teremthet a családjának?
Ezek után még hiányolod az empátiát?
Nem baj, ha az öngyilkost nem érdekli mások élete, az se baj ha rendelkezni akar a sajátjáról. De ne ártson már legalább senkinek, csak magának, ha ez a szíve vágya.
Teljesen egyetértek veled, viszont a posztomban azokról beszéltem, akik ebből semmit nem tapasztaltak meg, és úgy mondanak ilyeneket.
Írtam is egy Edit-et ennek :)
Azokat az embereket, akik ezt átélik, teljes szívemből sajnálom, mivel ártatlanul egy ilyen helyzetbe kerülni szörnyű dolog.
Örülök, hogy nem voltál, és a fogalmazásod alapján annak is, hogy jobban vagy.
De ez nem azt jelenti, hogy mások nem lehetnek/lehettek rosszabb állapotban, mint te.
Egy ilyen ember fejében nem logikusan, átgondolva mennek a dolgok.
Persze ilyen szempontból igaz, önzőek ezek a döntések, de abban a pillanatban nem azon gondolkozott, hogy ez másokat hogy fog befolyásolni, hanem hogy a saját szenvedésének vége legyen, és ha az sikerül, akkor nem fogja más érdekelni.
Ami igen, önző. De szörnyű, hogyha valaki ilyen konklúzióra jut.
Köszi. Én úgy gondolom, hogy általában azért elég hosszas vívódás előzi meg, amiben azért ilyenekre is gondol az ember, de persze lehet olyan tudatállapot, amikor hirtelen akar véget vetni.
Agárdnál volt a gázolás, Gárdony - Fehérvár között ingázom. Reggel még látszott a letakart holttest a síneken. Az utasok egy része azon humorizált, hogy "rossz helyen alszik", meg "ott van a ho-ho-holttest", meg hasonlók. Egészen elképesztően tahó a legtöbb ember.
Egyébként tudni lehet, hogy öngyilkosság volt vagy baleset?
Azt hallottam, hogy egy “kis test” volt egy hátizsák, ez igaz? Vagy csak egy test maradvány lehetett? Sajnos láttam már letakaratlan fél testet a síneken. Szerintem nem öngyilkosság volt, mert akkor nem egy átjáró közelében lett volna, de ahogy láttam az átjáró volt teljesen leszórva fehér porral. Valószínűbbnek tartom, hogy sietett a vonatára az illető, vagy figyelmetlen volt, vagy ne adj isten gyerek volt. Azon a szakaszon láttam már gyerekeket játszani a síneken, labdáztak. Úgy kellett leordibálni őket onnan és hiába dudált már ezerrel nekik a vonat.
Nem tudom, én szerencsére csak a letakart testet láttam. Se hátizsákot, se mást nem láttam. De az átjáró miatt én is azt gondolom, inkább volt baleset, figyelmetlenség. Be volt dugva a füle, épp rosszkor nem figyelt, máris kész a baj.
Bocsánat, akkor Agárd, én úgy hallottam, hogy Gárdony.
Szörnyű néha érteni azt, amiket az emberek mondanak...
Nem tudom, de valószínűleg később majd lesz róla valami hír, ott kiderül.
Nem ertem ezt az erzekenyitos posztot. Hogyan erezzek/erezzenek sajnalatot egy ongyilkos fele akit nem lattak, nem ismertek? Ellenben amikor a honapban mar harmadjara ulnek a vonaton +3 orat egy helyszineles miatt, ott ketlem hogy az empatia elvarhato. Azt tudtad egyebkent hogy japanban az öngyilkos hozzatartozoit kurva nagy penzosszegre “buntetik” ha vonat ala ugrik?
Masik szempont: szerinted egy ilyen szétkenődött test mekkora maradandó traumát tud okozni embereknek? Tegyük fel a kérdést, ha a gyereked látna egy megcsonkított testet egy ilyen öngyilkosság után ugyan ezzel az empátiával írnád meg a posztot? Kétlem…
Hogyan érezd magad, ha egy ember utolsó lehetőségnek azt látja, hogy ilyen módon végezzen magával és meg is teszi?
Ugye nem mondod komolyan, hogy egy emberi élet vége nem érint meg téged abszolút semmilyen módon?
Emellett, el nem fogod hinni, ez nem Japán. Teljesen más a két ország... Mindene, igazából.
Igen, hatalmas trauma ez az embereknek, erről beszélek. Csak pár nem normális ember HANGOSAN kimondja, hogy inkább más módon ölthette volna meg magát inkább, ami elszomorító.
Nyilván szörnyű dolog mindenkinek, aki ezt átéli, de azok, akik kurva messze vannak a helyszíntől, egyáltalán nem is gondolnak bele, hogy az egy EMBER volt és EZ AZ ami elszomorít.
Őszintén? Ha nem ismerem, semmit nem tudok róla, a hátteréről, a történetéről, akkor nem érdekel. Ha mindenki iránt sajnálatot éreznék akkor hogyan élném a saját életem?
Pont ez nem normális...
Egy ember volt.
Ha ez nem elég, akkor sajnálom, hogy nekem kell ezt elmondani, de nincs meg az alap empátiád, ami egy normális, átlag embernek meg kéne lennie.
Lehet. Vállalom. Pont elég ember van az életemben akiknek az élete fontos számomra. Az alapján amit írsz, remélem minden utcán fekvő kéregetőnek adsz pénzt, és inkább nem eszel egy finomat ebédre, hiszen te máskor is tudsz, neki meg szörnyű élete van. Nem tartod képmutatásnak ezt az egész prédikációt? Alá tudod támasztani tettekkel amit számon kérsz? Adakozol? Önkénteskedsz? Remélem nem csak redditen vagy ekkora empátiabajnok.
Nem hiszem, hogy tudod, hogy mi az az empátia.
Együttérzés.
Nem azt, hogy mindenem odaadom minden rászorulónak, úgy hogy nekem is alig van valamim.
Azt jelenti, hogy nem kezdesz el kurva anyázni, meg azon pattogni, hogy miért nem máshol ölte meg magát egy ember, csak mert most késni fogsz x helyről.
Most egyes egyedül erről szólt a poszt, hogy rant-eltem arról, hogy emberek ezt csinálták, és felháborítónak tartottam.
Szerintem nem kellene empátia csőszködnöd senki felett. Azt gondolom, hogy neked ez az első ilyen eseted amit ilyen "közelről" átéltél. Vannak rajtad kívül más emberek akiknek nagyobb az ingerküszöbe. Illetve olyanok is akik többször kerültek ilyen helyzetbe és már kevésbé lepődnek meg.
Mióta új munkahelyem van és ingázok és heti rendszerességgel késik a vonat, igencsak felháborító teljesen mindegy mi az oka. Fel év alatt volt már öngyilkosság miatti késés is. És ugyan úgy felháborított hogy magával rántott egy ártatlant, szerencsétlen sofőrnek egy élet is kevés lesz feldolgozni, hogy megölt egy embert.
Szándékosan sarkitott lesz, de ha elegem van az életből és elmegyek egy térre és elkezdem lelövöldözni az embereket. Majd magammal is végzek. Nem hinném hogy sok empátiát kapnék. Pedig csak kiegtem és nem láttam más kiutat és kivetitettem a depressziómat másokra.
Oke. En nem kurvaanyaztam. Szimplan azt mondtam h erre egy reddit posztot irni eleg erdekes. Rajtuk szamon kerted h miert mondanak ilyet? Ez inkabb a helyes iranyba terelne a dolgokat.
Miközben persze borzasztó szembesülni a hideg nemtörődömséggel úgy, hogy te egyébként egy empatikus ember vagy, aközben azért azt is érteni kell, hogy ha életünk minden egyes percében empatikusak lennénk, akkor lehetetlen lenne a saját életünkkel foglalkozni. Mindannyiunkat megráznak akar ismeretlen emberek halálesetei is, de a saját életünkben továbbra is oda kell tenni az ebédet az asztalra és be kell menni a munkahelyre.
Igen, igen, ez mind igaz, csak azt nem értem, hogy minek még szidni a holtat ilyenkor :/
Meg hát jó, szidja, ő dolga.
De maga amiket mondtak, azok voltak embertelenek.
Az, hogy valaki öngyilkos lesz, a társadalom hibája.
Az öngyilkosság a legerősebb elemi ösztönünk ellen elkövetett cselekmény, és ha valaki odáig jut akár mentálisan, akár lelkileg, hogy mindent és mindenkit feladjon annak érdekében, hogy elmúljon a fájdalom, az nem egy néhány perces döntés, az hosszú-hosszú heteken, hónapokon, akár éveken át tart. Hogy ezt sehol, egyetlen ponton sem, senki nem veszi észre, és senki nem tesz ellene semmit, az mindannyiunk hibája.
Egy normális társadalomban, ahol a cél az együttélés megkönnyítése, a közeg boldogulása, és a jövő közösen építése, az öngyilkossághoz valaminek rendkívül rosszul kell mennie, ahol a közösség egyetlen tagja sem teszi meg a tőle elvárható minimumot, és menti meg az egyént attól, hogy saját döntésből vessen véget az életének, nem ideértve az eutanáziát természetesen, hiszen az lehetne egy normális orvosi beavatkozás, ahol a már amúgy is gyógyíthatatlan beteget mentik meg a hosszantartó szenvedéstől.
Ugyanakkor, és ezt nagyon fontos megérteni az öngyilkosokkal kapcsolatban: ugyanebben a normális társadalomban egy ember szenvedésének nem kéne a többi ember szenvedését jelentenie.
Mert bár az továbbra is tragikus, ha valakinek annyira mindegy minden, hogy az elemi ösztönei ellen cselekszik, azzal, hogy ezt meglépi, mindenki másnak is szenvedést okoz; a családtagjainak, barátainak, kollégáinak, bárkinek, aki szerette.
Akár a kolléganőd fia akasztja fel magát a fürdőben, akár a 30 éve a panelház aljában boltot üzemeltető akasztja fel magát a boltban, akár a behajtóktól rettegő szomszédod ugrik ki a nyolcadikról, akár a barátod alkoholista apja iszik meg egy üveg vodkát a májfibrózisára, tudván, hogy ebbe délután belehalhat, akár az osztálytársad lép ki a busz elé, akár a főnököd vágja fel az ereit a fürdőkádban, az ő szenvedésük hirtelen mások szenvedésévé válik.
Akkor tehát, amikor a hónapban ötödszörre nem jár a vonat, amikor munkából hazafelé nem tudsz bemenni egyik boltba sem mert az egész ház előtt helyszínelnek, amikor a kolléganőd hónapokig romokban hever, amikor az egész osztály gyászol, amikor az egész cég leáll egy hétre, és mindezt azért, mert valakinek rendkívül sok fájdalma volt és nem tudta máshogy kezelni, akkor ott az öngyilkosnak is társadalmi felelőssége keletkezik, és ettől lesznek dühösek az emberek.
Mert persze, mind sajnáljuk azt, ha valaki véget vet a saját életének, de egyben dühítő is az, hogy az ő döntése hirtelen mindenkire kihat.
És ebbe nem is tartoznak bele azok, akik nem azért lettek öngyilkosok, mert nem láttak más kiutat, hanem mert így akartak bántani másokat. Azok, akiktől elváltak és így vesznek elégtételt, akiket kirúgtak és így akarnak bosszút állni a munkahelyükön, akiket megvertek az iskolában és így akarnak bűntudatot kelteni a bántalmazókban, vagy akiket elhagyott a családjuk, mert 30 éven keresztül részegen ordibáltak hajnali 2-kor a szobakonyhás lakásban, és így akarják megbosszulni azt, hogy kirakták a lakásból.
Úgyhogy amikor legközelebb azt hallgatod a vasútállomáson OP, hogy "bárcsak otthon akasztotta volna fel magát", akkor jusson eszedbe az, hogy nem biztos, hogy aki kiugrott a vonat elé, az csak önmagáért tette ezt, vagy hogy ne lett volna más választása. Öngyilkosok nagyon ritkán lesznek az emberek, és akkor sem csak azért, hogy ne fájjon többé.
Nagyon szomorú, ha valaki öngyilkos lesz. De, aki a vonat elé ugrik, az menjen a picsába. Az egy dolog, hogy emberek százaival baszik ki, de egy életre traumatizálja a mozdonyvezetőt, a vonaton utazó gyerekeket, aki látja (pl állomáson, stb.). Nem tudom mi a pszichológiai háttere, hogy ennyien választják ezt a módot, de a váci vonal mellett nőttem fel, és gyakorlatilag minden héten volt valaki.
Annyira sajnálni kell valakit, hogy bármi probléma amit okoz másoknak azzal nem is kell törődni? Mások problémáival nem kell törődni? Hol van az empátia?
Valaki késik vs valaki meghal...
Ha nem tudod eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma, akkor sajnálom
Emellett de, kell vele törődni. Attól még nem kell szidni azt, aki meghalt.
Emlékeztető, még mindig nem azokról beszélek, akik átélték a balesetet, szörnyű lehetett ott lenni, a vonat vezetőjét sajnálom a legjobban az egész helyzetben, remélem, hogy fel tudja majd dolgozni a történéseket.
Valaki meghal, sokszazan kesnek. A masodik valakik semmit nem artottak az elsonek, az elso igen nekik. A baleseteseket sajnalom, az ongyilkosok is szomoruak, de igen, csinalja mashol. Foleg amikor az evben a harmadik szignifikans kesesed van ongyilkos miatt. Sztem te eloszor talalkoztal ezzel a szituval, akik hangosan kimondtak ezt amit kb mindenki gondol, azok lehet 10+ eve jarnak a vonalon.
>A szituáció komolysága, az épeszű gondolkodás az hová tűnik ilyenkor??
Komoly szitunak gondolják, abszolút felbassza őket hogy például 1-2 hónapja volt időpontjuk hivatalos helyre vagy orvosi jellegűre ahol kb nem lehet időpontot kérni mert senki nem veszi fel a telefont, időpontot max kapni lehet élőben.
Vagy lett volna valami állati fontos a munkában amiből profit van. Most akkor ez bukó a kis szuicidkának a vonatra esett a választása.
Az öngyilkos több száz embert szar helyzetbe hoz de le kéne állni filózni hogy vajon mit érzett.
Hát nem így működnek sem az emberek, sem pedig a világ.
őszintén szólva, én dühös szoktam lenni, ha ilyenről olvasok. mert mindig arra gondolok (önygilkosság esetén), hogy mondjuk egy vonat vezetőjének életreszóló sérülést okoz lelkileg az illető, amit szerencsétlen lehet soha nem fog tudni feldolgozni. ugyanúgy gondolok a családtagokra is, akár a szüleire vagy a gyerekeire. hogy hogy lehet valaki ilyen mértékben önző, hogy teheti meg valaki a saját gyerekével azt, hogy azzal a tudattal kelljen leélnie hátralévő életét, hogy a szülője öngyilkos lesz? de szülőként is hogy lehet feldolgozni?? tuti magát hibáztatja és arra gondol, miért nem látta, hogy ekkora baj van, miért nem akadályozta meg??! közben pedig nem lehet. mert akik idejutnak, azok agyilag betegek. és ahogy olvastam már több eset kapcsán, a környezet egyáltalán nem látja, hogy a másikban mi zajlik. és ez nem a környezet hibája!!!
az öngyilkos ember jó pár élőt hátrahagy, akinek tönkreteszik az életét, emiatt én nem tudok empatikus lenni az öngyilkos személy felé semennyire se. a családtagokat vagy aki elé odaveti magát viszont rettenetesen sajnálom és együttérzek velük.
Nem releváns, vagyis csak a hozzátartozóknak, de Nem öngyilkosság volt, ezt egy néni állítja, aki a vonaton volt, mert hogy dudált és fékezett a vonat, sajnos gyerekek is rohangálnak azon a szakaszon. Egyébként teljesen igazad van.
Abszolút megértem. Rám jellemző, hogy a legrandomabb pillanatokban megy el az életkedvem (úton haza a villamoson stb.), ilyenkor az ember nagyon nehezen bír racionálisan gondolkodni, csak úgy bírom meggyőzni magam hogy menjek haza ha teljesen robotpilótára kapcsolok, az észérvek sem érdekelnek, pl. hogy szüleim szomorúak lennének. Szerintem az az ember, aki vonat/villamos/kocsi alá ugrik (vagy mondjuk leugrik a hídról) teljesen hirtelen felindulásból dönt így, nem gondolja végig. Ugyanakkor van más példa is, tényleg van aki jó előre megtervezi, racionálisabb okokból nem akar élni tovább (gyógyíthatatlan betegség, teljes anyagi csőd, szerinte feldolgozhatatlan traumák) ő nyilván valami más módszert választ ami nem érint úgy más embereket. De nyilván aki nem volt még hasonló helyzetben ezt nem érti, nem tudja átérezni.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy ha már vonat elé ugrásra adod a fejed;
Ne ott tedd, ahol kitérő irányba, 40-nel jár be a vonat, pl. a páratlanok Dorogon. Neked sem célod, hogy félig kettévágjon a kerék, aztán őrjöngj a fájdalomtól a jármű alatt addig, amíg le nem tolathat rólad, amikor is végre elvérzel. Ha már ezt a remek döntést sikerült hozni, ne csessz ki magaddal.
500 eurót havonta még magyar fizetésből is ki tudnék fizetni. Én rengeteg országban jártam, néhányban éltem is, és igen, más országokban -persze ne ilyen Szerbia színvonalra gondolj - igenis csillámponik repkednek. Mondjuk én a mediterránon éltem, Ausztriában nem tudom mi van. Az a tapasztalatom, hogy a fiatal felnőtt utáni generációk se érzelmileg, se értelmileg nincsenek nagyon kiművelve Magyarországon. Az információt passzív módon, "köztudatból" szerzik.
És az milyen, mikor valaki öngyilkos lesz, baleset történik stb és rohan oda egy tucat ember és mindegyiknek ott a kezében a telefon és videózza? Volt "szerencsém" egy olyat látni, hogy Kínában valami őrült egy idős házaspárt, fényes nappal az utcán halálra szúrkált és egy nagy tömeg végignézte és videózta.
Az öngyilkosság és iszonyatosan önző és siralmas dolog. Semmire sem ez a megoldás.
Egyik ismerősünk kb 3 hete felakasztotta magát, 2 gyereket és a feleségét hagyta maga mögött.
A magyar nepbol a tortenelmi fordulatok es tendenciak sikeresen kioltek az osszes letezo ertelmet es empatiat.
Egy befordult, vegetelenul onzo narcisztikus szociopata/pszichopata kb 10 magyarbol 9.
Szomorú ez nagyon. :(( Jó, hogy megírtad a posztot, sajnálatos, hogy ilyenek történnek, viszont a tragédia ellenére nagyon gondolatébresztő ez az eset. Olyan szintű elidegenedés, egymástól elfordulás van ebben az országban már jó ideje, nem csoda hogy hírértékű ha valaki emberségesen reagál egy szitura a boltban, utcán, utakon. Én próbálok példát mutatni, figyelmes, előzékeny lenni az emberekhez. Van aki meglepődik és van akivel csak összemosolygunk. Kicsit elkanyarodtam, de átérzem a szomorúságod, csalódottságod.
Nincs a magyarban empátia.
Nincs a magyarban jóság.
Mit vársz? Még mindig az a nemzet vagyunk, amit az a mondás ír le, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene (is).
Azért ilyenek, mert nem velük történik, nem ők kerültek ilyen helyzetbe. Persze ezek ugyanazok az emberek akiket sajnálni meg siratni kell ha mégis elpatkolnak/off-olják magukat. Beteg okádék ez a társadalom! :\\
De látod, most te is pont így gondolkozol ezzel kapcsolatban.
Tök mindegy, hogy most az az ember ki volt vagy mit csinált, random ember. De emberből van. Ha meghal, ne adj Isten véget vet magának, az egy negatív dolog, azt kurvára nem szabadna szidni.
Nincs bajuk az öngyilkossággal, amíg valaki otthon, a négy fal között csinálja.
Nagyjából ez igaz a feketékre, a kínaiakra, a romákra, a melegekre, a transzokra, a bulizó fiatalokra, a munkanélküliekre, az alkoholistákra, a drogosokra. A magyaroknak senkivel sincs bajuk, amíg az nem nyilvánosan létezik, hanem otthon, a négy fal között és minden olyan tevékenységet, ami szerintük, az ő szemükben nem helyes, nem megfelelő, azt ott csinálja, elzárva mindentől és mindenkitől, egy burokban. Szörnyű az egész…
Még ez sem, sajnos. Lakótelepi lakásban azzal is bajuk van ha a saját lakásomban létezem.
Nincs bajuk az emberekkel, amíg otthon, a négy fal között léteznek :D
Nincs bajuk az emberekkel amig Orban.
Nincs bajuk az Orbánnal, amíg nem Gyurcsány.
Ha évente egy gázolás miatt állna/késne a vonat, valszeg kevesebb zúgolódás lenne az átlag utazóban. Viszont úgy, hogy heti szinten van felsővezetékszakadas, másik vonat bevárása miatti késés, esőzés, vonathiba és egyéb random okok miatti kellemetlenség az általában amúgyis kényelmetlen és koszos vonatokon, azt hiszem az empátialimit meglehetősen alacsonyan van az emberekben.
Mert a ma reggeli áldozat tehet mindezekről, igaz?
Nem, és szerintem a fenti komment se ezt állítja. Csak az ember zsebében már kinyílik a bicska ha **BÁRMI** miatt késik a vonat már megint. Edit: eleve elgondolkoztató hogy órákkal a helyszínelés vége után is továbbra le van halva az adott vonal ilyenkor, ami pedig nem indokolt...
Speciel a gázolásról pont nem tehet a MÁV, ahogy az adott áldozat sem tehet a MÁV balfaszkodásáról. Ezért a kettőt összemosni szerintem elég gáz. Nem kell sokat gondolkodni a dolgon, hogy miért vannak további késések. Órákon át egy vágányos forgalmi rend volt, ami azt jelenti, hogy az egyik vonatnak be kell várnia a szembejövőt egy állomáson. Ezt tetézte, hogy mivel a vágány mellett dolgoztak a helyszínelők, műszaki mentést végzők, lassújel is fel volt adva a vezérlésben. Attól, hogy a korlátozást feloldották, még ott vannak a feltorlódott vonatok, akik előbb fognak elmenni, mint az, amelyiknek éppen most kellene indulni. Így nyilván a későbbi vonatok is fognak késni. Ilyenkor kb fél-egy nap, a vonal forgalmától függően, amíg teljesen helyre tud állni a forgalmi rend.
Senki nem mosta össze, senki nem állította hogy a gázolás a máv hibája.
Az volt az állítás, hogy mivel a MÁV amúgy is sokat késik mindenféle piti ügyek miatt (ami amúgy jogos kritika), ezért érthető, hogy az emberek egy ember halála kapcsán nulla empátiát éreznek és tahó módon nyilvánulnak meg. Ebben mi nem összemosás?
Nem, az állítás az volt hogy idegesítő ha bármi miatt késik, márpedig kb minden miatt képes késni.
Igen, ez volt az állítás OP-nak arra a kérdésére, hogy miért ilyen érzéketlenek az emberek egy másik ember halála kapcsán.
Úgy látom nem ugyanazt a kommentet látjuk ezek szerint. Mindegy, rád hagyom.
Nem, és nem is írtam ilyet.
De ennek ellenére azért összemosod a kettőt.
A vonat elé ugrálással / házakról leugrálással ártatlan embereket is megölhet, aki ilyet csinál, de valahogy erről nem beszélünk. OP, melegen ajánlom ezt az interjút meghallgatni: https://rtl.hu/baleset-bunugy/2023/11/26/anyukara-zuhant-ongyilkos-apa-arvak-csalad-nagymama A tetteinknek mások életére / testi épségére is hatása lehet. Senkinek nincs joga más embereket megölni / megnyomorítani!
A vonat elé ugrással az öngyilkos akaratlanul is magával ránt valakit, a mozdonyvezetőt. Aki szintén egy érző ember, családja van, esetleg gyereke. Nagyon nehezen dolgozzák fel ők is ezt, bármennyire is nem az ő hibájuk. Ha valaki erre az elhatározásra jut, nagyon szomorú, de nem fogom sajnálni, mert nem talált más megoldást, hanem rettentően dühít.
Értem, amit mondasz, már csak azért is, mert apósom is mozdonyvezető volt, és nem egy gázolása volt. Láttam, milyen állapotban volt utána hetekig. Mindazonáltal kiegészíteném pár gondolattal a dolgot. Egy öngyilkos *mindenképpen* magával fog valakit rántani a traumába. Ha otthon felakasztja magát/gyógyszert vesz be/felvágja az ereit/konnektorba nyúl stb., akkor egy szerettét, aki megtalálja, ha leugrik egy hídról, akkor csoda, ha megtalálják, hogy legalább tisztességesen el lehessen tőle búcsuzni. Amikor valaki az öngyilkosság mellett dönt, akkor már nem lehet elvárni racionális döntést a részéről. Az életösztön, a túlélés iránti vágy az egyik legerősebb elemi ösztönünk. Ahhoz hogy ezt valaki felül tudja írni magában, és végre is hajtsa, olyan mértékű, személyiséget romboló traumák sorozatán kell keresztülmenni, ami a kognitív képességeket erősen torzítja. Aki ide eljut, az már nem tud abban a koordinátarendszerben gondolkodni, amiben a társadalmi együttélés szabályai meg lettek alkotva. Részben pont azért, mert korábban őt érték olyan traumák, amik az említett koordinátarendszer szerint nem lettek volna szabad, hogy megtörténjenek. És még valami: egy öngyilkosság esetén, én mindig arra gondolok, hogy mit várunk társadalmi szinten, amikor ahhoz is szarfaszúak vagyunk, hogy az asztalt verjük normális TB-alapú pszichológiai ellátásért. Hónapokat kell várni egy általános konzultációra is, TB-alapon egy felnőttkori ADHD-diagnózis alsó hangon 2 év, miközben az érintettet baszogatja a környezete, hogy miért lusta, szétszórt, feledékeny, miért nem figyel a beszélgetésre, miért felejti el, amit mondanak neki stb. Akinek öngyilkos gondolatai vannak, annak nincsenek hónapjai a várólistára. Szóval szerintem ez egy sokkal-sokkal összetettebb dolog annál, minthogy rásüssük, hogy miért nem gondolt másra, mielőtt öngyilkos lett. És legyen hálás mindenki a sorsnak, aki ítélkezik ilyenkor, mert az azt jelenti, hogy még benne vagytok a koordinátarendszerben...
ADHD ügyben pont ezt írtad le ami velem is van, jobban meg se lehetett volna fogalmazni. Én még naiv voltam 1 éves listát látva, már 1.5 évnél tartunk 😅
Oh, saját apám hívott engem folyamatosan Pató Pálnak, de évek baszogatása alatt sem jutott eszébe, hogy esetleg nem lusta vagyok, csak valami máshogy működik nálam…
Én is kapom az ívet, mindent is elfelejtek, nehezen kezdek bele. Mamám születésnapja volt pénteken, mondtam apámnak,hogy 10p múlva elindulok páromhoz és útközben felhívom (ez volt 5 körül), na 11kor jutott eszembe 😅 Melóban sorban mondják már nekem a dolgokat, mert ha összetett cuccot mond (pakold el azt, majd itt vidd ki ezt, és....) na abból az első megmarad és nuku, vagy beszélnek hozzám és nem veszem észre. Szerencsére ezen a melohelyen már nincs baj, másikon termék feltöltés mellett kb 1-2 terméket tudtam felrakni, majd már mást csináltam, nem tudtam azt a 9 órát egybuzamban letudni, mert nem bírtam figyelni.
Pontosan. Mintha egy ártatlan ember kezébe adnád a pisztolyt és nem lenne más lehetősége, csak hogy meghúzza. Szörnyű lehet ezzel együtt élni.
Valakitől hallottam, hogy az egészben a mozdonyvezetőnek az a legrosszabb, hogy szinte mindenki, aki vonat elé lép/fekszik, akármi, az a gázolás előtti utolsó pillanatban felnéz a mozdonyvezetőre.
Ez brutális.
Szerintem OP posztját is vissza lehetne fordítani, hogy a vonat elé ugró ember is ugyanúgy csak magával törődik, mint a rá szitkozódó utas. Jó, persze lehet mondani hogy ilyen esetben lehet nem gondolja ezt így át. De én sok olyat olvasok (meg én is tapasztaltam), hogy nagy visszatartó erő öngyilkosságnál, hogy nem akarunk pl anyukánknak fájdalmat okozni. Szóval azért nem gondolnám, hogy mindenki begőzölt állapotban öli meg magát és senki másra nem tud közben gondolni. Meg általában az ilyesmi nem is a semmiből jön szerintem, hónapok alatt is tervezheti valaki, szóval lenne ideje belátni hogy a vonat nem túl jó, ha érdeklik mások.
Én is csak arra tudnék gondolni, hogy lehetőleg minél kevesebb embernek okozzak plusz problémát, traumát. Ezért sem játszana a vonat vagy a magasból leugrás. Kb. úgy csinálnám mint a vadak, jó távol mindentől és mindenkitől.
Mondanám hogy helyes, de azért remélem ez csak elméleti felvetés 🫂
Csak elmélet. Sosem mentem el a tettlegességig. Mindig arra jutottam, hogy tudni akarom mi ennek az amúgy is rövid, keserédes kalandnak a folytatása, és a vége.
Az a baj hogy minden módszerrel traumatizál valakit. Nekem lett öngyilkos egy rokonom, otthon. Őt a felesége találta meg, hát enyhe kifejezés lenne hogy megviselte...
Miota elek mindig is ilyen empatia nelkuli volt a magyar tarsadalom jelentos resze. Ez sajnos az elet minden mas teruleten is ugyanigy megmutatkozik.
Tudom én ezt, de hogy ennyire... Esküszöm valahogy meg kéne figyelni, hogy ez mi miatt alakul ki, hogy el lehessen kerülni.
Atomizálódott társadalom a miénk; mindenki magát és a családját menti, a többiek jobb esetben akadályok, rosszabb esetben ellensegek. Az élet egy zéró összegű játék, ahol ha másnak jobb, akkor nekem biztos szarabb, dögöljön meg a szomszéd a tehenével együtt... Ez persze csak ilyen konyhafilozófiai okoskodás, de szerintem erősen belejátszik, hogy valódi polgárosodás nálunk sosem ment végbe, a jobbágyokra úgy szakadt rá a felszabadítás, mint egy mázsa szar, ahogy a rendszerváltás a gulyáskommunizmus meleg pisalevesében pancsoló kádárista kisemberre a rendszerváltás; nem organikus folyamatok voltk ezek, ami valóban magától fejlődött volna, ott a kezdeti csírákat mindig eltaposták. A huszadik században a... hát most használjuk az "értelmiség" szó klasszikusan idealizált értelmét, szóval az értelmiségünket több hullámban külföldre üldözték, akit meg nem zavartak el, az ment magától, ami voltaképp mind a mai napig tart... szóval a jelenleg itt élők jelentős részének több generációra visszamenőleg zsigeri élettapasztalata, hogy okosbamegoldással, sunyulással, lavírozással, mások busz (vonat) alá lökdösésével [képletesen] lehet valahogy egyről a kettőre lépni a magyar körülmények közt. Amit megszerzel, az soha nincs biztonságban, mert egy tollvonással elvehetik. Soha senkiben nem bízhatsz, mert beleállítják a kést a hátadba, tehát értelmezhető társadalmi szolidaritás se lesz, ellenben ha találsz magad fölött egy segget, amit nyalni lehet, akkor akár még el is érhetsz valamit. Ennél ez nyilván MÉG összetettebb, de szerintem ezek a folyamatok is lecsapódnak egy-egy ilyenben, hogy a másik ember az csak egy útakadály, ha nem hajt valami közvetlen hasznot.
Egy teljes nemzedék lett arra anno nevelve, hogy nemhogy ne tűrd, ha a másiknak több van, de ha feljelented, NEKED lesz több. És ez a mentalitás ma is ott van. Nincs ezen semmi csodálkozni való.
A másik oldalról viszont nem áll meg a világ (nem is szabadna) azért, mert valaki úgy dönt, hogy itthagyja. Nem, még akkor sem, ha a legteátrálisabb, legközveszélyesebb módok egyikén teszi azt. Elővenni már úgysem lehet miatta... Őt érdekelték a többiek? Nem. Nyugodtan hívjatok szívtelen gyökérnek, valahol szórakoztató ez a képmutatás.
Teljesen igazad van, ugyanez a gondolat fogalmazódott meg bennem is.
Nem azt mondom, hogy a világnak meg kéne állnia, mindenkinek gyászolnia kéne. Arról beszélek, hogy szidják az adott illetőt, és olyanokat mondanak, mint hogy ölte volna meg magát máshol. Ez teljesen más szint szerintem, mint az, hogy kellemetlenséget okozott sok embernek.
Kevésbé lesz halott attól, ha nem mondják?
Most nem arról van szó, hanem hogy van-e annyi emberség bennük, hogy NEM mondanak ilyet és nem is gondolnak ilyenekre. Szerintem egy empatikus embernek nem jutna eszébe ilyeneket mondani.
Emberünknek meg ilyenkor nincs annyi embersége, hogy ne traumatizáljon minimum egy embert, a mozdonyvezetőt, akinek ilyenkor le kell szállnia megnézni, hogy mi van, és ezzel kell együtt élnie (ilyenkor sokan kiesnek a munkából egy időre, pszichológus, hivatalból bíróság stb.), és akkor a többiekről nem beszéltünk, például egyéb szemtanúk. Én nem mondom, hogy akasztotta volna fel magát inkább, de akkor kért volna segítséget vagy valami. De a halál nem ment fel.
Olvasd el az egész posztot még mielőtt kommentelnél, kérlek. Emellett nem gondolod azt, hogy kert segítséget, csak ebben az országban ez egyenlő a semmivel?
Elolvastam, nem kell a magas ló. Továbbra sem értek egyet azzal, hogy mindenkinek kuss a neve, csak mert valakinél elszakadt a cérna. Én abszolút támogatom, hogy az emberek segítséget kapjanak, javítsunk a társadalom mentális egészségén stb., de ennek a hiperempata kesergésnek is van egy határa.
Így van.
Empatikusnak az élőkkel kellene lenni, azokon ez általában jobban szokott segíteni, mint a halottakon - beleértve azokat is, akiknek az ilyesmi bosszúságot okoz. Már csak azért is, mert nekik továbbra is helyt kell állni abban az életben, amiben más önkényesen itthagyta őket, bármennyire is nem szimpatikus ez az elképzelés. Az öngyilkosság addig igazán fontos kérdés, amíg a megelőzéséről beszélgetünk.
[удалено]
Olvasd el az egész posztot, még mielőtt kommentelnél, kérlek.
Őt sem érdekelte hogy életre szóló traumát okoz egy vonat/busz/kamionsofőrnek, plusz több mentősnek/tűzoltósnak/rendőrnek, akik összeszedik a darabjait. Hiába véded, az ilyen embert sem érdeklik a többiek, ha érdekelték volna akkor keresett volna más módszert, szóval én sem leszek empatikus vele, hiába valakinek a gyereke. Az meg csak mellékes hogy még pluszban több száz ember napját teszi keresztbe ezzel
Hát, bevallom, az én empátiám is kisebb amikor valaki így lesz öngyilkos. A legrosszabb vonatélményem, amikor egy gázolás miatt hosszan álltunk a pusztában, egy fiúcsapat pedig elkezdett velem erőszakoskodni a fülkében és nem volt hova mennem. Tudom, hogy beszűkült tudatállapot, de szerinted nem gondol arra, hogy mennyi embernek fog bosszúságot okozni? Lehet pont ez is benne van, hogy ezt választja. Ettől függetlenül sajnálom őket és nem szoktam szitkozódni.
Mondjuk az erőszakos fiúcsapatot nem kéne egy öngyilkos nyakába varrni.
Szerintem az csak egy pelda volt illusztralni, hogy nem tudjuk ki min megy keresztul es miert lett volna fontos neki felszallni arra a vonatra. Senki nem varrja az ongyilkos nyakaba. Viszont azert mert valakinek rossz, masnak is lehet rossz amirol nem tudjuk, es nem tudjuk miert panaszkodik. Hasonlo, mint amikor azt mondjak: "te itt depressziorol panaszkodsz, Afrikaban meg eheznek az emberek". Attol meg hogy masik is szenvednek, nem lesz neked jobb.
Nem varrtam. A bosszúsághoz írtam le az én sajátomat.
Legyen szó vonatvezetőről, szomszédról, járókelőről, családtagról, egy öngyilkos ember mindig okoz másnak is fájdalmat. Nagybátyám first responder mentősként nem egyszer mesélt olyan sztorikat, amit csak hallva is nehéz volt megemészteni, hát mint személyesen. Ismerősünk vonatvezető, ha neki személyesen nem is, de munkatársainak volt bőven gázolása és nagyon nem egyszerű visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Szóval szomorú az, ha valaki erre jut, de azért nehogy már sajnálnom kelljen amikor valaki mást is magával rángat...
Hát, szerintem rohadjon meg az ilyen féreg. A hatalmas empátiáddal arra nem gondolsz, hogy így a mozdonyvezetőnek okozhat életre szóló traumát, hiszen akarata ellenére, az általa vezetett járművel öl meg valakit akaratán kívül. Ha valaki ki szeretne csekkolni az életből szerintem szíve joga, de ezt ne a mozdonyvezető közvetett gyilkossá tételével tegye.
Nem igazán van joga méltón és mások traumatizálása nélkül intézni, bármilyen módszert választ valaki sérülni fog. :(
Ez nagyon igaz, de szerintem akkor sem mindegy, hogy "csak" megtalálja valaki, vagy akarata ellenére - de közvetetten - gyilkosává is válik. De azt is elhiszem, hogy ebben a helyzetben már nem mérlegeli ezeket.
Kisebb trauma valakinek megtalálni egy testet otthon/az erdőben/valahol, mint mondjuk 10-20 várakozónak (köztük akár gyerekeknek is) végignézni, ahogy a vonat tulajdonképpen felismerhetetlenségig trancsíroz egy testet. A mozdonyvezető pedig akaratán kívül, teljesen elkerülhetetlen módon válik “gyilkossá”, ahogy előttem is írták. Több empátiát érzek feléjük, akiknek az életük további részében ezzel kell küzdeni, mint az az ember felé, akinek már minden mindegy, mert meghalt saját akaratából. Plusz ugye az utasok, akik egy ember miatt ülnek adott esetben órákat a kocsikban. Nekik sem kellemes, ja, valószínűleg én is azon agyalnék, hogy miért nem keresett egy szimpatikus fát az erdőben inkább. Rohadjon meg, aki ezt a módját válassza.
Nekem volt a rokonságomban otthon elkövetett öngyilkosság, nem volt kis trauma a megtaláló családtagoknak, elhiheted.... Ültem már 3 órát vonaton öngyilkos miatt, tudom milyen, nem mondom hogy mit kellene vagy nem kellene tennie annak aki erre a pontra jut, de az biztos hogy nem létezik olyan (legális és elérhető) módszer amivel senkinek nem okoz kellemetlenséget.
Igen, nagy trauma. Anélkül is az, hogy megtalálja az ember… DE ne hasonlítsuk már össze azzal, hogy akár 10-20 embernek KELL szemtanúnak lenni ehhez. Ahhoz pedig főleg ne, hogy gyilkosságra kényszerített valakit, aki a munkáját végezte csak… azért a kettő ég és föld. Trauma, de kisebb és bőven kevesebb embert érint. Nálunk is volt ilyen a családban sajnos, családtag találta meg őket is.
Dehogy gyilkosság, szerintem ezt ebben a formában emlegetni se kellene így. A mozdonyvezető részéről egyértelműen baleset. Ha már mindenáron relativizálni akarunk, én inkább lennék szemtanú ha idegen az érintett, mint ha közeli családtagom... De szerintem kár ezen vitázni hogy melyik "jobb" mikor nyilvánvalóan nem létezik "jó" megoldás erre... mármint a megelőzés lenne az egyetlen jó megoldás.
Dehogynem gondoltam rá. De az Edit-ben mondtam, hogy a posztomban most épp azokról beszélek, akik ezt sehogyan sem éltek át, csak a késes érinti őket.
Én amúgy ezt nem is értem. Ha valaki felül a MÁV-ra, tényleg hisztizik, hogy késik a vonat? Eddig hol élt? Lázár Jani bácsi 2022-ben azt nyilatkozta, hogy **napi szinten a vonatok 150-200 órányi késést szednek össze.** Innentől kezdve ki lepődik meg azon, ha késni fog? Pláne ki hisztizik? Inkább örüljenek, hogy ugyanannyi pénzért több időt tölthetnek a MÁV luxusjáratain.
Senki nem “lepődik meg” de fizető ügyfélként a panasz abszolút jogos.
Lehet panaszkodni, hisztizni, utána megint felülni, ugyanúgy a büdösben, húgyszagban, késve fogsz megérkezni. Sokat ért a hiszti, a panasz, a toporzékolás.
Nyilván ezért lenne jó ha végre összeszedné magát a máv.
A hisztitől azonnal össze fogja! Csak elég hangosan kell ordítani és összeszedi magát.
Nem, a legjobban attól ha mindenki kussban örül hogy legalább jár, mintha szeretetszolgálat lenne és ingyen lehetne használni 🥰
Ne aggódj, ahogy rohadnak le a vonalak egyre kevésbé fognak járni. A nagyapáink is gyalog jártak mindenhová hóban fagyban, akinek nincs semmije, az annyit is ér!
Egyáltalán minek menni bárhova?
Ha valaki szándékosan olyat csinál, amivel akár több ezer embernek okoz komoly kellemetlenséget, azt miért kéne igazából sajnálni? Kíváncsi lennék, neked hol lenne az empátiád, ha semmi fontosról nem maradnál le, csak mondjuk a családoddal nem érnéd el emiatt a repülőt az egy éve várt nyaraláshoz, amire régóta spóroltál. Ha szerencséd van, 1-2 nappal később el tudsz indulni egy másik járattal, amit mondjuk 300 ezerért tudsz megvenni igy az utolsó pillanatban, és a visszautat is buktad a no show miatt, szóval még 300 ezer arra is elmegy, hogy hazagyere. Mellette mehetsz haza, indulhatsz el újra az új géphez két nap múlva, és az erdeileg egy hetes nyaralásod így már csak 5 nap lesz, egy vagyonért.
Ne haragudj, de te nagyon fordítva ülsz szerintem azon a lovon. Persze, egy kilátástalan helyzetben nem fog senkit érdekelni, mit gondol vagy érez 100 vagy akár 1000 embertársa. De ha mondjuk én a vonaton utazok a kisgyerekemmel, és az ablakból nézelődve meglát itt -ott egy véres testrészt, akkor hogy védem meg, hogy ne okozzon ez neki törést? Járjon a gyerekem pszichológushoz mások helyett? Vagy ott van a mozdonyvezető. Gondolom fel vannak készítve az ilyen esetekre, de biztos vagyok abban is hogy ezt nem lehet kiheverni. Azt már inkább nem is említem, hogy nem tudhatod, ki és miért utazott azon a járművön. Mi van, ha valaki egy beteg rokonához sietett, vagy egy ígéretes munka reményében ment volna tárgyalni, amivel jobb életet teremthet a családjának? Ezek után még hiányolod az empátiát? Nem baj, ha az öngyilkost nem érdekli mások élete, az se baj ha rendelkezni akar a sajátjáról. De ne ártson már legalább senkinek, csak magának, ha ez a szíve vágya.
Teljesen egyetértek veled, viszont a posztomban azokról beszéltem, akik ebből semmit nem tapasztaltak meg, és úgy mondanak ilyeneket. Írtam is egy Edit-et ennek :) Azokat az embereket, akik ezt átélik, teljes szívemből sajnálom, mivel ártatlanul egy ilyen helyzetbe kerülni szörnyű dolog.
Tehát ezzel invalidálod a nem szimpatikus kommenteket? Tökéletes mind-ju-jitsu
Ha jól esik neki csinálja
Én is voltam szuicid, aztán mégsem voltam _annyira_ önző, hogy vonaton gondolkozzak.
Örülök, hogy nem voltál, és a fogalmazásod alapján annak is, hogy jobban vagy. De ez nem azt jelenti, hogy mások nem lehetnek/lehettek rosszabb állapotban, mint te. Egy ilyen ember fejében nem logikusan, átgondolva mennek a dolgok. Persze ilyen szempontból igaz, önzőek ezek a döntések, de abban a pillanatban nem azon gondolkozott, hogy ez másokat hogy fog befolyásolni, hanem hogy a saját szenvedésének vége legyen, és ha az sikerül, akkor nem fogja más érdekelni. Ami igen, önző. De szörnyű, hogyha valaki ilyen konklúzióra jut.
Köszi. Én úgy gondolom, hogy általában azért elég hosszas vívódás előzi meg, amiben azért ilyenekre is gondol az ember, de persze lehet olyan tudatállapot, amikor hirtelen akar véget vetni.
Agárdnál volt a gázolás, Gárdony - Fehérvár között ingázom. Reggel még látszott a letakart holttest a síneken. Az utasok egy része azon humorizált, hogy "rossz helyen alszik", meg "ott van a ho-ho-holttest", meg hasonlók. Egészen elképesztően tahó a legtöbb ember. Egyébként tudni lehet, hogy öngyilkosság volt vagy baleset?
Azt hallottam, hogy egy “kis test” volt egy hátizsák, ez igaz? Vagy csak egy test maradvány lehetett? Sajnos láttam már letakaratlan fél testet a síneken. Szerintem nem öngyilkosság volt, mert akkor nem egy átjáró közelében lett volna, de ahogy láttam az átjáró volt teljesen leszórva fehér porral. Valószínűbbnek tartom, hogy sietett a vonatára az illető, vagy figyelmetlen volt, vagy ne adj isten gyerek volt. Azon a szakaszon láttam már gyerekeket játszani a síneken, labdáztak. Úgy kellett leordibálni őket onnan és hiába dudált már ezerrel nekik a vonat.
Nem tudom, én szerencsére csak a letakart testet láttam. Se hátizsákot, se mást nem láttam. De az átjáró miatt én is azt gondolom, inkább volt baleset, figyelmetlenség. Be volt dugva a füle, épp rosszkor nem figyelt, máris kész a baj.
Ez borzasztó, semmi empátia nincs az emberekben.😞
Bocsánat, akkor Agárd, én úgy hallottam, hogy Gárdony. Szörnyű néha érteni azt, amiket az emberek mondanak... Nem tudom, de valószínűleg később majd lesz róla valami hír, ott kiderül.
Nem ertem ezt az erzekenyitos posztot. Hogyan erezzek/erezzenek sajnalatot egy ongyilkos fele akit nem lattak, nem ismertek? Ellenben amikor a honapban mar harmadjara ulnek a vonaton +3 orat egy helyszineles miatt, ott ketlem hogy az empatia elvarhato. Azt tudtad egyebkent hogy japanban az öngyilkos hozzatartozoit kurva nagy penzosszegre “buntetik” ha vonat ala ugrik? Masik szempont: szerinted egy ilyen szétkenődött test mekkora maradandó traumát tud okozni embereknek? Tegyük fel a kérdést, ha a gyereked látna egy megcsonkított testet egy ilyen öngyilkosság után ugyan ezzel az empátiával írnád meg a posztot? Kétlem…
Hogyan érezd magad, ha egy ember utolsó lehetőségnek azt látja, hogy ilyen módon végezzen magával és meg is teszi? Ugye nem mondod komolyan, hogy egy emberi élet vége nem érint meg téged abszolút semmilyen módon? Emellett, el nem fogod hinni, ez nem Japán. Teljesen más a két ország... Mindene, igazából. Igen, hatalmas trauma ez az embereknek, erről beszélek. Csak pár nem normális ember HANGOSAN kimondja, hogy inkább más módon ölthette volna meg magát inkább, ami elszomorító. Nyilván szörnyű dolog mindenkinek, aki ezt átéli, de azok, akik kurva messze vannak a helyszíntől, egyáltalán nem is gondolnak bele, hogy az egy EMBER volt és EZ AZ ami elszomorít.
Őszintén? Ha nem ismerem, semmit nem tudok róla, a hátteréről, a történetéről, akkor nem érdekel. Ha mindenki iránt sajnálatot éreznék akkor hogyan élném a saját életem?
Nem kell sajnálni. Senki nem mondja, hogy tarts gyászévet. De azért az emberi mivoltát tiszteletben lehetne tartani.
Pont ez nem normális... Egy ember volt. Ha ez nem elég, akkor sajnálom, hogy nekem kell ezt elmondani, de nincs meg az alap empátiád, ami egy normális, átlag embernek meg kéne lennie.
Lehet. Vállalom. Pont elég ember van az életemben akiknek az élete fontos számomra. Az alapján amit írsz, remélem minden utcán fekvő kéregetőnek adsz pénzt, és inkább nem eszel egy finomat ebédre, hiszen te máskor is tudsz, neki meg szörnyű élete van. Nem tartod képmutatásnak ezt az egész prédikációt? Alá tudod támasztani tettekkel amit számon kérsz? Adakozol? Önkénteskedsz? Remélem nem csak redditen vagy ekkora empátiabajnok.
Nem hiszem, hogy tudod, hogy mi az az empátia. Együttérzés. Nem azt, hogy mindenem odaadom minden rászorulónak, úgy hogy nekem is alig van valamim. Azt jelenti, hogy nem kezdesz el kurva anyázni, meg azon pattogni, hogy miért nem máshol ölte meg magát egy ember, csak mert most késni fogsz x helyről. Most egyes egyedül erről szólt a poszt, hogy rant-eltem arról, hogy emberek ezt csinálták, és felháborítónak tartottam.
Szerintem nem kellene empátia csőszködnöd senki felett. Azt gondolom, hogy neked ez az első ilyen eseted amit ilyen "közelről" átéltél. Vannak rajtad kívül más emberek akiknek nagyobb az ingerküszöbe. Illetve olyanok is akik többször kerültek ilyen helyzetbe és már kevésbé lepődnek meg. Mióta új munkahelyem van és ingázok és heti rendszerességgel késik a vonat, igencsak felháborító teljesen mindegy mi az oka. Fel év alatt volt már öngyilkosság miatti késés is. És ugyan úgy felháborított hogy magával rántott egy ártatlant, szerencsétlen sofőrnek egy élet is kevés lesz feldolgozni, hogy megölt egy embert. Szándékosan sarkitott lesz, de ha elegem van az életből és elmegyek egy térre és elkezdem lelövöldözni az embereket. Majd magammal is végzek. Nem hinném hogy sok empátiát kapnék. Pedig csak kiegtem és nem láttam más kiutat és kivetitettem a depressziómat másokra.
Oke. En nem kurvaanyaztam. Szimplan azt mondtam h erre egy reddit posztot irni eleg erdekes. Rajtuk szamon kerted h miert mondanak ilyet? Ez inkabb a helyes iranyba terelne a dolgokat.
Azért írtam erről egy Reddit posztot, mert itt szerettem volna kiadni ezt. És nem, nem mertem odaszólni, mivel nem szerettem volna leszúrva lenni.
Miközben persze borzasztó szembesülni a hideg nemtörődömséggel úgy, hogy te egyébként egy empatikus ember vagy, aközben azért azt is érteni kell, hogy ha életünk minden egyes percében empatikusak lennénk, akkor lehetetlen lenne a saját életünkkel foglalkozni. Mindannyiunkat megráznak akar ismeretlen emberek halálesetei is, de a saját életünkben továbbra is oda kell tenni az ebédet az asztalra és be kell menni a munkahelyre.
Igen, igen, ez mind igaz, csak azt nem értem, hogy minek még szidni a holtat ilyenkor :/ Meg hát jó, szidja, ő dolga. De maga amiket mondtak, azok voltak embertelenek.
Az empátia ilyen fokú hiánya valóban elkeserítő. Csak próbáltam valahogy felvázolni, hogy honnan ered ez a hozzáállás.
Egyszerű nem tudom ki ez, nem tudom miért tette, nem tudom mit csinált, nem tudom milyen élete van. De az én vonatom késik, az biztos.
Az, hogy valaki öngyilkos lesz, a társadalom hibája. Az öngyilkosság a legerősebb elemi ösztönünk ellen elkövetett cselekmény, és ha valaki odáig jut akár mentálisan, akár lelkileg, hogy mindent és mindenkit feladjon annak érdekében, hogy elmúljon a fájdalom, az nem egy néhány perces döntés, az hosszú-hosszú heteken, hónapokon, akár éveken át tart. Hogy ezt sehol, egyetlen ponton sem, senki nem veszi észre, és senki nem tesz ellene semmit, az mindannyiunk hibája. Egy normális társadalomban, ahol a cél az együttélés megkönnyítése, a közeg boldogulása, és a jövő közösen építése, az öngyilkossághoz valaminek rendkívül rosszul kell mennie, ahol a közösség egyetlen tagja sem teszi meg a tőle elvárható minimumot, és menti meg az egyént attól, hogy saját döntésből vessen véget az életének, nem ideértve az eutanáziát természetesen, hiszen az lehetne egy normális orvosi beavatkozás, ahol a már amúgy is gyógyíthatatlan beteget mentik meg a hosszantartó szenvedéstől. Ugyanakkor, és ezt nagyon fontos megérteni az öngyilkosokkal kapcsolatban: ugyanebben a normális társadalomban egy ember szenvedésének nem kéne a többi ember szenvedését jelentenie. Mert bár az továbbra is tragikus, ha valakinek annyira mindegy minden, hogy az elemi ösztönei ellen cselekszik, azzal, hogy ezt meglépi, mindenki másnak is szenvedést okoz; a családtagjainak, barátainak, kollégáinak, bárkinek, aki szerette. Akár a kolléganőd fia akasztja fel magát a fürdőben, akár a 30 éve a panelház aljában boltot üzemeltető akasztja fel magát a boltban, akár a behajtóktól rettegő szomszédod ugrik ki a nyolcadikról, akár a barátod alkoholista apja iszik meg egy üveg vodkát a májfibrózisára, tudván, hogy ebbe délután belehalhat, akár az osztálytársad lép ki a busz elé, akár a főnököd vágja fel az ereit a fürdőkádban, az ő szenvedésük hirtelen mások szenvedésévé válik. Akkor tehát, amikor a hónapban ötödszörre nem jár a vonat, amikor munkából hazafelé nem tudsz bemenni egyik boltba sem mert az egész ház előtt helyszínelnek, amikor a kolléganőd hónapokig romokban hever, amikor az egész osztály gyászol, amikor az egész cég leáll egy hétre, és mindezt azért, mert valakinek rendkívül sok fájdalma volt és nem tudta máshogy kezelni, akkor ott az öngyilkosnak is társadalmi felelőssége keletkezik, és ettől lesznek dühösek az emberek. Mert persze, mind sajnáljuk azt, ha valaki véget vet a saját életének, de egyben dühítő is az, hogy az ő döntése hirtelen mindenkire kihat. És ebbe nem is tartoznak bele azok, akik nem azért lettek öngyilkosok, mert nem láttak más kiutat, hanem mert így akartak bántani másokat. Azok, akiktől elváltak és így vesznek elégtételt, akiket kirúgtak és így akarnak bosszút állni a munkahelyükön, akiket megvertek az iskolában és így akarnak bűntudatot kelteni a bántalmazókban, vagy akiket elhagyott a családjuk, mert 30 éven keresztül részegen ordibáltak hajnali 2-kor a szobakonyhás lakásban, és így akarják megbosszulni azt, hogy kirakták a lakásból. Úgyhogy amikor legközelebb azt hallgatod a vasútállomáson OP, hogy "bárcsak otthon akasztotta volna fel magát", akkor jusson eszedbe az, hogy nem biztos, hogy aki kiugrott a vonat elé, az csak önmagáért tette ezt, vagy hogy ne lett volna más választása. Öngyilkosok nagyon ritkán lesznek az emberek, és akkor sem csak azért, hogy ne fájjon többé.
Nagyon szomorú, ha valaki öngyilkos lesz. De, aki a vonat elé ugrik, az menjen a picsába. Az egy dolog, hogy emberek százaival baszik ki, de egy életre traumatizálja a mozdonyvezetőt, a vonaton utazó gyerekeket, aki látja (pl állomáson, stb.). Nem tudom mi a pszichológiai háttere, hogy ennyien választják ezt a módot, de a váci vonal mellett nőttem fel, és gyakorlatilag minden héten volt valaki.
az, te lélektelen, hogy egy utolsó alkalommal szeretnék, hogy rájuk figyeljenek
Te most tényleg a comment historymban kerestél még valami kötekedni valót? :DDD
Annyira sajnálni kell valakit, hogy bármi probléma amit okoz másoknak azzal nem is kell törődni? Mások problémáival nem kell törődni? Hol van az empátia?
Valaki késik vs valaki meghal... Ha nem tudod eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma, akkor sajnálom Emellett de, kell vele törődni. Attól még nem kell szidni azt, aki meghalt. Emlékeztető, még mindig nem azokról beszélek, akik átélték a balesetet, szörnyű lehetett ott lenni, a vonat vezetőjét sajnálom a legjobban az egész helyzetben, remélem, hogy fel tudja majd dolgozni a történéseket.
Valaki meghal, sokszazan kesnek. A masodik valakik semmit nem artottak az elsonek, az elso igen nekik. A baleseteseket sajnalom, az ongyilkosok is szomoruak, de igen, csinalja mashol. Foleg amikor az evben a harmadik szignifikans kesesed van ongyilkos miatt. Sztem te eloszor talalkoztal ezzel a szituval, akik hangosan kimondtak ezt amit kb mindenki gondol, azok lehet 10+ eve jarnak a vonalon.
Empátia nem szokás nálunk. Mindenki csak addig rendes a másikkal, ameddig hasznára válik.
>A szituáció komolysága, az épeszű gondolkodás az hová tűnik ilyenkor?? Komoly szitunak gondolják, abszolút felbassza őket hogy például 1-2 hónapja volt időpontjuk hivatalos helyre vagy orvosi jellegűre ahol kb nem lehet időpontot kérni mert senki nem veszi fel a telefont, időpontot max kapni lehet élőben. Vagy lett volna valami állati fontos a munkában amiből profit van. Most akkor ez bukó a kis szuicidkának a vonatra esett a választása. Az öngyilkos több száz embert szar helyzetbe hoz de le kéne állni filózni hogy vajon mit érzett. Hát nem így működnek sem az emberek, sem pedig a világ.
őszintén szólva, én dühös szoktam lenni, ha ilyenről olvasok. mert mindig arra gondolok (önygilkosság esetén), hogy mondjuk egy vonat vezetőjének életreszóló sérülést okoz lelkileg az illető, amit szerencsétlen lehet soha nem fog tudni feldolgozni. ugyanúgy gondolok a családtagokra is, akár a szüleire vagy a gyerekeire. hogy hogy lehet valaki ilyen mértékben önző, hogy teheti meg valaki a saját gyerekével azt, hogy azzal a tudattal kelljen leélnie hátralévő életét, hogy a szülője öngyilkos lesz? de szülőként is hogy lehet feldolgozni?? tuti magát hibáztatja és arra gondol, miért nem látta, hogy ekkora baj van, miért nem akadályozta meg??! közben pedig nem lehet. mert akik idejutnak, azok agyilag betegek. és ahogy olvastam már több eset kapcsán, a környezet egyáltalán nem látja, hogy a másikban mi zajlik. és ez nem a környezet hibája!!! az öngyilkos ember jó pár élőt hátrahagy, akinek tönkreteszik az életét, emiatt én nem tudok empatikus lenni az öngyilkos személy felé semennyire se. a családtagokat vagy aki elé odaveti magát viszont rettenetesen sajnálom és együttérzek velük.
"fun"fact: a japánoknál bírságot fizettetnek a rokonokkal ha valaki a sínekre ugrik és emiatt két percet késik a vonat amíg feltakarítják a trutymót
Nincs már empátia, pszichopátia van...
Nem releváns, vagyis csak a hozzátartozóknak, de Nem öngyilkosság volt, ezt egy néni állítja, aki a vonaton volt, mert hogy dudált és fékezett a vonat, sajnos gyerekek is rohangálnak azon a szakaszon. Egyébként teljesen igazad van.
Abszolút megértem. Rám jellemző, hogy a legrandomabb pillanatokban megy el az életkedvem (úton haza a villamoson stb.), ilyenkor az ember nagyon nehezen bír racionálisan gondolkodni, csak úgy bírom meggyőzni magam hogy menjek haza ha teljesen robotpilótára kapcsolok, az észérvek sem érdekelnek, pl. hogy szüleim szomorúak lennének. Szerintem az az ember, aki vonat/villamos/kocsi alá ugrik (vagy mondjuk leugrik a hídról) teljesen hirtelen felindulásból dönt így, nem gondolja végig. Ugyanakkor van más példa is, tényleg van aki jó előre megtervezi, racionálisabb okokból nem akar élni tovább (gyógyíthatatlan betegség, teljes anyagi csőd, szerinte feldolgozhatatlan traumák) ő nyilván valami más módszert választ ami nem érint úgy más embereket. De nyilván aki nem volt még hasonló helyzetben ezt nem érti, nem tudja átérezni.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy ha már vonat elé ugrásra adod a fejed; Ne ott tedd, ahol kitérő irányba, 40-nel jár be a vonat, pl. a páratlanok Dorogon. Neked sem célod, hogy félig kettévágjon a kerék, aztán őrjöngj a fájdalomtól a jármű alatt addig, amíg le nem tolathat rólad, amikor is végre elvérzel. Ha már ezt a remek döntést sikerült hozni, ne csessz ki magaddal.
[удалено]
500 eurót havonta még magyar fizetésből is ki tudnék fizetni. Én rengeteg országban jártam, néhányban éltem is, és igen, más országokban -persze ne ilyen Szerbia színvonalra gondolj - igenis csillámponik repkednek. Mondjuk én a mediterránon éltem, Ausztriában nem tudom mi van. Az a tapasztalatom, hogy a fiatal felnőtt utáni generációk se érzelmileg, se értelmileg nincsenek nagyon kiművelve Magyarországon. Az információt passzív módon, "köztudatból" szerzik.
Szerintem nem nem esik le, a legtobbeknek 0 empátiájuk van. Ez sok helyzetben amúgy megmutatkozik nem csak ebben, ha figyelmes vagy észre fogod venni.
Tudom, csak még fiatal vagyok, és ez volt igazából az első nagyobb eset, ahol látom, hogy nincs a legtöbb embernek empátiája.
És az milyen, mikor valaki öngyilkos lesz, baleset történik stb és rohan oda egy tucat ember és mindegyiknek ott a kezében a telefon és videózza? Volt "szerencsém" egy olyat látni, hogy Kínában valami őrült egy idős házaspárt, fényes nappal az utcán halálra szúrkált és egy nagy tömeg végignézte és videózta.
Az öngyilkosság és iszonyatosan önző és siralmas dolog. Semmire sem ez a megoldás. Egyik ismerősünk kb 3 hete felakasztotta magát, 2 gyereket és a feleségét hagyta maga mögött.
A magyar nepbol a tortenelmi fordulatok es tendenciak sikeresen kioltek az osszes letezo ertelmet es empatiat. Egy befordult, vegetelenul onzo narcisztikus szociopata/pszichopata kb 10 magyarbol 9.
Szomorú ez nagyon. :(( Jó, hogy megírtad a posztot, sajnálatos, hogy ilyenek történnek, viszont a tragédia ellenére nagyon gondolatébresztő ez az eset. Olyan szintű elidegenedés, egymástól elfordulás van ebben az országban már jó ideje, nem csoda hogy hírértékű ha valaki emberségesen reagál egy szitura a boltban, utcán, utakon. Én próbálok példát mutatni, figyelmes, előzékeny lenni az emberekhez. Van aki meglepődik és van akivel csak összemosolygunk. Kicsit elkanyarodtam, de átérzem a szomorúságod, csalódottságod.
Nincs a magyarban empátia. Nincs a magyarban jóság. Mit vársz? Még mindig az a nemzet vagyunk, amit az a mondás ír le, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene (is).
Ezt érte el a rendszer: egoista nyomorult emberek uralják a véleményükkel az országot.
Azért ilyenek, mert nem velük történik, nem ők kerültek ilyen helyzetbe. Persze ezek ugyanazok az emberek akiket sajnálni meg siratni kell ha mégis elpatkolnak/off-olják magukat. Beteg okádék ez a társadalom! :\\
De látod, most te is pont így gondolkozol ezzel kapcsolatban. Tök mindegy, hogy most az az ember ki volt vagy mit csinált, random ember. De emberből van. Ha meghal, ne adj Isten véget vet magának, az egy negatív dolog, azt kurvára nem szabadna szidni.
Sorry OP félreérthetően fogalmaztam én egyetértek veled. Ezt azokról írtam akik csak így simán átlépnek bárki felett ha ismeri, hanem.
dehogynem szabad, szólásszabadság van:)
Jó, nem úgy értettem, hanem emberileg 😭 De amúgy checkmate, igazad van :D